Nyolc!

Boldog blogszülinapot!

És egy szülinapi párbeszéd:
"Kisherceg, vicces lenne, ha lenne még egy kistesód?"
"...aha...." - kis szünet, mélázás. Majd felkapja a fejét:
"Miiiii?!!"

Fránya nátha

Több hete képtelen vagyok kivakarni kiccsaládomat a náthából. Hol a gyerekek szörcsögnek, hol én... néha csak a mosógép, de ez a jobbik eset.
Néha egy kis torokfájás, néha köhögés, krákogás, heves orrfújások, nyávogással kísért orrszívások a porszívóval. Ahelyett hogy inkább takarítanék vele, nem?!

Csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb valami kisöpri ezt a makacs baktériumtenyészetet innen és végre mindenki kap levegőt és végig tudja alaudni az éjszakát. Mert ezt momentán már unom!

Időközben csendben a nagyobbik fiatalúr pedig elkezdett oviba járni.
3 nap bemelegítés után a múlt hét csütörtök-péntek már teljes nap volt. Mondanám, hogy osztatlan sikert aratott a dolog (mert már az első három nap is alig akart eljönni a délelőtti egy-két órás látogatás végén - állítása szerint ebédre és aludni is szívesen maradt volna), de mikor pénteken érte mentem (mentünk, de én mentem előre kitárt karral, így engem látott meg először), Kisherceg dühös volt, és elrohant előlem.

Kellett neki 5 perc látványosan mérges és nyomatékos játszás, hogy felengedjen, megfogja a kezem, és elinduljon velünk haza. Nem nehezteltem rá - emlékszem kiskoromból, hogy én is mennyire dühös voltam anyámra, amikor később jött értem, mint ahogy én azt helyesnek gondoltam (pedig akkor már iskolás voltam).

A hét első napján viszont itthon maradtunk, mert sikerült valamit összeszedni is - még péntek éjjel megjelentek a szokásos, éjfél előtti ébredéssel járó tünetek, ami után már kábé tudni szoktuk, hogy pár napig mi egészen biztosan nem alszunk sokat.
Két reggel is egy földre dobott kispárnán ébredtem, fél kezemmel az ágyban alvó kezét fogva. Kemény a parketta - bárki bármi mást mond, ne higgyétek el neki.

Para

Apróhercegnek vérzett az orra éjjel.
Ez eléggé képes rám a frászt hozni, mert ugye sötétben nem nagyon látszik, hogy mi történik. Egyszerre csak a gyerkőc nyöszörög, törölgeti az orrát  - mi a csuda, megfázott?! - majd simán elalszik megint és cca. fél órával később veszem csak észre a lepedőn a foltokat egy beszűrődő fénycsíkban.
Vérnyomás felmegy. Mijafranctól vérzik a gyerek orra?! Az ágyrácsba nem verte be, nem volt puffanás, se ordítás. Csak nem dugott bele valamit?! Sosem szokott, szóval most miért tenné?
Egész éjjel vizslamódra kihegyezett fülekkel figyeltem a kölök légzését.

Dokinéni telefonon megnyugtat persze, hogy ez normális és semmi ok az aggodalomra, főleg ha nem patakban vérzett... Lehet, hogy csak belenyúlt az orrába és felsértette.
(Három hónapja már volt ilyen, akkor mondta ezt a néni.) 
De hát cseszd meg, szerintem ez nem normális! Mindegy, adtam neki homeo bogyót és dobtam d20-szal...
Most akkor mi van?

Gaudeamus igitur...

...ballag már a vén bölcsis!
Ma van utoljára a bölcsiben Kishercegem. Azért nem fogják a ballagók körbejárkálni énekelve a játékszobát és a kazalnyi virágot sem értékelnék, sőt beszédeket sem mondanak, de egy tortát azért csak felvágunk a vénség tiszteletére.
Jövő héten már az ovival kezd ismerkedni a szentem. Párszor már bekukkantottunk, de azt hiszem, hogy ő egyelőre ezt egy upgradelt játszótérnek tekinti. Majd akkor ugrik a majom a vízbe, amikor már ott is kell aludni.

Jellemző egyébként, hogy a hónap elején még a szobatisztasággal küzdöttünk. De annyira, hogy Kishercegem egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy máshogyan is lehet, mint pelusba. Tök kényelmes volt a dolog, ergo nem érdekelte más megoldás.
Aztán nekigyűrtük magunkat (akkor már kábé harmadjára ebben az évben - volt minden: kisbugyi, összepisilt szőnyeg, bilitúrák, jutalomcsokik, leszoktató pelus, meztelen udvaron rohangászás, de mind hiába) és láss csodát... most már azért alkudozik, hogy éjszaka sem akarja hordani a pelust.

Szeptembertől Apró is elkezdi megismerni a bölcsit.

Novembertől meg én kezdek valami munkába beszoktatást, mert a Gyes egy kalap sz... Addig majd szerzek valahonnan egy Cinema4D-t, hogy kicsit képbe kerüljek megint.
Az ékszerészetből sajnos nem lehet megélni, bármilyen marhajó dolog ez az egész, és bármennyire imádom. Életem legnagyobb "sikereit" és "elismeréseit" eddig az ékszerek hozták, mégis kénytelen vagyok belátni, hogy ettől még simán felkopik az állam, hacsak nem kezdek kicsi kínaiként kulimelókat is végezni etéren. Amit nem fogok. (Se képzettségem, sem pedig helyem nincs hozzá.) Tehát inkább maradok a jelentősen jövedelmezőbb eredeti szakmámnál. Ha már ennyit képeztem benne magam, ugye.

Névnap

Apróherceg nap van - volt.
Nagyiéktól kapott egy buf-t. Ami valójában egy vonat, de a drágám a vonatokat busznak becézi. Legalábbis a gyors, modern fajtákat mindenképp. Ez meg olyan.
Egész délután azt tologatta, nézegette, rakosgatta. Alig tudtam elszakítani a drágaszágtól, hogy egy kicsit kizavarjam az udvarra motorozni.
A dologban jó párja volt a bátyja, mert ő meg egy markológépet kapott, ő meg azt tologatta és rakosgatta. Aztán egy vonatot is - gőzöst. Annak meg sínt kellett gyorsan építeni.

A névnap alkalmából pedig - mivel a tortát felzabálták a sáskahadak - nézzetek Ti is egy kis buf-t!

Buf

Apróherceg elindult a szótanulás rögös útján... immár visszafordíthatatlanul. Kedvenc szava a busz. Egyelőre még buf. Ez jelenti a kedvenc közlekedési eszközét - nem mintha gyakran buszozna. De jelent minden tömegközlekedési eszközt is egyben. Beleértve a vonatot és a HÉV-et is. Kedvenc elfoglaltsága - amivel minden rosszkedvet el lehet űzni, hogy a youtube-ot nézi. Az ICE, német extragyors vonatot.
Buf!
De kicsi szívem, az vonat!
*rámnéz bociszemekkel* 
...buf...

Megint nátha

Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!

Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...

Dumák

Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!

A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.

Szülinap

Tartozunk egy naaagy, szülinapi posttal. Ugyanis Kisherceg már 3 éves!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé

Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!

A modern gyerek és világképe

A Nap magától lekapcsol és feljön a Hold.

Utálom a telet!

Vagy ezt már mondtam tavaly is, meg tavalyelőtt is?

Kissé elegem van a tüsszögésből, köhögésből, nyüsszögésből, orrfolyásból, esőből, hóból, latyakból. Nem megyünk ki, mert lázas vagy, hiába nézel olyan vágyakozón az ablakon kifelé, nem mehetünk a játszótérre, ma nem kanyarodik arra a babakocsi, mert havas az összes játék, nem ülhetünk le a padra pogácsát enni, mert latyakos a pad, nem mehetsz le a hóba, fiam, akárhogy szeretnél....bwáh! Pfehh!

Három hétig beteg volt az egész család. Kisherceg hozta, belesett, aki csak élt és mozgott, meg az összes nagyszülő is. Aztán Kisherceg visszakapta Aprótól, aztán a nagyi visszakapta Kishercegtől, aztán Apró visszakapta a Nagypapától, aztán a Nagyi visszakapta Aprótól, Kisherceg visszakapta a Nagyitól, Apa elkapta Anyától és vissza... feltaláltuk a nátha-ping-pongot. Rohanok is a szabadalmi hivatalba!
Közben volt kötőhártya gyulladás és csipa is, aztán kicsit beallergizálódtunk a szemcseppre...
Most volt pár szityogás mentes nap, erre tegnapelőtt este anya, fáj a torkom, brühühhüü volt megint. Aztán tegnap reggel meg vihogás és játék. Este meg megint anya, brühüüüü!

Különben azért közben zajlik az élet, mert a hétördög ott van mindkettőben, ha taknyosan is. Kisherceg dumáit lassan már nem nagyon lehet visszaadni, néha fuldoklom a röhögéstől.
A legtalálóbb az, amikor megjegyezte a rajzó varjakra, hogy a madarak a füstből jönnek.
Apró meg folyamatosan gagyog. Edeede-agyagya (ez valamiféle add ide azt, ottan nekem), nammm-namm-amam (ez szerintem nyammogás), és a legfontosabb a kakkajakka, ami jelent kapcsolgatni akarom a kapcsolót és kukucskálok-ot is. No és a brümmögés. Minden autószerű képződményre. Ha azt mondod, tütüt, akkor te is autó vagy, tehát brümmögni kell neked.
Ha meg telefont látunk, akkor azt sürgősen a homlokunkhoz kell tenni és wúúúú, wúúúúú (ami valószínűleg a halló-halló megfelelője).

Ma pedig meglátogattuk az orvost, ahol Szőkeherceggel egyetértésben kijelentettük, hogy szerintünk szerda van, azért jöttünk 10-re és nem 2-re, amikor szerintük a rendelési idő van.  Aztán szóltak, hogy csütörtök van. Hjah kérem, akik alszanak, azoknak csütörtök van... De nekem még szerda van!!!!

Szülinapok

Voltak. Még a hónap elején ugyan, de azóta nem nagyon volt érkezésem írni. Hol az idő hiányzott, hol a kedv.
Ma viszont voltunk a hivatalos egyéveseknek járó orvosi vizsgálaton, úgyhogy mostmár tényleg belépett Apróherceg az egyévesek táborába, így tovább igazán nem halogathatom, hogy írjak róla. Róluk.

Az egész szülinapozás mizéria főleg Kishercegnek tetszett, mivel volt torta. Sok torta. (Mint közben megtudtuk, a Mikulás is tortát hoz. meg kesudiót. Fene a Mikulás jódógát, mi?) A sok torta, tüzijáték, gyertya és nyalakodás vége persze az lett, hogy Kisherceg annyit evett, mint az egyszeri lakodalmas kutya, és ki is dobta a taccsot. Nagyobb baj mondjuk ne történjen! Reggelre jobban is lett egyébként.

Apróhercegnek még csak az új játékszerek jöttek le a dologból. Izgatottan körbetotyogta a sok érdekes dolgot, a tortát fintorogva kiköpte, a marcipán autót köszönte szépen, de nem kérte - röviddel később a bátyja teljes egészében eltüntette. Aztán jót játszott a papírgirlandokkal, amiket valahogy sikerült lecibálnia a lámpáról. Máig rejtély, hogy jutott fel a két méternyi magasságban lógó cuccokig, de sikerült megrágcsálnia. Valószínűleg valamelyik nagyszülő hipnózissal történő befolyásolása lehetett a háttérben.

Kijött egyébként még négy fog, most van összesen nyolc.
Tegnap meg azt olvastam, hogy a szoptatás rosszat tesz a tejfogaknak. Elgondolkodtam, hogy most féljek-e, de le van szarva, mert Apróherceg cicifüggő és mostanra teljesen világossá vált, hogy ő bizony nem hajlandó megválni az óriás cumijától, ha a Fogorvosok Egyesülete a Blendit javasolja, akkor sem. Az óriás cumihoz pedig ragaszkodik. Ha az netán kimegy a szobából, akkor utána ténfereg még a konyháig is akár, ha pedig hallja, hogy becsukódik az ajtó (teszem azt, a WC-ajtó), azonnal felháborodott nyüsszögésben tör ki.
Anya elveszik és soha többé nem kerül meg! Elment WC-re és azóta nem látták! Most már tuti, hogy sosem lesz meg! Wáááá!... Jééé, anya!

Most már tényleg

Jár. Ez mostmár tuti. Eddig csak pár apró, bizonytalan lépés volt, ment is négykézlábazni, amint nagyobb lett a távolság, de tegnap megtört a bátortalanság és nekiindult Apróherceg a világnak. Apró droid-lépésekkel megy a szőnyeg egyik sarkától a másikig, néha meg felborul, de nem esik kétségbe.
Ellenben az öltözéstől azonnal kétségbeesik. Még mindig utálja a ruházkodást, és a sok ruhát meg pláne. A tél nem lesz a kedvenc évszaka, ezt már most borítékolom is. Tegnap egész délután durcás volt, mert vastag kabátot mertem ráadni a parkos sétánkhoz, úgyhogy ma villámos gyorsasággal előkapartam a régi overálokat, és gyorsan fel is próbáltattam vele a legkisebbeket. Persze hogy az volt rá jó, amit Kisherceg sosem hordott (mert már az első telén nagyobb volt annál). Áldom az eszem, amiért nem ajándékoztuk rögtön tovább.
Cipőt azt persze venni kellett, mert Kisherceg legkisebb cipője is óriási Apróra. Aki egyébként hű a nevéhez, és szüleit megkímélve a ruhavásárlás fáradalmaitól, most pont akkora, mint Kisherceg volt az első telén. Aki akkor még csak 8 hónapos volt. Aprónak meg az 1. szülinapját készülünk majd ünnepelni holnapután. (És remélem, bátrabban fogadja majd az Első Tortáját, mint a bátyja, aki zavartan-félősen nézte csak a gyertyás izét.)

A két rosszcsont közös játékai ellenben lassan szükségtelenné teszik mind a hajfestést, mint a hajvágást, tekintve, hogy először megőszülök, ahogy nézem, amikor Kisherceg megpróbálja felvenni az ölébe Aprót, majd szimplán rátehénkedik, és megpróbálja szeretetével agyonnyomni az áldozatot, azután pedig belenyomja a fejét az áldozat orrába...
Az áldozat - Apróka - pedig vihog és kacag, mintha a világ legjobb mókája volna, hogy betűrik az orrát a fejébe. Ha pedig ez még nem volna elég, akkor a következő lépcsőfoknál az addigra beőszült haj kihullik, amikor meglátom, hogy a mosott ruhákkal telerakott fregoli - lánykori nevén ruhaszárító - alatt játszanak fogócskát, aminek a során Kisherceg négykézláb kutyázik, Apró pedig nagyképűen kétlábon támolyogva fut. A nagyobbik előtt. Majd a fogócska végén jön a fent említett szeretetroham.

Bölcsi-para

A múltkor ráadtam a kölyökre egy kalózos pólócskát. Egyrészt ez került a kezembe, másrészt tetszett, harmadrészt előbújt belőlem a kisördög.
Sejtettem én, hogy a bölcsink egy meglehetősen prűd hely és nyertem. A gyerkőc egy másik pólóban jött haza és a halálfejes zászlócskával díszített sárga póló a kistatyóban pihent szépen összehajtva, makulátlan tisztasággal. Valószínűleg első sápadás után azonnal levették róla...

Most tervezem az "anyu kicsi vámpírja" feliratú póló megvételét.

Nos igen, volt nagy névnapozás, a havi "szülinapokat" meg már meg sem tudjuk jegyezni, mert Apró úgy fejlődik, mint a gőzgépgyártás a XIX. században, vagy még jobban.
Elsején felült, tizedikén már a járóka rácsa mellett toporzékolt és tapicskolt a lábával jobbra-balra.
Annyit tornázott és erőlködött a járókájában, közben meg folyton felháborodott, ha nem ért el valamit, hogy kerestem a pezsgős üveget, hogy átkeresztelhessem a cuccot Tombolókára, de másnap felállt magától a kisember és rögtön elégedetten betámasztotta a kis fenekét a bal sarokba, majd várta, hogy jöjjön a zenélős kukac a jobb sarokból, hogy ő majd azt jól meghenteli, de a kukac kukán meredt a semmibe.
A járóka pedig Küzdőke lett. Ahol egy kicsi ketrecharcos várja a tehetetlen áldozatokat, akiket meghentel, de legalábbis megrág, aztán megrázza, hogy csörög-e.

Keresztelésben különbenis nagyok vagyunk már. Kisherceg például ma reggel úgy döntött, hogy amivel kopácsolni lehet, az nyilván Kopács, a monitor Kicsitévé, esetleg Másiktévé, hiszen megy rajta a Gyalogkakukk.

Boldog szülinapot, Kisherceg!

Ez a második születésnapod!
Ugyan még azt nem tudod, mi az a kettő, mert ami nem egy, az hat, ha még több, akkor hét... De az biztos, hogy nagy nap a mai, mert ma van totta a bölcsiben és egy csomó érdekes és új dolgot kapsz.
Nem is merünk mindent odaadni egyszerre. Ráadásul az idő sem kegyes ma, úgyhogy a szabadtéri dolgokat sem tudod kipróbálni. Igaz, a bicicit nem most kapod, hanem majd a névnapodra.

Persze az ünnep a szokásos nátha jegyében telik, hogy máshogy. Idestova két hónapja beteg az egész család. Hol jobban, hol kevésbé, de köhög, tüsszög, szenved mindenki, élén persze a Kisherceggel. Ha ő éppen jól alszik, akkor az Apró beteg és ő nem bír aludni.
De ez most mind részletkérdés, mert a második szülinap nagy dolog és sok újdonságot hozott az életünkben. Például a beszédet, ami mostmár annyira kiteljesedett, hogy az új szavakat azonnal és számolatlanul tanulja a gyerkőc. Mondatokat rak össze és néha mesél ezt-azt. Néha pedig nem értjük a hosszas monológokat. Néha meg szavakat suttog játék közben. Tegnap például a nevét.
Este meg a fürdés utáni rohangálás közben azt rikkantotta, hogy "Hol a malac, Vitto'?", amit végképp nem tudok elképzelni, hogyan rakott össze.

És a változatosság kedvéért a fogak is úton vannak, mert némelyiknek már nagyon fehérlik a taraja az ínyben, úgyhogy a fogzási frász is teljes. Kisherceg madzagot rág kínjában, meg mások kezét. A sajátjára kínosan ügyel. Még meg is puszilja, ha bibis lesz. A rágóka változatlanul hidegen hagyja. Esetleg ha kivadássza az Apróbbik rágókáját a járókából, akkor csócsálja egy darabig, de ennyi.

És a dackorszak is virágzik. És már saját elképzelése van a világ menetéről, úgyhogy megmondja a bölcsiben, hogy ki adjon neki enni, ki hová menjen vele játszani és Apa, deje! és apa akkor jum és játi. És néha baba deje és megpróbálja magával cipelni az Aprót legózni.
A sappát egyedül veszi fel és a fejébe húzza, amennyire tudja. Az ubokát egyedül eszi meg, vagy anya szájába tömi. Teját vagy kér, vagy nem, vagy inkább kaka jót. Meleket. Miközben Emot néz a tíviben, vagy Babbit.
A lépcsőn is egyedül megy fel és még a kezét is zsebre dugja. De ha anya éppen az Apróbbat cipeli a hordozóban, akkor sürgősen elfelejt menni és fel kell venni őt is. Ami így cca. összesen 30 kilóra rúg. Plusz hátizsák, plusz bölcsis tatyó, plusz ma reggel például a torta is. És egy kézzel be kellene valahogy csukni az ajtót is.

Hát így mennek a dolgok kétévesen.

Egy hónap híján két év, illetve 3,5 hónap!

Nem semmi, mindjárt kétéves a nagyfiú! Nem volt egy sétagalopp, de számvetés majd csak a következő hónapban lesz esedékes.
Mostanában éppen úgy döntött Kishercegem, hogy akkor mostmár megtanul beszélni, ha senkinek nincs ellene kifogása. Naponta két-három új szó. Amiket persze aztán nem használ, csak raktároz, mert nyögni-nyígni még mindig kifizetődőbbnek tűnik. Aztán nézzük a tévét és megszólal egy hangocska, hogy "hótottó". Tudniillik, hókotró volt a híradóban.
Kisvakond megy a nagyiéknál, egyszercsak: "ják"! A rák mászott ki a tengerpartra.
Félálmosan a foteljében ül és várja a kakaóját, majd kijelenti, hogy vigyem őt "arra". Arra a konyha van. A mikróval és a benne melegedő kakaóval.
Az egyszerűbb dolgok nem mennek persze. Ha fejreállsz, sem csikarsz ki belőle olyat, hogy cica, kutya, vau-vau, vagy paci. De megy a pipi, a bibi, az ott - ez egy fő-fő szó, mindenre ezzel hívja fel a figyelmet -, az ebből, az abból, enni, inni, ház, anya, apa, papa, mama, pápá, busz, autó - ez nagy kedvenc a Kisvakond és az Autó című mese miatt -, az ősz - szintén Kisvakondtól tanultuk -, jóéjt, játék, játszik (játiii), gyere! (gye!), teteje (tetete), rajta... egyszer-kétszer a saját nevével is megpróbálkozott, aztán hagyta. Persze tudom, máshol kétévesen már egész mondatok mennek, de én büszke vagyok a nagyfiúra, és kész.

És ma megtanult cuppanós puszit adni! (Rögtön gyakorolta is egy csomót másokon, meg a saját - amúgy bibis - ujjain.)
Meg már három dalt el tud dúdolni egészen jól felismerhetően. A Hulla pelyhes, a János bácsi és a Jingle bells mennek neki. És néha spontán elkezd dudorászni. A múltkor meglátta az ablakból, hogy esik a hó, és rákezdett a Hulla a pelyhesre.

A picire is büszke vagyok, csak rá máshogy. Rá a vigyora miatt vagyok büszke, meg hogy már tud nevetni, amikor csiklandozom, meg hogy olyan édes, hogy néha meg tudnám zabálni a kis sonkáit. Néha annyira elbűvölő-szép pillantása van, hogy megfordul a fejemben, hogy rózsaszínben simán lánynak néznék.

Ami pedig magamat illeti, részemről elegem van a télből, mint olyanból. Régebben persze hatalmas mellénnyel nyilatkoztam mindig, hogy én aztán minden évszakot szeretek, de mostanra kiderült, hogy a telet mégis utálom.
A manók is rühellik a nyolcvan réteg ruhát, utálnak kimenni, mert a nyolcvan rétegtől nem bírnak mozogni, csak pislognak, mint az Ózban a szalmabábú, ha túltömik. Meg belefúj a szél az arcukba és könnyezik a szemük, folyik az orruk és hideg van a lábnál. Ha mégis kimennek, akkor aztán bejövetelkor minden vizes cuccot rögtön le kell venni, a babakocsi terepgumijairól ömlik a hólé, és minden este kesztyűket mosok.
Úgyhogy csupa öröm és szórakozás.
És még sötét is van, pfujj! (Sötét ellen amúgy végre vettünk egy új csillárt is, de Apa kissé elszámolta magát a nagyteljesítményű izzókkal, és elsőre a közel 700 Watt szó szerint nappali fényt varázsolt a nappaliba (micsoda szójáték!!), de erről majd egy másik posztban...)

Szóval legyen már végre tavasz, meg nyár...

Először is Boldog Újévet Mindenkinek!
Meg Karácsonyt is így utólag... Húsvétot még előre nem kívánok, mert remélem, hogy sikerül gyakrabban élménybeszámolni.

Igen, a kölökök kissé lefoglalják az embert. Így utólagosan talán túl derűlátók voltunk a testvérkérdéssel kapcsolatban, mert most minden létező gatyánkat fel kellett kötni, hogy lépést tudjunk tartani az emberpalántákkal. Kisherceg amint eljött a bölcsiből szünetre, szinte azonnal lebetegedett és végigszenvedte az egész Karácsonyt. Kábé ahogy tavaly. Naponta többször felment a láza jó magasra, lenyomtuk, nyűgös volt, alig evett, rosszul aludt. Aztán nem bírtuk tovább nézni a dolgot és bevittük az ügyeletre. Mint kiderült, az utolsó pillanatban, mert rá két napra meg is gyógyult magától. Egyébként a kór neve vírusos garatgyulladás volt. De ahogy elnézem a gyerekorvosi gyakorlatot, ez kábé mindegy. Fájt a torka és magas volt a láza. Magas láz, akkor vírus, belenéz a torkába, nem a torok teteje, nem a mandula, akkor garat. Na. Adjon neki C-vitamint, anyuka, csókolom.

Aztán majd időm akadtán pöfögök egyet a háziorvosról is. Mert én meg vele vagyok kábé úgy, mint Raon kollega a védőnővel.

Egyébként igen, potom 15 napja kezdtem írni ezt a hatalmas postot... és ma fejeztem be

Közben azért folynak a dolgok a saját medrükben.
Kisherceg akkora nagy ló, hogy lassan nehéz lesz őt felkapdosni. (Megmérni a súlyát képtelenség, hát csak tippelem, hogy úgy 14-15 kilónál járhat és ehhez 87 centi.)
Bár Szőkeherceggel ismét elővettük a Tankot, amit mások csak Babakocsiként ismernek, ugyanis az Aprót csak ebben lehet majd levinni sétálni. Szóval a Tank majd egy ideig még edzésben tart a maga 13 kilós nettó tömegével. Plusz a 3 kilós csomag bele, ugye... Hogy Kisherceg hogy fog rá reagálni, hogy ugyan van babakocsi, de nem ő kuksol benne, na azt kérem, nem tudom. De kíváncsi leszek. Először mondjuk azért nélküle próbálkozom meg a dologgal.

És egyre-másra újabb szavak bukkannak elő a szótárunkban. Igaz, ha feltűnik egy új, akkor eltűnik egy régi... Kisherceg egy időben legfeljebb egy szót ismételget, nem kényezteti el a hallgatóságot.
Volt ugye a kekksz, aztán jött appa, aztán tcsüccs, att-o... néha esetleg az appa és a tcsüccs szerepelhet egyszerre. Ámde csakis egymástól függetlenül! Apa ne üljön! Apa emeljen fel. Magasabbra!! Igen, a hifit akarom nyomogatni!