Alvásoktatás vol.2.

A cicipárna, meg a rajtam bealvás egy fasság volt. Csinálja az, akinek hét anyja van... részemről storno. A héten elkezdtem elölről az egészet.

Most amolyan borg időbeosztással működünk. A timesheetet már továbbítottam a kölyök emailcímére.
Evés 9:31-10:24
Büfi 10:25-10:36
Játék 10:37-10:52
Alvás 10:52-12:18...

Viccen kívül, mindenkinek jobb, ha van valami rendszer az egészben. Én sem kapok agybajt, a kölyök is tudja magát mihez tartani - és eddig is atomóra volt a pocakjában, nem lehet átverni holmi köztes nassokkal.
Úgyhogy hétfőn az első etetés után vettem egy nagy levegőt, és belevágtam megint.
Büfi, játék, csendes nézgelődés, elsusogtam neki, hogy akkor mi most aludni megyünk, és letettem az ágyra.
Rámnéz. Tétova vigyor ül az arcán. Játék?
Nem, - mondom - nem játék. Most komolyan alszunk.
Najó, akkor inkább bömbölök.
És bömbölt. Én meg tűrtem és csitítottam. Bár felötlött bennem, hogy egy füldugót beizzíthattam volna. Na, mindegy. Amikor nem csitult és félő volt, hogy megfullad a heves érzelemkifejezés közben, felvettem. Azonnal elhallgatott. Hmmm.
Igenám, de a karomban ülve a büdöséletben nem fog annyira bekábulni, hogy letegyem.
Jóvan, gyerek, akkor elfekszel a karomban, azt' kapsz egy cumit rágni, meg még ringatlak is, mert az engem megnyugtat...

Erre a megoldásra kicsit meglepve bömbölt még kicsit, majd egyszercsak nyeffent egyet, és elaludt. Úgyhogy letettem, és aludt tovább az ágyban. A művelet potom félóra volt.

A következő etetés után próbaképpen megint bepakoltam az ágyba, ahogy kell. Alszunk!
Már tudta, hogy itt és most ordítást várnak tőle, ergo ordított is. Jólvan, fiam, akkor karba, ringat, cumi... meglepett ordítás, némi magyarázás a cumi mögül, nyeffenés, alszik.
Nabazmeg. Ez csak 20 perc volt.

Ma már nem is próbáltam az ágyba tenni. Játék, nézgelődés, kis sugdosás, hogy aludni fogunk, aztán egyből fekvőhelyzetbe vágtam a karomban. Méltatlankodó ordítás, ordítva magyarázás a cumi mögül szűrve, majd' alvás...

Úgyhogy folytatom így tovább.
Sajnos még nem mindig birkóznak meg az idegeim ezzel a mennyiségű ordítással, még akkor sem, ha tudom, hogy ennek a jókora százaléka egyáltalán nem jelez semminemű szervi bajt, netán valódi problémát. Egyszerűen afféle anya miaszart művelsz velem, én aludni akarok, mert álmos vagyok, csak nem tudom még, hogyan kell! Nem csukódnak le ezek a fránya szemek, és valaki folyton bömböl itt nekem!!
De próbálok kitartani. Egyelőre igazándiból csak az anyós jóvoltából, és segítségével maradtam épeszű.
Néha nemtom, mihez kezdenék nélküle ezzel a kis hisztimanócskával.

Most pedig elmegyek aludni, mert ez eszetlenül hosszú nap volt.