Úgy vélem, itt az ideje egy kisebb armageddonnak. Elfogyott a polcról a Sportszelet.

(Hogy lehettem ilyen felelőtlen?)

A mai nap korán kezdődött
(pedig nem is kellett volna)

A kicsi minden értelmes emberi időpontnál korábban kelt, a nagyobbik meg 7 körüli rángatott ki az ágyból a kezemnél fogva, hogy aszondja "Gyere apa kakaót készíteni" - én meg csak pislogtam a választékos szóhasználattól (meg az álmosságtól).
El vagyok szokva az ilyen hirtelen ébredésektől, hogy in medias res belecsapunk a lecs...kakaóba, ugyanis az elmúlt hetekben mindig volt fél órányi ébredős szakasz még az ágyból kikászálódás előtt. (Amire nekem talán még jobban szükségem is volt, mint a fiatalúrnak, de ez maradjon csak köztünk.)

Azonkívül, hogy 6 órát aludtam csak, az volt a másik bajom, hogy ahová mentünk volna (ovi "nyílt nap"), ott fél10-kor kezdődött a Program, namost addig nem bírják a gyerekek türelemmel... meg a reggelihez se szoktak hozzá otthon, arra szinte mindig máshol kerül sor.

Fél10-től az Alma együttes (hogy mit szeretnek rajta??) koncertezett, namost ilyen hangerővel hangosítást nem értem, miért kellett gyerekekhez csinálni. A másik gondom az volt, hogy az elején (mivel mi kezdésre ott voltunk) még beszélgetett az "énekes" a gyerekekhez. Ezt az enyéim hamar megunták, indultak kifelé, és mikor a zene - pikulálás - végül (jó hangosan) megkezdődött, az is csak egy kicsit vonzotta őket vissza az ajtóból. A kicsi és a nagy is kiment végül inkább az udvarra (libikóka, hinta, csúzda, homokozó stb.). Én se bántam.

Ahol persze még szinte semmi nem volt a "programok" közül, de ami volt, pl. arcfestés (300,-), lufikutya-készítés (200-500,-), ragasztgatós játék (?) is mind nagyobbaknak való. Így maradtak az udvari játékok, meg persze a szandál állandó kavicstalanítása (ezzel nem számoltam).

Így aztán még az Alma koncert vége előtt végeztek a gyerekek mindennel, és végül Kisherceg egyszer csak hívni kezdett magával kifelé az ovi kapuján, mert a szemközti parkban ott volt egy vonat formájú mászóka...... Apróherceg meg szimplán elindult a parkolóban lévő kocsink felé.

Ennyi volt az ismerkedős napunk az ovival. :o)

Tegnap estére elegem lett a részegekből.

Reggel megyek be az irodába (egy társasházban van), a kapunál jajjsegítsek legyekszíves, a másodikról a palibácsi elesett, satöbbi.

Hát palibácsi olyan részeg volt, hogy a földbe kapaszkodott, a fejét is többször koppantotta. Felállni nem bírt, még ha segítettem neki, akkor se, úgy kellett a hóna alá nyúlva felkapni a csepp súlyát, amit persze csak felszólításra volt hajlandó megtartani a lábaival.

Ami pedig végképp nem akart sikerülni, hogy a másodikon a Suzuki kulcsával bejussunk a lakásba. Kiderült később, hogy a bácsika elment bevásárolni, szokás szerint a végén berakott mindent a kocsiba, majd (szintén szokás szerint) átugrott csak oda szembe -- namost ebből én már csak annyit láttam, mikor megpróbáltuk bekísérni a lakásba, hogy a kocsikulccsal próbálja nyitni az ajtót. Nem örültem - bár elképzelni se tudtam, hogy kocsival miként jutott haza...

Szerencsére később kiderült, hogy nem szokott (próbálni) vezetni ilyen állapotban, csak már nem fogott semmit a dolgokból. Mikor meggyőztem, hogy azzal a kulccsal ez nem fog menni, elfogadta... aztán 1 perccel később reset, és újra elkezdte molesztálni a swiftkulccsal az Elzett zárat.

Szerencsére a felesége, aki kutyát sétáltatott, hamar előkerült. Megnyugtattam szegényt, mert nem akartam, hogy egy helyett kettővel kelljen foglalkozni az orvosnak, mert a mentőt már korábban kihívta valaki. Ja, a bácsika cukorbeteg is volt.

Végül a lelkére kötöttem a néninek, hogy tegyenek legalább egy cetlit legközelebb a pénztárcájába az öregnek, hogy balesetnél kit értesítsenek.

Aszittem, hogy ennyi elég is volt mára.

De aztán este, ahogy mentünk a nagyszülőkhöz, és már épp kezdtem megnyugodni, ahogy átértünk azon a kereszteződésen, ahol havonta legalább egyszer átszáguld pár méterrel előttem valaki a jobbkezet figyelmen kívül hagyva, hirtelen megláttam, hogy előttem egy robogós - miután elment mellette egy autó - kapkopni kezdi a kormányt, aztán elvágódik.

Szintén egy bácsika volt a sportoló, szerencséjére sisakban.

Ennek ellenére kapott az anyaföldtől rendesen, de ő felállt (felsegítettük), egy perccel később pedig már a motort akarta beindítani, és elhajtani. Mondtuk, hogy álljon meg, hívunk mentőt, mert ha a feje nagyot kapott, otthon fog elpatkolni, és a felelősség most itt a többieké, akik elengedik. Meg hát konkrétan olyan sebei voltak a kezén, hogy jóformán előadta a híres jelenetet az Európai Vakációból. http://www.youtube.com/watch?v=hsM0CwqGrBs#t=0m44s

A hadonászás közben folyt és fröcskölt a vére, a jó szóra nem hallgatott, mindenképp szabadulni akart, összességében nem az a fajta sérült volt, akit olyan nagy élmény megmenteni.

Kivettem a kulcsot a motorból, de aztán egyre jobban hőbörgött az öreg. A többiek mentőt meg rendőrt hívogattak (miért megy ez olyan kurva lassan egyeseknek?), az öreg meg csak azt hajtogatta, hogy túl közel mentek hozzá.

Nem láttam jól a dolgot, meg nem azt figyeltem konkrétan, de asszem megijjedhetett az autótól, meg talán kátyú is volt ott, azért kezdte rángatni a kormányt, azért esett el. Meg hát valszeg azért, mert ivott, ez látszott a viselkedéséből is, meg hogy szabályosan menekülni akart, már csak ez járt a fejében.

Elkezdte a kulcsot kifeszegetni a kezemből (valamiért a többi autós hirtelen mással volt elfoglalva), a karom már síkos volt a véréről, a fehér ingem és a nadrágom összefröcskölve pirossal. Látszott, hogy legfeljebb erőszakkal tudnám visszatartani, ahhoz meg nem volt sok kedvem. Küzdjön vele a mentőápoló!

Szerencsére a motorja nem indult be, így aránylag nyugodtan hagytam ott annak, aki a rendőrt-mentőt kihívta, valszeg nem akart felelős lenni semmi ügyben, ha a bácsika holnap reggel nem kel fel otthon, és elkezdik őt elővenni, hogy ki is volt a felelős.

Amíg hajkurászták az öreget, én találtam a csomagtartóban egy üveg vizet, és megmosakodtam, aztán keserű szájízzel otthagytam őket a fenébe.

A jótett mindig elnyeri méltó büntetését.

Egy igazán M.á.g.u.s.-geek behatású vélemény következik:

Az új (készülő) Heroes 6 egyik poszterszerű beharangozó képét nézve mintha egy Boros-Szikszai precizitású festményt látnék Max-féle túlburjánzásokkal, amit a Kornya-féle Kránhoz készítettek:



Na jó, azért persze csorog a nyálam, és akkó mivan...?

Hogyaszondja "a bor számára a szállítás is felér egy katasztrófával, ezért a felbontással mindenképpen várni kell egy hetet, hogy megnyugodjon, és újra önmaga lehessen."

Pszichiátert ne hívjak hozzá? Esetleg rakjam el a szomszéd polcról a málnaszörpöket is, nehogy a huligánok felzaklassák??

Mondanom se kell, itt Alt+F4-eltem ki a cikket...

Megint nátha

Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!

Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...

Dumák

Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!

A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.

Tegnap vettem egy lakkot, hogy majd jól lekenem az óráim számlapját, és majd szépek lesznek, és nem másznak el a mutatók... hát igen.
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!

Egy kis töprengés

Mindig meghökkenek, amikor az embereknek tetszenek azok a cuccok, amiket csinálok. Legyen az akármi: rajz, festmény, ház, karkötő...

 Amióta regeltem a Meskán, azóta egyik döbbenetből estem a másikba. "Ezek mindent megvesznek!" Szőkeherceg azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy megvegyék, ne tegyem fel ugye... Mer' ezek olyanok. Megveszik!

...Ja, és ma a kedvenc kifőzdénkben kérdezte a csaj, hogy  hol vettem, és - mikor mondtam, hogy nem vettem, csináltam - nem tudnék-e neki is csinálni olyan fülbevalót, ami a fülemben van...

Amit imádok és a kedvencem, az nem kell senkinek, de ami valamilyen szükségmegoldásból születik, tele van befejezetlen gondolatokkal és légből kapott, hirtelen megoldásokkal, azt mindennél jobban szeretik. Én nem értem ezt. Bár állítólag némely zenekar is bevallotta utólag, hogy azokból a számaikból lett sláger, amit ők a kukába dobtak volna... Mittomén!

A lényeg, hogy ez örömmel tölt el, és a mosógépen foltmentesen kimosott babazoknikon kívül máshol is érek el sikereket az életben...

Úgyhogy vegyétek! Én meg csinálom!

Szülinap

Tartozunk egy naaagy, szülinapi posttal. Ugyanis Kisherceg már 3 éves!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé

Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!

Karate Kid 2010 kipipálva. (háát, hogy is van? "a ropi finom volt, a többiről meg ne beszéljünk...")

A Storm Warriors is - namost ezért szerencsére nem jár büntetés, mert összesen 1 személy maradt ébred a 30. perc után (- de csak mert találtam a hűtőben egy doboz Nutellát...)

De most egy ideig inkáb biztosra megyek, és bekészítettem 1,5 évad Battlestar Galacticát és ugyanennyi Rejtélyt.

Tegnap este megnézésre került a legújabb Robin Hood.
Ez a feldolgozás meglepően tetszetősnek találtatott (az új nézőpont, a kissé rendhagyó történet, illetve a kocsmai jelenetek és életképek egész hihető felvillantása miatt) a teljes robinhúd-mítosz (és klisé) figyelmen kívül hagyása /felrúgása/ ellenére is, így végül a Családi Tanács rögtönítélő ülése megbocsájtott nekem a mostanában elkövetett "kritikán alul filmek hazahozása" tett miatt.

Ugyanakkor a CsT határozatban ítélte el a meggondolatlan letöltéseket és a civil célpontok ócska filmekkel való támadását, és szankciókat helyezett kilátásba...

Valahová eltűnt egy pendrive-om. Aránylag új volt, 16 gigás, semmi fontos nem volt rajta, "szállítani" vettem. Dolgokat szállítani.

De nem is ez a lényeg. Szóval hanem hogy eltűnt, de nagyon. Általában meg szoktak nálunk kerülni a dolgok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom mondjuk azt a dolgot logikusan oda, sőt valamifelé logikai rendező elv mentén valami mellé, csak aztán az egészre rákerül egy mappa, pár felbontott boríték+csekk, meg mondjuk egy morcos tarajos sül, és valahogy marhára nem lát már be az ember a cucchalom alá.
De ha erőt vesz magán, akkor meglesz, ehhez a halmot kell csak odébbteleportálni (természetesen valami másra rá, hogy azok tűnjenek el egy időre -- de kis szerencsével nem kellenek még egy darabig), viszont ez most újdonság.
A gyerekek lopnak ugyan az asztalról, amit érnek, de nem hordják el messzire a zsákmányt - vagy ássák el, mint kutya a csontot -, hanem a cuccot megunván elejtik vagy leteszik azt nem sokkal később egy r=3 m sugarú körön belül.

De most semmi. Felderítőink üres kézzel tértek vissza.

No de hogy fogok így most 16 gigát átlapátolni egyik gépről a másikra?
KÉZZEL??? Kezdhetem dúdolgatni az átköltött dalt, hogy "Tizenhat gigát raksz, és ennyi a bér... Egy nappal vénebb vagy a tárhelyedért..."

Na, most fejeztük be Az Utolsó Léghajlítót. (ami Arany Málnát kapott, ugye)
Szerintem azért annyira nem volt tragikus. (tegnapelőtt a Hipervándor (Jumper) viszont az volt...
és a Jonah Hexnél is nagyon rezgett a léc)

Aki tudja, milyen, az talán tudja értékelni is: befejeztem a fordítást.
Úgy értem, felhagytam vele. Nem, tényleg.

Soha többé 2. (vagy épp 3.) műszakra bevállalt ugyemennifogkeddre, nem lesz több kialvatlanság, a több napos stressztől szúró mellkas, ingerültség.

Még idejében kiszálltam, mielőtt az Astra kombi oldalán végigfutó, művészi szépséggel formázott pengemotívum felhasítja ép elmém pecsétes abroszát.
(a képzavar az értő közönségnek, csakis...)

Babaaaaaa!

Itt gratulálok Kisherceg keresztanyjának, akinél most már van egy Tündérke is otthon!

Elkészült az első igazi steampunk cuccom. Ehhez az kellett, hogy találjak egy tutijó lakkozott lepkét egy bizyusnál és szétszereljem. Ki az a hülye, aki lepkét hord fülbevalónak, amikor én sokkal szebbet csinálok belőle, nem?

És megnyílt az ékszerboltom is a neten, úgyhogy agybafőbe lehet vásárolni tőlem, kérem!

Mondjuk a lenti - szintén steampunk jellegű izéke már elkelt. Kisangyal lefoglalta magának.

A modern gyerek és világképe

A Nap magától lekapcsol és feljön a Hold.

Kicsit más

 Saját épeszűségem megtartása, valamint nem létező szabadidőm elütése céljából létrehoztam magamnak egy hobbit. Csinálok ékszereket, jó?

Nem újkeletű a dolog, réges-régen, még a dinoszauruszok kipusztulása előtt már csináltam ilyesmiket. Gyöngyöt fűztem, drótot hajlítottam, féldrágaköveket foglaltam be, adtam el, és persze csomóztam karkötőt, miegymást.

Most előszedtem a fiókból a dolgot és leporoltam. A cél alapvetően steampunk ihletésű cuccok készítése. Lett volna.
Aztán mivel nem mertem a gyönyörű, netről szerzett órácskáimnak csakúgy nekiesni, előtanulmányokat és agymenéseket folytattam, aminek a melléktermékeit bátorkodtam és fogom is bátorkodni a továbbiakban feltölteni és bátorkodnék el is adni, mivelhogy én nem hordok ilyesmiket két, igen eleven kölök mellett.

Úgyhogy szabad a vásár. És véleményeket várok, meg ötleteket. És persze még majd fotózni is megtanulok, mert időközben azt a tudást is le kéne porolni.

Van még a fiókban pár órás cucc is persze, hát miért ne lenne?! Csakhogy azokat még nem csináltam készre. És folyamatosan változnak, ahogy kitalálok valami újat és rájövök, hogy szar az egész.