Reggel a rigókkal keltem. Ott virityoltak a konyhaablakban, amikor a szokásos reggeli teát lötyköltem éppen. Na, nem mondom, hogy ettől éberebb lettem volna. Bár a hajnali öt órához képest meglehetősen frissnek éreztem magam.
Oké-oké, tudom, baromállat vagyok, de bevallom, azért élvezem a dolgot. Hét óra és én már itt csücsülök a melóhelyen, és megnyugtat a tudat, hogy még két órán keresztül senki nem fog nyaggatni, zaklatni, zargatni semmivel sem. Tehát elintézhetem végre a neteznivalóimat, az elintéznivalóimat, és már említettem, hogy nem vagyok normális, mert melózni is fogok egy kicsit. Egyszerű és banális oka van ám az egésznek és nem a kevéssé titkolt ferde hajlamaim, nem: Szőkehercegnek dolga akadt a közelben és igen, ennyire korán. Mondjuk maradhattam volna otthon is aludni, de akkor várna még rám 3 átszállás, cca. 3/4 óra zötyögés és vagy 1/4 óra gyaloglás. Kényelmes, lusta disznó vagyok, na.
...viszont összetalálkoztam a takarítónővel, sőt megelőztem, sőt mindenkit megelőztem!
Azért ebből nem csinálunk rendszert!