Álmos vagyok, mint egy dög. Most tartok a második teánál éppen.
Az ágy meg megint üres volt reggel. De annyira, hogy éjjel felébredtem, hogy senki sincsen mellettem és hiányzik a megszokott szuszogó takaróhalom. Párduchölgy ráadásul nyomtatás után az erkélyre vonult ki aludni, úgyhogy ő is hiányzott mellőlem. Ugyanis meleg van - megint - és olyankor bizony lehet az erkélyen táborozni. Próbáltam már. Tök hangulatos a tücsökzene, meg az ébredező madarak zenéje, meg amikor már az ember hasára süt a nap (így, szó szerint). Na, de legalább a plüssmacska velemtartott. Ott pózolt a második párnámon reggel a lökött kis állat.

Persze a kaland még nem haladt semerre sem. Ihlet nulla, agy nulla, idő nulla. Csütörtökig össze kell szednem magam. Bár, ahogy ismerem a saját hozzáállásomat, csütörtök délután fogok kalandot eszkábálni. Aminek persze nem lesz jó vége, ezt már most tudom, de micsináljak?