Most egyszerre kettőbe is. Láttam már pár fura dolgot, de hogy a Tűzoltó szakfelszerelések tárgyban oktatási anyag lett Sam, a tűzoltó és Norman Pryce (a szemüveges rosszkisfiú a képen), arra nem voltam felkészülve a tegnapi álmos reggelen.
vasárnap, október 14, 2012
Suli
Mivel a fiataloknak még jó 2-3 évük van az iskoláig, addig én járok még egy kicsit.
Most egyszerre kettőbe is. Láttam már pár fura dolgot, de hogy a Tűzoltó szakfelszerelések tárgyban oktatási anyag lett Sam, a tűzoltó és Norman Pryce (a szemüveges rosszkisfiú a képen), arra nem voltam felkészülve a tegnapi álmos reggelen.
Most egyszerre kettőbe is. Láttam már pár fura dolgot, de hogy a Tűzoltó szakfelszerelések tárgyban oktatási anyag lett Sam, a tűzoltó és Norman Pryce (a szemüveges rosszkisfiú a képen), arra nem voltam felkészülve a tegnapi álmos reggelen.
Nézzük vissza a dátumot
10 nappal ezelőtt írtam ugye az előző postot. Ehhez képest először ma reggel nem fájt ébredéskor a torkom.
Tehát a nátha 8 napon túl gyógyuló critical hitet ütött rajtam. Durva.
Tehát a nátha 8 napon túl gyógyuló critical hitet ütött rajtam. Durva.
csütörtök, október 04, 2012
Keh
Valaha 1kötőjel3 napig voltam csak beteg. Ezt meg is szoktam. Ugyanakkor azt hittem, hogy ez mindig így lesz majd ezután is, mert hát én mindig is ilyen voltam. Logikus.
Aztán mostanra a szám maradt, de lassan túlzás nélkül a hét lenne a megfelelő a nap helyett.
A "lábon kihordás" szép próbálkozás, de aztán van, hogy nem megy. Illetve hordom, csak nem ki.
Elkezdődik a baj, kórság, majd rálegyintünk, mire persze rosszabbodik, de akkor mi meghozzuk az okos és felelősségteljes döntést: nem csinálunk semmit!
(a beveszek pár vitamint és iszok egy forró teát is ide tartozik még)
Mert hiszen majd elmúlik!
Aztán maradunk ugyanilyen állapotban jó pár napig, míg nem "talán otthon kéne maradni kicsit".
Amitől megint nem kezd azonnal javulni, csak lassan, kínkeservesen, majd mikor már azt hisszük, hogy node holnap már... akkor mégsem.
Ismerős?
Aztán mostanra a szám maradt, de lassan túlzás nélkül a hét lenne a megfelelő a nap helyett.
A "lábon kihordás" szép próbálkozás, de aztán van, hogy nem megy. Illetve hordom, csak nem ki.
Elkezdődik a baj, kórság, majd rálegyintünk, mire persze rosszabbodik, de akkor mi meghozzuk az okos és felelősségteljes döntést: nem csinálunk semmit!
(a beveszek pár vitamint és iszok egy forró teát is ide tartozik még)
Mert hiszen majd elmúlik!
Aztán maradunk ugyanilyen állapotban jó pár napig, míg nem "talán otthon kéne maradni kicsit".
Amitől megint nem kezd azonnal javulni, csak lassan, kínkeservesen, majd mikor már azt hisszük, hogy node holnap már... akkor mégsem.
Ismerős?
vasárnap, szeptember 23, 2012
Bréking nyúz
Úgy fest, hogy novembertől - mégis - mindkét (immár) nagyfiú ovis lesz, és ráadásul sikerült ugyanazon csopiba kerülniük. Nem sok pénzt tettünk volna rá, de összejött. (Sőt, pénz nélkül is. :D)
Persze ehhez feltétel a Pelustalanság projekt sikere, ami gőzerővel megy. Sőt, dübörög, bár néha sajnos csak csurog.
Mondjuk ma az éccaka közepén a jövendő kiscsopis közölte, hogy ő WC-re szeretne menni, és utána vigyorogva kijelentette, hogy vissza se kell rá adni a pelust. Hát őő, annyira azért ne kapkodjunk, de mindenesetre jók az előjelek.
We are making progress.
Persze ehhez feltétel a Pelustalanság projekt sikere, ami gőzerővel megy. Sőt, dübörög, bár néha sajnos csak csurog.
Mondjuk ma az éccaka közepén a jövendő kiscsopis közölte, hogy ő WC-re szeretne menni, és utána vigyorogva kijelentette, hogy vissza se kell rá adni a pelust. Hát őő, annyira azért ne kapkodjunk, de mindenesetre jók az előjelek.
We are making progress.
kedd, augusztus 28, 2012
Futás!
Erről azt kell tudni, hogy ha felemeled mindkét lábad és nem vigyázol, eldőlsz...mint a rendes bicajjal. Valamint gyakorlatilag ténylegesen futó mozdulatokkal lehet hajtani.
Na most ezt Kishercegünk eddig kábé olyan féle tisztelettel leste, akár a brokkolit a testvére tányérján és a világért rá nem ült volna. Úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor Apró előhurcolt egyet, hogy most ezt ő azonnal... najó, akkor legalább válasszunk egyet a méretedben, szentem. Annyira jól sikerült, hogy onnantól le sem akart szállni róla. Saját elmondása szerint "csak száguldottam, csak száguldottam..."
Kb. fél óráig terelgettem a boltban, hogy csak a kijelölt helyen randalírozzon és egyszer sem esett el közben, nem dőlt el. Csak egyszer, amikor megállt és nem számított rá, hogy ez nem marad függőleges helyzetben, mint a motor, ha leszáll róla...
Még este is erről beszélt. Csivitelt folyamatosan, amíg el nem aludt.
Aztán reggel is felemlegette... aztán délután a Papának is elmesélte. Este már javasolta, hogy menjünk vissza a boltba és ő nem akar majd "sátrazni" (ez a kitett sátrakba való bemászást, majd a belsejében éktelen vihogással kísért hancúrozást jelenti), hanem kiviszi a futóbiciklit és ott megy vele...
Ma már kicsit kopott az élmény, de még előjött, hogy ő "futómotort" akarna...
Azt hiszem, eddig semmit nem szeretett volna ennyire nagyon. Azt hiszem, eddig egyik gyerekünk sem szeretett volna semmit sem ilyen nagyon...
Egye fene! Még tart a leárazás...
csütörtök, augusztus 02, 2012
Filmek meg mindenféle dolgok
Sose szerettem igazán a horror filmeket. Nem értettem, mi a jó benne. Konkrétan kiskoromban féltem is a "riasztó filmektől" (nem is igen volt sok tévézés nálunk), egyszer egy éjszakán át rémálmaim voltak pár jelenettől, amit az Airplane-ből elloptam a szülők tévéjén elalvás előtt. Tükröződött a lakkozott szekrényajtó, onnan láttam. Amikor kiszakad a pilótafülke és kirepülnek az emberek, tudod.
Na, azt láttam. Akkor ugyanis még egy szobában aludtunk. Merthogy nem volt több szoba. Az a 25 nm amúgy sose tűnt nekem kevésnek gyerekként, de az most egy másik történet.
Szóval arra ébredtem másnap hajnalban, hogy anyukám a hajamat szárítja hajszárítóval, mert csurgott rólam a veríték az álmoktól. Újra és újra végigéltem a filmet, mintha ott lettem volna. Asszem 9 éves voltam.
Másnap aztán megtanították a szüleim, hogy ha kerülgetni kezdenek az ilyen gondolatok, rémálmok, képzeletszörnyek, akkor csak mondogassam magamban, hogy ez csak egy film, ezcsakegyfilm, ezcsakegyfilm...
Mikor legközelebb szembe kerültem a rémálommal pár évre rá, már én nyertem. (szintén egy katasztrófafilm volt, yeah - unokatesóméknál nyaraltam, lazább volt a fegyelem; végignézhettük az esti filmet)
Nem volt elsöprő győzelem, de mondjuk 6:3-ra hoztam. 6 órát aludtam, 3-at nem. :D
De aztán többet nem volt gondom. Ha később sokkolt is valami látvány (pl. kollégák lefejezős videót küldtek szét), az nem éjszaka jött elő, hanem még nappal, hogy hirtelen mintha sötétebb lett volna a fehér fal is, meg letekerték a légkondit. Aztán feldolgoztam, és már ilyen se hat meg.
De a horror műfajt sose kedveltem. Az nem vonzott, hogy ijesztgessenek (beszarassam magam), nem láttam a "nyereséget", amit kaphatok egy h. filmtől.
Pár éve is csak azért ültem be a Körre a haverokkal, mert Húsvét délután már mindenki meg volt locsolva, az esti ivászathoz meg még korán volt, nekem meg nem jobb dolgom (<- elkeserítő passzban voltam épp, jól sejted).
Aztán most azon kapom maga, hogy a Walking Deadet nézem, sőt már a második évadot.
Nem nevezném hardcore horrornak, mert udvariasan adják elő, mintha a 16-os karikát lőtték volna be 18-as helyett, talán ezért lepett meg, mikor kedvenc feleségem láthatóan nem rajongott érte. Mert hogy ez őt megrémiszti. De mondom mi? Beleéli magát? Én is aggódok olykor, hogy nem olvassa be a felirat fájlt az epizódhoz, de hogy a film..?
Az egyik epizód végére ült csak le mellém, mikor hamarabb felállt a facebook mellől, mint vártam, de állítólag már ettől is rosszakat álmodott.
Nemsokára eljön az az idő, hogy a gyerekek már elég idősek lesznek ahhoz, hogy úgy érzik, jár nekik az, hogy megnézhessék, amit csak akarnak, sőt kezelni is tudni fogják a lejátszót. Már elég eszük lesz ahhoz, hogy felfogjanak egy rémisztőbb filmet, de még teljesen kiszolgáltatottak lesznek neki.
Az igazán nagy bajom ezzel az, hogy ha jobban megnézem, nem kell ehhez nagyfilmet keresni, elég belenézni valamelyik kertévé magas ingerküszöbre belőtt "híradója", amiben erős vágóképekkel kirabolta, megerőszakolta, holtan találták, pandakölyök született az állatkertben...
Hogy fogom elmondani neki, hogy az ott nem pontosan a valóság? Illetve a valóság, de annak egy torz változata. Ölnek és gonoszak az emberek, igen, és nem is akarom, hogy burokban nőlj fel, kisfiam, vagy hogy a nyomornegyed-utcákat csak a suhanó autókból ismerd, mert hiszem, hogy akkor tudod csak értékelni azt, amid van, ha azt is tudod, hogy milyen az, amikor nincs.
Ha - szerencsédre - neked ezt nem kell megélned, akkor legalább testközelből lásd. Szívj abból a levegőből, legyél egy kicsit olyan helyen is, ahonnan amúgy mindenki eljönne, ha tehetné.
És akkor soha nem fogsz "tévedni", hogy milyen lehet minimálbérből élni. Nem fog meglepetésként érni, hogy a "munkás lakótelep" parkjában a gyerekek bunkóbbak, és gátlástalanul verekednek, és az erősebb meg fogja próbálni elvenni az uzsonnádat. Meg a gyengébb is. Az a hely már csak ilyen.
Amikor elkísértelek az első nap az óvodába, odaálltál a kétszer akkora gyerek elé a homokozóban, hogy "de hát miért beszélsz velem így? És ha még egyszer belém csípsz, akkor én is megcsíplek."
Akkor - az első nap délelőttjén - még ott álltam a közelben, és az a nagycsoportos, túlméretes gyerek a szeme sarkából rám nézett, így elég volt lassan megrázni a fejem, hogy visszategye a lendülő lapátot a homokozóba. De nem leszek mindig ott.
A mai napig összeszorul a szívem, hogy az én jószívű fiam, aki a parkban odament egy idegen síró kisfiúhoz, hogy vigasztalja, és aki megtanult önzetlenül odaadni valamit a kistestvérének, szükségszerűen el kell durvuljon.
Egyszerűen mert így működik a világ. Erő alapú világban élünk - mondta nekem egyszer egy haverom (emberek vagy országok szintje; fizikai vagy gazdasági - mindegy, néha nem is választható külön), és azóta is sokszor eszembe jut, milyen igaza volt.
Képesnek kell lenned arra, hogy bántsál másokat, meg kell legyen benned a képesség, hogy fájdalmat okozz, eltipord, "megsemmisítsd" a másikat - a magad szintjén. Hogy képes legyél fizikailag is, és lelkileg is rá - nem is olyan egyszerű. Amúgy a gyerekek erre hamar ráéreznek, simán látszik rajtuk a kegyetlenség, állj csak meg egyszer egy óvoda mellett, és nézd őket.
Ha megvan benned az "erő", akkor egyre kevesebbet kell használod. Vagy mert látszik rajtad, vagy mert már megtapasztalták, hogy veled nem lehet szórakozni. Olvastad Norman Mailertől a Meztelenek és holtakat? Olvasd el egyszer.
Jól kell verekedned ahhoz, hogy ne kelljen minden nap verekedned az uzsonnádért. Képesnek kell lenned a kegyetlenségre ahhoz, hogy ne kelljen kegyetlennek lenned.
Most ott tartok ennek elmagyarázásában, hogy ügyesen ütötted a testvéred fejét addig, amíg abbahagyta a harapdálásodat, de az meg amiatt volt, mert piszkáltad.
Hogy amúgy ügyesen ellökted magadtól, de ezt csak akkor csináld, ha okod van rá. Az ok meg egy olyan dolog, hogy... szóval ha mások bántanak.
Néha direkt nem szólok bele a veszekedéseikbe a kicsivel (aki amúgy több agresszióval és nagy keménységgel ellensúlyozza a kisebb méretét).
Nem akarom a széltől is óvni őket, de azt sem akarom, hogy direkt erőszakos gyereknek neveljem a fiaimat. Volt, hogy egyszer elbeszélgettem az ovis időszak elején Viktorral, hogy miként is kezelje bent ezt a verekedés dolgot. Hogy ne hagyja magát. Aztán pár nappal később meg mehettem be, mert ő ezt magában úgy kezelte le, hogy ő a "Verekedős Viktor", ezt is kezdte el híresztelni magáról.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Pláne úgy, hogy azt hiszem, megvan az arany középút, aztán jön valaki más kölke, aki nem tiszteli a szabályokat. Mikor nem működik a bevett dolog. Emlékszem, nekem is volt ilyen kiskoromban. Mondtam is otthon, hogy semmi nem használ, hiába csináltam azt, amit ők mondtak. Utáltam az érzést.
Én fel akarom ezekre készíteni a fiaimat.
De nem akarok önző, agresszív "kis köcsögöt" nevelni belőlük (látok eleget az utcán, mikor a nevelés teljes hiánya mellett sétáltatják a gyereket a "szülők"). Meg aztán ha hozzászokik, hogy valahol ő volt a kiskirály, és aztán egyszer beleszalad valami kellemetlenbe, mondjuk pár cigánykölyökbe a sarkon, akkor esetleg nem tudja már helyén kezelni a dolgokat, ha alul marad.
Nem fog rájönni, hogy nem egészen azért történtek úgy a dolgok, ahogy ő gondolja. Félek, hogy elveszíti azt a képességét, hogy belássa: ő csinált valamit rosszul, ő tévedett a megoldás kiválasztásánál. Mert túl sok ember hiszi felnőtt korára, hogy csak a másik csinálhatta rosszul. Mert ő hibátlan.
Sok dolgot kell megtanulnunk. Együtt.
1 év eltelt már az oviban, újra ősz lesz.
Sajnos nem csatlakozhat Rolandka is az ovis nagytesóhoz, mert pár hónappal lemaradt a korhatárról, hogy oviba mehessen, de hát ez van, majd akkor így lesz.
Most azon gondolkozom sokat, milyen sportot kezdjenek el csinálni. Elsőként a nagyobbik fiam, mert neki van inkább szüksége sok mozgásra, meg fegyelemre. Van, aki a judót javasolja. De ismerem a hátrányait is. Van, aki szerint úsznia kellene, mert hogy az milyen egészséges. Namost én mindig is utáltam úszni. Vigyem olyan helyre, amit magam is úútálok?
Olyan kellene, ami leköti, és fizikailag is megedzi. De amibe nem fog beleunni. Lehet, hogy nem lesz meg előre. Majd keresgélünk. Megoldjuk.
Úgyis megoldjuk.
szerda, július 25, 2012
Ezt most mégis hogy?
"Tisztelt Olvasónk!
Köszönjük, hogy leiratkozott hírlevelünkről!"
A végén még kiderül, hogy már alig várták.
Köszönjük, hogy leiratkozott hírlevelünkről!"
A végén még kiderül, hogy már alig várták.
kedd, június 19, 2012
Bosszút!
Én ebből diplomáciai botrányt csinálnék:
Mert csak.... mert az igazságérzetem ezt akarja. Mert szerintem egy egész ország ezt akarja.
Különben hajóra szállunk, és lerohanjuk azt a szaros kis országot! Na!
Vízumkényszert akarok, meg mindenféle szankciókat a szaros írekre. Az egyetlen kiút lehetne, ha
bebasznák a saját börtönükbe a kiszabott 3 évre, akkor nem a szembeköpésünk lenne az
egész. Ezzel eszemben:
"A bíróság megállapította azt is, hogy nincs jogi lehetőség
Tobin magyarországi ítéletének írországi letöltésére sem, és
elrendelte azonnali szabadlábra helyezését."
Vért akarok.
péntek, június 01, 2012
szombat, május 19, 2012
csütörtök, május 10, 2012
kedd, május 08, 2012
Mérnökúr
Tegnap megint mérnök lettem.
Ez a harmadik, és elég sok meggyötört arcon láttam az államvizsga után, hogy nekik vélhetően az utolsó is. Fáradt, arcukat a kezükbe temető emberek, abból a fajtából, akik "I do my best" módon sosem veszik félvállról az ilyesmit. Kimerültség rajzolta át a vonásaikat. Mint a veteránokét a háborús képeken.
Az eltelt félévek alatt megismertem a legtöbbjüket. Volt, akit megkedveltem, és volt, akit nem. Volt, akit végül elfogadtam (olyannak, amilyen). De vannak, akiket holtamban se fogok.
Nem volt elégtétel látni, hogy egyes nagyszájú emberek eredményei a közelébe se értek az enyémnek. Pedig akár mondhattam is volna, hogy hé, kispajtás, hát ezért kérdeztem annyit az unalmas délutáni előadásokon, amikor te már csak a végét vártad. Mert ugye túl sokat kérdeztem, igaz? Zavart? Te már a kérdéseket se értetted. Márpedig én kérdeztem a pénzemért, ha már egyszer fizetni kellett a képzést - téged meg a cég küldött, és csak a papírért jöttél, egyértelműen látszik. Éppen csak meglett, mi? ...
Egyszerűen csak örülök, hogy vége lett; sokakkal - a legtöbbjükkel - valszeg soha többet nem fogok találkozni.
csütörtök, május 03, 2012
Szeretném tudatni minden érdeklődővel (akik nyilván sokan vannak; ide értve a későbbiekben a múltamat blogarchívumokból kutatókat is, amennyiben egyszer az Ország élén befolyásos pozícióba kerülnék - vagy legalábbis a tűz közelébe), hogy az eddig írt 3 db diplomamunkámból mindegyik eredeti és egyedi, saját alkotás, és kérésre akár rendelkezésre is bocsátom.
szerda, május 02, 2012
Augmented Reality
Na EZT viszont én már nagyon várom. Ez a Kiterjesztett Valóság az az
egyetlen geekség, ami iPhone-árban van, és adnék is érte (annyi) pénzt.
(Az iPhone-ért nem adnék.)
Persze amennyiben használható, és van (lesz) rá értelmes tartalom is.
kedd, április 24, 2012
Most éppen az a divat, hogy mindenki "fészbúkosodik". Én teljes erővel rezisztáltok, de valójában már az iwiw idején se szerettem, ha nyitott könyv az életem másoknak (szinte bárkinek).
Ha olyan sok infó lenne kint/fent rólam, mint egyesekről, hát elborzaszt a
gondolat, hogy milyen könnyű megtalálni, ha bárki akar tőlem valami
kellemetlent. Az se nyugtat meg, hogy "de hát csak az ismerősök"...
Olyan ez nekem, mintha a jelszavam másnál is meglenne.
Nyilván nem írom ki sehová a PIN-kódom, és hogy a csontvázaimat hol találni meg, de bárki "felkészülhet" belőlem, akár csak egy interjú vagy üzleti tárgyalás előtt is. Kellemetlen (és előnyt adhat neki), ha kizökkent a magabiztosságomból egy olyan aprósággal, amiről tudom, hogy nem mondtam el neki.
Amúgy pár éve az iwiwen is gyalultam a közismert nickemet, és töröltettem régi lev.listás archívumokból a beszédes email-címemet. Mondjuk okom is volt rá: egy fórumos flém során megleptek a keresztnevem felemlítésével. Mostantól ehhez kicsit több munka kell.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez legalább megnyugtat. Idegesen paranoiásnak lenni rosszabb lenne. :D
szombat, április 21, 2012
Gumival vagy nélküle?
Nemrég kerestem egy szezonra valami használt gumiabroncs szettet, előtte meg felnit. (azelőtt meg árultam ugyanilyeneket, hogy legyen aztán belőle pénz másikat venni)
Rövid megállapításom: MINDENKI hazudott, akivel találkoztam.
Nagyjából nettó 2-3 hazugság per perc volt az arány. Nem volt olyan paraméter, ami igaz lett volna, ha szóba került vagy rákérdeztem:
- Volt-e festve/fújva a felni
- Kell-e görgőzni
- Karcmentes (hamar kiderült, hogy még nem is látta, mert szállítás alatt volt N.o.-ból)
- Használható-e a gumiabroncs
- Egyenletesen kopott-e
- A 7 mm az SI mértékegység-rendszerben értendő, vagy valami más
- tényleg kell, ne add oda másnak, alku nélkül elhozom!
- nem, nem kell egybe a szett, csak a felni, add el a gumit külön...
- cseréljünk, karcmentes felnit adok (khmm!), 99%-os "tényleg nem gagyi" gumival (Wanli :-)
- igen, az árat akkor megbeszéltük
- ott leszek időben a megbeszélt helyen
- holnap reggel beszélünk telefonon, nyugodtan szervezd úgy a napodat...
- (persze, hogy felveszem a telefont)
szombat, április 14, 2012
Lépcsők lovagja
Gyalogolhattam felfelé 7 emeletet egy 15 kilós csomaggal. Aki még dumált is közben a fülembe. Mer' amúgy liftpánikja volt.
Egyébként kórházban voltunk látogatni. A 6. emeleten már azt hittem, én is befekszem kiköpött tüdő diagnózissal, ugyanis mi otthon az elsőn lakunk, innentől el lehet képzelni...
szombat, április 07, 2012
Dacolva az elemekkel
Néztem elemeket egy kínai oldalról, ilyen kicsi, gyerekjátékokba való gombelemeket.
Pár dollárért 100 darab. Well, egyszer élünk, rendeljük meg...
A 100 darabból 99 érkezett meg. Ezek közül:
34 darab döglött volt (0,5 V alatt)
32 gyenge (jellemzően 0,8 V körül)
33 darab 1,1 és 1,26 V között (ez utóbbi volt a csúcsérték).
Egy pillanatra bizonytalan lettem az első tucat betli után, hogy esetleg a műszer rossz, de nem, a valóság tényleg ez volt. A névleges 1,5-nek egy se ért a közelébe.
Mit is mondhatnék? :)
Pár dollárért 100 darab. Well, egyszer élünk, rendeljük meg...
A 100 darabból 99 érkezett meg. Ezek közül:
34 darab döglött volt (0,5 V alatt)
32 gyenge (jellemzően 0,8 V körül)
33 darab 1,1 és 1,26 V között (ez utóbbi volt a csúcsérték).
Egy pillanatra bizonytalan lettem az első tucat betli után, hogy esetleg a műszer rossz, de nem, a valóság tényleg ez volt. A névleges 1,5-nek egy se ért a közelébe.
Mit is mondhatnék? :)
péntek, április 06, 2012
kedd, április 03, 2012
Kedves (valójában nem kedves) szórólap-készítők és -küldözgetők, akik a levelesládámat selejt papírból készült, átlag 8×5 cm-es, könnyen szanaszéjjel röppenő fecnikkel töltitek meg!
Ha esetleg nem menne saját kútfőből, miért nem csörög a telefon a szórólap alapján - a bármivel kapcsolatban, mivel egyet se olvasok el, miután összeszedtem a földről, amint elkaphatatlanul kizuhantak a levelek és újságok közül), nos, akkor elmondom: azért, bazdmeg (a vesszők hangsúlyosak, kis szünettel), mert ilyen szar kis szórólapokon hirdeted magad!
Mégis mit gondoltál, mi fog történni a kis fecniddel? Azon kívül, hogy káromkodok, mire a 2-3 darabot (egy nem elég?) és hasonszőrű "kollégáid" hirdetéseit összeszedem, ugyanis - képzeld! - fél kézzel teljesen képtelenség elkapni őket.
Arról pedig, bazdmeg, ne is álmodj, hogy lerakom a koszos lépcsőházban miattad a táskámat/szatyromat a földre (sárban, hóban minősített eset), amit amúgy az ülésre vagy ölembe szoktam rakni tiszta ruhára/kárpitra, csak hogy elkapkodjam a sok kis szart.
De próbáltam: úgy se megy. Ugyanis - próbáltuk - két emberes létszám alatt esélytelen vagy 4-5 db cetli ellen, ha azok a kerületi újság és 1-2 levél közt megbújva kiszabadulnak, bármilyen erősen is szorítja össze az ember a leveleket.
Nem is fogom, soha, esküszöm elolvasni, de a pillantásomat is azonnal elkapom, ha összeszedés közben véletlenül pont jó irányban áll a fecni, és el tudnám olvasni. Azonnal kukázom őket. Szállj magadba, keress más megoldást, és hagyd békén a postaládámat - bár úgyse teszed, mert olyan ember vagy, aki sose lesz képes túllépni a saját árnyékát.
De tudnod kell, hogy rosszat teszel másokkal, rossz karmád lesz, és ezért a következő életedben patkányként fogsz újjászületni, akit szánalmas gyorsan széttép egy éhes kóbor macska, aki kaja helyett csak papírfecniket talált a szemetesen körül. Ugye, hogy minden körbeér?
Pillangófecnihatás!
Ja, és ha nem mondtam volna még: bazdmeg.
Ha esetleg nem menne saját kútfőből, miért nem csörög a telefon a szórólap alapján - a bármivel kapcsolatban, mivel egyet se olvasok el, miután összeszedtem a földről, amint elkaphatatlanul kizuhantak a levelek és újságok közül), nos, akkor elmondom: azért, bazdmeg (a vesszők hangsúlyosak, kis szünettel), mert ilyen szar kis szórólapokon hirdeted magad!
Mégis mit gondoltál, mi fog történni a kis fecniddel? Azon kívül, hogy káromkodok, mire a 2-3 darabot (egy nem elég?) és hasonszőrű "kollégáid" hirdetéseit összeszedem, ugyanis - képzeld! - fél kézzel teljesen képtelenség elkapni őket.
Arról pedig, bazdmeg, ne is álmodj, hogy lerakom a koszos lépcsőházban miattad a táskámat/szatyromat a földre (sárban, hóban minősített eset), amit amúgy az ülésre vagy ölembe szoktam rakni tiszta ruhára/kárpitra, csak hogy elkapkodjam a sok kis szart.
De próbáltam: úgy se megy. Ugyanis - próbáltuk - két emberes létszám alatt esélytelen vagy 4-5 db cetli ellen, ha azok a kerületi újság és 1-2 levél közt megbújva kiszabadulnak, bármilyen erősen is szorítja össze az ember a leveleket.
Nem is fogom, soha, esküszöm elolvasni, de a pillantásomat is azonnal elkapom, ha összeszedés közben véletlenül pont jó irányban áll a fecni, és el tudnám olvasni. Azonnal kukázom őket. Szállj magadba, keress más megoldást, és hagyd békén a postaládámat - bár úgyse teszed, mert olyan ember vagy, aki sose lesz képes túllépni a saját árnyékát.
De tudnod kell, hogy rosszat teszel másokkal, rossz karmád lesz, és ezért a következő életedben patkányként fogsz újjászületni, akit szánalmas gyorsan széttép egy éhes kóbor macska, aki kaja helyett csak papírfecniket talált a szemetesen körül. Ugye, hogy minden körbeér?
Pillangófecnihatás!
Ja, és ha nem mondtam volna még: bazdmeg.
szerda, március 14, 2012
A minap felköszöntöttünk valakit: Kisherceg 4 éves lett! Boldog szülinapot neki!
A koccintás már nagyon megy, a tortáról még mindig a pici díszek a legfinomabbak, a tűzijáték pedig még mindig nagy kedvenc.
Nekem meg kereket kellett cserélnem. 15-ször. Fel, le, fel, le, fel...
Szerencsére nem volt annyira nehéz dolgom:
A koccintás már nagyon megy, a tortáról még mindig a pici díszek a legfinomabbak, a tűzijáték pedig még mindig nagy kedvenc.
Nekem meg kereket kellett cserélnem. 15-ször. Fel, le, fel, le, fel...
Szerencsére nem volt annyira nehéz dolgom:
csütörtök, március 08, 2012
Hülye kérdésre hülye válasz
Kérdezik tőlem a minap:
- Hogy haladsz a Fegyencedzéssel?
- Hát, jól, a tárgyalást már kitűzték...
- Hogy haladsz a Fegyencedzéssel?
- Hát, jól, a tárgyalást már kitűzték...
csütörtök, március 01, 2012
szerda, február 29, 2012
Vírus alert
Azt gyanítom, hogy valaki az ovis farsangon álruhás vegyitámadásos terrorista volt pénteken. Visszanéztem a képeket, de nem volt burnusz, tehát jól sikerült az álcája. A legjobb időpontot választotta, szorosan együtt játszó célpontokkal, akiket lefoglalt például a zsinórról evés, meg egymás bacis játékainak fogdosása.
Így utólag is megnyerte nálam a Leghatékonyabb jelmez díjat. Ugyanis 25 gyerekből 21 áldozatot szedett,öngyilk önfertőző merénylőtől ez príma arány - kitűnő referencia munka lehet munkakeresésnél, ha a későbbiekben ezen szakterület mellett dönt.
Persze mindezt (hogy a Barna csoport 4 főre fogyatkozott hétfőre) csak telefonon tudtuk meg, miután Kisherceg is kidőlt. Tegnapra az áldozatokhoz hozzászámolhatjuk Apróherceget és Anyát is.
Elnézést azoktól, akiknek le kellett mondani emiatt a látogatást hozzánk, tessék most kicsit minket elkerülni...
(Mi pedig jövő farsangkor Jack Bauernek fogunk öltözni.)
Így utólag is megnyerte nálam a Leghatékonyabb jelmez díjat. Ugyanis 25 gyerekből 21 áldozatot szedett,
Persze mindezt (hogy a Barna csoport 4 főre fogyatkozott hétfőre) csak telefonon tudtuk meg, miután Kisherceg is kidőlt. Tegnapra az áldozatokhoz hozzászámolhatjuk Apróherceget és Anyát is.
Elnézést azoktól, akiknek le kellett mondani emiatt a látogatást hozzánk, tessék most kicsit minket elkerülni...
(Mi pedig jövő farsangkor Jack Bauernek fogunk öltözni.)
csütörtök, február 23, 2012
hétfő, február 13, 2012
In medias res,
...van a "cinikus vérgeci profi" típusú szereplő, aki - mialatt ráhangolódsz a filmnézésre, felbontod a sört/ropit, betakarod vagy éppen eltolod magadtól a másik hideg lábát - rutingyakorlatként megoldja az epizód első 5 percében a bemelegítő jelenet problémáját. És ez nekünk kurva nagy élmény (mert általában jól/stílusosan is adja elő).
Ez a klisé több sorozatban szinte ugyanazon forgatókönyv szerint megy:
- Lie to Me (véletlenül utána el is magyarázza valakinek, mit miből vett észre, hogy mi is értsük)
- Mentalista (szinte ua., csak mosolyog hozzá és senkit nem bánt meg)
- új Sherlock Holmes sorozat (a kiváló intellektusú ember - még visszapörgetett képeffekt is van hozzá - maréknyi képkockából összerakja a szobába belépő ember múltját, céljait/szándékait vele, és még azt is, hogy az illető buzi - miközben amúgy egy mikroszkópot piszkál)
- House (amikor ügyeletben van, és bejön a problémás beteg, és 1 perc beszélgetés után hazazavarja, miután a fejére olvasta, hol hazudott, téved/csapja be saját magát is stb.)
Mi pedig imádjuk nézni ezt az omnipotens lényt, amint ténykedik. :)
Sorozatfüggők
A minap az a vád ért, hogy biztos rengeteg időt töltök sorozatok nézésével, mert hogy amit felsoroltam, hogy meg kéne néznem a "közeljövőben", az normál tempóban (napi 1, max. 2 epizóddal számolva) 1-2 év. Mondom igen, egy-két év, talán rohanunk?
Amit már letöltöttem, az már az enyém, és ha nem spoilerezik le előbb (pl. hogy ki az utolsó 5 cylon) , akkor bármeddig húzhatom, szavatosságát korlátlanul megőrzi, tetszés szerinti időben felbontható és fogyasztható.
Amúgy most, hogy végignéztem a The Eventet (a bérgyilkoscsajt még szeretném viszontlátni máshol is, hé!), előszedtük a régóta porosodó BSG-t. Lezavartuk a másfél órás Razor köztes "történetet" is (elmond róla mindent, hogy a nő, akit egykor oltár elé vezettem, ezen is elaludt), most pedig napi 1-2 résszel megy tovább a 3. évad, aztán majd a 4.
Aztán ezek állnak most sorban megnézésre az E: meghajtómon:
- The Walking Dead új évad
- The Unit (Egység) 3. évad
- Rejtély 2-3+ évad.
- Southland 2. évad
- Katedrális
- Róma 1-2. évad
- NCIS 7-8. évad
(ami angolul már van, de megvárom magyarul:
- House új évad
- Spartacus új évad
- Star Wars sorozat
- Mentalista)
(amikről sajnos leszakadtam/lemaradtam, de jó lenne pótolni:
- Grace Klinika
- Californication
- Dexter
- Kés/Alatt)
(amikre érzem, hogy nem lesz erőm/időm, mert mindig van, ami jobban érdekel:
- The Shield (bocs, a TV-ben megnézem, de letölteni sose vágok bele)
- Sopranos (egész sokat láttam a TV-ben, és annyi nekem elég is volt)
- Drót
- ...)
és végül ha lesz egy kis nyugalom, akkor jön végre a 24-ből a 4-5-6... akárhanyadik évad, amíg el nem fogy. :-) Biztos akad, aki megért.
szombat, február 11, 2012
Letudtam végre a Battle for Los Angelest. (sajnos egyedül, mert életem párja a 7. percnél közölte velem udvariasan, hogy korrektebbnek tartja, ha idejekorán visszavonul a hálóba, hogy ne beszéljek már megint egy csomót hozzá feleslegesen, miközben alszik :)
Pl. a párbeszédek 50%-a tetszett. A többiről nem beszélek, mint ahogy a viccben ("Köszönöm a ropit...").
Viszont végig olyan érzésem volt, mint amikor a legutóbbi "kedvenc" inváziós sorozatot néztem, a Falling Skiest. Hiányzott az az állandó és rémisztő létbizonytalanság, ami az ilyen "idegen inváziós" vagy szörny elől menekülős filmekben megvan, mármint a jobbakban. Tehát simán lepipálja hangulatilag (rémisztősségben) egy Világok harca vagy egy Cloverfield. Tekintsünk el most attól, hogy azok jó filmek-e.
A karaktereket is hagyjuk. Az akciójelenetek, robbanások sokszor meg öncélúak voltak. De végül mégiscsak szórakoztatott a film. Valaki azt írta, hogy azért, mert "nem akart többnek látszani, mint ami". Végülis...
Az illogikus részekre meg nem figyeltem oda. Lehet, hogy ez a siker titka? Meg kell tanulni nézni a gyenge filmeket is? :D
Viszont amilyen szarul az idegen lények céloztak/lőttek ebben a műremekben, arról a régi "How to be a Successful Evil Overlord" gyűjtés jut eszembe, abból is az 56. pont.
kedd, január 31, 2012
Üzlet
Ma egy éve adtam el az első kis "dézsámat" :)
Remélem, még egyben van és a használója szereti :)
Remélem, még egyben van és a használója szereti :)
- Jó napot, doktor úr... köszönnykisfiam, (a bemutatkozás erős köhögésbe fullad) ... és hát emiatt jöttünk volna - mutattam a még mindig köhögő gyerekre.
- Emiatt...?? (enyhén lekezelő gúny)
------------
Ekkor két dolgot már biztosan tudtam.
1. Hiába nem jöttünk, hanem küldtek minket (az ügyeletről) a szakrendelésre, Bp másik végébe (HeimPál->János) vasárnap délelőtt, a gyereknek - szerencsére - valszeg semmi (komolyabb) baja.
2. A szakvizsgán nem volt vizsgatárgy az udvarias kommunikáció.
szombat, január 28, 2012
Nyolc!
Boldog blogszülinapot!
És egy szülinapi párbeszéd:
"Kisherceg, vicces lenne, ha lenne még egy kistesód?"
"...aha...." - kis szünet, mélázás. Majd felkapja a fejét:
"Miiiii?!!"
És egy szülinapi párbeszéd:
"Kisherceg, vicces lenne, ha lenne még egy kistesód?"
"...aha...." - kis szünet, mélázás. Majd felkapja a fejét:
"Miiiii?!!"
szombat, január 21, 2012
kedd, december 27, 2011
Az ünnep még tart nálunk, de ezt a karácsonyfás időszakot nem akarom már sokáig húzni. Ugyan csak egyszer borult fel (a legelején), és csak egy dísz lett oda, de egyszerűen nem bírják ki a kölkök, hogy ne piszkálják az elosztót meg a vezérlőgombot az égősorhoz. Az meg milyen már, hogy eldugom.
Úgyhogy holnap faleszedés.
szombat, december 24, 2011
péntek, december 23, 2011
Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.
csütörtök, december 22, 2011
Ma délután Anya karanténba került, miután elrontotta a mentődobását Betegség ellen, mondjuk vaskos minuszokat szedett össze végül a kevés vitamin, rendszertelen alvás, állandó vírus-expozíció miatt.
Úgyhogy du. egyedül hoztam el Apróherceget a bölcsiből (akivel a héten kezdtünk kicsit jobban összerázódni, eddig ugyanis nagyon anyafüggő volt), és anyát hátrahagyva levágtattunk a nagyiékhoz, hogy egy laza vacsora után hazahozzuk a tesót, aki már reggel leutazott lábadozni.
Kicsit gyomoridegem volt, mi lesz Anya nélkül, volt is pár pillanat, mikor elhalkult a világ zaja egy pillanatra, mint egy western filmben, de aztán tovább gördült a történet, és nem lett baj, még némi vacsorát is sikerült a gyerekszájakba csempészni.
Itthon persze tomboltak, ahogy minden újra a régi kerékvágásba került.
De holnap-holnapután is érdekes nap lesz: először állítunk ugyanis fát itthon.
szerda, december 21, 2011
Nálunk ma két új dolog váltott le két régit.
Egy középfülgyulladás a sima "náthácskát" a nagyfiúban,
és egy Electrolux mosógép a roncs Whirlpoolt a fürdőszobában.
A Cataflam meg nagyon durva szer. Olyan szintű fájdalmai voltak Kishercegnek (már a második éjszaka nem alszunk hajnalig 1/4 óránál többet sírva ébredés nélkül, le is kellett mondanom egy vizsgámat emiatt), amin a Panadol semmit (0, zéró, nyista), a Nurofen meg csak egy kicsit segít.
Na ilyen állapotból mosolygós gyereket csinál (amíg hat) a Cataflam csepp. A múltkori középfülgyuszinál írta fel a doktornő, mikor mondtuk, hogy mi egyszerre adjuk már be a Panadolt és a Nurofent, hogy hasson. (ezt amúgy váltogatni szoktuk, mert más a hatóanyag, és a "napi limit" a kettőből így le tudja fedni a 24 órát)
Ma amúgy aranyos dokinőt fogtunk ki a fülorrgégén. (És neki érteni is lehetett a mondatait, nem úgy, mint az orosz akcentusú nőét legutóbb, namost ilyen akcentusról kinek nem egy volt KGB-s bérgyilkosnő jutna az eszébe, aki csak az álca kedvéért járt orvosi egyetemre, hm??)
Mondjuk ez a mostani fiatal csaj ránézésre akkor szerezhette a diplomáját, mikor Kisherceg született, de tök kedves volt velünk, K.herceg meg bátor hős (mer' épp hatott a Cataflam).
Csak tudnám, mit imád ennyire a liftezésben (mármint nem a dokinő, hanem K.herceg, ugyanis általában amíg sorra kerülünk, ezt kell csinálnunk a kerületi esztékában, ha le akarom foglalni valamivel.
kedd, december 20, 2011
vasárnap, december 18, 2011
Van egy Stanislav Lem novella, melyben a főhős olyan, utópisztikus társadalomban élő civilizációba kerül, ahol a robotokat direkt úgy tervezik, hogy ne működjenek jól. Zajosak, nyikorognak, idegesítően lassúak, sőt; még azt is pontosan meghatározták a mérnökök, hogy hány fokos szögben kell ferdén állniuk, hogy a legjobban bosszantsák a tulajdonost.
Így aztán a háztartásokban az emberek nem egymással veszekszenek, hanem a robotokat szidják, és az a mindennapi élvezetek csúcsa, amikor egy erőteljes rúgásra a tökéletlen robot - természetesen tervezetten kielégítő, programozott protokoll szerint - elemeire esik szét.
Már nagyon várom, hogy újra legyen időm olvasni.
Nem untatnék senkit azzal, hogy kiccsaládunkban ki miféle módon, és hány sikeres mentődobás után lett végül beteg.
Elmesélem viszont, hogyan alakult, amikor a frissen kapott (amúgy egy vagyon) aloe vera gél alapú italomat - amit vitamin helyett gondoltam kipróbálni - megkóstoltattam a család többi tagjával is.
1. tesztelő, Kis h.: (- No milyen?) - Köszönöm, nem kérek többet. (vegyük észre, milyen feltűnően udvarias volt)
2. tesztelő, Apró h.: (- Kérsz még?) - Ühüm (de közben vadul hátrál, szemével pedig a kijáratot keresi)
3. tesztelő, B.zilla: (- Hm?) - HMM!!! (nyel) Pfejj!
Így alakult, hogy senki nem kunyiz tőlem, ha meglátja nálam a "fura szörpöt".
Elmesélem viszont, hogyan alakult, amikor a frissen kapott (amúgy egy vagyon) aloe vera gél alapú italomat - amit vitamin helyett gondoltam kipróbálni - megkóstoltattam a család többi tagjával is.
1. tesztelő, Kis h.: (- No milyen?) - Köszönöm, nem kérek többet. (vegyük észre, milyen feltűnően udvarias volt)
2. tesztelő, Apró h.: (- Kérsz még?) - Ühüm (de közben vadul hátrál, szemével pedig a kijáratot keresi)
3. tesztelő, B.zilla: (- Hm?) - HMM!!! (nyel) Pfejj!
Így alakult, hogy senki nem kunyiz tőlem, ha meglátja nálam a "fura szörpöt".
kedd, november 29, 2011
szerda, november 23, 2011
hétfő, november 21, 2011
Régen írtam, tudom!
De nem volt kedvem. Mi tagadás, időm sincsen sok dologra. És most azért ragadtam le a gép előtt, mert annyira tele a fejem - nem gondolatokkal, hanem takonnyal, milyen prózai!
Most éppen azért izgul az egyszeri anyuka, hogy legyen egyetlen hét, csak egy hét, csak egy icipici hetecske, amikor éppen semelyik fia nem beteg.
És akkor talán elfeleződik a ruha hegy a szoba még ülhető foteljeiben. Lassan tévét is a ruhahegyen túlról nézünk... A mesét meg majd úgy kezdem, "hogy egyszer majd, a ruhahegyen innen..."
Aztán talán lemosódik a frissen megszerelt ablak üvegéről a WD40, amit rákentek a száza... a melósok.
Aztán talán nézek egy mosógépet a neten, ami a mostani mosógép helyébe lép, mert ez bizony megadta magát a kornak és szépen lassan éppen csak a torka nem véres, de minden mása viszont nem működik.
Aztán talán majd meg is fogok gyógyulni.
És mindezek után pedig leülök pihenni és csinálok pár csodás ékszert és dől a lé.
Ma pedig nem viszem a kölköket sétálni, mert olyankor ugyan elég kibírhatatlanok, ellenben a levegő is elég kibírhatatlan. Momentán Erzsébet felett az ég... szürkésbarnássötétgusztustalan. És nekem ebben az időben valahogy nincsen kedvem a játszótéren strázsálni a sötétben játszogató gyerekneműeket.
Majd fogok írni, hogy lett Kisherceg szemüveges és hogyan lett Szőkeherceg lova fehér. És hogyan kezdett el Apróherceg beszélni.
Majd...
Most éppen azért izgul az egyszeri anyuka, hogy legyen egyetlen hét, csak egy hét, csak egy icipici hetecske, amikor éppen semelyik fia nem beteg.
És akkor talán elfeleződik a ruha hegy a szoba még ülhető foteljeiben. Lassan tévét is a ruhahegyen túlról nézünk... A mesét meg majd úgy kezdem, "hogy egyszer majd, a ruhahegyen innen..."
Aztán talán lemosódik a frissen megszerelt ablak üvegéről a WD40, amit rákentek a száza... a melósok.
Aztán talán nézek egy mosógépet a neten, ami a mostani mosógép helyébe lép, mert ez bizony megadta magát a kornak és szépen lassan éppen csak a torka nem véres, de minden mása viszont nem működik.
Aztán talán majd meg is fogok gyógyulni.
És mindezek után pedig leülök pihenni és csinálok pár csodás ékszert és dől a lé.
Ma pedig nem viszem a kölköket sétálni, mert olyankor ugyan elég kibírhatatlanok, ellenben a levegő is elég kibírhatatlan. Momentán Erzsébet felett az ég... szürkésbarnássötétgusztustalan. És nekem ebben az időben valahogy nincsen kedvem a játszótéren strázsálni a sötétben játszogató gyerekneműeket.
Majd fogok írni, hogy lett Kisherceg szemüveges és hogyan lett Szőkeherceg lova fehér. És hogyan kezdett el Apróherceg beszélni.
Majd...
hétfő, november 14, 2011
Búvárzenekarnak sok szeretettel egy szignécsörből lopott idézet:
It is the Marine, not the reporter, who has given us the freedom of press.
It is the Marine, not the poet, who has given us the freedom of speech.
It is the Marine who salutes the flag, who serves beneath the flag, and whose coffin is draped by the flag, who allows the protestors to burn the flag.
If you can read this, thank a teacher.
If you are reading it in english, thank a VETERAN.
It is the Marine, not the reporter, who has given us the freedom of press.
It is the Marine, not the poet, who has given us the freedom of speech.
It is the Marine who salutes the flag, who serves beneath the flag, and whose coffin is draped by the flag, who allows the protestors to burn the flag.
If you can read this, thank a teacher.
If you are reading it in english, thank a VETERAN.
szombat, november 12, 2011
Az elmúlt hónap eseményei statisztikai szemmel:
- a családi autóparkban a benzines:dízel arány 1:1-ről 2:0-ra változott
- a szemüvesek:üvegtelenek aránya 1:3-ról 2:2-re változott :-|
- az "akik nem kaptak el még semmit az ősszel" csoport létszáma 2-ről 0-ra csökkent
- a lecserélendő/haldokló háztartási gépek száma 0-ról 2-re emelkedett
- az újrahúzott Windows-ok száma (adatvesztéssel, ahogy kell) 0-ról 2-re emelkedett
- a cserélt/cserélendő hardver alkatrészek száma 1-ről 3-ra
A héten meg egy csomó ismerősnek született gyereke.
Gyermekeink egyik keresztszülei már azon gondolkoznak, hogy esetleg kéne nekik még egy,
a másik keresztszüleiken meg mi gondolkozunk, hogy na, mikor lesz már nekik is végre...
- a családi autóparkban a benzines:dízel arány 1:1-ről 2:0-ra változott
- a szemüvesek:üvegtelenek aránya 1:3-ról 2:2-re változott :-|
- az "akik nem kaptak el még semmit az ősszel" csoport létszáma 2-ről 0-ra csökkent
- a lecserélendő/haldokló háztartási gépek száma 0-ról 2-re emelkedett
- az újrahúzott Windows-ok száma (adatvesztéssel, ahogy kell) 0-ról 2-re emelkedett
- a cserélt/cserélendő hardver alkatrészek száma 1-ről 3-ra
A héten meg egy csomó ismerősnek született gyereke.
Gyermekeink egyik keresztszülei már azon gondolkoznak, hogy esetleg kéne nekik még egy,
a másik keresztszüleiken meg mi gondolkozunk, hogy na, mikor lesz már nekik is végre...
szerda, október 19, 2011
szerda, október 05, 2011
péntek, szeptember 30, 2011
Hátizé
Ma reggel, amig behajoltam Apróherceghez a kocsiba, hogy bekössem a gyerekülésbe, elkaszálta a nyitott ajtót egy furgon. Én meg néztem bután.
Ha egy perccel később jön, már épp hátrafelé lépek és akkor a hátam kapja a visszapillantó tükröt - ami így a kocsiajtón tört ripityára neki.
Egyébként az ajtónk a helyén maradt, még be is lehet csukni.
Én meg megúsztam egy bordatörést - vagy hasonlót. Kösz odafent érte valakinek!
Ha egy perccel később jön, már épp hátrafelé lépek és akkor a hátam kapja a visszapillantó tükröt - ami így a kocsiajtón tört ripityára neki.
Egyébként az ajtónk a helyén maradt, még be is lehet csukni.
Én meg megúsztam egy bordatörést - vagy hasonlót. Kösz odafent érte valakinek!
hétfő, szeptember 26, 2011
csütörtök, szeptember 22, 2011
Ma kicsit szomorú-tompa ízzel a számban, vagy a kicsit hatásvadászabb mondat kedvéért: rezignáltan vettem tudomásul, hogy kiment a fejemből pár dolog.
Olyasmi, ami régebben lényegesen nagyobb súllyal bírt számomra. No nem azért, mert hogy valójában ("felnőttesen" gondolkodva) függött volna tőle bármi is, hanem mert nekem fontos (és fontos volt) olykor, hogy bizonyos dolgokat jól csináljak.
Egy szimpla estére szórakozást nyújtó kalandmodult, egy nyavajás postot vagy indexfórumos hsz-t, egy autómosást, egy tál sültkrumplit.
És talán még ezek súlyával se ér fel az, hogy ma már biztos vagyok benne: kifakult a fejemben jó pár Shadowrun-szabály.
Azt ugye tudjuk, hogy anno Hallgatag Farkas kolléga munkája után én fésülgettem át a magyar szabálykönyv 3. kiadásának fordítását, mielőtt nyomdába került. (akkor kezdődött amúgy a fordítói karrierem)
Hogy aztán évekkel később - mikor már nem volt idő és mód összeülni a régi haverokkal, vagy ha akadt is idő, inkább sörözéssel és/vagy pofázással telt el -, szóval jóval később is még további évekig öljek éjszakákat országos versenymodulokba, határidős novellácskák lektorálásokba, amiket többnyire Raktárkommandós írt velem vagy nélkülem (utóbb már nélkülem).
Raktárkommandóssal amúgy megjártuk Izraelt is, és nem olyan rég - még egyszer utoljára - még egymásnak vállvetve szórtuk meg festékgolyókkal az ellenséget, de hogy az a barátság miért kapott gerinclövést, talán sosem fogom már tisztán látni. Nyilván hibás voltam, hisz sose voltam szent vagy tévedhetetlen. Viszont nem nagyon szokott olyan lenni, hogy csak az egyik fél basz el valamit. Az viszont több évbe telt, mire feldogoztam, hogy a másik fél nem akar békülni.
De nem kell aggódni, már beletörődtem azóta, olyan Sáska-módra, zúgó fejjel, éjszaka egyedül sétálós módon, hogy nem szerethet mindenki. De azért bánkódni szoktam még miatta.
Hmm. Azt hiszem, kicsit elkalandoztam.
Szóval az is lehet, hogy nem Shadowrunt játszottam és meséltem a legtöbbet, de azt hiszem, azt a legtovább. Meg nem mondom, mi vitt rá, hogy magamtól rögzítsek dolgokat a fejemben, hogy adott esetben minél kevesebbet kelljen kaland közben lapozgatni a szabálykönyvet, de olyan lehetett ez is, mint anno a legelső átvirrasztott éjszakák a számomra akkor még teljesen idegen nyelven íródott AD&D könyvek felett: magától ment minden.
Másfél évvel később az angol középfok C is, nulláról kezdve, a suli és edzések mellett. Valójában tudom, hogy az emberi agy miként tárol információkat, hogy mitől függ a berögzülés mélysége, gyorsasága, és az előhívás, de sokkal jobban esik úgy gondolnom erre, hogy "amit szeretek csinálni, az sokkal könnyebben megy". Ez változott most meg.
Ma sok dolog a helyére került. Néhány hónapja már volt pár válasz a fejemben, amire nem volt kérdésem, és volt pár kérdőjeles mondat, ami megválaszolatlan maradt. És ha a Sáska nem ír erről, vagy nem most, talán én se írok. Arról, hogy mennyire nem izgat már pár dolog, és mennyire kevés igazán fontos érték vagy cél maradt meg. Jönnen persze újak, de már bizalmatlan vagyok velük.
Némelyik szalmalángként lobban fel és enyészik el, és magam se tudom, el akarom-e érni, de nyilvánvaló számomra is: folyamatosan értékelek át dolgokat a fejemben.
Az viszont bizonyos, hogy - bazinagy közhely érkezik, a vágány mellett kérem vigyázzanak - "vannak dolgok az életben, amik sose lesznek már olyanok, mint régen". Ezt azért úgy általában tudjuk. De más érezni.
Ahogy az ember becsuk egy nagy, poros lexikont, tudva jól, hogy talán sosem nyitja már ki azért, hogy abban nézzen utána valaminek (hiszen van erre manapság gyorsabb módszer is), úgy zártam le ma a fejemben a szerepjátékos korszakot. Egy végtelenül lassú mozdulattal.
Nagyjából 10 lépést tehettem meg eközben egy kopott folyosón sétálva, amíg ez az egész lecsapódott bennem, és átéreztem a jelentőségét. Odabent a fejemben máshogy telt közben az idő.
Olyasmi, ami régebben lényegesen nagyobb súllyal bírt számomra. No nem azért, mert hogy valójában ("felnőttesen" gondolkodva) függött volna tőle bármi is, hanem mert nekem fontos (és fontos volt) olykor, hogy bizonyos dolgokat jól csináljak.
Egy szimpla estére szórakozást nyújtó kalandmodult, egy nyavajás postot vagy indexfórumos hsz-t, egy autómosást, egy tál sültkrumplit.
És talán még ezek súlyával se ér fel az, hogy ma már biztos vagyok benne: kifakult a fejemben jó pár Shadowrun-szabály.
Azt ugye tudjuk, hogy anno Hallgatag Farkas kolléga munkája után én fésülgettem át a magyar szabálykönyv 3. kiadásának fordítását, mielőtt nyomdába került. (akkor kezdődött amúgy a fordítói karrierem)
Hogy aztán évekkel később - mikor már nem volt idő és mód összeülni a régi haverokkal, vagy ha akadt is idő, inkább sörözéssel és/vagy pofázással telt el -, szóval jóval később is még további évekig öljek éjszakákat országos versenymodulokba, határidős novellácskák lektorálásokba, amiket többnyire Raktárkommandós írt velem vagy nélkülem (utóbb már nélkülem).
Raktárkommandóssal amúgy megjártuk Izraelt is, és nem olyan rég - még egyszer utoljára - még egymásnak vállvetve szórtuk meg festékgolyókkal az ellenséget, de hogy az a barátság miért kapott gerinclövést, talán sosem fogom már tisztán látni. Nyilván hibás voltam, hisz sose voltam szent vagy tévedhetetlen. Viszont nem nagyon szokott olyan lenni, hogy csak az egyik fél basz el valamit. Az viszont több évbe telt, mire feldogoztam, hogy a másik fél nem akar békülni.
De nem kell aggódni, már beletörődtem azóta, olyan Sáska-módra, zúgó fejjel, éjszaka egyedül sétálós módon, hogy nem szerethet mindenki. De azért bánkódni szoktam még miatta.
Hmm. Azt hiszem, kicsit elkalandoztam.
Szóval az is lehet, hogy nem Shadowrunt játszottam és meséltem a legtöbbet, de azt hiszem, azt a legtovább. Meg nem mondom, mi vitt rá, hogy magamtól rögzítsek dolgokat a fejemben, hogy adott esetben minél kevesebbet kelljen kaland közben lapozgatni a szabálykönyvet, de olyan lehetett ez is, mint anno a legelső átvirrasztott éjszakák a számomra akkor még teljesen idegen nyelven íródott AD&D könyvek felett: magától ment minden.
Másfél évvel később az angol középfok C is, nulláról kezdve, a suli és edzések mellett. Valójában tudom, hogy az emberi agy miként tárol információkat, hogy mitől függ a berögzülés mélysége, gyorsasága, és az előhívás, de sokkal jobban esik úgy gondolnom erre, hogy "amit szeretek csinálni, az sokkal könnyebben megy". Ez változott most meg.
Ma sok dolog a helyére került. Néhány hónapja már volt pár válasz a fejemben, amire nem volt kérdésem, és volt pár kérdőjeles mondat, ami megválaszolatlan maradt. És ha a Sáska nem ír erről, vagy nem most, talán én se írok. Arról, hogy mennyire nem izgat már pár dolog, és mennyire kevés igazán fontos érték vagy cél maradt meg. Jönnen persze újak, de már bizalmatlan vagyok velük.
Némelyik szalmalángként lobban fel és enyészik el, és magam se tudom, el akarom-e érni, de nyilvánvaló számomra is: folyamatosan értékelek át dolgokat a fejemben.
Az viszont bizonyos, hogy - bazinagy közhely érkezik, a vágány mellett kérem vigyázzanak - "vannak dolgok az életben, amik sose lesznek már olyanok, mint régen". Ezt azért úgy általában tudjuk. De más érezni.
Ahogy az ember becsuk egy nagy, poros lexikont, tudva jól, hogy talán sosem nyitja már ki azért, hogy abban nézzen utána valaminek (hiszen van erre manapság gyorsabb módszer is), úgy zártam le ma a fejemben a szerepjátékos korszakot. Egy végtelenül lassú mozdulattal.
Nagyjából 10 lépést tehettem meg eközben egy kopott folyosón sétálva, amíg ez az egész lecsapódott bennem, és átéreztem a jelentőségét. Odabent a fejemben máshogy telt közben az idő.
péntek, szeptember 16, 2011
Jesz, jesz, jesssz!
"Walesben betiltották a Crocs viselését az egészségügyi dolgozóknak..."
http://divany.hu/eletmod/2011/09/16/kit_buntetnel_meg_crocs-al/
"Walesben betiltották a Crocs viselését az egészségügyi dolgozóknak..."
http://divany.hu/eletmod/2011/09/16/kit_buntetnel_meg_crocs-al/
hétfő, szeptember 12, 2011
Fránya nátha
Több hete képtelen vagyok kivakarni kiccsaládomat a náthából. Hol a gyerekek szörcsögnek, hol én... néha csak a mosógép, de ez a jobbik eset.
Néha egy kis torokfájás, néha köhögés, krákogás, heves orrfújások, nyávogással kísért orrszívások a porszívóval. Ahelyett hogy inkább takarítanék vele, nem?!
Csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb valami kisöpri ezt a makacs baktériumtenyészetet innen és végre mindenki kap levegőt és végig tudja alaudni az éjszakát. Mert ezt momentán már unom!
Néha egy kis torokfájás, néha köhögés, krákogás, heves orrfújások, nyávogással kísért orrszívások a porszívóval. Ahelyett hogy inkább takarítanék vele, nem?!
Csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb valami kisöpri ezt a makacs baktériumtenyészetet innen és végre mindenki kap levegőt és végig tudja alaudni az éjszakát. Mert ezt momentán már unom!
péntek, szeptember 09, 2011
Töprengek
Kisherceg oviban, Apróherceg bölcsiben. Csend és nyugalom honol. Én meg ahelyett, hogy szoliba, műkörmöshöz, fodrászhoz, vagy kondiba rohannék, itt állok a szoba közepén és azt bámulom, hogy mibe kezdjek bele. A tornyosuló mosott ruha halmoknak essek neki, vagy a porcicákat kergessem, vagy a kinőtt gyerekruhákat zacskózzam, vagy a rumlis szekrényeket pakoljam, vagy a szortírozásra váró irathalmokat bújjam inkább...
De végül döntöttem. Már csak az a kérdés, hogy vasaláshoz AC/DC, vagy Holdviola megy jobban?
De végül döntöttem. Már csak az a kérdés, hogy vasaláshoz AC/DC, vagy Holdviola megy jobban?
kedd, szeptember 06, 2011
Nem! Nem. Értsék már meg, hogy felnőtt emberen utcai viseletnek nem áll jól az a gumipapucs, amit a teszkóban 800 forintért lehetett kapni még a nyár elején.
Hiába jó benne strandra menni, meg persze kertimunkához, mer há könnyű lemosni.
Kimondottan előnytelen ellenben vásárláshoz felvenni, 14 év feletti nőkön pedig egyenesen betiltanám.
Szerencsére nem találtam rikító narisárga példányról képet. Jobb ez így mindenkinek.
Hiába jó benne strandra menni, meg persze kertimunkához, mer há könnyű lemosni.
Kimondottan előnytelen ellenben vásárláshoz felvenni, 14 év feletti nőkön pedig egyenesen betiltanám.
Szerencsére nem találtam rikító narisárga példányról képet. Jobb ez így mindenkinek.
Időközben csendben a nagyobbik fiatalúr pedig elkezdett oviba járni.
3 nap bemelegítés után a múlt hét csütörtök-péntek már teljes nap volt. Mondanám, hogy osztatlan sikert aratott a dolog (mert már az első három nap is alig akart eljönni a délelőtti egy-két órás látogatás végén - állítása szerint ebédre és aludni is szívesen maradt volna), de mikor pénteken érte mentem (mentünk, de én mentem előre kitárt karral, így engem látott meg először), Kisherceg dühös volt, és elrohant előlem.
Kellett neki 5 perc látványosan mérges és nyomatékos játszás, hogy felengedjen, megfogja a kezem, és elinduljon velünk haza. Nem nehezteltem rá - emlékszem kiskoromból, hogy én is mennyire dühös voltam anyámra, amikor később jött értem, mint ahogy én azt helyesnek gondoltam (pedig akkor már iskolás voltam).
A hét első napján viszont itthon maradtunk, mert sikerült valamit összeszedni is - még péntek éjjel megjelentek a szokásos, éjfél előtti ébredéssel járó tünetek, ami után már kábé tudni szoktuk, hogy pár napig mi egészen biztosan nem alszunk sokat.
Két reggel is egy földre dobott kispárnán ébredtem, fél kezemmel az ágyban alvó kezét fogva. Kemény a parketta - bárki bármi mást mond, ne higgyétek el neki.
3 nap bemelegítés után a múlt hét csütörtök-péntek már teljes nap volt. Mondanám, hogy osztatlan sikert aratott a dolog (mert már az első három nap is alig akart eljönni a délelőtti egy-két órás látogatás végén - állítása szerint ebédre és aludni is szívesen maradt volna), de mikor pénteken érte mentem (mentünk, de én mentem előre kitárt karral, így engem látott meg először), Kisherceg dühös volt, és elrohant előlem.
Kellett neki 5 perc látványosan mérges és nyomatékos játszás, hogy felengedjen, megfogja a kezem, és elinduljon velünk haza. Nem nehezteltem rá - emlékszem kiskoromból, hogy én is mennyire dühös voltam anyámra, amikor később jött értem, mint ahogy én azt helyesnek gondoltam (pedig akkor már iskolás voltam).
A hét első napján viszont itthon maradtunk, mert sikerült valamit összeszedni is - még péntek éjjel megjelentek a szokásos, éjfél előtti ébredéssel járó tünetek, ami után már kábé tudni szoktuk, hogy pár napig mi egészen biztosan nem alszunk sokat.
Két reggel is egy földre dobott kispárnán ébredtem, fél kezemmel az ágyban alvó kezét fogva. Kemény a parketta - bárki bármi mást mond, ne higgyétek el neki.
péntek, szeptember 02, 2011
Para
Apróhercegnek vérzett az orra éjjel.
Ez eléggé képes rám a frászt hozni, mert ugye sötétben nem nagyon látszik, hogy mi történik. Egyszerre csak a gyerkőc nyöszörög, törölgeti az orrát - mi a csuda, megfázott?! - majd simán elalszik megint és cca. fél órával később veszem csak észre a lepedőn a foltokat egy beszűrődő fénycsíkban.
Vérnyomás felmegy. Mijafranctól vérzik a gyerek orra?! Az ágyrácsba nem verte be, nem volt puffanás, se ordítás. Csak nem dugott bele valamit?! Sosem szokott, szóval most miért tenné?
Egész éjjel vizslamódra kihegyezett fülekkel figyeltem a kölök légzését.
Dokinéni telefonon megnyugtat persze, hogy ez normális és semmi ok az aggodalomra, főleg ha nem patakban vérzett... Lehet, hogy csak belenyúlt az orrába és felsértette.
(Három hónapja már volt ilyen, akkor mondta ezt a néni.)
De hát cseszd meg, szerintem ez nem normális! Mindegy, adtam neki homeo bogyót és dobtam d20-szal...
Most akkor mi van?
Ez eléggé képes rám a frászt hozni, mert ugye sötétben nem nagyon látszik, hogy mi történik. Egyszerre csak a gyerkőc nyöszörög, törölgeti az orrát - mi a csuda, megfázott?! - majd simán elalszik megint és cca. fél órával később veszem csak észre a lepedőn a foltokat egy beszűrődő fénycsíkban.
Vérnyomás felmegy. Mijafranctól vérzik a gyerek orra?! Az ágyrácsba nem verte be, nem volt puffanás, se ordítás. Csak nem dugott bele valamit?! Sosem szokott, szóval most miért tenné?
Egész éjjel vizslamódra kihegyezett fülekkel figyeltem a kölök légzését.
Dokinéni telefonon megnyugtat persze, hogy ez normális és semmi ok az aggodalomra, főleg ha nem patakban vérzett... Lehet, hogy csak belenyúlt az orrába és felsértette.
(Három hónapja már volt ilyen, akkor mondta ezt a néni.)
De hát cseszd meg, szerintem ez nem normális! Mindegy, adtam neki homeo bogyót és dobtam d20-szal...
Most akkor mi van?
péntek, augusztus 19, 2011
Gaudeamus igitur...
...ballag már a vén bölcsis!
Ma van utoljára a bölcsiben Kishercegem. Azért nem fogják a ballagók körbejárkálni énekelve a játékszobát és a kazalnyi virágot sem értékelnék, sőt beszédeket sem mondanak, de egy tortát azért csak felvágunk a vénség tiszteletére.
Jövő héten már az ovival kezd ismerkedni a szentem. Párszor már bekukkantottunk, de azt hiszem, hogy ő egyelőre ezt egy upgradelt játszótérnek tekinti. Majd akkor ugrik a majom a vízbe, amikor már ott is kell aludni.
Jellemző egyébként, hogy a hónap elején még a szobatisztasággal küzdöttünk. De annyira, hogy Kishercegem egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy máshogyan is lehet, mint pelusba. Tök kényelmes volt a dolog, ergo nem érdekelte más megoldás.
Aztán nekigyűrtük magunkat (akkor már kábé harmadjára ebben az évben - volt minden: kisbugyi, összepisilt szőnyeg, bilitúrák, jutalomcsokik, leszoktató pelus, meztelen udvaron rohangászás, de mind hiába) és láss csodát... most már azért alkudozik, hogy éjszaka sem akarja hordani a pelust.
Szeptembertől Apró is elkezdi megismerni a bölcsit.
Novembertől meg én kezdek valami munkába beszoktatást, mert a Gyes egy kalap sz... Addig majd szerzek valahonnan egy Cinema4D-t, hogy kicsit képbe kerüljek megint.
Az ékszerészetből sajnos nem lehet megélni, bármilyen marhajó dolog ez az egész, és bármennyire imádom. Életem legnagyobb "sikereit" és "elismeréseit" eddig az ékszerek hozták, mégis kénytelen vagyok belátni, hogy ettől még simán felkopik az állam, hacsak nem kezdek kicsi kínaiként kulimelókat is végezni etéren. Amit nem fogok. (Se képzettségem, sem pedig helyem nincs hozzá.) Tehát inkább maradok a jelentősen jövedelmezőbb eredeti szakmámnál. Ha már ennyit képeztem benne magam, ugye.
Ma van utoljára a bölcsiben Kishercegem. Azért nem fogják a ballagók körbejárkálni énekelve a játékszobát és a kazalnyi virágot sem értékelnék, sőt beszédeket sem mondanak, de egy tortát azért csak felvágunk a vénség tiszteletére.
Jövő héten már az ovival kezd ismerkedni a szentem. Párszor már bekukkantottunk, de azt hiszem, hogy ő egyelőre ezt egy upgradelt játszótérnek tekinti. Majd akkor ugrik a majom a vízbe, amikor már ott is kell aludni.
Jellemző egyébként, hogy a hónap elején még a szobatisztasággal küzdöttünk. De annyira, hogy Kishercegem egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy máshogyan is lehet, mint pelusba. Tök kényelmes volt a dolog, ergo nem érdekelte más megoldás.
Aztán nekigyűrtük magunkat (akkor már kábé harmadjára ebben az évben - volt minden: kisbugyi, összepisilt szőnyeg, bilitúrák, jutalomcsokik, leszoktató pelus, meztelen udvaron rohangászás, de mind hiába) és láss csodát... most már azért alkudozik, hogy éjszaka sem akarja hordani a pelust.
Szeptembertől Apró is elkezdi megismerni a bölcsit.
Novembertől meg én kezdek valami munkába beszoktatást, mert a Gyes egy kalap sz... Addig majd szerzek valahonnan egy Cinema4D-t, hogy kicsit képbe kerüljek megint.
Az ékszerészetből sajnos nem lehet megélni, bármilyen marhajó dolog ez az egész, és bármennyire imádom. Életem legnagyobb "sikereit" és "elismeréseit" eddig az ékszerek hozták, mégis kénytelen vagyok belátni, hogy ettől még simán felkopik az állam, hacsak nem kezdek kicsi kínaiként kulimelókat is végezni etéren. Amit nem fogok. (Se képzettségem, sem pedig helyem nincs hozzá.) Tehát inkább maradok a jelentősen jövedelmezőbb eredeti szakmámnál. Ha már ennyit képeztem benne magam, ugye.
kedd, augusztus 09, 2011
szombat, július 16, 2011
Névnap
Apróherceg nap van - volt.
Nagyiéktól kapott egy buf-t. Ami valójában egy vonat, de a drágám a vonatokat busznak becézi. Legalábbis a gyors, modern fajtákat mindenképp. Ez meg olyan.
Egész délután azt tologatta, nézegette, rakosgatta. Alig tudtam elszakítani a drágaszágtól, hogy egy kicsit kizavarjam az udvarra motorozni.
A dologban jó párja volt a bátyja, mert ő meg egy markológépet kapott, ő meg azt tologatta és rakosgatta. Aztán egy vonatot is - gőzöst. Annak meg sínt kellett gyorsan építeni.
A névnap alkalmából pedig - mivel a tortát felzabálták a sáskahadak - nézzetek Ti is egy kis buf-t!
Nagyiéktól kapott egy buf-t. Ami valójában egy vonat, de a drágám a vonatokat busznak becézi. Legalábbis a gyors, modern fajtákat mindenképp. Ez meg olyan.
Egész délután azt tologatta, nézegette, rakosgatta. Alig tudtam elszakítani a drágaszágtól, hogy egy kicsit kizavarjam az udvarra motorozni.
A dologban jó párja volt a bátyja, mert ő meg egy markológépet kapott, ő meg azt tologatta és rakosgatta. Aztán egy vonatot is - gőzöst. Annak meg sínt kellett gyorsan építeni.
A névnap alkalmából pedig - mivel a tortát felzabálták a sáskahadak - nézzetek Ti is egy kis buf-t!
szerda, július 13, 2011
Buf
Apróherceg elindult a szótanulás rögös útján... immár visszafordíthatatlanul. Kedvenc szava a busz. Egyelőre még buf. Ez jelenti a kedvenc közlekedési eszközét - nem mintha gyakran buszozna. De jelent minden tömegközlekedési eszközt is egyben. Beleértve a vonatot és a HÉV-et is. Kedvenc elfoglaltsága - amivel minden rosszkedvet el lehet űzni, hogy a youtube-ot nézi. Az ICE, német extragyors vonatot.
Buf!
De kicsi szívem, az vonat!
*rámnéz bociszemekkel*
...buf...
Buf!
De kicsi szívem, az vonat!
*rámnéz bociszemekkel*
...buf...
szerda, június 22, 2011
Mentünk épp a hétvégén vidékre egy ballagásra, messze előttünk senki, csak egy lovaskocsi. Településen kívül voltunk, fák mindkét oldalon végig tömött sorban.
Mondom Kishercegnek, nézz csak előre, ott egy lovaskocsi, mindjárt megelőzzük (én meg lelassítok kicsit, átmegyek a szembejövőbe, és úgy megyek el mellettük).
Olyan 200 méterre voltunk, mikor a hajtó (minden körülnézés nélkül) egyszer csak balra rántja a gyeplőt, ló azonnal 90°-ban balra, a kocsi utána, és átvágtatnak egy nyíláson át a fák között.
Köpi-nyelni nem tudtam. Az egy dolog, hogy a ló nem élte volna túl, de hogy az autónk is totálkár lett volna, az is biztos. Azóta távoli markolókat mutatok csak a gyerekeknek.
hétfő, június 20, 2011
Maffia!
Motortolvajok működnek Pesterzsébeten!
Ellopták Apróherceg motorját. Egy három gyereket kiszolgált, szakadt, lila kismotort. Aki látja a motorunkat - egy sárga, fényvisszaverős szmájli van a lámpája helyén, mert már az is túl kopott volt - az kérdés nélkül lekeverhet egy dörrenős pofont a kedves ismeretlennek, aki eltulajdonította.
A vicc az, hogy éppen úgyis kinőttük és vettem volna újat, de Kisherceg most szokik át a bicajra, és így mégsem kellett volna venni, mert egyszerűen a nagy átül a bicajra, a kicsi pedig a motorját veszi birtokba. Hát nem, most vennem kellett egy újat. Mert hogy néz már ki, hogy délután Kisherceg motorozik a parkban, Apró meg könnyes szemmel csak bámulja. Szóval vettem egy nagyobbat.
Egyébként meg gipszeljék be a retkes kezedet, te motortolvaj genya!!!
Ellopták Apróherceg motorját. Egy három gyereket kiszolgált, szakadt, lila kismotort. Aki látja a motorunkat - egy sárga, fényvisszaverős szmájli van a lámpája helyén, mert már az is túl kopott volt - az kérdés nélkül lekeverhet egy dörrenős pofont a kedves ismeretlennek, aki eltulajdonította.
A vicc az, hogy éppen úgyis kinőttük és vettem volna újat, de Kisherceg most szokik át a bicajra, és így mégsem kellett volna venni, mert egyszerűen a nagy átül a bicajra, a kicsi pedig a motorját veszi birtokba. Hát nem, most vennem kellett egy újat. Mert hogy néz már ki, hogy délután Kisherceg motorozik a parkban, Apró meg könnyes szemmel csak bámulja. Szóval vettem egy nagyobbat.
Egyébként meg gipszeljék be a retkes kezedet, te motortolvaj genya!!!
csütörtök, június 16, 2011
Tegnap ülök kint a kocsiban, ezúttal az anyósülésen, mert egész nap nem én vezettem. Várakozás, nézelődés. Látom egyszer csak, hogy Bamba Fószer kijön a gyógyszertárból, majd nagy nehezen kiválasztja az előtte álló 1 db autóból a sajátját. Már ekkor éreztem, hogy baj lesz, mert elé meg beállt egy furgon keresztbe az utcasarkon (amúgy JQA az áruszállítóknak, leszarják azt is, ha elállják a fél kereszteződést rakodás közben).
Az öreg nagy nehezen beszáll. Neki teljesen az úton áll a kocsi, ellentétben azzal, amiben én ülök, ami fél kerékkel a járdán, hogy ne lógjon be az útra annyira. Én már készülök, hogy az öreg tolatni fog, és nem lát engem a bal tükörből, kezem a dudán, indul is, közelít, dudálok, közelít, folyamatosan dudálok, közelít, közelít, reccs.
Bazmeg.
(Persze ha mondjuk ki lett volna hajtva a jobb tükre, esetleg észrevesz.
Vagy ha nem bambul el teljesen a gyógyszerárakon töprengve.)
Na és aztán jött még az, ami a halálom: amikor benyálazott mutatóujjal dörzsölve próbálja valaki eltünteni a karcolást, repedést a fényezésen, hogy de hát nem is látszik annyira...
hétfő, június 06, 2011
Huhh
Ha még nem említettem volna, ezek nem normálisak!
Aki meg nem szeret repülni, az csak hallgassa a zenét!
hétfő, május 30, 2011
szombat, május 28, 2011
A mai nap korán kezdődött
(pedig nem is kellett volna)
(pedig nem is kellett volna)
A kicsi minden értelmes emberi időpontnál korábban kelt, a nagyobbik meg 7 körüli rángatott ki az ágyból a kezemnél fogva, hogy aszondja "Gyere apa kakaót készíteni" - én meg csak pislogtam a választékos szóhasználattól (meg az álmosságtól).
El vagyok szokva az ilyen hirtelen ébredésektől, hogy in medias res belecsapunk a lecs...kakaóba, ugyanis az elmúlt hetekben mindig volt fél órányi ébredős szakasz még az ágyból kikászálódás előtt. (Amire nekem talán még jobban szükségem is volt, mint a fiatalúrnak, de ez maradjon csak köztünk.)
Azonkívül, hogy 6 órát aludtam csak, az volt a másik bajom, hogy ahová mentünk volna (ovi "nyílt nap"), ott fél10-kor kezdődött a Program, namost addig nem bírják a gyerekek türelemmel... meg a reggelihez se szoktak hozzá otthon, arra szinte mindig máshol kerül sor.
Fél10-től az Alma együttes (hogy mit szeretnek rajta??) koncertezett, namost ilyen hangerővel hangosítást nem értem, miért kellett gyerekekhez csinálni. A másik gondom az volt, hogy az elején (mivel mi kezdésre ott voltunk) még beszélgetett az "énekes" a gyerekekhez. Ezt az enyéim hamar megunták, indultak kifelé, és mikor a zene - pikulálás - végül (jó hangosan) megkezdődött, az is csak egy kicsit vonzotta őket vissza az ajtóból. A kicsi és a nagy is kiment végül inkább az udvarra (libikóka, hinta, csúzda, homokozó stb.). Én se bántam.
Ahol persze még szinte semmi nem volt a "programok" közül, de ami volt, pl. arcfestés (300,-), lufikutya-készítés (200-500,-), ragasztgatós játék (?) is mind nagyobbaknak való. Így maradtak az udvari játékok, meg persze a szandál állandó kavicstalanítása (ezzel nem számoltam).
Így aztán még az Alma koncert vége előtt végeztek a gyerekek mindennel, és végül Kisherceg egyszer csak hívni kezdett magával kifelé az ovi kapuján, mert a szemközti parkban ott volt egy vonat formájú mászóka...... Apróherceg meg szimplán elindult a parkolóban lévő kocsink felé.
Ennyi volt az ismerkedős napunk az ovival. :o)
szombat, május 21, 2011
Tegnap estére elegem lett a részegekből.
Reggel megyek be az irodába (egy társasházban van), a kapunál jajjsegítsek legyekszíves, a másodikról a palibácsi elesett, satöbbi.
Hát palibácsi olyan részeg volt, hogy a földbe kapaszkodott, a fejét is többször koppantotta. Felállni nem bírt, még ha segítettem neki, akkor se, úgy kellett a hóna alá nyúlva felkapni a csepp súlyát, amit persze csak felszólításra volt hajlandó megtartani a lábaival.
Ami pedig végképp nem akart sikerülni, hogy a másodikon a Suzuki kulcsával bejussunk a lakásba. Kiderült később, hogy a bácsika elment bevásárolni, szokás szerint a végén berakott mindent a kocsiba, majd (szintén szokás szerint) átugrott csak oda szembe -- namost ebből én már csak annyit láttam, mikor megpróbáltuk bekísérni a lakásba, hogy a kocsikulccsal próbálja nyitni az ajtót. Nem örültem - bár elképzelni se tudtam, hogy kocsival miként jutott haza...
Szerencsére később kiderült, hogy nem szokott (próbálni) vezetni ilyen állapotban, csak már nem fogott semmit a dolgokból. Mikor meggyőztem, hogy azzal a kulccsal ez nem fog menni, elfogadta... aztán 1 perccel később reset, és újra elkezdte molesztálni a swiftkulccsal az Elzett zárat.
Szerencsére a felesége, aki kutyát sétáltatott, hamar előkerült. Megnyugtattam szegényt, mert nem akartam, hogy egy helyett kettővel kelljen foglalkozni az orvosnak, mert a mentőt már korábban kihívta valaki. Ja, a bácsika cukorbeteg is volt.
Végül a lelkére kötöttem a néninek, hogy tegyenek legalább egy cetlit legközelebb a pénztárcájába az öregnek, hogy balesetnél kit értesítsenek.
Aszittem, hogy ennyi elég is volt mára.
De aztán este, ahogy mentünk a nagyszülőkhöz, és már épp kezdtem megnyugodni, ahogy átértünk azon a kereszteződésen, ahol havonta legalább egyszer átszáguld pár méterrel előttem valaki a jobbkezet figyelmen kívül hagyva, hirtelen megláttam, hogy előttem egy robogós - miután elment mellette egy autó - kapkopni kezdi a kormányt, aztán elvágódik.
Szintén egy bácsika volt a sportoló, szerencséjére sisakban.
Ennek ellenére kapott az anyaföldtől rendesen, de ő felállt (felsegítettük), egy perccel később pedig már a motort akarta beindítani, és elhajtani. Mondtuk, hogy álljon meg, hívunk mentőt, mert ha a feje nagyot kapott, otthon fog elpatkolni, és a felelősség most itt a többieké, akik elengedik. Meg hát konkrétan olyan sebei voltak a kezén, hogy jóformán előadta a híres jelenetet az Európai Vakációból. http://www.youtube.com/watch?v=hsM0CwqGrBs#t=0m44s
A hadonászás közben folyt és fröcskölt a vére, a jó szóra nem hallgatott, mindenképp szabadulni akart, összességében nem az a fajta sérült volt, akit olyan nagy élmény megmenteni.
Kivettem a kulcsot a motorból, de aztán egyre jobban hőbörgött az öreg. A többiek mentőt meg rendőrt hívogattak (miért megy ez olyan kurva lassan egyeseknek?), az öreg meg csak azt hajtogatta, hogy túl közel mentek hozzá.
Nem láttam jól a dolgot, meg nem azt figyeltem konkrétan, de asszem megijjedhetett az autótól, meg talán kátyú is volt ott, azért kezdte rángatni a kormányt, azért esett el. Meg hát valszeg azért, mert ivott, ez látszott a viselkedéséből is, meg hogy szabályosan menekülni akart, már csak ez járt a fejében.
Elkezdte a kulcsot kifeszegetni a kezemből (valamiért a többi autós hirtelen mással volt elfoglalva), a karom már síkos volt a véréről, a fehér ingem és a nadrágom összefröcskölve pirossal. Látszott, hogy legfeljebb erőszakkal tudnám visszatartani, ahhoz meg nem volt sok kedvem. Küzdjön vele a mentőápoló!
Szerencsére a motorja nem indult be, így aránylag nyugodtan hagytam ott annak, aki a rendőrt-mentőt kihívta, valszeg nem akart felelős lenni semmi ügyben, ha a bácsika holnap reggel nem kel fel otthon, és elkezdik őt elővenni, hogy ki is volt a felelős.
Amíg hajkurászták az öreget, én találtam a csomagtartóban egy üveg vizet, és megmosakodtam, aztán keserű szájízzel otthagytam őket a fenébe.
A jótett mindig elnyeri méltó büntetését.
szombat, május 14, 2011
Egy igazán M.á.g.u.s.-geek behatású vélemény következik:
Az új (készülő) Heroes 6 egyik poszterszerű beharangozó képét nézve mintha egy Boros-Szikszai precizitású festményt látnék Max-féle túlburjánzásokkal, amit a Kornya-féle Kránhoz készítettek:
Na jó, azért persze csorog a nyálam, és akkó mivan...?
Az új (készülő) Heroes 6 egyik poszterszerű beharangozó képét nézve mintha egy Boros-Szikszai precizitású festményt látnék Max-féle túlburjánzásokkal, amit a Kornya-féle Kránhoz készítettek:
Na jó, azért persze csorog a nyálam, és akkó mivan...?
szombat, május 07, 2011
Hogyaszondja "a bor számára a szállítás is felér egy katasztrófával, ezért a felbontással mindenképpen várni kell egy hetet, hogy megnyugodjon, és újra önmaga lehessen."
Pszichiátert ne hívjak hozzá? Esetleg rakjam el a szomszéd polcról a málnaszörpöket is, nehogy a huligánok felzaklassák??
Mondanom se kell, itt Alt+F4-eltem ki a cikket...
Pszichiátert ne hívjak hozzá? Esetleg rakjam el a szomszéd polcról a málnaszörpöket is, nehogy a huligánok felzaklassák??
Mondanom se kell, itt Alt+F4-eltem ki a cikket...
hétfő, április 11, 2011
Megint nátha
Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!
Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!
Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...
szerda, április 06, 2011
Dumák
Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!
A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!
A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.
kedd, április 05, 2011
Tegnap vettem egy lakkot, hogy majd jól lekenem az óráim számlapját, és majd szépek lesznek, és nem másznak el a mutatók... hát igen.
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!
hétfő, április 04, 2011
Egy kis töprengés
Amióta regeltem a Meskán, azóta egyik döbbenetből estem a másikba. "Ezek mindent megvesznek!" Szőkeherceg azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy megvegyék, ne tegyem fel ugye... Mer' ezek olyanok. Megveszik!
...Ja, és ma a kedvenc kifőzdénkben kérdezte a csaj, hogy hol vettem, és - mikor mondtam, hogy nem vettem, csináltam - nem tudnék-e neki is csinálni olyan fülbevalót, ami a fülemben van...
Amit imádok és a kedvencem, az nem kell senkinek, de ami valamilyen szükségmegoldásból születik, tele van befejezetlen gondolatokkal és légből kapott, hirtelen megoldásokkal, azt mindennél jobban szeretik. Én nem értem ezt. Bár állítólag némely zenekar is bevallotta utólag, hogy azokból a számaikból lett sláger, amit ők a kukába dobtak volna... Mittomén!
A lényeg, hogy ez örömmel tölt el, és a mosógépen foltmentesen kimosott babazoknikon kívül máshol is érek el sikereket az életben...
Úgyhogy vegyétek! Én meg csinálom!
szombat, március 26, 2011
Szülinap
Tartozunk egy naaagy, szülinapi posttal. Ugyanis Kisherceg már 3 éves!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé
Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé
Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!
csütörtök, március 24, 2011
Karate Kid 2010 kipipálva. (háát, hogy is van? "a ropi finom volt, a többiről meg ne beszéljünk...")
A Storm Warriors is - namost ezért szerencsére nem jár büntetés, mert összesen 1 személy maradt ébred a 30. perc után (- de csak mert találtam a hűtőben egy doboz Nutellát...)
De most egy ideig inkáb biztosra megyek, és bekészítettem 1,5 évad Battlestar Galacticát és ugyanennyi Rejtélyt.
A Storm Warriors is - namost ezért szerencsére nem jár büntetés, mert összesen 1 személy maradt ébred a 30. perc után (- de csak mert találtam a hűtőben egy doboz Nutellát...)
De most egy ideig inkáb biztosra megyek, és bekészítettem 1,5 évad Battlestar Galacticát és ugyanennyi Rejtélyt.
hétfő, március 21, 2011
Tegnap este megnézésre került a legújabb Robin Hood.
Ez a feldolgozás meglepően tetszetősnek találtatott (az új nézőpont, a kissé rendhagyó történet, illetve a kocsmai jelenetek és életképek egész hihető felvillantása miatt) a teljes robinhúd-mítosz (és klisé) figyelmen kívül hagyása /felrúgása/ ellenére is, így végül a Családi Tanács rögtönítélő ülése megbocsájtott nekem a mostanában elkövetett "kritikán alul filmek hazahozása" tett miatt.
Ugyanakkor a CsT határozatban ítélte el a meggondolatlan letöltéseket és a civil célpontok ócska filmekkel való támadását, és szankciókat helyezett kilátásba...
Ez a feldolgozás meglepően tetszetősnek találtatott (az új nézőpont, a kissé rendhagyó történet, illetve a kocsmai jelenetek és életképek egész hihető felvillantása miatt) a teljes robinhúd-mítosz (és klisé) figyelmen kívül hagyása /felrúgása/ ellenére is, így végül a Családi Tanács rögtönítélő ülése megbocsájtott nekem a mostanában elkövetett "kritikán alul filmek hazahozása" tett miatt.
Ugyanakkor a CsT határozatban ítélte el a meggondolatlan letöltéseket és a civil célpontok ócska filmekkel való támadását, és szankciókat helyezett kilátásba...
péntek, március 18, 2011
Valahová eltűnt egy pendrive-om. Aránylag új volt, 16 gigás, semmi fontos nem volt rajta, "szállítani" vettem. Dolgokat szállítani.
De nem is ez a lényeg. Szóval hanem hogy eltűnt, de nagyon. Általában meg szoktak nálunk kerülni a dolgok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom mondjuk azt a dolgot logikusan oda, sőt valamifelé logikai rendező elv mentén valami mellé, csak aztán az egészre rákerül egy mappa, pár felbontott boríték+csekk, meg mondjuk egy morcos tarajos sül, és valahogy marhára nem lát már be az ember a cucchalom alá.
De ha erőt vesz magán, akkor meglesz, ehhez a halmot kell csak odébbteleportálni (természetesen valami másra rá, hogy azok tűnjenek el egy időre -- de kis szerencsével nem kellenek még egy darabig), viszont ez most újdonság.
A gyerekek lopnak ugyan az asztalról, amit érnek, de nem hordják el messzire a zsákmányt - vagy ássák el, mint kutya a csontot -, hanem a cuccot megunván elejtik vagy leteszik azt nem sokkal később egy r=3 m sugarú körön belül.
De most semmi. Felderítőink üres kézzel tértek vissza.
No de hogy fogok így most 16 gigát átlapátolni egyik gépről a másikra?
KÉZZEL??? Kezdhetem dúdolgatni az átköltött dalt, hogy "Tizenhat gigát raksz, és ennyi a bér... Egy nappal vénebb vagy a tárhelyedért..."
De nem is ez a lényeg. Szóval hanem hogy eltűnt, de nagyon. Általában meg szoktak nálunk kerülni a dolgok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom mondjuk azt a dolgot logikusan oda, sőt valamifelé logikai rendező elv mentén valami mellé, csak aztán az egészre rákerül egy mappa, pár felbontott boríték+csekk, meg mondjuk egy morcos tarajos sül, és valahogy marhára nem lát már be az ember a cucchalom alá.
De ha erőt vesz magán, akkor meglesz, ehhez a halmot kell csak odébbteleportálni (természetesen valami másra rá, hogy azok tűnjenek el egy időre -- de kis szerencsével nem kellenek még egy darabig), viszont ez most újdonság.
A gyerekek lopnak ugyan az asztalról, amit érnek, de nem hordják el messzire a zsákmányt - vagy ássák el, mint kutya a csontot -, hanem a cuccot megunván elejtik vagy leteszik azt nem sokkal később egy r=3 m sugarú körön belül.
De most semmi. Felderítőink üres kézzel tértek vissza.
No de hogy fogok így most 16 gigát átlapátolni egyik gépről a másikra?
KÉZZEL??? Kezdhetem dúdolgatni az átköltött dalt, hogy "Tizenhat gigát raksz, és ennyi a bér... Egy nappal vénebb vagy a tárhelyedért..."
szerda, március 16, 2011
péntek, február 11, 2011
Aki tudja, milyen, az talán tudja értékelni is: befejeztem a fordítást.
Úgy értem, felhagytam vele. Nem, tényleg.
Soha többé 2. (vagy épp 3.) műszakra bevállalt ugyemennifogkeddre, nem lesz több kialvatlanság, a több napos stressztől szúró mellkas, ingerültség.
Még idejében kiszálltam, mielőtt az Astra kombi oldalán végigfutó, művészi szépséggel formázott pengemotívum felhasítja ép elmém pecsétes abroszát.
(a képzavar az értő közönségnek, csakis...)
Úgy értem, felhagytam vele. Nem, tényleg.
Soha többé 2. (vagy épp 3.) műszakra bevállalt ugyemennifogkeddre, nem lesz több kialvatlanság, a több napos stressztől szúró mellkas, ingerültség.
Még idejében kiszálltam, mielőtt az Astra kombi oldalán végigfutó, művészi szépséggel formázott pengemotívum felhasítja ép elmém pecsétes abroszát.
(a képzavar az értő közönségnek, csakis...)
szerda, január 19, 2011
kedd, január 18, 2011
És megnyílt az ékszerboltom is a neten, úgyhogy agybafőbe lehet vásárolni tőlem, kérem!
Mondjuk a lenti - szintén steampunk jellegű izéke már elkelt. Kisangyal lefoglalta magának.
csütörtök, január 13, 2011
szerda, január 12, 2011
Kicsit más
Nem újkeletű a dolog, réges-régen, még a dinoszauruszok kipusztulása előtt már csináltam ilyesmiket. Gyöngyöt fűztem, drótot hajlítottam, féldrágaköveket foglaltam be, adtam el, és persze csomóztam karkötőt, miegymást.
Most előszedtem a fiókból a dolgot és leporoltam. A cél alapvetően steampunk ihletésű cuccok készítése. Lett volna.Aztán mivel nem mertem a gyönyörű, netről szerzett órácskáimnak csakúgy nekiesni, előtanulmányokat és agymenéseket folytattam, aminek a melléktermékeit bátorkodtam és fogom is bátorkodni a továbbiakban feltölteni és bátorkodnék el is adni, mivelhogy én nem hordok ilyesmiket két, igen eleven kölök mellett.
Úgyhogy szabad a vásár. És véleményeket várok, meg ötleteket. És persze még majd fotózni is megtanulok, mert időközben azt a tudást is le kéne porolni.Van még a fiókban pár órás cucc is persze, hát miért ne lenne?! Csakhogy azokat még nem csináltam készre. És folyamatosan változnak, ahogy kitalálok valami újat és rájövök, hogy szar az egész.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)