Azt hittem balga fejjel, hogy most egy ideig nem tudok rinyálni. Szép volt minden. a lehetőségekhez mérten mindenképpen. Aztán megkaptam a fizetésemet. Majd pedig kiszámoltam, hogy áfa, béfa, fenyőfa és egyéb deszkák befizetése után a két hónapra, amit leszámláztam, annyi pénzem sem marad, ami kábé minimálbérnek felelne meg. Vagy legalábbis nem sokkal több. Ez így albérletfizetés, tandíj, miegyebek mellett vicces dolog. Kifejezetten dühít most az a tény, hogy huszonsok éves koromra még anyanázsból kell élnem. Nem lakom otthon, mégis pénzelnek a szüleim. Valahol olyan kegyetlen dolognak tűnik ez. Velük szemben. Vagy csak én vagyok ma hülye. Mármint az átlagosnál is jobban.
Mindezt tetézve még ember-undorom is lett. Nagyjából évente kijön egyszer ez rajtam. Ilyenkor sajnos KELL az egyedüllét. Azt hiszem, este leülök egy sötét sarokba és zenét fogok hallgatni, miközben rajzolok.