Ha az ember látja, hogy lerajzolhat ilyen házakat és azok a felfalazás utáni második héten is állnak még, akkor hajlamos vérszemet kapni. Én legalábbis vérszemet kaptam.

Úgyhogy a repterecském tervei egészen eldurvultak.
Az építész konzulensem már a múlt héten látta... nyelt egy nagyot és pislogott. Aztán azt javasolta, hogy még most beszéljek a statikussal és vigyek is neki mindjárt több változatot. Szerintem a fickó vagy visítva fog menekülni, vagy hangos vihogással fogja az asztalt csapkodni.

A sok (bátor) tervezés közepedte folyamatosan művelem magam. Hiszen utazok minden nap kétszer egy-másfél órát, legalább haszna legyen, vagy valami.
Tegnap délután elkezdtem olvasni egy kissé filozófikus művet.
Már többször, több helyen láttam róla pozitívan nyilatkozni embereket. Bár élőben még senkivel nem találkoztam, aki olvasta volna. De hát biztosan jó.
Na, majd most én!

Na, kérem, én még nyitott szemmel, olvasás közben nem aludtam el. De most az utolsó megálló előtt a HÉV-en arra riadtam fel, hogy a betűk csak futnak a szemem előtt, automatikusan lapozok... és ennek elenére majdnem lebólintottam a velem szemben ülő csajt. Szegény csak nézett, hogy mi a bajom, amikor felkaptam a fejem. Megpróbáltam úgy tenni, mint aki egy nagyon érdekfeszítő könyvből eszmél fel, hogy le kell szállnia. Bár az elüvegesedő tekintetem szerintem nem győzte meg.

Ma reggel már nem ezt a könyvet vettem elő.