A tudatalatti furcsa dolgokat tud az ember értésére adni. Kár, hogy külön szótárt és kódfejtőt nem mellékel a megnyivánulásai mellé. Éjszaka álmodtam. Minden éjszaka szoktam. Afféle rossz szokás lehet. Ezúttal azt, hogy leültünk a srácokkal játszani. Hogy Marilyn Manson hogy került oda, azt végképp nem tudom, de ne is firtassuk. Igazán vicces a dologban, hogy az illetőt utálom és borsózik tőle a hátam. A zenéje jó, de ennyi. Látnom inkább ne kelljen. De ott volt, haver volt, dumáltunk. Aztán jött egy lány, aki a csipkés hálóingéről és az idomairól híresült el. És Méregzsák rohant neki ajtót nyitni. Ebben ismételten vicc, hogy Méregzsákról köztudott, hogy rühelli ezt a lányt. Mi pedig sietve elpakoltunk minden rpg-s könyvet és cuccot, hogy a lány ne lássa és illedelmesen leültünk beszélgetni. De a lány végül nem jött be. Én pedig felébredtem. Hozzáteszem, hogy ezek után szerintem jobban is tettem.
Tegnap fél egyig fenn voltam megint. Megint álmos vagyok, mint a dög. Persze aki este 8-ig Ördögtestvért istápolja, mert az lebénul és minden baja van, ahelyett, hogy hazarohanna rögtön meló után... szóval az csak ne rinyáljon, hogy elment az ideje. A makett azonban készen van. Ronda. Csúf. Ocsmány. Gusztustalanul tré. De ez van. Kicsi, savanyú, de én csináltam. Fogadják el, és a többi le van szarva. Legalábbis részemről. Szándékaim szerint még ma becipelem a suliba, innentől bámulják ők ezt a ronda térplasztikát.