Folyik a taknyom, könnyben áznak a szemeim, kinn meg tombol a tavasz és a galambok is.
Bár mostanság alábbhagyott a lelkesedésük.
Vagy elmúlt a kangörcsük, vagy bevált a szélpörgő és tényleg utálják.
Bár elgondolkodtató, hogy a múltkor az egyik éppen mellé szállt le a korlátra. Nézegette, tanácstalanul turbékolt neki egy kicsit, aztán elrepült. Éppen szélcsend volt, mondanom sem kell.
Bezzeg amikor meg fúj, akkor pörögnek, mint a... nemtom, nagyon. Valahogy szerintem hasznosítani lehetne az energiát, amit termelhetnének így. Például meghajthatnék vele egy elektromos madársokkoló szerkezetet...