Voltam IKEÁban. A cél az volt, hogy körülnézünk Szőkehercegnek szépséges dolgokért és hasznos ötletekért kutatva. Ötleteket nyertünk, de csak én lettem szegényebb pár forinttal végül és most egy csomó plüssállat tart a szoba sarkában gruppen-találkozót. Meg egy viccesen elszúrt ötlettel megdurvított táskával gazdagítottam magam. Meg egy lasagna-sütő tállal.

Tettem látogatást a szülői fészekben is. Előkapartam a Velence-könyvet és vadul vázlatokat gyártottam. Afféle kedvcsináló gyanánt. Nem éppen vad-fantasy életképek, de egy élő városhoz szerintem tökéletesen megfelelnek. (Íme: 1,2,3 darab)

Túlvagyok egy fárasztó rendrakás felén és még innen egy unalmas melóadagon... Nem vagyok a most helyzet magaslatán.
Tegnap minitali volt. Nem nagyon tartottam kézben a szálakat, mert nem volt időm utánaszaladni a résztvevőknek - akik meg tudvalevőleg ezerfelé szaladnak, ha nem vigyáz az ember. Úgyhogy 5 főtől 20 főig akármennyire számítottam. Végül lettünk nagyjából barátian vagy tizen. Sáskával elsőként futottunk be és jót beszélgettünk, aztán jött Méregzsák is, hozva a szokásos mikulás-csomagját. Esküszöm, lassan ismertetőket írhatnék azokból a rpg-kből, amiket eddig a kezembe nyomott. Azért nem teszem, mert majd ő úgyis megcsinálja, és jelentősen jobban és kevésbé felületesen is, mint én. Na, igen. Neki kissé kritikusabb és rendszerezőbb agya van. Egyébként baromi fáradtnak látszott. Nem tudom, mit csinált, de nagyon fáradt volt. Azért a poénszintet hozta.
Eljött a drága Gyémántlány is a pasijával, aki ezúttal szerencsére (a saját szerencséjére leginkább) jobbára csendben maradt.
Ördögtestvér is beesett. Kissé introvertáltnak hatott. Majd kifaggatom már alkalomadtán. Nagyon régen nem beszélgettünk nagyot. Egyelőre maradnak a telefonbeszélgetések.
Tüskéshátú barátom is eljött. Jókat dumáltunk a sarokba húzódva. Láthatóan nem az a társasági előadó fajta, mint mondjuk Sáska, vagy Méregzsák, de kedvelem a stílusát.
Ügynök kollegára rászóltam egyszer SMS-ben, hogy igazán letolhatná már a képét, jött is rá kábé egy órával. Elszoktam már a későn kezdő bulisoktól, na.
Kisangyal sajnos nem jelent meg. Akkor kezdtem aggódni, amikor Sáska mondta, hogy scriptes találkozón sem volt. Azóta szerencsére kiderült, hogy jól van. De az aggodalomért cserébe jön nekem egy nagy bögre haboskakaónyi idővel.
Volt viszont Kismanó és a párja - mindketten grafikához és macskákhoz közelálló egyének, eképpen meglehetősen kedvelem is őket. De sajnos annyira messze volt a kerekasztal túlfele, hogy a nagy zajban alig jutott el hozzánk valami is belőlük. Csodás zenénk volt ugyanis, hála annak a rohadt wurlitzernek, hogy dőlne össze az a tákolmány. De legalább lehetne rajta hangerőszabályzó. Nagyon bírom, amikor a jópofi gyerekek aprótúltengéstől szenvedve mindenféle elfeledett és kevésbé elfeledett, ámde nagyon szar nótával örvedeztetik meg a környezetüket. Holott az ember beszélgetni megy oda, a fene enné meg! Ettől eltekintve azonban még mindig tartom, hogy ez az eddigi legjobb hely. De majd keresünk már jobbat, na. Nehéz ám jó beszélgetős-ivós helyet találni, ahonnan nem vágják ki korán az embert, vagy nem basszák át a fejét számlafizetéskor.
Absztinenciát tartottam, ami viszont heves röhögést váltott ki mindenkiből. (Jelzem, igazán nem értem, hogy miért.) Főleg, amikor ezt a körbejáró Miller sörös lánynak is bejelentettem, amikor kétségbeesetten rámnézett, hogy netán rendelhetnék a méregdrága sörükből. Amúgy sem kértem volna, de így aztán pláne. Méregzsák eközben azt találgatta, vajon mennyit kell fizetni azért, hogy emberek aranyló-tükrös-flitteres ruházatban jelenjenek meg 540 forintos sört tukmálva, ajándékokat ígérve. Az ajándék valami repi-CD volt, ahogy elnéztem. Volt már dolgom ilyennel és nagyobb a füstje, mint a lángja, úgyhogy ezért nem fogok sörözni. Legalábbis nem akkor, amikor azzal küzdök, hogy kijön-e a fejfájásom és ha igen, akkor lehetőleg ne alkoholizált szervezettel vegyem be a gyógyszert rá.
Korán volt ma reggel.
Kinyomtattam a Nester-házat. Megint. Mert nem tudom, hol van a sajátom. Jövök majd nagyjából egy ezressel pluszban a legközelebbi patron vételnél. Most A/5-ös formátumú lett a kedvencem. Csak még mindig nem tudom, hogyan fogom bekötni.