Valahogy mindig történik valami.
Anyám kórházban. Elballagott tegnap az orvosi ügyeletre a begyulladt kezével és mentővel vitték be. Sikerült egy olyan kórházat kifognia, ahol úgy istenigazából áll a bál. Ennyit a hétvégéről és a sürgősségi esetekről.
Rohantunk egy szép nagyot este 9 óra magasságában, hogy legalább minimális felszereltsége legyen odabenn.
Az orvos akkor még azt mondta, hogy hétfőre kiírták a műtétet. Ehhez képest ma már mondtak olyat is apámnak, aki reggel volt benn, hogy ma délután lesz a műtét. Senki nem tud semmit és összevissza beszélnek. Anyám meg addig élhet infúzión. Jóétvágyat!
Baleseti sebészet, mi?! Bahhh! Hát nem egy Vészhelyzet-csapat. A Feketeerdő klinika is szép álom volna...de sajna még a Kórház a város szélén is erősen kozmetikázott változata az ott uralkodó helyzetnek.
Már tervezem, hogy délután bemegyek és szétcsapok, de úgy igazán, leordítom a nővérek haját is, mert kezd elegem lenni. De az is lehet, hogy kénytelen leszek fizetni nekik, mert apám elmondása szerint inkább fintorognak, mintsemhogy foglalkoznának a betegekkel. Undorodom az "ingyenes" kórházi ellátástól, mondtam már?
Most már szétvet az ideg, ahogy itthon ülök és járnak a fejemben mindenféle hülye gondolatok.
Aggódok, basszameg! Az egyetlen anyám és nemhogy nem tudok neki segíteni, de még biztosat sem tudok róla... Persze ha beülnék strázsálni a kórházba, akkor biztosan naprakész lennék. Persze amennyire mindenki jóltájékozott arra, még az is lehet, hogy nem.

Az már eltörpül ezek mellett, hogy holnap kora reggel szilárdságtan vizsga. Finoman szólva is kissé nehezen koncentrálok.