Meglepő és mulatságos, hogy a hétvégén úgy született cca. 10 újabb klikk a rinyalapomra, hogy ide sem néztem. Igen, ami belőlem szól, az még a fiatalos hév és lelkesedés, amikor még érdeklik az embert a felfelé kúszó kis piros oszlopok, diagrammok, növekvő dinnyeszeletek, jegyek az indexben... Némelyikből már kinőttem azért. De az új dolgok mindig hoznak magukkal egy kis visszaesést a nosztalgikus ifjonci létbe, ami azért valljuk be, hogy valahol jó.
Egyiptomi Istenség beszerzett két új szekrényt, ennek örömére pakolászás volt. A végeredmény némi rend, és sikerült rárabolnom egy 2000-es Playboyra is, úgyhogy lesz miből nagymellű fejvadászlányokat rajzolgatnom, és egyik sem fog nyavajogni, hogy már harmadik órája áll meztelenül és étlen-szomjan. Mondjuk ezek a lányok nem kifejezetten állnak, inkább fetrengenek, meg domborítanak, de hát a lényeg a lényeg: jól néznek ki és kész.
Úgy köhögök, mint egy tüdőbajos gácsér, amelyik félrenyelte a reggelijét. Minden pillanatban várom, hogy vagy a tüdőm egy darabjával találkozom össze, vagy felköhögök egy marék tollat, vagy afrikot. Mittudomén mivel tömik ki az olyan múzeumi bútordarabokat, mint én. Viszont a lázat már megszüntettem és a kanalas orvosság jótéteményeit is élvezem. Ez jobbára kimerül abban, hogy jelenleg nem tudom eldönteni, hogy ettől jönnek-e rám a köhögőrohamok, vagy enélkül még rosszabb lenne. Viszont jó az íze. És a benne lévő alkohol kellemesen melegíti az ember bennsőjét...legalább pár percig. És alig párszor csöpékeltem vele össze a szőnyeget. Ami nagy szó.
Nekiálltam kidolgozni egy épületbelsőt. Hiába, a szakma és az ártalmai! Grafitrajz, úgyhogy nem tudom, hogy fog kinézni beszkennelve. De talán értelmes folyamatszemléltetés lesz sajátmagamnak is.