Lúzer Isten hallatott magáról. Már rögtön tegnap este. Összevagdaltam az összes kartont, amit találtam, beleapplikáltam a cuccba a 'világító cseppköveket' és puff! Nem tetszik! De nem csak nekem, hanem szerintem az egész nem jó, ahogy van. Közelében sincsen az eredeti alapkoncepciónak. Úgyhogy innentől (ma este) a gányolás következend, illetve kiegészítem a leadandó készletet egy fotókkal teleapplikált nattyon művésziesch melléklettel. Hátha azzel együtt megér majd egy gyenge 'megfelelt'-et. Mert ha nem, akkor lőttek a félévnek. Legalábbis ebből a baromságból. Ilyenkor persze nyafogok, hogy miért nem lehet 3D-modellező progival megcsinálni és renderelni a dolgot, de nem hallgat meg senki sem, engem a szerencsétlen számítógépfüggő építészpalántát... Sanyarú a sors.
Tegnap azért mindezek konstatálása után - adott szavamhoz hűen - lementem futni. Minden kedves érettem izguló megnyugtatása képpen közlöm, hogy - így a gettó kellős közepén - semmi bajom sem esett. Mindösszesen csak a tüdőmet köptem ki lejtőnek felfelé és a bal vádlim bedurrant értésemre adva, hogy ő biz' rühelli a betont, meg úgy a futást általában. Tulajdonképpen megértem. Hazaérve gyengéden bekenegettem Richtofittal a hevesen ellenkező és keménykedő testrészt. Mivel most nem fáj, este megint oroszrulettezek egyet a sötét utcákon. Egyébként bátorságomat növelendő én bízony a kulcscsomómra applikáltam a svájci bicskámat. Bár azellenenmvéééd. De így nem fúj el a szél. Sem. Mellékesen pedig összesen két emberrel futottam össze (hehehehe, szó szerint, bizony, hehehehe!) és ők nem tűntek veszélyes egyednek. Egyébként is cáfolom azokat az elképzeléseket, miszerint legalább a nőknek fegyver kell. Elmeséltem a múltkorokban Ördögtestvérnek a PMS-jelenségeimet. Hirtelen ő is úgy gondolta, hogy jobb, ha nincsen nálam olyan fegyver, ami el is sülhet. Na, persze. Berezelt. Pedig csak azt elemeztem neki, hogy olyankor rámtör a heves gyilkolási és torokelharapási vágy és ritka ocsmányul tudok azokra nézni, akik teszemazt a kislábujjamra tipornak a metrón, meg ordibálok a főnökömmel, aki immáron én vagyok... Szóval amúgy ártatlan báránylelkem van. Ugye.