Hiány...hiány...hiány! Próbáltam elnyomni, túlüvölteni. Hiány...hiány..hiány! Ő volt hangosabb. Najó, beismerem, győzött. Aztén egy kis eperrel betömködtem az üvöltő pofáját a kis mocsoknak.

Elbalfaszkodtam valahová a feladat kiírásomat - pedig még le is fénymásoltam - aztán itt szívtam késő délutántól egészen estig, amig Egyiptomi istenség meg nem érkezett, hogy segíthessen nekem. Ez a szerte-szana lakás (itt, mint ige) hátránya, de egyben előnye is, hogy a cuccaidból mindig vannak darabok itt-ott. Hát ez ott volt. Gyors szkennelés, majd ftp, aztán nyomtatás. Pfúhhh! Megoldva. Nem kell holnap bemennem reggel a melőhelyemre, hogy hátha ott van belőle egy példányom. Egyébként ez a melódolog is vicces lesz majd. Hétfőn még szabin vagyok, a nagyfőnök meg kitalálta, hogy legyen szerdára már 'majdnem nyomtatható' a terv. Franc! Mintha tudná, hogy mi munka van egy ilyennel! És mennyire nem dolgozom rajta! Nem vagyok képes komolyan venni már az egészet. Egyedül maradtam, mint építész... konzultációs lehetőség megszűnt. A lapokat pedig laikusok osztják le. Ezt így nem lehet, csókolom! Mindegy, majd észreveszik. Az volna a jó, hogy amikor lelépek, megszerezném valahogy a ArchiCAD-üket. Mondjuk részletre...olcsóbban. Ehhh, najó! Nem mintha akár úgy meg tudnám venni. Ezer más helyen elférne az a pénz.