Én kérem, olyan fajta vagyok, hogy szeretem a sok gombot és még használni is szoktam őket. Csak ehhez kellene egy jól használható User Manual. Vagy Használati Útmutató. Csalódnom kellett, mert bár a Használati útmutató olvasható, de szarul van tördelve, a valódi anyag 40 %-át pedig egyszerűen kihagyták belőle. Úgyhogy elkezdtem bújni a Mode d'Emploi-t, de azt gyorsan letettem... aztán megnéztem a Manuale di Istruzionit, de abban meg annyira meglepőek voltak a szakszavak, hogy azt is letettem. Végső mentsváram a Bedienungsanleitung volt. Ezt legalább Szőkeherceg érti, nyomokan pedig én is kiigazodom rajza, mert legalább néhol hasonlít az angolhoz. Úgyhogy kérem, tanulok németül.
Párhuzamosan lapozom a magyar kivonatot és a német könyvecskét, hátha okosabb leszek.
Oké-oké, pár dolgot magamtól is egyből megtaláltam, elvégre azért volt már egy analóg gépem pár évig és a gyártól előszeretettel tesznek majdnem ugyanoda minden gombot. Ami igencsak jó szokásnak tűnik, amikor új gépet vesz az ember a kezébe. Viszont egy analóg gépen nincsen menűrendszer..., nincsen függvényszerűen beállítható fehéregyensúly, meg még egy csomó-csomó dolog. Azoknak a rendeltetéséről pedig én tudni akarok!
Na, mindegy, azért kimentünk délután fotózni egyet a Nemzetihez.
Őszintén szólva, nagyon rossz választás volt. Bár késő délután volt, vagy éppen azért, a hatalmas, világos kőfelületek csak úgy tükrözték a fényt mindenhová. Úgyhogy a végén képeim valamiféle tejszerű ködben úsztak, a szemem meg könnyezett. De kezdek belejönni az új masinába.
Úgyhogy következzen egy hevenyészett teszt. Innentől már csak az olyan elhivatott kockafejek olvassanak, mint én.
Kezdem a negatívumokkal. Ez pszichésen jobb állítólag. Én pedig a világért sem akarnám senki pszichéjét feleslegesen terhelni...
Sóval kegyetlenül szar, hogy nincsen normális használati utasítás, de ezt már mondtam....
A gép pici. Nekem marhajó, mert kábé mintha a kezemre volna tervezve, de egy normál férfikéznek picike. Kíváncsi vagyok, hogyan tervezték... Az azért elég szarvashiba, hogy csak az igen aprókezű nők bírják megmarkolni.
Az objektív, amit adtak hozzá, és amit kénytelen voltam megvenni, pedig nem is akartam annyira, de csak így lehetett kapni... *sóhajtás*... szóval az objetív szerintem finoman fogalmazva is egy nagy kalap szar. Szerintem. Különben sem nagyon szimpatikus a műanyag foglalati rész, de ez már kifejezetten gagyi hatást kelt. A vele elért képminőség erős közepes és 58 mm-es szűrőátmérője van. Ellentétben ez eddig meglévő objektívjeimmel, amik 62 mm-esek. Szóval semmit nem tett, amivel belopta volna magát a szívembe. És amikor feltűnt, hogy nem lehet manuálisan fókuszálni vele, akkor határoztam el, hogy mélyen eldugom a fotóstáska mélyére és csak akkor veszem elő, ha már nagyon kell a 18 mm-es széleslátószög.
Van pár funkciógomb, amik nagyon jó helyen vannak, amennyiben az ember egy stabil állványról fotóz, de nagyon rossz helyen vannak, ha éppen a keresőbe néz és úgy próbálja meg beállítani teszemazt a mélységélességet. Azt felejtsük el már most, hogy csak simán a keresőbe nézve tudunk majd ISO-t, fehéregyensúlyt, netán fénymérési módot váltani. Az erre szolgáló gombok nagyjából az orrunk felett vannak és a keresőben nem jelennek meg az értékek, amikből lehet választani, csak az LCD menűjén... ami viszont automatikusan bekapcsol ilyenkor. Mint ahogyan akkor is, ha elkattintottunk egy képet. Ami jó egy LCD-s gépnél, de baromség egy tükörreflexesnél. Csak azért nem fogom elkapdosni az orrom elől a gépet, hogy az LCD-n megjelenő minibemutatót megnézzem. Elvileg ki lehet kapcsolni... de találhattak volna valami köztes megoldást. Szerintem.
Amit meg még nagyobb hülyeségnek tartok és szeretnék gratulálni a tervezőknek érte, az az, hogy nem lehet a kereső helyett az LCD-t is használni. Legalább opcionálisan. Legalább néha-néha. Nem baj, ha előtte 18 gombkombinációt végig kell zongoráznom, de legalább egy picit... Naaaaaa.... Lécciléccilécci!!! Igenis, vannak olyan pillanatok, amikor kifejezetten jól jön egy ilyen funkció... vagyis jól jönne! Ha lenne. De nincs. vagy legalábbis eddig nem találtam meg.
Sajnálatos, hogy az autofókusz segédfényt a vakuval oldották meg. Sötétben minden előzetes figyelmeztetés nélkül felcsapódik a vaku - egy ilyennél majdnem eldobtam a gépet, úgy megrettentem - és világítani kezd. Lőttek az inkognitónknak. És a stikában megfigyelt célszemély minden nindzsája ránkveti magát. Hála a Canon figyelmes tervezőinek. (Tudom, hogy ez sok gépnél van így. De sok gépnél meg nem, és képesek voltak máshogyan megoldani. Például az analóg gépem is máshogyan csinálja. De ettől függetlenül el fogom adni szegényt.)
Ami viszont tetszik.
Canon gép, tehát az összes eddig megszerzett objektívem jó rá. Nincs sok, de ez azért pozitív. Sőt, mivel digitális gép, ezért az objektívek eredeti gyújtótávolsága felszorzódik 1.6-tal (én ugyan 1.4-re emlékszem, de egy csomóan 1.6-ot mondanak). Az pedig egy 300 mm-es teleobjektívnél eléri a nyálcsöpögésre okot adó 480 mm-et. Imádom a digitális gépeket!
Működik vele a régi, jól bevált RC-1-es távkioldóm. Nem kell madzagot csatlakoztatnom, elég csak elegánsan elővenni a minitávirányítót és klikk. Háháháháááá! Újabb távirányító!!!!
Kicsi, tehát könnyebb elrakni, mint a régi gépemet, ami azért egy méretes objektívvel egyrészt 1.2 kg volt, másrészt alig fért el egy kisebb fotóstáskában.Jójó, ezt sem tudom betuszkolni a csikkzsebembe, de azért lényegesen kevesebb helyet foglal.
Baromi sok kütyü van rajta és mindet lehet nyomogatni, meg tekergetni. Olyan, mint egy Star Trek-es űrhajó navigációs panelja. Ennél már csak az volna jobb, ha érintőképernyős volna...
A képek visszanézésénél azt is megmutatja, hogy - szerinte - hol égett be a kép, és nagyjából következtetni lehet (a bemutatott hisztogramm segítségével) arra is, hogy helyes volt-e az expozíció.
Ami nagyon pozitívan érintett, hogy még éjszaka, 1600-as ISO érzékenység mellett sem lett észrevehetően és zavaróan zajos a kép. A Fuji S602 ISO1600-a csak játékra volt jó. Komoly képeket nem lehetett vele csinálni. Éjszaka pedig egyrészt el lehetett felejteni a fókuszálást, másrészt alacsonyabb ISO mellett is hangyacsata lett a képből.
A keresőben 7 darab fókuszpont van, amik pirosan villognak, amikor úgy találja a gép, hogy valamelyiket eltaláluk. Sajnos, ez néha zavaró is tud lenni. De elsőre nagyon vagány érzés, nekem ugyanis még sosem volt többfókuszpontos gépem...
Aztán még sorolhatnám, hogy mennyivel frissebb, lágyabb, jobb érzés ezt a gépet használni, de megkímélek mindenkit a nyálzástól. Minden előnye megvan, amit egy analóg tükörreflexes gép nyújtani tud és pluszban digitális. Hát kell ennél több?
Egyébként most írtak a Canon Hungáriától, hogy a magyar nyelvű kézikönyvek készítése folyamatban van. Majd szólnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése