Felmászott a falra és elfoglalta végső nyughelyét némi szenvedés árán még három csík tapéta. Áldozzunk a tapéta-szörnyek oltárán fekete kecskét, amiért egyáltalán tudtunk haladni! Igazán nem értem, hová megy el ez a sok idő, de tény, hogy hétvégente is napi 14-16 órákat vagyunk fenn, ami egy dolog, de meg sem állunk. A lakás meg valahogy csak-csak robbantott használtruha boltra emlékeztet, az ágyneműk nem vasalódnak ki maguktól és valamiért akár naponta is össze tudunk seperni egy-egy maréknyi homokot az előszobában. Szerintem homokemberek élnek a lépcsőházban és időről időre beküldik a csapataikat körülnézni. Az is biztos, hogy valahol jetik rejtőznek a lakásban, mert minden tele van hajjal. Mindig. Külön zombi csapatok gyűrik össze a mosott ruhát a szárítón és reformpárti álommanók hadrendjei állomásoznak a hálószobában, közvetlenül az ágy alatt, ahol ráadásul emiatt a tömegvonzás is megnövekedett. Ezek után mi a fenének nekünk háziállat?