Ma van a nemmondomeghányadik születésnapja. És kapott egy diplomát is. (Mondjuk ezt nem tőlem)
És megismertem az anyukáját is...
Hát izé... szóval féltem a pillanattól, izgultam veszettül. Mostanra azért megnyugodtam.
Jót dumáltunk és próbáltam nem túl feltűnően feszengeni. Végülis a melóhelyen én komoly emberekkel komoly és nagy házakról beszélek, nem?! (És közben meg úgy csinálok, mintha értenék hozzá.) Úgyhogy ennek tulajdonképpen nem kellene gondot okoznia, nem? Na, én azért mégis betojtam titokban, ahogy kell.
Három napig dolgoztunk rajta egyébként, hogy rend és tisztaság legyen a lakásban. És lett. Najó. Azért még vannak halmocskák, amikre úgy kellett szó szerint fátylat borítani. Bevallom, nem találok helyet a vasalásra váró ruháknak. És utálok vasalni. Azért vannak halomban. Nah. Najó, egészen pici halomban. Nem olyan nagy... de tééényleg!
Mindenesetre a végeredmény tetszik. Már csak meg kellene tartani.
Így egy év után nagyjából kezd kialakulni, hogy mindennek legyen is helye. Egy csomó dolgot ki is dobtam, annyira megembereltem magam. Úgyhogy látok reményt a dologra.
Szóval volt nagy rendrakás. Takarítás. És volt némi főzőcske is.
Persze ilyenkor van az, hogy a süti nem lesz olyan, mint amilyennek szeretném... szétfolyt az a kis mocsok tiramisu. Bár finom volt, de hát én azt akartam, hogy totálisan tökéletes legyen. Najó, senki nem nyelt le érte keresztbe'. Csak halkan égtem magamban. Hülye vagyok, oké.
Néha visszanézek, mik történtek egy éve ilyenkor (jó dolog ám ez a blog). De pont nem postoltam.
Pedig most kíváncsi lettem volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése