Mint említettem, a dizájnerek nem egészen normálisak. Hozzátenném, hogy ez igaz mindenkire, aki bármit is tervez. Házat, autót, bögrét, órát, lámpát, vécéülőkét. Pontosabban vannak köztük normálisak is. De csak elvétve. Előbb-utóbb pedig rajtuk is elhatalmasodik az őrület és elkezdenek játszani a tárgyaikkal. Illetve a mi tárgyainkkal, mert mi megvesszük azokat majd. Hogy hogyan jutottam erre a korszakalkotó gondolatra? A minap úgy döntöttem, hogy körülnézek a megdizájnolt kávéscsészék világában. Mert ugye tulajdonképpen jó az a TESCO gazdaságos porcelán jellegű kávéscsésze, de miután mívesebbet lát nála az ember, valahogy beindul a fogyasztói nyáltermelés és pénzt akar költeni valami szebbre, jobbra, eredetibbre. Amitől tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzése lesz. Elhamarkodott volt az ötletem. Egy Alessi kávéscsésze sorozat (értsd 6 db csésze minden nélkül) 20 ezer forint. Namost azért ennyim nekem erre nincsen. Maradt a nyálcsorgás. Végignéztem a teljes termékskálát. És feltaláltam a spanyolviaszt is. Háromféle dizájn-termék van: ami használható és praktikus, de unalmas. Viszont csésze alakja van (vagy kanál, vagy óra formájú, de semmiképpen sem néz ki időtorzítónak, neutron gyorsítónak, vagy UFÓk által feltalált vibrátornak.). A másodiknak még mindig hasonlít a formája arra, ami a rendeltetéséből fakad, de a sok dizájnelem miatt már használhatatlan, de legalábbis nehéz használni. De még mindig nem hiszi az ember házi atomreaktornak... A harmadik pedig a színtiszta agymenés. Azok a tárgyak, amiket sosem használsz, de az asztalon hagyod, mert baromira jól mutat és fel lehet vágni vele. Ki a franc akarja használni??! Ahhoz túl sokba került. És ezt a tervező pontosan tudja, amikor megtervezi a geotermikus szubtéri defraktorra emlékeztető ezüst kávéskészletét. Soha a büdös életben nem fogod beleönteni a TESCO-kávét a bödönjébe. Egyrészt nem tudhatod, hogy mi lesz belőle, ha kiöntöd, lehet, hogy az iontorzított kávé nem olyan finom... másrészt pedig soha nem fogod tudni kitisztitani, ha összekoszoltad.