Kicsit turkáltam odahaza. Ennek eredménye pár régi lőlap - rájöttem, hogy tök jól lövök és büszke vagyok magamra. Vagyis lőttem. Akkor. Már cca. 9 éve nem volt a kezemben puska. Annál kisebbet nem kérek, köszönöm. Rajongóimnak sok szeretettel...
Aztán pár régi vers. Talán ha harmincat izzadtam ki magamból. Borzalmasak. Szörnyűek. Rohadt szarul verselek. Legalább annyira szarul, mint amilyen baromi szarul regényt tudok írni. Úgyhogy továbbra sem fogom írással keresni a kenyeremet. Sem regényekkel, sem versekkel. Megkímélem a világot. Talán. Legalábbis, amig jókedvemben találnak.