Megint nátha

Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!

Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...

Dumák

Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!

A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.

Tegnap vettem egy lakkot, hogy majd jól lekenem az óráim számlapját, és majd szépek lesznek, és nem másznak el a mutatók... hát igen.
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!

Egy kis töprengés

Mindig meghökkenek, amikor az embereknek tetszenek azok a cuccok, amiket csinálok. Legyen az akármi: rajz, festmény, ház, karkötő...

 Amióta regeltem a Meskán, azóta egyik döbbenetből estem a másikba. "Ezek mindent megvesznek!" Szőkeherceg azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy megvegyék, ne tegyem fel ugye... Mer' ezek olyanok. Megveszik!

...Ja, és ma a kedvenc kifőzdénkben kérdezte a csaj, hogy  hol vettem, és - mikor mondtam, hogy nem vettem, csináltam - nem tudnék-e neki is csinálni olyan fülbevalót, ami a fülemben van...

Amit imádok és a kedvencem, az nem kell senkinek, de ami valamilyen szükségmegoldásból születik, tele van befejezetlen gondolatokkal és légből kapott, hirtelen megoldásokkal, azt mindennél jobban szeretik. Én nem értem ezt. Bár állítólag némely zenekar is bevallotta utólag, hogy azokból a számaikból lett sláger, amit ők a kukába dobtak volna... Mittomén!

A lényeg, hogy ez örömmel tölt el, és a mosógépen foltmentesen kimosott babazoknikon kívül máshol is érek el sikereket az életben...

Úgyhogy vegyétek! Én meg csinálom!

Szülinap

Tartozunk egy naaagy, szülinapi posttal. Ugyanis Kisherceg már 3 éves!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé

Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!

Karate Kid 2010 kipipálva. (háát, hogy is van? "a ropi finom volt, a többiről meg ne beszéljünk...")

A Storm Warriors is - namost ezért szerencsére nem jár büntetés, mert összesen 1 személy maradt ébred a 30. perc után (- de csak mert találtam a hűtőben egy doboz Nutellát...)

De most egy ideig inkáb biztosra megyek, és bekészítettem 1,5 évad Battlestar Galacticát és ugyanennyi Rejtélyt.

Tegnap este megnézésre került a legújabb Robin Hood.
Ez a feldolgozás meglepően tetszetősnek találtatott (az új nézőpont, a kissé rendhagyó történet, illetve a kocsmai jelenetek és életképek egész hihető felvillantása miatt) a teljes robinhúd-mítosz (és klisé) figyelmen kívül hagyása /felrúgása/ ellenére is, így végül a Családi Tanács rögtönítélő ülése megbocsájtott nekem a mostanában elkövetett "kritikán alul filmek hazahozása" tett miatt.

Ugyanakkor a CsT határozatban ítélte el a meggondolatlan letöltéseket és a civil célpontok ócska filmekkel való támadását, és szankciókat helyezett kilátásba...

Valahová eltűnt egy pendrive-om. Aránylag új volt, 16 gigás, semmi fontos nem volt rajta, "szállítani" vettem. Dolgokat szállítani.

De nem is ez a lényeg. Szóval hanem hogy eltűnt, de nagyon. Általában meg szoktak nálunk kerülni a dolgok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom mondjuk azt a dolgot logikusan oda, sőt valamifelé logikai rendező elv mentén valami mellé, csak aztán az egészre rákerül egy mappa, pár felbontott boríték+csekk, meg mondjuk egy morcos tarajos sül, és valahogy marhára nem lát már be az ember a cucchalom alá.
De ha erőt vesz magán, akkor meglesz, ehhez a halmot kell csak odébbteleportálni (természetesen valami másra rá, hogy azok tűnjenek el egy időre -- de kis szerencsével nem kellenek még egy darabig), viszont ez most újdonság.
A gyerekek lopnak ugyan az asztalról, amit érnek, de nem hordják el messzire a zsákmányt - vagy ássák el, mint kutya a csontot -, hanem a cuccot megunván elejtik vagy leteszik azt nem sokkal később egy r=3 m sugarú körön belül.

De most semmi. Felderítőink üres kézzel tértek vissza.

No de hogy fogok így most 16 gigát átlapátolni egyik gépről a másikra?
KÉZZEL??? Kezdhetem dúdolgatni az átköltött dalt, hogy "Tizenhat gigát raksz, és ennyi a bér... Egy nappal vénebb vagy a tárhelyedért..."

Na, most fejeztük be Az Utolsó Léghajlítót. (ami Arany Málnát kapott, ugye)
Szerintem azért annyira nem volt tragikus. (tegnapelőtt a Hipervándor (Jumper) viszont az volt...
és a Jonah Hexnél is nagyon rezgett a léc)

Aki tudja, milyen, az talán tudja értékelni is: befejeztem a fordítást.
Úgy értem, felhagytam vele. Nem, tényleg.

Soha többé 2. (vagy épp 3.) műszakra bevállalt ugyemennifogkeddre, nem lesz több kialvatlanság, a több napos stressztől szúró mellkas, ingerültség.

Még idejében kiszálltam, mielőtt az Astra kombi oldalán végigfutó, művészi szépséggel formázott pengemotívum felhasítja ép elmém pecsétes abroszát.
(a képzavar az értő közönségnek, csakis...)

Babaaaaaa!

Itt gratulálok Kisherceg keresztanyjának, akinél most már van egy Tündérke is otthon!

Elkészült az első igazi steampunk cuccom. Ehhez az kellett, hogy találjak egy tutijó lakkozott lepkét egy bizyusnál és szétszereljem. Ki az a hülye, aki lepkét hord fülbevalónak, amikor én sokkal szebbet csinálok belőle, nem?

És megnyílt az ékszerboltom is a neten, úgyhogy agybafőbe lehet vásárolni tőlem, kérem!

Mondjuk a lenti - szintén steampunk jellegű izéke már elkelt. Kisangyal lefoglalta magának.

A modern gyerek és világképe

A Nap magától lekapcsol és feljön a Hold.

Kicsit más

 Saját épeszűségem megtartása, valamint nem létező szabadidőm elütése céljából létrehoztam magamnak egy hobbit. Csinálok ékszereket, jó?

Nem újkeletű a dolog, réges-régen, még a dinoszauruszok kipusztulása előtt már csináltam ilyesmiket. Gyöngyöt fűztem, drótot hajlítottam, féldrágaköveket foglaltam be, adtam el, és persze csomóztam karkötőt, miegymást.

Most előszedtem a fiókból a dolgot és leporoltam. A cél alapvetően steampunk ihletésű cuccok készítése. Lett volna.
Aztán mivel nem mertem a gyönyörű, netről szerzett órácskáimnak csakúgy nekiesni, előtanulmányokat és agymenéseket folytattam, aminek a melléktermékeit bátorkodtam és fogom is bátorkodni a továbbiakban feltölteni és bátorkodnék el is adni, mivelhogy én nem hordok ilyesmiket két, igen eleven kölök mellett.

Úgyhogy szabad a vásár. És véleményeket várok, meg ötleteket. És persze még majd fotózni is megtanulok, mert időközben azt a tudást is le kéne porolni.

Van még a fiókban pár órás cucc is persze, hát miért ne lenne?! Csakhogy azokat még nem csináltam készre. És folyamatosan változnak, ahogy kitalálok valami újat és rájövök, hogy szar az egész.

Utálom a telet!

Vagy ezt már mondtam tavaly is, meg tavalyelőtt is?

Kissé elegem van a tüsszögésből, köhögésből, nyüsszögésből, orrfolyásból, esőből, hóból, latyakból. Nem megyünk ki, mert lázas vagy, hiába nézel olyan vágyakozón az ablakon kifelé, nem mehetünk a játszótérre, ma nem kanyarodik arra a babakocsi, mert havas az összes játék, nem ülhetünk le a padra pogácsát enni, mert latyakos a pad, nem mehetsz le a hóba, fiam, akárhogy szeretnél....bwáh! Pfehh!

Három hétig beteg volt az egész család. Kisherceg hozta, belesett, aki csak élt és mozgott, meg az összes nagyszülő is. Aztán Kisherceg visszakapta Aprótól, aztán a nagyi visszakapta Kishercegtől, aztán Apró visszakapta a Nagypapától, aztán a Nagyi visszakapta Aprótól, Kisherceg visszakapta a Nagyitól, Apa elkapta Anyától és vissza... feltaláltuk a nátha-ping-pongot. Rohanok is a szabadalmi hivatalba!
Közben volt kötőhártya gyulladás és csipa is, aztán kicsit beallergizálódtunk a szemcseppre...
Most volt pár szityogás mentes nap, erre tegnapelőtt este anya, fáj a torkom, brühühhüü volt megint. Aztán tegnap reggel meg vihogás és játék. Este meg megint anya, brühüüüü!

Különben azért közben zajlik az élet, mert a hétördög ott van mindkettőben, ha taknyosan is. Kisherceg dumáit lassan már nem nagyon lehet visszaadni, néha fuldoklom a röhögéstől.
A legtalálóbb az, amikor megjegyezte a rajzó varjakra, hogy a madarak a füstből jönnek.
Apró meg folyamatosan gagyog. Edeede-agyagya (ez valamiféle add ide azt, ottan nekem), nammm-namm-amam (ez szerintem nyammogás), és a legfontosabb a kakkajakka, ami jelent kapcsolgatni akarom a kapcsolót és kukucskálok-ot is. No és a brümmögés. Minden autószerű képződményre. Ha azt mondod, tütüt, akkor te is autó vagy, tehát brümmögni kell neked.
Ha meg telefont látunk, akkor azt sürgősen a homlokunkhoz kell tenni és wúúúú, wúúúúú (ami valószínűleg a halló-halló megfelelője).

Ma pedig meglátogattuk az orvost, ahol Szőkeherceggel egyetértésben kijelentettük, hogy szerintünk szerda van, azért jöttünk 10-re és nem 2-re, amikor szerintük a rendelési idő van.  Aztán szóltak, hogy csütörtök van. Hjah kérem, akik alszanak, azoknak csütörtök van... De nekem még szerda van!!!!

Szülinapok

Voltak. Még a hónap elején ugyan, de azóta nem nagyon volt érkezésem írni. Hol az idő hiányzott, hol a kedv.
Ma viszont voltunk a hivatalos egyéveseknek járó orvosi vizsgálaton, úgyhogy mostmár tényleg belépett Apróherceg az egyévesek táborába, így tovább igazán nem halogathatom, hogy írjak róla. Róluk.

Az egész szülinapozás mizéria főleg Kishercegnek tetszett, mivel volt torta. Sok torta. (Mint közben megtudtuk, a Mikulás is tortát hoz. meg kesudiót. Fene a Mikulás jódógát, mi?) A sok torta, tüzijáték, gyertya és nyalakodás vége persze az lett, hogy Kisherceg annyit evett, mint az egyszeri lakodalmas kutya, és ki is dobta a taccsot. Nagyobb baj mondjuk ne történjen! Reggelre jobban is lett egyébként.

Apróhercegnek még csak az új játékszerek jöttek le a dologból. Izgatottan körbetotyogta a sok érdekes dolgot, a tortát fintorogva kiköpte, a marcipán autót köszönte szépen, de nem kérte - röviddel később a bátyja teljes egészében eltüntette. Aztán jót játszott a papírgirlandokkal, amiket valahogy sikerült lecibálnia a lámpáról. Máig rejtély, hogy jutott fel a két méternyi magasságban lógó cuccokig, de sikerült megrágcsálnia. Valószínűleg valamelyik nagyszülő hipnózissal történő befolyásolása lehetett a háttérben.

Kijött egyébként még négy fog, most van összesen nyolc.
Tegnap meg azt olvastam, hogy a szoptatás rosszat tesz a tejfogaknak. Elgondolkodtam, hogy most féljek-e, de le van szarva, mert Apróherceg cicifüggő és mostanra teljesen világossá vált, hogy ő bizony nem hajlandó megválni az óriás cumijától, ha a Fogorvosok Egyesülete a Blendit javasolja, akkor sem. Az óriás cumihoz pedig ragaszkodik. Ha az netán kimegy a szobából, akkor utána ténfereg még a konyháig is akár, ha pedig hallja, hogy becsukódik az ajtó (teszem azt, a WC-ajtó), azonnal felháborodott nyüsszögésben tör ki.
Anya elveszik és soha többé nem kerül meg! Elment WC-re és azóta nem látták! Most már tuti, hogy sosem lesz meg! Wáááá!... Jééé, anya!

Most már tényleg

Jár. Ez mostmár tuti. Eddig csak pár apró, bizonytalan lépés volt, ment is négykézlábazni, amint nagyobb lett a távolság, de tegnap megtört a bátortalanság és nekiindult Apróherceg a világnak. Apró droid-lépésekkel megy a szőnyeg egyik sarkától a másikig, néha meg felborul, de nem esik kétségbe.
Ellenben az öltözéstől azonnal kétségbeesik. Még mindig utálja a ruházkodást, és a sok ruhát meg pláne. A tél nem lesz a kedvenc évszaka, ezt már most borítékolom is. Tegnap egész délután durcás volt, mert vastag kabátot mertem ráadni a parkos sétánkhoz, úgyhogy ma villámos gyorsasággal előkapartam a régi overálokat, és gyorsan fel is próbáltattam vele a legkisebbeket. Persze hogy az volt rá jó, amit Kisherceg sosem hordott (mert már az első telén nagyobb volt annál). Áldom az eszem, amiért nem ajándékoztuk rögtön tovább.
Cipőt azt persze venni kellett, mert Kisherceg legkisebb cipője is óriási Apróra. Aki egyébként hű a nevéhez, és szüleit megkímélve a ruhavásárlás fáradalmaitól, most pont akkora, mint Kisherceg volt az első telén. Aki akkor még csak 8 hónapos volt. Aprónak meg az 1. szülinapját készülünk majd ünnepelni holnapután. (És remélem, bátrabban fogadja majd az Első Tortáját, mint a bátyja, aki zavartan-félősen nézte csak a gyertyás izét.)

A két rosszcsont közös játékai ellenben lassan szükségtelenné teszik mind a hajfestést, mint a hajvágást, tekintve, hogy először megőszülök, ahogy nézem, amikor Kisherceg megpróbálja felvenni az ölébe Aprót, majd szimplán rátehénkedik, és megpróbálja szeretetével agyonnyomni az áldozatot, azután pedig belenyomja a fejét az áldozat orrába...
Az áldozat - Apróka - pedig vihog és kacag, mintha a világ legjobb mókája volna, hogy betűrik az orrát a fejébe. Ha pedig ez még nem volna elég, akkor a következő lépcsőfoknál az addigra beőszült haj kihullik, amikor meglátom, hogy a mosott ruhákkal telerakott fregoli - lánykori nevén ruhaszárító - alatt játszanak fogócskát, aminek a során Kisherceg négykézláb kutyázik, Apró pedig nagyképűen kétlábon támolyogva fut. A nagyobbik előtt. Majd a fogócska végén jön a fent említett szeretetroham.

Tegnap este óta Apróherceg belépett a járni tudók táborába. Kellően fáradt volt ugyanis ahhoz, hogy figyelmetlenül mindkét kezével elengedje a kapaszkodót, és úgy maradt... majd elindult. Több métert megtett, tereptárgytól-nagyikezéig meg ilyesmi.

Aztán nem sokkal később belépett az "akik estek már nagyot orra" táborba is, ahogy kell. Kemény 1-2 hónap jön. Ilyenkor azért örülök, hogy az ember gyárilag nem tud repülni.

Csak még egy órát!

Meglepő, hogy milyen kevés alkatrész van egy modern csörgőórában... És egyben elszomorító is.

Adjatok nekem régi órákat!
 
Berhelhetnékem van.