Kifizetődő hosszas emilben elemezni a barátnőnknek sanyarú sorsunkat. Postírásban pedig segít a Kopipészt Manó...

Na, ma eldöntöttem, hogy hagyom a francba az Épszerket idén. (A tudatlanoknak: Épületszerkezettan. Ronda és gonosz. Aki nem ismeri, az is rettegje!!)
Szóval hagyom a fenébe, majd jövőre, és addig ne is lássam, ugyanis totálisan esélytelennek látom, hogy összesen két este alatt, meló után két pótZH-ra is felkészüljek.
Szőkeherceg javasolta a tanulmányi szabadság kivételét. Jelzem, bennem is felmerült már, csak félek, hogy a főnök csak egy ideig lesz toleráns azzal kapcsolatban, hogy csak néha lát a munkahelyen, ugyanis leginkább nem vagyok benn.
Meg már amúgy is tiszta idegbaj voltam (na jó, vagyok) és kezdett elegem lenni az állandósult fejfájásból. Azt hittem magamról, hogy én bezzeg nem vagyok egy olyan ideges típus, de most rájöttem, hogy de. És igenis stresszelem magam és képes lennék fennmaradni az elkövetkezendő három napban (még meló után is) hajnalig, hogy befejezzem azt a nyűves rajzot, a hőtechnikai számítást, a műszaki leírást... és még azt a maradék két estét is rászánnám a kilónyi részletrajz betanulására.
Ne ingassátok a fejeteket, nektek is biztos van valami szégyelnivalótok!

De ez nem lenne elég, mert ott van sajnos a Várostervezés is. (Ami egyébként egy megfoghatatlan lufi). Az egyik konzulens ezt mondja, a másik azt... én meg döntsem el, mit is akarnak valójában. Szóval így legalább azt a rohadt Várost meg tudom csinálni rendesen.
Ja, hiperszuper: MOST jelentették be, hogy 31-én van a Város vizsga. Ekkor lesz, nem máskor - sőt máskor nem is lesz. Egyáltalán. (Amúgy meg nincs is benne a Neptunban se (ami ugye minden ügyintézés központi rendszere). Ha ma nem megyek be, nem is tudom meg. Megjegyzem, vannak képzések, ahol legalább egy szabvány e-mail megy a kiegészítős, nem egész nap a suliban és a tanszéken lógós/ráérős hallgatóknak a vizsgaidőpontokról, vagy legalábbis akkor, ha változás van...)
Szőkeherceg teljesen ki van akadva, hogy mi az, hogy EGY időpont van. Elmeséltem neki, hogy mennek itt a dolgok. Azt mondja, írjak a dékánnak...
*sóhaj* Látszik, hogy nem járt még kiegészítő képzésre... Itt minket mindenki utál, itt minket mindenki csak bánt. És most sajnáljatok!!!!!

Úgyhogy első alkalom Sziltan vizsga lemondva - merthogy eredetileg szerettem volna gyorsan túllenni rajta, ráadásul az első alkalommal nem is szoktak annyira nehéz példákat adni, ez viszont ugye 30-án lett volna -, de nem baj, majd megyek a másodikra.
És reménykedek, hogy nem szívatják meg azokat egy nehezebb példasorral, akik nyilván "nem mertek elmenni az elsőre".

Rájöttem amúgy - persze biztosan túl későn és én vagyok a becsületes barom -, hogy hogyan is tudják egyes "eminensek" gyönyörűre megcsinálni az épszerk rajzaikat. Meg már rögtön az első konzultációra majdnem kész rajzokat vinni. * körülnéz, hogy mindenki figyel-e *
Nos, kérem: nekik eleve vannak olyan segédanyagaik, amiket
régebbi hallgatók csináltak!
Ott van nekik a gépen. Sokszor belsősként is ténykednek a suli valamelyik tanszékén, akkor meg már csak-csak az "ölükbe hullik valami", hogy ne terhelje le őket nagyon egy-egy kötelező feladat: érezzünk velük együtt, hogy milyen szar is lehet nekik, ha már erre kényszerülnek.
(De nem baj, mi majd okosabbak és sikeresebbek leszünk náluk. Jöttök ti még majd hozzánk, hogy mutassuk meg ezt vagy azt!!)

Úgyhogy, ha ez így megy tovább, hogy láthatóan a feladatok mintha nem is a munka után (opcionálisan: család, sok-sok kiskorú gyermek mellett) tanuló hallgatókra, hanem ráérős feladatcsencselőkre vannak méretezve, akkor sajnos kénytelen leszek jövőre Épszerk 4-ből egyből beszerezni ezeket, és nem saját kútfőből csinálni, mert az baromira nem kifizetődő. (Tippeljünk: szerintem van, aki pénzért szerzi őket. Nagyházi-feketepiac. Tervfeladat-maffia. *elájul* )
Basszus. Ez kérem már keményen a versenyszféra. Iskolai kapitalizmus.

És erre most kell rájönnöm!!!! *falba veri a fejét* (Hát igen, mi mindent tanul az ember az Életről az iskolában.)

Tök vicces volt amúgy, ahogy ma egy kis lelkes harmadéves (vagy negyed? mindenesetre fiatal volt és lelkes) építész odajött, hogy "jajjj, de jóóóóó, (*édibédipillogás*), hogy én kiegészítős vagyok, és júúújjj és az milyeeeen?"
Hát bazmeg, milyen?! Kibaszott nehéz....
Kicsit tömör voltam. Látványosan letört a lelkesedése. Szegényke... (Neki is tanított a mai nap valamit az Életről. Ha mást nem is, de legalább annyit, hogy a kiegészítősök kurva rondán beszélnek...)

A régi osztálytársak meg (még az "elitgimiből") kitalálták, hogy most legyen a 10 éves érettségi találkozó. (Jesszasz, de vének vagyunk már!)
Naná, hogy vizsgaidőszakban!
Oké, logikus, hogy őket már rég nem érdekli a vizsgaidőszak... de ha nem kértem volna külön, hogy NE akkor legyen... Így olyan "kedves".

Persze ezt csak azért rovom fel, hogy puffoghassak valamin, de úgyis elmegyek az összejövetelre, mert kíváncsi vagyok a fejükre. A tanárokéra már nem annyira. De ők is meg lesznek invitálva. Páran képesek annyira lelkesedni az osztályból, hogy akár a négy év alatt elfogyasztott tizenegy(!!!) darab angoltanár mindegyikét is mind meghívnák...

* Köszönettel tartozom Szőkehercegnek, amiért olvashatóra lektorálta az amúgy elég összeszedetlen pöfögésemet.