Egyrészt ez szép, másrészt lehet belőle tanulni.

De amúgy azonnal jelentkezem, amint történt velem valami. Najó... akkoris, amikor eszembejut valami korszakalkotó, amit már nem bírok magamban tartani.

Hétvégén meglógok a városból. Amikor apámnak mondtam, hogy ezúttal nem őket szeretném meglátogatni, hanem valami messzebbi helyre óhajtok megpattanni, rögvest felajánlotta, hogy odahaza a diófa teteje erre a célra tökéletesen megfelel. De abban semmi kalandos nincsen, úgyhogy lebeszéltem róla.
Szerintem az egyke gyerekek szülei folytonosan szenvednek a gyerekhiánytól és ezért szokásuk erőteljesen szorgalmazni a minél többszöri családlátogatást. Amit mondjuk a gyerek jobbára nehezebben reagál le, lévén, hogy szeretne és próbál valamiféle saját életet összetákolni magának. De azért be-benézünk hazulra...