Plázázni jó! Ma műveltük eme nemes tevékenységet vagy fél óráig. Miután viszont gazdagodtunk egy pár cipővel, végre lett egy új (bizonyára hipertrendinek nevezhető) táskám, és lecseréltem azt a rusnya féltégla állagú pénztárcámat. Egy másikra, amit már teletömtem, és bár nem rusnya, de féltégla ez is. Az előző tárcámból szortírozás folyamán előkerült egy halom lejárt - immáron befizetett - csekk, kajabolti számla, bevásárlócédulák, amiket még az ex anyja írt, 97/98-as tanév mindkét félévi tandíj csekkje, 4000 olasz líra, 3 db tajvani bélyeg, kismillió szerencsepénz, 100 forint egy és kétforintosokban, békéscsabára szóló retúrjegy, egy kék turmalin, egy olivin, a lejárt OTP-bankkártyám, egy belépő kártya a Bank music clubba (ami azóta 15-ször megszűnt és átköltözött és amúgy is rühelltem) két(!) westel aranykártya, amiket sosem kérnek sehol sem, 5*34 forintnyi bélyeg és sokezer cetli amik rendeltetése immáron a homályba vész. Ezek a kacatok kisebb halmot képeztek a padlón, és ez természetesen a művelet végén jóval nagyobb volt, mint maga a tárca. Úgyhogy ezennel annak biztos tudatában fekszem le aludni, hogy igazzy varázsló vagyok, és reménykedem, hogy az új táskámban is van egy térkapu valahol a bélés táján, ami egy másik dimenzióra nyílik. Maximum narancsokat szedek elő belőle, ha másra nem lesz jó...