Nos, kéremszépen, van diplomám. (Jó, diplomám eddig is volt, de mostmár upgrade is van hozzá.)
Körbe kellene ugrálnom a blogot és nem fintorognom, de az örömömbe némi üröm is vegyül, mert adegy ellopták a pénztárcámat, amig benn voltam diplomavédésen a teremben, holott odakünn még öt jóravaló diák volt, akik eszerint képtelenek voltak vigyázni a cuccokra.
Ezúton üzenem az enyveskezű kis geciládának, hogy legyen boldog az egyezerkettőszáz forintommal, a bérletemmel és a TB-kártyámmal és soha ne is legyen nagyobb öröme, mint amit ezen tárgyak megszerzése feletti eufóriában élt át. A PDA, a mobil nem kellett neki, a bankkártyámat meg sem próbálta használni, hát lelke rajta.
Mondjuk a TB-kártya hiánya így a szülés előtt két hónappal azért nem egy olyan örömteli dolog, de tudodmit, te gennyzsák?! Ráérek végigülni azt a rohadt sort!
És már van diplomám, ha nem is konkrétan csereügyletnek gondoltam a dolgot.

Adkettő azért a tanárok nem adták egyszerűen a dolgot, és megint óriási vitafórum kerekedett a ház körül, hogy tetszik-e nekik vagy sem. Műszakilag persze mind szarrá dícsérte, de hát a művészet khérem az művészet, azon pedig vitázni kell.
A bizottság elnöke pedig Bán Ferenc volt, aki azért nem egy útszéli mézeskalácsház-kisiparos és neki furamód tetszett, sőt kijelentette, hogy örül hogy ilyen friss és bevállalós a cucc. Csak ezt túl halkan mondta a tanszéki Atyaúristenhez képest, aki viszont rühelli a tervemet (vagy a képemet) és eddig minden bemutatáson szarrá alázott - nekem meg ugye olyan napom volt, hogy pont ki kellett őt fognom. De azt hiszem, így utólag leszarom a nyomorát... nem minden nap dícséri meg az ember tervét egy Bán Ferenc. *felhúzza az orrát*

Ma reggel pedig megcsináltam az elsősegély vizsgát, hogy semmi ne állhasson a jogsim útjába. Ha mégis akadály kerül elém, azt elütöm... Pénteken megyek forgalmi vizsgára, de attól azért egy picit félek.