Visszapost (postulatum) a tegnapról. Vagyis az estéről.
Szőkehercegem jó korán el tudott szökni a munkahelyéről és boltjárásba kezdtünk. Kerestem koktélkevergető kiskanalat (vulgáris nevén nőgyógyász-kanál, ami tökéletesen tükrözi, hogy szééép hosszú nyele van, de amúgy kiskanál a szentem). Nos, csak egyetlen helyen volt. Bár beugrottunk a Kátayba nyálat csorgatni, de ott mindössze egyféle evőeszköz fajta volt darabonként kapható, és ilyen darabja nem volt. Ahol volt, ott is csak olyan, aminek a fejét egy picit nagynak találtam. Hát így jártam, a keresés folytatódik...
Aztán előre megbeszélt kakaózásra voltunk hivatalosak Kisangyallal, viszont jól elkéstünk. Najó, annyira nem is. Útközben ugyanis volt egy bolt. Ahol leárazás volt. És csodás szép edzőcuccokat árultak. Amit persze nem is bírtam/-tunk kihagyni. Beszereztem hát egy gatyát és két felsőt. Bár eredetileg csak egyet akartam. Ha Szőkeherceg nincs velem, akkor még most sem lenne trendi cuccom, amiben mehetek virítani az oldalán az edzőterembe, én ugyanis loholtam volna a találkozási pontra. Ő azonban meggyőzött, hogy itt az alkalom a pénzköltésre... Jajj, nagyon tudjuk együtt költeni a pénzt! Na, nem mintha egyébként nem menne, de így még extrán élvezetes. Kezdek gyanakodni, hogy örököltem apám vásárlási mániáját. Mondjuk ő főképpen kaják tekintetében éli ki. Beszabadul a Csarnokba és akár többször is végigjárja, majd elégedetten távozik a lehető legszebb gyümölcsökkel, kétszer annyi hússal, mint amit jóanyám előirányzott neki és pár meglepetés darabbal, amitől anyám általában agybajt kap, hogy hogy és mikor főzze azt meg.
Végülis nem késtünk annyit.
Kisangyallal meglátogattuk a Meki egyetlen igazán kultúrált műintézményét, nevezetesen a kávézót a Nyugatinál. Egyszerűen isteni a jegeskávéjuk sziruppal. Főleg amarettóval. A jeges csokijuk sűrű, mintha pudingból volna és hatalmas tejszínhab költemény trónol a tetején leheletnyi csoki porral hintve... A kapucsínójukat vájling méretű csészében szolgálják fel és jómagam például egy olyannal jól is lakom. A tejhab rajta megér egy külön misét, és az a csokiszirup egy másikat, amivel nyakon zuhintják. Ennél jobb kávét a Lurdy házban ittam, ott viszont kávékülönlegességekből is lehet válogatni, ami mondjuk itt nincs, szóval az ínyencek most biztosan csúnyán néznek rám, de nekem ez is egy élmény.
Kisangyal egy tünemény egyébként, ahogy örülni tud. Kapott ajándékba egy csattogós lepkét és esküszöm, jobban örült neki, mint egy gyerek, akinek valójában szánták. Tulajdonképpen valahol sajnálom az alsó szomszédait, mert mondta, hogy amint hazaér, kipróbálja.
Közben Ördögtestvér is ránkcsörgött, hogy hol a fenében vagyunk már. Na igen, szóval megbeszéltük még délután, hogy valószínűleg megyünk vele bulizni. Csak délután még nem voltunk ennyire fáradtak. És akkor még nem teljesen egyetlen dolgon járt a fejünk...
Úgyhogy végülis csak csatlakoztunk pár mondat erejéig hozzájuk a Szlovák sörözőben, de már ez is felüdítette a lelkemet.

Ma pedig főzési napot tartunk. Új ruhában új kajákat próbálunk ki. Baconos sajtos csirkemell és diós nudli vanília öntettel a mai menünk. Plusz úgy döntöttem, hogy meglepetést készítek Szőkehercegnek estére, amikor már a munkába belefáradt állapotban ugyan, de újra láthatom. Ha már nem megyünk edzőterembe ma (mert csak hatig van nyitva), akkor legalább kajáljunk sokat. Teljesen logikus mindenki előtt, ugye?!