Mivel mára nagyjából minden eddigi problémának tűnő problémám Atlantis oszlopaival nagyjából azonos mélységbe merült valamelyik óceánba, prognosztizálható, hogy holnap elüt egy villamos. Vagy rámesik. Szavazni és fogadni nálam lehet.
Egyiptomi Isten pedig rágja a fülemet, hogy rajzoljak neki mindenféle szépet-jót, mert ő bizony 3D Studiót akar tanulni. Úgyhogy elő kell vennem a kreativitásomat a kispolcról és sürgősen leülnöm vonatot és házat tervezni. Bár részemről azt mondom, hogy egy kerékberendezés, vagy egy mérműves ablak is elég problémát jelentene nekem, ha nekiállnák 'gyakorlatozni' én is.
Ocsmány egy idő van, pedig én fotózni szerettem volna. Immáron nagyon-nagyon feszíti a bennsőmet a fotóalkotási vágy. Kitavaszodott és kezd előbújni az összes virág, valamint nünüke és dudu amit szándékomban állna megörökíteni a winchestereim számára. De most a fények szürkék és tompák. Tehát maradok. Legnagyobb bánatomra. Pedig esküszöm, lesz ebből idén még nagyon közeli ibolya és bodobács fotó! Aztán jöhetnek a verebek, mókusok, rigók, sasok, keselyűk... meg kabócák, szitakötők, molnárkák és vizitúrázók.