A kiskölyök elkezdte kinőni a mózeskosarát. Innentől vége a nappali altatásoknak, mert csak abban volt hajlandó szunyókálni, ha előtte 10-20 percig rázták a seggét.
Éjjel szerencsére alszik azért. *lekopogja*

Persze nem is tudom mit gondoltam...de hát az egyszeri kezdő szülő úgy van vele, hogy na, így legalább elalszik. Persze utólag tudom már, hogy nem volt jó ötlet. Utólag nyilván nem ezt csinálnám.
A kölyök hozzászokott, mint jó rabszolgatartó. Most meg majd jól leszoktatom róla. Eszi, nem eszi, nem kap mást, és az ágyban kell elaludni. Elvégre arra való a kiságy, vagy mi.
Persze tiltakozik a rendszer ellen a kis szentem. Lázad.
Én meg finomkodok. Csitítgatom, duruzsolok neki, álomba simogatom. A Ferber-módszert inkább hagyjuk. Az egy állatság szerintem. Főleg ebben a korban.

Tegnap kezdtem az egészet, vettem egy nagy levegőt és eltettem a mózest messzire.
Éééés rögtön az elején kétszer én győztem és némi csitítgatás után elaludt 2*2 órára. Meg is döbbentem a hirtelen sikeren.
Ma meg ő győzött. Kétszer is.

2:2

Persze már zúg a fejem az ordításától. Valahogy ez pont az a frekvencia, ami az embernek a koponyáját szaggatja ketté. Főleg, ha a füledbe üvölt. Kéne neki egy iker és akkor nem kéne sztereóban hallgatnom többet semmilyen fejleszedős metálzenét, az tuti.

De ha a fene fenét eszik is, meg fog tanulni a ded elaludni!