A csütörtök és a péntek nem volt kifejezetten kegyes hozzám, humánusnak meg aztán pláne nem nevezném. Megcsócsált, cincált egy kicsit, aztán kiköpött. Estére már egy kocsiajtót sem bírtam kinyitni. Ez az állapot még szombaton is tartott egy kicsit, de már javult a helyzet. Ezt a hetet nem fogom a top listámon jegyezni. Ma pihizek... ami némi számítógép előtt tespedést fog jelenteni. Leginkább meló formájában, bár már hányhatnékom van a gondolattól is. Jó volna egy hét... egy hetecske... egy iciri-piciri hét napocska. Valahol messze... kikapcsolt mobillal. Vízparton, erdős, mezős, hegyes vidék közelében... valami jó könyv, jó zene, jó társaság. Este tábortüzes kukoricasütés, kolbászizzasztás, bőrfüstöltetés, szúnyogetetés és hangulatos sátrazás, huplin alvás, tücsökzene, bagolykoncert.
Hopsza! De hiszen én álmodozom! *a szerző hevesen pofozgatja és csipkedi magát*
Kérek szépen egy hét szabadságot! Plííííz!!!!!