Hajnali fél kilenckor a 19-es villamoson nem szoktam embertársias hangulatban leledzeni.
Úgyhogy kvára szarul viseltem, hogy a velem szemben ülő fickó úgy döntött, megörvendezteti az egész villamost az ő énektudásával. És feleink bizonyára örvendezének vala, mert az fickó hangja szépen zengő vala. És templomi nótákat éneklend vele... Latinul. Csak a kölyök a pocakomban például utálta. Én is utáltam. Előszedtem tehát a táskám mélyéről a fülhallgatót és bemenekültem a fülemmel együtt a védelmébe.
Szerintem egyébként disznóság embertársainkat olyasmivel szórakoztatni, amiből nem kérnek. Vagy csak az átlagosnál is antiszociálisabb voltam ma reggel.