Ezek a csütörtökök nem jönnek be nekem mostanában. Már elindultam a megoldás felé és tegnap szabit vettem ki, de inkább otthon kellett volna maradni és arra is sajnálni a mozgási energiát, hogy megmoccanjak a meleg paplan alatt. Ehelyett rohangásztam. Suli, könyvelő, régi albérlet, doki... Ezenközben a könyvelőnél úgy meghúztam a hátam, hogy a fél vállam ideiglenesen szinte lebénult. Lehajolok, halk nyüszítés, majd úgy mozogtam a nap hátralévő részében, mint egy olajozatlan protokolldroid. Otthon kellett volna maradni! Estére hőemelkedés, halk vinnyogásokkal és kenetlen ajtós nyikorgással. Aludni ilyenkor persze csak egyféle pozitúrában lehet, ami naná, hogy nem az, amit a kis lelkem megszokott, ergo óránkénti ébredés minden véletlen mozdulat után.
Nem vagyok kipihent. Morcos vagyok. És még mindig úgy mozgok, mint C-3PO...