Van úgy, hogy a borzadályos álmokból akár forgatókönyvet lehetne írni. Persze az ember miközben álmodja, nem élvezi ennyire. A mostani például kifejezetten elvont és hagymázas borzalom volt. A legszörnyűbb mégis az, hogy hiába ébredtem fel és bújtam oda az ágyban szuszogó biztos ponthoz... mikor elaludtam megint, akkor folytatódott a rémálom.
Az Agyégetővel kezdődött az egész. Mint egy rossz legenda valahonnan az X-Aktákból.
Aztán láttam "működés" közben is. Honnan a francból vesz az ember agya ilyesmiket? Az áldozat feje elégett, miközben a gonosz szájából előtörő lángnyelv hamuvá égette. Közben ordított. Az áldozat. Egészen addig, amig a már szenes hamufejet meg nem pöccintette valaki... ugyanis akkor atomjaira hullott és nem ordított tovább.
Hát itt ébredtem fel...
Forgolódás...
Vissza az álomba.
Ócska, lepukkant ház. Valahogy emlékeztetett egy elhagyatott épületre, amit mintha már valamikor felmértem volna. Vagy az elhagyatott épületek keveréke lehetett inkább, amiket életem során felmértem már és filmen láttam. Lépcsősorok mindenütt. A legváratlanabb helyeken. Nyikorgó falépcső. Linóleum borítású kelkáposztaszagú lépcsőház. Kopottra járt műkő.
A főgonosz bármelyik ajtó mögött lapulhat. Furcsa küldetéstudat lopja magát az ember fejébe, hogy be kell nézni az ajtók mögé.
Kórházszagú lépcső, szürkére kopott olajfestékes falak. Ódivatú folyosó. Vagy egy tucat egyforma és kopott ajtó nyílik ide. Valahonnan női hang nyöszörgése, ami lassan már inkább nyüszítés...
Hát tudod mit, bazmeg?! Nyisson be bármelyiken a jófranc! Akár ki kell nyitni az ajtót, akár nem, úgy elhúztam a színhelyről - álmomban - ,mint a sicc.
Valahogy kijutottunk a házból. Többen is. Huszadrangú ismerősök, párszor látott emberek vettek körül. Megint lépcső. Ezúttal kívül és lefelé vezetett. Egyre messzebb a rémháztól. Gaz felverte, mállottra fagyott beton. Rozsdás vasdarabok mindenütt és sárgára aszott gyomok.
Még visszanéztem a házra. Lepukkant házgyári monstrum. Pár ablakban furcsán felnagyított emberi arcok. Kicsit szomorúan néztek.
Én viszont örültem, hogy csörgött az óra.
És nem, azt hiszem, hogy nem érdekel, hogy mit jelentett.