Úgy vélem, hogy a térdközelben végződő szoknyákhoz előnyös viselet késő ősszel a hosszú szárú csizma.

De a cipőgyártók meg úgy vélik, hogy a konfekcióméretbe az én vádlim már nem fér bele. Fél órán keresztül csizmákat próbáltam.
Hosszabbat, rövidebbet, magassarkút... aztán már laposat is. Aztán már a western fazonra is ráfanyalodtam. Aztán már a szőrös-liffentyűssel is beértem volna.
A végén már azt is felvettem, amit amúgy akkor sem vennék fel, ha kényszerítenének... (C.C. Catch stílusában, egyenesen a nyolcvanas évekből ideimportálva) de mindegy is, mert nem ment rám. Egyik sem! Ehh.

Jó, a boka felettiek igen. Még a vádli közepééig tartók is. De ami normálisan térd alatt kevéssel végződött, ahogy kell, az szorított, mint a kurvaélet.

Bazki! Hájas a vádlim, vagy mijafranc?!
Jövőre már azt is megérem, hogy fülbevalót sem kapok, mert nem lesz a méretemben?!

Elmentek a büdös picsába a rohadt konfekciótokkal együtt! És basszátok is meg! Miért nem lehet olyan 37-es csizmát kapni, amit fel is tudok venni, he?!
Szemetek!

Úgyhogy nem fogok késő ősszel szép szoknyát hordani garbóval, tünci kabáttal és hosszú szárú csizmával. Hordok majd unalmas farmert sportcipővel, meg széldzsekit.