Hogy egy kis öröm is legyen a sok üröm között...
... Ma épp kilenc hónapos a Kisherceg, és ezzel elérkeztünk oda, hogy immáron több időt töltött idekinn, mint odabenn.
Ha azt is beleszámítom, hogy három héttel előbb jött, akkor pláne.
Már van három foga - a hét elején bukkant elő a legújabb, egy borzalmas éjszaka után - és útban a negyedik is. Persze nem a szabványosan előírt felső kettő jött most ki, hanem alul szaporodtak meg a tűhegyes harapó-szerszámok. De majd kibukkannak a felsők is...

A héten több nagy dolog is történt, mert ezeket jobb csoportosítani ugye. Pl. elkezdett előrefele mászni a kiskölyök. Eddig is tepert a szőnyegen mindenfelé, de leginkább hátra, az pedig úti cél szempontjából elég kétes kimenetelű volt. Kisherceg is inkább afféle rulett-pótléknak használta. Elindult, rákolt egy kicsit, letette a fenekét, majd körülnézett, hogy mi van körülötte, amit el lehet marni, le lehet szedni, szét lehet bontani, meg lehet rágni, esetleg csörög vagy törik.
Most ugyebár már a kiszemelt áldozat felé tud menni, így lényegesen szebb az élet.
Egyébként a nagy áttörést apa bőrkabátja hozta, amikor egy nehéz nap után ledobta a földre, Kisherceg pedig meglátta, és boldogan elkezdett teperni az irányába. Előre. Azóta egyre jobban csinálja. Vesztemre. Barikádokat emelek a szobák között, de tudom, hogy később ez nem lesz elég. Úgyhogy pakolok, mert minden és mindenki veszélyben van. Főleg a papucsok.
Papucsmániás a lelkem.
Képes kemény métereket már-már rohanvást mászni az irányukba, hogy megkaparintsa, ha meglát egyet. Aztán nézegeti, ütögeti, tudományos érdeklődéssel szemléli, végül pedig a szájában köt ki, mint minden, amit elkezd megszemlélni - legyen az hajkefe, mobiltelefon, papírfecni vagy sapka.

A másik áttörés, hogy mostmár fel tud állni a drágám, egyedül. A járókában simán és magától a rácsokba kapaszkodva, odakint a szőnyegen anyába vagy a gurulós asztalba csimpaszkodva. Ez utóbbitól persze sikítófrászt kapok, de sebaj. A kicsi gyöngy belekapaszkodik, matat a tetején, asztal megindul, én meg rohanok... szerencsére egyelőre inkább seggreülések voltak.
Mondjuk nem ártana sürgősen kifejlesztenie a talpon való megállás képességét is, mert lábujjon kissé ingatag a dolog.