Nem sikerülhet egy héten keresztül minden. Na, persze jobban örültem volna, ha mégis...
Pedig bírtam vagy 15-20 percig és űberfaszentosan leparkoltam párhuzamosan, sőt bal oldalra, amit eddig sosem gyakoroltunk az oktatóval, csak a jobb oldalt.
Mindezt viszont egy kapubejárat előtt sikerült befejeznem. Az már senkit sem érdekelt - és nem is vitáztam rajta -, hogy a kapu nyolcszáz éve rozsdált használaton kívül és eléépítettek egy sufnit, ergo sosem nyitották volna ki, nemhogy autóval kiálljanak rajta.
A kapu az kapu. Pont.
Cseréljen helyet az oktatóval. Nyüff.

A pozitív az egészben az, hogy másodjára már csak nem fogok ennyire izgulni és legalább nem olyan hibával kaszáltak el, amibe mondjuk bele kellett volna nyúlnia az oktatónak. Azt már tényleg cikinek éreztem volna.