A minap a fiatalúr úgy aludt el, hogy megfogta az anyja kezét, befordult a fal felé, és várta az álmot. Nyitott szemmel, töretlenül. Tessék jönni az álommanóknak, és altassák őt el.

Talán még számolta is a bárányokat. Egy bárány, egy bárány, egy bárány (mert számolni még ugye nem tud), még egy bárány...

Ezzel szemben tegnap durva volt, a nagyiéktól este hazafelé (a melegben, sötétben, ringató autóban) persze elaludt - az egész napos hancúr után -, és ilyenkor képtelenség ébren tartani, beszélhetsz is hozzá akár, leragad a szeme.
Na ilyenkor hiába csak 10 percet szundított, nem sokkal később a fürcsi után nem mindig megy az álomba zuhanás. Tegnap konkrétan háromnegyed óra volt.
Elszoktunk már ettől. Illetve amikor még szokva voltunk, akkor nem volt 40 centivel lejjebb engedve a kiságy (mert most már kimászna simán!), és ezért most az ember dereka leszakad, ha be akar hozzá hajolni. Háromnegyed órán át...

De egy kolléganőm meséli, hogy a hasonló korú lányát éjjel ő még mindig háromszor eteti. Háromszor. És az elalvás se megy náluk könnyebben.
Muhaha! Hát nem is olyan szar nekünk!

Csütörtökön viszont "céges Mikulás" lesz. Állítólag tök jó. Na de egy 9 hónapos gyereknek?? Mindenki noszogat, hogy menjünk, mert ki ne haggyátok...! A hátunk közepére kívánjuk már előre, tök nehéz megszerveni, hogy odaérjünk a város túlvégére, most a hétvégi kis berekedésnél majdnem gyorsan rácsaptam, hogy naakkor emiattpéldáulnemis..., de most úgy döntöttünk, megembereljük magunkat. Meg kell tanulni kimozdulni. Nehéz lesz, meg minden, de nem baj. Mikulásolunk!

Reszkessetek krampuszok, rénszarvasok, télapók, meg lesztek rágva!