Egész nap a suliban punnyadni...hát ez nem nekem való! Minden alkalommal megkérdem magamtól, hogy kellett ez nekem? És mindig arra jutok, hogy igen-igen, kellett. A macska rúgja meg!
Ellenben gazdagodtam egy élménnyel, miközben kimentünk meglátogatni a terepet, ahová majdan tervezni kell a félév során. Pálvölgyi cseppkőbarlang a neve. Szerencsére nem a barlangba be kell tervezgetni, hanem kívülre, a kőfejtőbe. Szép, gondolatébresztő helyszín, talán kissé túlságosan is. Mondhatnám azt is, hogy már-már túl impresszív a környezet. Romantikus gótok előnyben. Hatalmas sziklák mindenütt - jelenleg még fagyos is, hogy egészen fílinges legyen - elszórt fenyővázak meredeznek a meredélyeken, ahogyan azt elsődleges teremtési programjuk szerint csinálniuk kell, jeges szél süvít a kőkatlanban...és ritkán jár a busz. És agysüvítés után még volt vagy egy óránk betepedni egy műintézménybe, mielőtt kaptunk volna egy kis továbbképzést sznobügyileg kilátó és földalatti témakörben. Hogy a csudába fogok én majd földalattit csinálni maketten, azt még sajnos nem tudom, de majd kialakul.