Pre-teliholdas csontváz ásások. Kurvára fájt. És ne kérdezze meg senki, hogy miért jött elő cca. 8-9 év minden csalódása, bánata, elbaszott kapcsolata... mert úgysem tudok rá válaszolni. Ár-apály hatás, vagy akármi. De most már kinn van. Bőgtem egy hatalmasat. Good bye, rohadt csontkatonák, good bye! Aludjatok a nektek kiutalt poros sarokban tovább! Nekem tutira nem kelletek tovább, az biztos!
Ez az este tehát tényleg a takarításé lett. Kivágtam hát egy csomó régi, ócska kacatot a fiókból, amikre már nem lesz szükségem és belesírtam egy puha ingvállba az összes eddig ki sem mondott sérelmemet.
Ezzel a három zsepire való könnyel kijött, aminek ki kellett jönnie már régen. Jó, hogy mellettem voltál, Hercegem. Most is jó volt.
Egy mondat mégiscsak akadt, amit nem mondtam ki... féltem, hogy köddé válik, amit láttam közben. De talán rájött azért...
Rám vigyázni kell. Köz-, és elsősorban önveszélyes vagyok.