Kishercegünk már majdnem kéthónapos és egyre több meglepetést tartogat.
Az egyik a súlya, mert már majdnem négy és fél kiló.
Valójában persze minden nap egy újabb meglepetés, azt kell hogy mondjam. Egyik nap még például háromórás az időbeosztása és inkább hancúrozna alvás helyett, de másnap már átáll négyórásra és durmol órákon keresztül és aztán a hét végéig meg is tartja ezt a szokását. Aztán jön egy front és visítva átordítja az estét
Most a gagyarászással szórakoztat. Reggel rákiabált Sanyikára, hogy Eűű!
Sanyika egy kék egérfajzat, aki az ágya felett lengedezik, és bizony nem lengett eléggé szerencsétlen pára.
Egy könyvben egyébként azt olvastam, hogy a baba tudja, hogy van különbség ember és tárgy között és a tárgyakat csak figyeli, de nem akar velük kapcsolatot teremteni. Hát Kishercegem ezt a könyvet vagy nem olvasta, vagy oltári boldog mindentől, ami mozog, mert a piros dobókockára óriási vigyorral képes nézni. Lényeg, hogy elég izgisen mozgassa az anyja. Vagy az apja. Vagy valaki. A lényeg a mozgás.