Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.

Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.

Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.

Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.

Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.

Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.

Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.

Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.

Ma délután Anya karanténba került, miután elrontotta a mentődobását Betegség ellen, mondjuk vaskos minuszokat szedett össze végül a kevés vitamin, rendszertelen alvás, állandó vírus-expozíció miatt.

Úgyhogy du. egyedül hoztam el Apróherceget a bölcsiből (akivel a héten kezdtünk kicsit jobban összerázódni, eddig ugyanis nagyon anyafüggő volt), és anyát hátrahagyva levágtattunk a nagyiékhoz, hogy egy laza vacsora után hazahozzuk a tesót, aki már reggel leutazott lábadozni.

Kicsit gyomoridegem volt, mi lesz Anya nélkül, volt is pár pillanat, mikor elhalkult a világ zaja egy pillanatra, mint egy western filmben, de aztán tovább gördült a történet, és nem lett baj, még némi vacsorát is sikerült a gyerekszájakba csempészni.

Itthon persze tomboltak, ahogy minden újra a régi kerékvágásba került.

De holnap-holnapután is érdekes nap lesz: először állítunk ugyanis fát itthon.

Nálunk ma két új dolog váltott le két régit.

Egy középfülgyulladás a sima "náthácskát" a nagyfiúban,
és egy Electrolux mosógép a roncs Whirlpoolt a fürdőszobában.

A Cataflam meg nagyon durva szer. Olyan szintű fájdalmai voltak Kishercegnek (már a második éjszaka nem alszunk hajnalig 1/4 óránál többet sírva ébredés nélkül, le is kellett mondanom egy vizsgámat emiatt), amin a Panadol semmit (0, zéró, nyista), a Nurofen meg csak egy kicsit segít.

Na ilyen állapotból mosolygós gyereket csinál (amíg hat) a Cataflam csepp. A múltkori középfülgyuszinál írta fel a doktornő, mikor mondtuk, hogy mi egyszerre adjuk már be a Panadolt és a Nurofent, hogy hasson. (ezt amúgy váltogatni szoktuk, mert más a hatóanyag, és a "napi limit" a kettőből így le tudja fedni a 24 órát)

Ma amúgy aranyos dokinőt fogtunk ki a fülorrgégén. (És neki érteni is lehetett a mondatait, nem úgy, mint az orosz akcentusú nőét legutóbb, namost ilyen akcentusról kinek nem egy volt KGB-s bérgyilkosnő jutna az eszébe, aki csak az álca kedvéért járt orvosi egyetemre, hm??)
Mondjuk ez a mostani fiatal csaj ránézésre akkor szerezhette a diplomáját, mikor Kisherceg született, de tök kedves volt velünk, K.herceg meg bátor hős (mer' épp hatott a Cataflam).

Csak tudnám, mit imád ennyire a liftezésben (mármint nem a dokinő, hanem K.herceg, ugyanis általában amíg sorra kerülünk, ezt kell csinálnunk a kerületi esztékában, ha le akarom foglalni valamivel.

Egy ismerős sztorija:

"Ma közölte a fiam, hogy olyan lego repülőt kér a Jézuskától, amilyen az ágyunk alatt van. :-))
Nem én "dugtam" el az ajándékokat...

Nálunk már minden becsomagolva, bekészítve.

Van egy Stanislav Lem novella, melyben a főhős olyan, utópisztikus társadalomban élő civilizációba kerül, ahol a robotokat direkt úgy tervezik, hogy ne működjenek jól. Zajosak, nyikorognak, idegesítően lassúak, sőt; még azt is pontosan meghatározták a mérnökök, hogy hány fokos szögben kell ferdén állniuk, hogy a legjobban bosszantsák a tulajdonost.

Így aztán a háztartásokban az emberek nem egymással veszekszenek, hanem a robotokat szidják, és az a mindennapi élvezetek csúcsa, amikor egy erőteljes rúgásra a tökéletlen robot - természetesen tervezetten kielégítő, programozott protokoll szerint - elemeire esik szét.

Már nagyon várom, hogy újra legyen időm olvasni.

Nem untatnék senkit azzal, hogy kiccsaládunkban ki miféle módon, és hány sikeres mentődobás után lett végül beteg.

Elmesélem viszont, hogyan alakult, amikor a frissen kapott (amúgy egy vagyon) aloe vera gél alapú italomat - amit vitamin helyett gondoltam kipróbálni - megkóstoltattam a család többi tagjával is.

1. tesztelő, Kis h.: (- No milyen?) - Köszönöm, nem kérek többet. (vegyük észre, milyen feltűnően udvarias volt)
2. tesztelő, Apró h.: (- Kérsz még?) - Ühüm (de közben vadul hátrál, szemével pedig a kijáratot keresi)
3. tesztelő, B.zilla: (- Hm?) - HMM!!! (nyel) Pfejj!

Így alakult, hogy senki nem kunyiz tőlem, ha meglátja nálam a "fura szörpöt".

Muhaha, a Világ megérett a pusztulásra!


Swarovski kristályos küszöbvédő lécek, 52 rugóért! :kiröhög:

Egyre hidegebb van reggelente errefelé, nemsokára majd a havat bűvölhetem, hogy ki tudjak állni a parkolóból.


Ja, és a héten megbuktunk papírhajó-készítésből a fürdőkád mellett.
Kell valami korrepetálás, anno voltak hajtogatós könyveim is. De hogy hova lettek??

Régen írtam, tudom!

De nem volt kedvem. Mi tagadás, időm sincsen sok dologra. És most azért ragadtam le a gép előtt, mert annyira tele a fejem - nem gondolatokkal, hanem takonnyal, milyen prózai!

Most éppen azért izgul az egyszeri anyuka, hogy legyen egyetlen hét, csak egy hét, csak egy icipici hetecske, amikor éppen semelyik fia nem beteg.
És akkor talán elfeleződik a ruha hegy a szoba még ülhető foteljeiben. Lassan tévét is a ruhahegyen túlról nézünk... A mesét meg majd úgy kezdem, "hogy egyszer majd, a ruhahegyen innen..."
Aztán talán lemosódik a frissen megszerelt ablak üvegéről a WD40, amit rákentek a száza... a melósok.
Aztán talán nézek egy mosógépet a neten, ami a mostani mosógép helyébe lép, mert ez bizony megadta magát a kornak és szépen lassan éppen csak a torka nem véres, de minden mása viszont nem működik.
Aztán talán majd meg is fogok gyógyulni.
És mindezek után pedig leülök pihenni és csinálok pár csodás ékszert és dől a lé.

Ma pedig nem viszem a kölköket sétálni, mert olyankor ugyan elég kibírhatatlanok, ellenben a levegő is elég kibírhatatlan. Momentán Erzsébet felett az ég... szürkésbarnássötétgusztustalan. És nekem ebben az időben valahogy nincsen kedvem a játszótéren strázsálni a sötétben játszogató gyerekneműeket.

Majd fogok írni, hogy lett Kisherceg szemüveges és hogyan lett Szőkeherceg lova fehér. És hogyan kezdett el Apróherceg beszélni.
Majd...

Búvárzenekarnak sok szeretettel egy szignécsörből lopott idézet:

It is the Marine, not the reporter, who has given us the freedom of press.
It is the Marine, not the poet, who has given us the freedom of speech.
It is the Marine who salutes the flag, who serves beneath the flag, and whose coffin is draped by the flag, who allows the protestors to burn the flag.
If you can read this, thank a teacher.
If you are reading it in english, thank a VETERAN.

Az elmúlt hónap eseményei statisztikai szemmel:
- a családi autóparkban a benzines:dízel arány 1:1-ről 2:0-ra változott
- a szemüvesek:üvegtelenek aránya 1:3-ról 2:2-re változott :-|
- az "akik nem kaptak el még semmit az ősszel" csoport létszáma 2-ről 0-ra csökkent
- a lecserélendő/haldokló háztartási gépek száma 0-ról 2-re emelkedett
- az újrahúzott Windows-ok száma (adatvesztéssel, ahogy kell) 0-ról 2-re emelkedett
- a cserélt/cserélendő hardver alkatrészek száma 1-ről 3-ra

A héten meg egy csomó ismerősnek született gyereke.

Gyermekeink egyik keresztszülei már azon gondolkoznak, hogy esetleg kéne nekik még egy,
a másik keresztszüleiken meg mi gondolkozunk, hogy na, mikor lesz már nekik is végre...

Nem mondhatjátok, hogy én nem szóltam, hogy baj lesz ebből...

Kivégezték a Crocs részvényeit

Vettem magamnak egy fehér lovat.

Szülinapomra egy nagyon klassz kávéfőzőt fogok kapni, legalábbis azt választottam ki, mikor azt kérdezték tőlem, mit szeretnék. Hát én azt nagyon!

És már előre izgulok, milyen jófajta, krémes, reklámba illő kávét csinál.

És igyekszem majd meglepődni is!

Hátizé

Ma reggel, amig behajoltam Apróherceghez a kocsiba, hogy bekössem a gyerekülésbe, elkaszálta a nyitott ajtót egy furgon. Én meg néztem bután.
Ha egy perccel később jön, már épp hátrafelé lépek és akkor a hátam kapja a visszapillantó tükröt - ami így a kocsiajtón tört ripityára neki.
Egyébként az ajtónk a helyén maradt, még be is lehet csukni.
Én meg megúsztam egy bordatörést - vagy hasonlót. Kösz odafent érte valakinek!

Lecsót somlóival.
És boldogan ette, felváltva kunyerálva apától és anyától falatokat. (Én gyáva voltam kipróbálni.)

Ma kicsit szomorú-tompa ízzel a számban, vagy a kicsit hatásvadászabb mondat kedvéért: rezignáltan vettem tudomásul, hogy kiment a fejemből pár dolog.

Olyasmi, ami régebben lényegesen nagyobb súllyal bírt számomra. No nem azért, mert hogy valójában ("felnőttesen" gondolkodva) függött volna tőle bármi is, hanem mert nekem fontos (és fontos volt) olykor, hogy bizonyos dolgokat jól csináljak.

Egy szimpla estére szórakozást nyújtó kalandmodult, egy nyavajás postot vagy indexfórumos hsz-t, egy autómosást, egy tál sültkrumplit.
És talán még ezek súlyával se ér fel az, hogy ma már biztos vagyok benne: kifakult a fejemben jó pár Shadowrun-szabály.
Azt ugye tudjuk, hogy anno Hallgatag Farkas kolléga munkája után én fésülgettem át a magyar szabálykönyv 3. kiadásának fordítását, mielőtt nyomdába került. (akkor kezdődött amúgy a fordítói karrierem)
Hogy aztán évekkel később - mikor már nem volt idő és mód összeülni a régi haverokkal, vagy ha akadt is idő, inkább sörözéssel és/vagy pofázással telt el -, szóval jóval később is még további évekig öljek éjszakákat országos versenymodulokba, határidős novellácskák lektorálásokba, amiket többnyire Raktárkommandós írt velem vagy nélkülem (utóbb már nélkülem).

Raktárkommandóssal amúgy megjártuk Izraelt is, és nem olyan rég - még egyszer utoljára - még egymásnak vállvetve szórtuk meg festékgolyókkal az ellenséget, de hogy az a barátság miért kapott gerinclövést, talán sosem fogom már tisztán látni. Nyilván hibás voltam, hisz sose voltam szent vagy tévedhetetlen. Viszont nem nagyon szokott olyan lenni, hogy csak az egyik fél basz el valamit. Az viszont több évbe telt, mire feldogoztam, hogy a másik fél nem akar békülni.
De nem kell aggódni, már beletörődtem azóta, olyan Sáska-módra, zúgó fejjel, éjszaka egyedül sétálós módon, hogy nem szerethet mindenki. De azért bánkódni szoktam még miatta.
Hmm. Azt hiszem, kicsit elkalandoztam.

Szóval az is lehet, hogy nem Shadowrunt játszottam és meséltem a legtöbbet, de azt hiszem, azt a legtovább. Meg nem mondom, mi vitt rá, hogy magamtól rögzítsek dolgokat a fejemben, hogy adott esetben minél kevesebbet kelljen kaland közben lapozgatni a szabálykönyvet, de olyan lehetett ez is, mint anno a legelső átvirrasztott éjszakák a számomra akkor még teljesen idegen nyelven íródott AD&D könyvek felett: magától ment minden.
Másfél évvel később az angol középfok C is, nulláról kezdve, a suli és edzések mellett. Valójában tudom, hogy az emberi agy miként tárol információkat, hogy mitől függ a berögzülés mélysége, gyorsasága, és az előhívás, de sokkal jobban esik úgy gondolnom erre, hogy "amit szeretek csinálni, az sokkal könnyebben megy". Ez változott most meg.

Ma sok dolog a helyére került. Néhány hónapja már volt pár válasz a fejemben, amire nem volt kérdésem, és volt pár kérdőjeles mondat, ami megválaszolatlan maradt. És ha a Sáska nem ír erről, vagy nem most, talán én se írok. Arról, hogy mennyire nem izgat már pár dolog, és mennyire kevés igazán fontos érték vagy cél maradt meg. Jönnen persze újak, de már bizalmatlan vagyok velük.
Némelyik szalmalángként lobban fel és enyészik el, és magam se tudom, el akarom-e érni, de nyilvánvaló számomra is: folyamatosan értékelek át dolgokat a fejemben.
Az viszont bizonyos, hogy - bazinagy közhely érkezik, a vágány mellett kérem vigyázzanak - "vannak dolgok az életben, amik sose lesznek már olyanok, mint régen". Ezt azért úgy általában tudjuk. De más érezni.

Ahogy az ember becsuk egy nagy, poros lexikont, tudva jól, hogy talán sosem nyitja már ki azért, hogy abban nézzen utána valaminek (hiszen van erre manapság gyorsabb módszer is), úgy zártam le ma a fejemben a szerepjátékos korszakot. Egy végtelenül lassú mozdulattal.

Nagyjából 10 lépést tehettem meg eközben egy kopott folyosón sétálva, amíg ez az egész lecsapódott bennem, és átéreztem a jelentőségét. Odabent a fejemben máshogy telt közben az idő.

Jesz, jesz, jesssz!




"Walesben betiltották a Crocs viselését az egészségügyi dolgozóknak..."







http://divany.hu/eletmod/2011/09/16/kit_buntetnel_meg_crocs-al/

Fránya nátha

Több hete képtelen vagyok kivakarni kiccsaládomat a náthából. Hol a gyerekek szörcsögnek, hol én... néha csak a mosógép, de ez a jobbik eset.
Néha egy kis torokfájás, néha köhögés, krákogás, heves orrfújások, nyávogással kísért orrszívások a porszívóval. Ahelyett hogy inkább takarítanék vele, nem?!

Csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb valami kisöpri ezt a makacs baktériumtenyészetet innen és végre mindenki kap levegőt és végig tudja alaudni az éjszakát. Mert ezt momentán már unom!

Töprengek

Kisherceg oviban, Apróherceg bölcsiben. Csend és nyugalom honol. Én meg ahelyett, hogy szoliba, műkörmöshöz, fodrászhoz, vagy kondiba rohannék, itt állok a szoba közepén és azt bámulom, hogy mibe kezdjek bele. A tornyosuló mosott ruha halmoknak essek neki, vagy a porcicákat kergessem, vagy a kinőtt gyerekruhákat zacskózzam, vagy a rumlis szekrényeket pakoljam, vagy a szortírozásra váró irathalmokat bújjam inkább...

De végül döntöttem. Már csak az a kérdés, hogy vasaláshoz AC/DC, vagy Holdviola megy jobban?

Bréking news: mától már senkinek nincs rácsos ágya nálunk.
(azért a biztonság kedvéért körberaktam párnákkal Apróherceg ágyát...)

Nem! Nem. Értsék már meg, hogy felnőtt emberen utcai viseletnek nem áll jól az a gumipapucs, amit a teszkóban 800 forintért lehetett kapni még a nyár elején.



Hiába jó benne strandra menni, meg persze kertimunkához, mer há könnyű lemosni.

Kimondottan előnytelen ellenben vásárláshoz felvenni, 14 év feletti nőkön pedig egyenesen betiltanám.

Szerencsére nem találtam rikító narisárga példányról képet. Jobb ez így mindenkinek.

Időközben csendben a nagyobbik fiatalúr pedig elkezdett oviba járni.
3 nap bemelegítés után a múlt hét csütörtök-péntek már teljes nap volt. Mondanám, hogy osztatlan sikert aratott a dolog (mert már az első három nap is alig akart eljönni a délelőtti egy-két órás látogatás végén - állítása szerint ebédre és aludni is szívesen maradt volna), de mikor pénteken érte mentem (mentünk, de én mentem előre kitárt karral, így engem látott meg először), Kisherceg dühös volt, és elrohant előlem.

Kellett neki 5 perc látványosan mérges és nyomatékos játszás, hogy felengedjen, megfogja a kezem, és elinduljon velünk haza. Nem nehezteltem rá - emlékszem kiskoromból, hogy én is mennyire dühös voltam anyámra, amikor később jött értem, mint ahogy én azt helyesnek gondoltam (pedig akkor már iskolás voltam).

A hét első napján viszont itthon maradtunk, mert sikerült valamit összeszedni is - még péntek éjjel megjelentek a szokásos, éjfél előtti ébredéssel járó tünetek, ami után már kábé tudni szoktuk, hogy pár napig mi egészen biztosan nem alszunk sokat.
Két reggel is egy földre dobott kispárnán ébredtem, fél kezemmel az ágyban alvó kezét fogva. Kemény a parketta - bárki bármi mást mond, ne higgyétek el neki.

Para

Apróhercegnek vérzett az orra éjjel.
Ez eléggé képes rám a frászt hozni, mert ugye sötétben nem nagyon látszik, hogy mi történik. Egyszerre csak a gyerkőc nyöszörög, törölgeti az orrát  - mi a csuda, megfázott?! - majd simán elalszik megint és cca. fél órával később veszem csak észre a lepedőn a foltokat egy beszűrődő fénycsíkban.
Vérnyomás felmegy. Mijafranctól vérzik a gyerek orra?! Az ágyrácsba nem verte be, nem volt puffanás, se ordítás. Csak nem dugott bele valamit?! Sosem szokott, szóval most miért tenné?
Egész éjjel vizslamódra kihegyezett fülekkel figyeltem a kölök légzését.

Dokinéni telefonon megnyugtat persze, hogy ez normális és semmi ok az aggodalomra, főleg ha nem patakban vérzett... Lehet, hogy csak belenyúlt az orrába és felsértette.
(Három hónapja már volt ilyen, akkor mondta ezt a néni.) 
De hát cseszd meg, szerintem ez nem normális! Mindegy, adtam neki homeo bogyót és dobtam d20-szal...
Most akkor mi van?

Gaudeamus igitur...

...ballag már a vén bölcsis!
Ma van utoljára a bölcsiben Kishercegem. Azért nem fogják a ballagók körbejárkálni énekelve a játékszobát és a kazalnyi virágot sem értékelnék, sőt beszédeket sem mondanak, de egy tortát azért csak felvágunk a vénség tiszteletére.
Jövő héten már az ovival kezd ismerkedni a szentem. Párszor már bekukkantottunk, de azt hiszem, hogy ő egyelőre ezt egy upgradelt játszótérnek tekinti. Majd akkor ugrik a majom a vízbe, amikor már ott is kell aludni.

Jellemző egyébként, hogy a hónap elején még a szobatisztasággal küzdöttünk. De annyira, hogy Kishercegem egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy máshogyan is lehet, mint pelusba. Tök kényelmes volt a dolog, ergo nem érdekelte más megoldás.
Aztán nekigyűrtük magunkat (akkor már kábé harmadjára ebben az évben - volt minden: kisbugyi, összepisilt szőnyeg, bilitúrák, jutalomcsokik, leszoktató pelus, meztelen udvaron rohangászás, de mind hiába) és láss csodát... most már azért alkudozik, hogy éjszaka sem akarja hordani a pelust.

Szeptembertől Apró is elkezdi megismerni a bölcsit.

Novembertől meg én kezdek valami munkába beszoktatást, mert a Gyes egy kalap sz... Addig majd szerzek valahonnan egy Cinema4D-t, hogy kicsit képbe kerüljek megint.
Az ékszerészetből sajnos nem lehet megélni, bármilyen marhajó dolog ez az egész, és bármennyire imádom. Életem legnagyobb "sikereit" és "elismeréseit" eddig az ékszerek hozták, mégis kénytelen vagyok belátni, hogy ettől még simán felkopik az állam, hacsak nem kezdek kicsi kínaiként kulimelókat is végezni etéren. Amit nem fogok. (Se képzettségem, sem pedig helyem nincs hozzá.) Tehát inkább maradok a jelentősen jövedelmezőbb eredeti szakmámnál. Ha már ennyit képeztem benne magam, ugye.

Ma majdnem vettem egy távirányítós autót. (Azér ez nem semmi hír, mi?)

Azt azért kicsit bánom, hogy végül nem néztem meg, hogy hová kellett volna bele 7 (hét) db ceruzelem. (hogy-hogy nem páros? hogy jött ki a 7? a 42-t Arthur Dent elosztotta 6-tal, vagy mi?) Azóta gyötör a gondolat.

Névnap

Apróherceg nap van - volt.
Nagyiéktól kapott egy buf-t. Ami valójában egy vonat, de a drágám a vonatokat busznak becézi. Legalábbis a gyors, modern fajtákat mindenképp. Ez meg olyan.
Egész délután azt tologatta, nézegette, rakosgatta. Alig tudtam elszakítani a drágaszágtól, hogy egy kicsit kizavarjam az udvarra motorozni.
A dologban jó párja volt a bátyja, mert ő meg egy markológépet kapott, ő meg azt tologatta és rakosgatta. Aztán egy vonatot is - gőzöst. Annak meg sínt kellett gyorsan építeni.

A névnap alkalmából pedig - mivel a tortát felzabálták a sáskahadak - nézzetek Ti is egy kis buf-t!

Buf

Apróherceg elindult a szótanulás rögös útján... immár visszafordíthatatlanul. Kedvenc szava a busz. Egyelőre még buf. Ez jelenti a kedvenc közlekedési eszközét - nem mintha gyakran buszozna. De jelent minden tömegközlekedési eszközt is egyben. Beleértve a vonatot és a HÉV-et is. Kedvenc elfoglaltsága - amivel minden rosszkedvet el lehet űzni, hogy a youtube-ot nézi. Az ICE, német extragyors vonatot.
Buf!
De kicsi szívem, az vonat!
*rámnéz bociszemekkel* 
...buf...

Mentünk épp a hétvégén vidékre egy ballagásra, messze előttünk senki, csak egy lovaskocsi. Településen kívül voltunk, fák mindkét oldalon végig tömött sorban.

Mondom Kishercegnek, nézz csak előre, ott egy lovaskocsi, mindjárt megelőzzük (én meg lelassítok kicsit, átmegyek a szembejövőbe, és úgy megyek el mellettük).
Olyan 200 méterre voltunk, mikor a hajtó (minden körülnézés nélkül) egyszer csak balra rántja a gyeplőt, ló azonnal 90°-ban balra, a kocsi utána, és átvágtatnak egy nyíláson át a fák között.

Köpi-nyelni nem tudtam. Az egy dolog, hogy a ló nem élte volna túl, de hogy az autónk is totálkár lett volna, az is biztos. Azóta távoli markolókat mutatok csak a gyerekeknek.

Maffia!

Motortolvajok működnek Pesterzsébeten!

Ellopták Apróherceg motorját. Egy három gyereket kiszolgált, szakadt, lila kismotort. Aki látja a motorunkat - egy sárga, fényvisszaverős szmájli van a lámpája helyén, mert már az is túl kopott volt - az kérdés nélkül lekeverhet egy dörrenős pofont a kedves ismeretlennek, aki eltulajdonította.

A vicc az, hogy éppen úgyis kinőttük és vettem volna újat, de Kisherceg most szokik át a bicajra, és így mégsem kellett volna venni, mert egyszerűen a nagy átül a bicajra, a kicsi pedig a motorját veszi birtokba. Hát nem, most vennem kellett egy újat. Mert hogy néz már ki, hogy délután Kisherceg motorozik a parkban, Apró meg könnyes szemmel csak bámulja. Szóval vettem egy nagyobbat.

Egyébként meg gipszeljék be a retkes kezedet, te motortolvaj genya!!!

Tegnap ülök kint a kocsiban, ezúttal az anyósülésen, mert egész nap nem én vezettem. Várakozás, nézelődés. Látom egyszer csak, hogy Bamba Fószer kijön a gyógyszertárból, majd nagy nehezen kiválasztja az előtte álló 1 db autóból a sajátját. Már ekkor éreztem, hogy baj lesz, mert elé meg beállt egy furgon keresztbe az utcasarkon (amúgy JQA az áruszállítóknak, leszarják azt is, ha elállják a fél kereszteződést rakodás közben).

Az öreg nagy nehezen beszáll. Neki teljesen az úton áll a kocsi, ellentétben azzal, amiben én ülök, ami fél kerékkel a járdán, hogy ne lógjon be az útra annyira. Én már készülök, hogy az öreg tolatni fog, és nem lát engem a bal tükörből, kezem a dudán, indul is, közelít, dudálok, közelít, folyamatosan dudálok, közelít, közelít, reccs.

Bazmeg.
(Persze ha mondjuk ki lett volna hajtva a jobb tükre, esetleg észrevesz.
Vagy ha nem bambul el teljesen a gyógyszerárakon töprengve.)

Na és aztán jött még az, ami a halálom: amikor benyálazott mutatóujjal dörzsölve próbálja valaki eltünteni a karcolást, repedést a fényezésen, hogy de hát nem is látszik annyira...

Huhh

Ha még nem említettem volna, ezek nem normálisak!
Aki meg nem szeret repülni, az csak hallgassa a zenét!

Úgy vélem, itt az ideje egy kisebb armageddonnak. Elfogyott a polcról a Sportszelet.

(Hogy lehettem ilyen felelőtlen?)

A mai nap korán kezdődött
(pedig nem is kellett volna)

A kicsi minden értelmes emberi időpontnál korábban kelt, a nagyobbik meg 7 körüli rángatott ki az ágyból a kezemnél fogva, hogy aszondja "Gyere apa kakaót készíteni" - én meg csak pislogtam a választékos szóhasználattól (meg az álmosságtól).
El vagyok szokva az ilyen hirtelen ébredésektől, hogy in medias res belecsapunk a lecs...kakaóba, ugyanis az elmúlt hetekben mindig volt fél órányi ébredős szakasz még az ágyból kikászálódás előtt. (Amire nekem talán még jobban szükségem is volt, mint a fiatalúrnak, de ez maradjon csak köztünk.)

Azonkívül, hogy 6 órát aludtam csak, az volt a másik bajom, hogy ahová mentünk volna (ovi "nyílt nap"), ott fél10-kor kezdődött a Program, namost addig nem bírják a gyerekek türelemmel... meg a reggelihez se szoktak hozzá otthon, arra szinte mindig máshol kerül sor.

Fél10-től az Alma együttes (hogy mit szeretnek rajta??) koncertezett, namost ilyen hangerővel hangosítást nem értem, miért kellett gyerekekhez csinálni. A másik gondom az volt, hogy az elején (mivel mi kezdésre ott voltunk) még beszélgetett az "énekes" a gyerekekhez. Ezt az enyéim hamar megunták, indultak kifelé, és mikor a zene - pikulálás - végül (jó hangosan) megkezdődött, az is csak egy kicsit vonzotta őket vissza az ajtóból. A kicsi és a nagy is kiment végül inkább az udvarra (libikóka, hinta, csúzda, homokozó stb.). Én se bántam.

Ahol persze még szinte semmi nem volt a "programok" közül, de ami volt, pl. arcfestés (300,-), lufikutya-készítés (200-500,-), ragasztgatós játék (?) is mind nagyobbaknak való. Így maradtak az udvari játékok, meg persze a szandál állandó kavicstalanítása (ezzel nem számoltam).

Így aztán még az Alma koncert vége előtt végeztek a gyerekek mindennel, és végül Kisherceg egyszer csak hívni kezdett magával kifelé az ovi kapuján, mert a szemközti parkban ott volt egy vonat formájú mászóka...... Apróherceg meg szimplán elindult a parkolóban lévő kocsink felé.

Ennyi volt az ismerkedős napunk az ovival. :o)

Tegnap estére elegem lett a részegekből.

Reggel megyek be az irodába (egy társasházban van), a kapunál jajjsegítsek legyekszíves, a másodikról a palibácsi elesett, satöbbi.

Hát palibácsi olyan részeg volt, hogy a földbe kapaszkodott, a fejét is többször koppantotta. Felállni nem bírt, még ha segítettem neki, akkor se, úgy kellett a hóna alá nyúlva felkapni a csepp súlyát, amit persze csak felszólításra volt hajlandó megtartani a lábaival.

Ami pedig végképp nem akart sikerülni, hogy a másodikon a Suzuki kulcsával bejussunk a lakásba. Kiderült később, hogy a bácsika elment bevásárolni, szokás szerint a végén berakott mindent a kocsiba, majd (szintén szokás szerint) átugrott csak oda szembe -- namost ebből én már csak annyit láttam, mikor megpróbáltuk bekísérni a lakásba, hogy a kocsikulccsal próbálja nyitni az ajtót. Nem örültem - bár elképzelni se tudtam, hogy kocsival miként jutott haza...

Szerencsére később kiderült, hogy nem szokott (próbálni) vezetni ilyen állapotban, csak már nem fogott semmit a dolgokból. Mikor meggyőztem, hogy azzal a kulccsal ez nem fog menni, elfogadta... aztán 1 perccel később reset, és újra elkezdte molesztálni a swiftkulccsal az Elzett zárat.

Szerencsére a felesége, aki kutyát sétáltatott, hamar előkerült. Megnyugtattam szegényt, mert nem akartam, hogy egy helyett kettővel kelljen foglalkozni az orvosnak, mert a mentőt már korábban kihívta valaki. Ja, a bácsika cukorbeteg is volt.

Végül a lelkére kötöttem a néninek, hogy tegyenek legalább egy cetlit legközelebb a pénztárcájába az öregnek, hogy balesetnél kit értesítsenek.

Aszittem, hogy ennyi elég is volt mára.

De aztán este, ahogy mentünk a nagyszülőkhöz, és már épp kezdtem megnyugodni, ahogy átértünk azon a kereszteződésen, ahol havonta legalább egyszer átszáguld pár méterrel előttem valaki a jobbkezet figyelmen kívül hagyva, hirtelen megláttam, hogy előttem egy robogós - miután elment mellette egy autó - kapkopni kezdi a kormányt, aztán elvágódik.

Szintén egy bácsika volt a sportoló, szerencséjére sisakban.

Ennek ellenére kapott az anyaföldtől rendesen, de ő felállt (felsegítettük), egy perccel később pedig már a motort akarta beindítani, és elhajtani. Mondtuk, hogy álljon meg, hívunk mentőt, mert ha a feje nagyot kapott, otthon fog elpatkolni, és a felelősség most itt a többieké, akik elengedik. Meg hát konkrétan olyan sebei voltak a kezén, hogy jóformán előadta a híres jelenetet az Európai Vakációból. http://www.youtube.com/watch?v=hsM0CwqGrBs#t=0m44s

A hadonászás közben folyt és fröcskölt a vére, a jó szóra nem hallgatott, mindenképp szabadulni akart, összességében nem az a fajta sérült volt, akit olyan nagy élmény megmenteni.

Kivettem a kulcsot a motorból, de aztán egyre jobban hőbörgött az öreg. A többiek mentőt meg rendőrt hívogattak (miért megy ez olyan kurva lassan egyeseknek?), az öreg meg csak azt hajtogatta, hogy túl közel mentek hozzá.

Nem láttam jól a dolgot, meg nem azt figyeltem konkrétan, de asszem megijjedhetett az autótól, meg talán kátyú is volt ott, azért kezdte rángatni a kormányt, azért esett el. Meg hát valszeg azért, mert ivott, ez látszott a viselkedéséből is, meg hogy szabályosan menekülni akart, már csak ez járt a fejében.

Elkezdte a kulcsot kifeszegetni a kezemből (valamiért a többi autós hirtelen mással volt elfoglalva), a karom már síkos volt a véréről, a fehér ingem és a nadrágom összefröcskölve pirossal. Látszott, hogy legfeljebb erőszakkal tudnám visszatartani, ahhoz meg nem volt sok kedvem. Küzdjön vele a mentőápoló!

Szerencsére a motorja nem indult be, így aránylag nyugodtan hagytam ott annak, aki a rendőrt-mentőt kihívta, valszeg nem akart felelős lenni semmi ügyben, ha a bácsika holnap reggel nem kel fel otthon, és elkezdik őt elővenni, hogy ki is volt a felelős.

Amíg hajkurászták az öreget, én találtam a csomagtartóban egy üveg vizet, és megmosakodtam, aztán keserű szájízzel otthagytam őket a fenébe.

A jótett mindig elnyeri méltó büntetését.

Egy igazán M.á.g.u.s.-geek behatású vélemény következik:

Az új (készülő) Heroes 6 egyik poszterszerű beharangozó képét nézve mintha egy Boros-Szikszai precizitású festményt látnék Max-féle túlburjánzásokkal, amit a Kornya-féle Kránhoz készítettek:



Na jó, azért persze csorog a nyálam, és akkó mivan...?

Hogyaszondja "a bor számára a szállítás is felér egy katasztrófával, ezért a felbontással mindenképpen várni kell egy hetet, hogy megnyugodjon, és újra önmaga lehessen."

Pszichiátert ne hívjak hozzá? Esetleg rakjam el a szomszéd polcról a málnaszörpöket is, nehogy a huligánok felzaklassák??

Mondanom se kell, itt Alt+F4-eltem ki a cikket...

Megint nátha

Úgy hiányzott már, mint teve a hátamra... Ebben a bazi nagy szélben csak úgy szállnak a bacik, meg vírusok, akárhogy öltöztetem a kölyköket. Előbb Kisherceg kezdte, hogy "Nekem fáj a torkom"... Most meg már nekem is fáj a torkom, Apróherceg meg szájától a füléig taknyos, akárhogy törölgetem szerencsétlent.
Aki kitalálta a náthát, azt innen csókoltatom!

Egyébként Aprónak már tutifix, hogy tíz foga van - nem egyszerű ám megcsodálni, mert amint a szájába kerül valami, ráharap a szentecském. A Kis Cápa. Csak kevesebb sornyi foga van.
Szerencsére egészen jól eszik ő is, meg Kisherceg is a betegeskedés ellenére, ami igencsak nagy szó.
Az utóbbi időben három nap nem evés után három napnyi zabálással szórakoztatott a fogzóművész úr. Aztán megint koplalt.
Ja, és voltunk össznépi pasifodrászaton. Előbb Apa, aztán Apró, aztán Kisherceg. És Kisherceg egy igazi hős volt! Nem bömbölte végig a kopasztást, hanem nagyfiúsan ült a székben és totál jólnevelt volt. Rá sem ismert volna senki, aki a játszótéren látta már... Na, de utána a játszón kiadta a feszültséget! Csapkodott, durrogott, repült minden körülötte. De kivételesen hagytam, mert nem kis önuralomról tett tanúbizonyságot és teljesen megértettem, mi zajlik a lelkében. Egy-egy jól sikerült meeting után nekem is kedvem lett volna belevágni ezt-azt a porba...

Dumák

Nagyobbik gyermekem reggel, ébredéskor kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy hmmm...vajami vijágillatot éjzek.
Délután a parkban kérte, hogy menjünk a Menő bácsihoz. (Jenő bácsi, a zöldséges, aki nem bácsi, csak a gyerekeknek, egyébként egy fiatal suhanc)
De minek menjünk?
Szerintem zöldségért.
De milyen zöldséget szeretnél onnan?
Szerintem pirosat!

A kisebbik csodálatosan mondja, hogy effel! Ami azt jelenti, hogy emelj fel! Meg azt, hogy tedde! Ami meg az hogy tedd le. Meg kérem. Meg tessék.
Meg megy még neki, hogy mamamammmam. Ha éhes. Meg hogy ajajajajajjj. Meg hogy anna, anna, ana. Ez lennék én. Anya.

Tegnap vettem egy lakkot, hogy majd jól lekenem az óráim számlapját, és majd szépek lesznek, és nem másznak el a mutatók... hát igen.
A lakk inkább a szalvétásoknak lesz jó, nálam reakcióba lépett a fémmel, berozsdált, majd pár óra múlva le is tudtam húzni a felületről, mint a virsliről a bőrt. Még jó, hogy lejött, mert így ma tudtam venni egy másik lakkot. Ami epoxi alapú és két komponensű, így előreláthatólag legalább nem fog a fémmel reakcióba lépni... de hogy milyen lesz az eredmény??
Annyira új a termék, hogy még a gyártó saját honlapján sincs fent. Kösz!

Egy kis töprengés

Mindig meghökkenek, amikor az embereknek tetszenek azok a cuccok, amiket csinálok. Legyen az akármi: rajz, festmény, ház, karkötő...

 Amióta regeltem a Meskán, azóta egyik döbbenetből estem a másikba. "Ezek mindent megvesznek!" Szőkeherceg azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy megvegyék, ne tegyem fel ugye... Mer' ezek olyanok. Megveszik!

...Ja, és ma a kedvenc kifőzdénkben kérdezte a csaj, hogy  hol vettem, és - mikor mondtam, hogy nem vettem, csináltam - nem tudnék-e neki is csinálni olyan fülbevalót, ami a fülemben van...

Amit imádok és a kedvencem, az nem kell senkinek, de ami valamilyen szükségmegoldásból születik, tele van befejezetlen gondolatokkal és légből kapott, hirtelen megoldásokkal, azt mindennél jobban szeretik. Én nem értem ezt. Bár állítólag némely zenekar is bevallotta utólag, hogy azokból a számaikból lett sláger, amit ők a kukába dobtak volna... Mittomén!

A lényeg, hogy ez örömmel tölt el, és a mosógépen foltmentesen kimosott babazoknikon kívül máshol is érek el sikereket az életben...

Úgyhogy vegyétek! Én meg csinálom!

Szülinap

Tartozunk egy naaagy, szülinapi posttal. Ugyanis Kisherceg már 3 éves!
Nagyjából - a bilizésen kívül - minden nagyobb mérföldkövet letudtunk. Jöhet a diplomaosztó! Najó, az R-betű még nem megy. Gyakorlatozunk azért... Rrrrrr-rrrrr---jigó!
Evőeszközzel evés kipipálva.
Öltözködés egyedül néha-néha... kipipálva.
Elalvás egyedül... hát őőőő
Hiszti nélküli napok... hát izééé

Apróherceg meg próbálja beérni a bátyját, de van még mit behoznia. Azért persze nagyon szedi a pici lábait, és bőszen tappog a csodálatos nagy testvér nyomában!

Karate Kid 2010 kipipálva. (háát, hogy is van? "a ropi finom volt, a többiről meg ne beszéljünk...")

A Storm Warriors is - namost ezért szerencsére nem jár büntetés, mert összesen 1 személy maradt ébred a 30. perc után (- de csak mert találtam a hűtőben egy doboz Nutellát...)

De most egy ideig inkáb biztosra megyek, és bekészítettem 1,5 évad Battlestar Galacticát és ugyanennyi Rejtélyt.

Tegnap este megnézésre került a legújabb Robin Hood.
Ez a feldolgozás meglepően tetszetősnek találtatott (az új nézőpont, a kissé rendhagyó történet, illetve a kocsmai jelenetek és életképek egész hihető felvillantása miatt) a teljes robinhúd-mítosz (és klisé) figyelmen kívül hagyása /felrúgása/ ellenére is, így végül a Családi Tanács rögtönítélő ülése megbocsájtott nekem a mostanában elkövetett "kritikán alul filmek hazahozása" tett miatt.

Ugyanakkor a CsT határozatban ítélte el a meggondolatlan letöltéseket és a civil célpontok ócska filmekkel való támadását, és szankciókat helyezett kilátásba...

Valahová eltűnt egy pendrive-om. Aránylag új volt, 16 gigás, semmi fontos nem volt rajta, "szállítani" vettem. Dolgokat szállítani.

De nem is ez a lényeg. Szóval hanem hogy eltűnt, de nagyon. Általában meg szoktak nálunk kerülni a dolgok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom mondjuk azt a dolgot logikusan oda, sőt valamifelé logikai rendező elv mentén valami mellé, csak aztán az egészre rákerül egy mappa, pár felbontott boríték+csekk, meg mondjuk egy morcos tarajos sül, és valahogy marhára nem lát már be az ember a cucchalom alá.
De ha erőt vesz magán, akkor meglesz, ehhez a halmot kell csak odébbteleportálni (természetesen valami másra rá, hogy azok tűnjenek el egy időre -- de kis szerencsével nem kellenek még egy darabig), viszont ez most újdonság.
A gyerekek lopnak ugyan az asztalról, amit érnek, de nem hordják el messzire a zsákmányt - vagy ássák el, mint kutya a csontot -, hanem a cuccot megunván elejtik vagy leteszik azt nem sokkal később egy r=3 m sugarú körön belül.

De most semmi. Felderítőink üres kézzel tértek vissza.

No de hogy fogok így most 16 gigát átlapátolni egyik gépről a másikra?
KÉZZEL??? Kezdhetem dúdolgatni az átköltött dalt, hogy "Tizenhat gigát raksz, és ennyi a bér... Egy nappal vénebb vagy a tárhelyedért..."

Na, most fejeztük be Az Utolsó Léghajlítót. (ami Arany Málnát kapott, ugye)
Szerintem azért annyira nem volt tragikus. (tegnapelőtt a Hipervándor (Jumper) viszont az volt...
és a Jonah Hexnél is nagyon rezgett a léc)

Aki tudja, milyen, az talán tudja értékelni is: befejeztem a fordítást.
Úgy értem, felhagytam vele. Nem, tényleg.

Soha többé 2. (vagy épp 3.) műszakra bevállalt ugyemennifogkeddre, nem lesz több kialvatlanság, a több napos stressztől szúró mellkas, ingerültség.

Még idejében kiszálltam, mielőtt az Astra kombi oldalán végigfutó, művészi szépséggel formázott pengemotívum felhasítja ép elmém pecsétes abroszát.
(a képzavar az értő közönségnek, csakis...)

Babaaaaaa!

Itt gratulálok Kisherceg keresztanyjának, akinél most már van egy Tündérke is otthon!

Elkészült az első igazi steampunk cuccom. Ehhez az kellett, hogy találjak egy tutijó lakkozott lepkét egy bizyusnál és szétszereljem. Ki az a hülye, aki lepkét hord fülbevalónak, amikor én sokkal szebbet csinálok belőle, nem?

És megnyílt az ékszerboltom is a neten, úgyhogy agybafőbe lehet vásárolni tőlem, kérem!

Mondjuk a lenti - szintén steampunk jellegű izéke már elkelt. Kisangyal lefoglalta magának.

A modern gyerek és világképe

A Nap magától lekapcsol és feljön a Hold.

Kicsit más

 Saját épeszűségem megtartása, valamint nem létező szabadidőm elütése céljából létrehoztam magamnak egy hobbit. Csinálok ékszereket, jó?

Nem újkeletű a dolog, réges-régen, még a dinoszauruszok kipusztulása előtt már csináltam ilyesmiket. Gyöngyöt fűztem, drótot hajlítottam, féldrágaköveket foglaltam be, adtam el, és persze csomóztam karkötőt, miegymást.

Most előszedtem a fiókból a dolgot és leporoltam. A cél alapvetően steampunk ihletésű cuccok készítése. Lett volna.
Aztán mivel nem mertem a gyönyörű, netről szerzett órácskáimnak csakúgy nekiesni, előtanulmányokat és agymenéseket folytattam, aminek a melléktermékeit bátorkodtam és fogom is bátorkodni a továbbiakban feltölteni és bátorkodnék el is adni, mivelhogy én nem hordok ilyesmiket két, igen eleven kölök mellett.

Úgyhogy szabad a vásár. És véleményeket várok, meg ötleteket. És persze még majd fotózni is megtanulok, mert időközben azt a tudást is le kéne porolni.

Van még a fiókban pár órás cucc is persze, hát miért ne lenne?! Csakhogy azokat még nem csináltam készre. És folyamatosan változnak, ahogy kitalálok valami újat és rájövök, hogy szar az egész.

Utálom a telet!

Vagy ezt már mondtam tavaly is, meg tavalyelőtt is?

Kissé elegem van a tüsszögésből, köhögésből, nyüsszögésből, orrfolyásból, esőből, hóból, latyakból. Nem megyünk ki, mert lázas vagy, hiába nézel olyan vágyakozón az ablakon kifelé, nem mehetünk a játszótérre, ma nem kanyarodik arra a babakocsi, mert havas az összes játék, nem ülhetünk le a padra pogácsát enni, mert latyakos a pad, nem mehetsz le a hóba, fiam, akárhogy szeretnél....bwáh! Pfehh!

Három hétig beteg volt az egész család. Kisherceg hozta, belesett, aki csak élt és mozgott, meg az összes nagyszülő is. Aztán Kisherceg visszakapta Aprótól, aztán a nagyi visszakapta Kishercegtől, aztán Apró visszakapta a Nagypapától, aztán a Nagyi visszakapta Aprótól, Kisherceg visszakapta a Nagyitól, Apa elkapta Anyától és vissza... feltaláltuk a nátha-ping-pongot. Rohanok is a szabadalmi hivatalba!
Közben volt kötőhártya gyulladás és csipa is, aztán kicsit beallergizálódtunk a szemcseppre...
Most volt pár szityogás mentes nap, erre tegnapelőtt este anya, fáj a torkom, brühühhüü volt megint. Aztán tegnap reggel meg vihogás és játék. Este meg megint anya, brühüüüü!

Különben azért közben zajlik az élet, mert a hétördög ott van mindkettőben, ha taknyosan is. Kisherceg dumáit lassan már nem nagyon lehet visszaadni, néha fuldoklom a röhögéstől.
A legtalálóbb az, amikor megjegyezte a rajzó varjakra, hogy a madarak a füstből jönnek.
Apró meg folyamatosan gagyog. Edeede-agyagya (ez valamiféle add ide azt, ottan nekem), nammm-namm-amam (ez szerintem nyammogás), és a legfontosabb a kakkajakka, ami jelent kapcsolgatni akarom a kapcsolót és kukucskálok-ot is. No és a brümmögés. Minden autószerű képződményre. Ha azt mondod, tütüt, akkor te is autó vagy, tehát brümmögni kell neked.
Ha meg telefont látunk, akkor azt sürgősen a homlokunkhoz kell tenni és wúúúú, wúúúúú (ami valószínűleg a halló-halló megfelelője).

Ma pedig meglátogattuk az orvost, ahol Szőkeherceggel egyetértésben kijelentettük, hogy szerintünk szerda van, azért jöttünk 10-re és nem 2-re, amikor szerintük a rendelési idő van.  Aztán szóltak, hogy csütörtök van. Hjah kérem, akik alszanak, azoknak csütörtök van... De nekem még szerda van!!!!

Szülinapok

Voltak. Még a hónap elején ugyan, de azóta nem nagyon volt érkezésem írni. Hol az idő hiányzott, hol a kedv.
Ma viszont voltunk a hivatalos egyéveseknek járó orvosi vizsgálaton, úgyhogy mostmár tényleg belépett Apróherceg az egyévesek táborába, így tovább igazán nem halogathatom, hogy írjak róla. Róluk.

Az egész szülinapozás mizéria főleg Kishercegnek tetszett, mivel volt torta. Sok torta. (Mint közben megtudtuk, a Mikulás is tortát hoz. meg kesudiót. Fene a Mikulás jódógát, mi?) A sok torta, tüzijáték, gyertya és nyalakodás vége persze az lett, hogy Kisherceg annyit evett, mint az egyszeri lakodalmas kutya, és ki is dobta a taccsot. Nagyobb baj mondjuk ne történjen! Reggelre jobban is lett egyébként.

Apróhercegnek még csak az új játékszerek jöttek le a dologból. Izgatottan körbetotyogta a sok érdekes dolgot, a tortát fintorogva kiköpte, a marcipán autót köszönte szépen, de nem kérte - röviddel később a bátyja teljes egészében eltüntette. Aztán jót játszott a papírgirlandokkal, amiket valahogy sikerült lecibálnia a lámpáról. Máig rejtély, hogy jutott fel a két méternyi magasságban lógó cuccokig, de sikerült megrágcsálnia. Valószínűleg valamelyik nagyszülő hipnózissal történő befolyásolása lehetett a háttérben.

Kijött egyébként még négy fog, most van összesen nyolc.
Tegnap meg azt olvastam, hogy a szoptatás rosszat tesz a tejfogaknak. Elgondolkodtam, hogy most féljek-e, de le van szarva, mert Apróherceg cicifüggő és mostanra teljesen világossá vált, hogy ő bizony nem hajlandó megválni az óriás cumijától, ha a Fogorvosok Egyesülete a Blendit javasolja, akkor sem. Az óriás cumihoz pedig ragaszkodik. Ha az netán kimegy a szobából, akkor utána ténfereg még a konyháig is akár, ha pedig hallja, hogy becsukódik az ajtó (teszem azt, a WC-ajtó), azonnal felháborodott nyüsszögésben tör ki.
Anya elveszik és soha többé nem kerül meg! Elment WC-re és azóta nem látták! Most már tuti, hogy sosem lesz meg! Wáááá!... Jééé, anya!

Most már tényleg

Jár. Ez mostmár tuti. Eddig csak pár apró, bizonytalan lépés volt, ment is négykézlábazni, amint nagyobb lett a távolság, de tegnap megtört a bátortalanság és nekiindult Apróherceg a világnak. Apró droid-lépésekkel megy a szőnyeg egyik sarkától a másikig, néha meg felborul, de nem esik kétségbe.
Ellenben az öltözéstől azonnal kétségbeesik. Még mindig utálja a ruházkodást, és a sok ruhát meg pláne. A tél nem lesz a kedvenc évszaka, ezt már most borítékolom is. Tegnap egész délután durcás volt, mert vastag kabátot mertem ráadni a parkos sétánkhoz, úgyhogy ma villámos gyorsasággal előkapartam a régi overálokat, és gyorsan fel is próbáltattam vele a legkisebbeket. Persze hogy az volt rá jó, amit Kisherceg sosem hordott (mert már az első telén nagyobb volt annál). Áldom az eszem, amiért nem ajándékoztuk rögtön tovább.
Cipőt azt persze venni kellett, mert Kisherceg legkisebb cipője is óriási Apróra. Aki egyébként hű a nevéhez, és szüleit megkímélve a ruhavásárlás fáradalmaitól, most pont akkora, mint Kisherceg volt az első telén. Aki akkor még csak 8 hónapos volt. Aprónak meg az 1. szülinapját készülünk majd ünnepelni holnapután. (És remélem, bátrabban fogadja majd az Első Tortáját, mint a bátyja, aki zavartan-félősen nézte csak a gyertyás izét.)

A két rosszcsont közös játékai ellenben lassan szükségtelenné teszik mind a hajfestést, mint a hajvágást, tekintve, hogy először megőszülök, ahogy nézem, amikor Kisherceg megpróbálja felvenni az ölébe Aprót, majd szimplán rátehénkedik, és megpróbálja szeretetével agyonnyomni az áldozatot, azután pedig belenyomja a fejét az áldozat orrába...
Az áldozat - Apróka - pedig vihog és kacag, mintha a világ legjobb mókája volna, hogy betűrik az orrát a fejébe. Ha pedig ez még nem volna elég, akkor a következő lépcsőfoknál az addigra beőszült haj kihullik, amikor meglátom, hogy a mosott ruhákkal telerakott fregoli - lánykori nevén ruhaszárító - alatt játszanak fogócskát, aminek a során Kisherceg négykézláb kutyázik, Apró pedig nagyképűen kétlábon támolyogva fut. A nagyobbik előtt. Majd a fogócska végén jön a fent említett szeretetroham.

Tegnap este óta Apróherceg belépett a járni tudók táborába. Kellően fáradt volt ugyanis ahhoz, hogy figyelmetlenül mindkét kezével elengedje a kapaszkodót, és úgy maradt... majd elindult. Több métert megtett, tereptárgytól-nagyikezéig meg ilyesmi.

Aztán nem sokkal később belépett az "akik estek már nagyot orra" táborba is, ahogy kell. Kemény 1-2 hónap jön. Ilyenkor azért örülök, hogy az ember gyárilag nem tud repülni.

Csak még egy órát!

Meglepő, hogy milyen kevés alkatrész van egy modern csörgőórában... És egyben elszomorító is.

Adjatok nekem régi órákat!
 
Berhelhetnékem van.

Szeretném elpusztítani a rovarokat. Mondjuk mindet. Vagy legyünk célzatosak: a repülő és csípő rovarok halálát vágyom.

Nem érdekel, ha esetleg - valami számomra ismeretlen és érthetetlen módon - hasznosak is voltak, vagy hogy éhezni fognak emiatt más lények, akik őket ennék, vagy az, hogy eltűnnek a Földről. Akár a Búvár zsebkönyveimet is kidobom, ha aktualitásukat vesztik.

Talán van egy Nagy Könyv, amiben minden sor egy-egy élőlényt képvisel erről a sárgolyóról. Na, onnan tessék kihúzni a csípős rovarokat. Az egyikük miatt ugyanis most Kisherceg fél szeme úgy bedagadt, hogy a szemét se látom már.
Noé is csak valami adminisztrációs hiba folytán engedhette fel őket a fedélzetre, szerintem itt az ideje korrigálni azt a régi tévedést...

Ó

Hát ez elszomorít.
Nem mondom, hogy rajongtam érte, mint embert, nem is ismertem, a stílusát sosem kedveltem, de iránytű volt a modora az illusztrálásban.

Én jobban ismertem, tanított is régebben rajzolni A rajztanfolyamon.
Szerettem a grafikai stílusát és látásmódját. Egy "mágusos papnő csaj" kézirajza a szobám falán volt, amíg otthon laktam. Nem igen találom a szavakat...

Nyugodj békében, Max!

Tűz

Na volt itt ma nálunk némi izgalom.
Egy fura dörrenés-sorozattal indult a program du. 5 körül, elsőre azt hittem, beindítottak egy pénteki esti lakásfelújítás keretében valami böszme gépet, amit úgy kölcsönöztek 12 órára, de pl. már a színét elképzelni nem volt időm, mert azonnal elment a villany.
(hogy a szünetmentes táp mé nem sípolt és mennyi ideig bírta a gép alatta, arra majd külön vizsgálóbizottság alakul, nem volt még időm vele foglakozni)

Vettem gyorsan a cipőmet, hogy lebaszom az illetőt, amiért kinyírta az egész házban a villanyt, de mikor kiérek az ajtón, már fasza füst van a lépcsőházban. Olyan fojtogatós, égett műanyagos.
A szomszéd srác - történetesen Tibi - rohant egy kört fel és le az emeleteken... nehezen rakom össze a dolgok sorrendjét, de asszem rögtön fogtam, hogy elektromos tűz, és csak később láttam - a lépcsőház ablakán át - a külső falon futó kábelcsatorna csatlakozó dobozát füstölni, de gyakorlatilag azonnal hívtam a tűzoltókat, mer hogy ez nem tréfadolog, ki tudja mi lesz még belőle, meg az a füst se jó móka, illetve ómen.

Mire lebeszéltem a tűzoltókkal a dolgot, akik kapcsolták az ELMÜ-t is, már a szomszéd srác kicsit átszellőztette a lépcsőházat (ekkor már legalább a lépcsőig elláttam), és ráparancsolt minden nénire, hogy ki ne jöjjön a lakásból. A füstre nyíló ajtókat/ablakokat becsukattuk mindenkivel, aki köhögött, azt az erkélyre zavartuk. A kismegszakítókat lepöcköltem. Mondtam az asszonynak, hogy készüljön fel lelkileg, hogy ma a nagyiéknál alszunk (bár ilyen füstben szóba se jött volna lemenni a kocsikig a két kicsivel, amíg nincs közvetlen életveszély), és hogy csukják be az előszobába vezető ajtókat, legyenek ügyesek, én kint leszek.

A percek lassított felvételben peregtek, alig volt több az egész, mint amennyi ezt legépelni. Gyors kupaktanácsot ültünk Tibivel (alig páran voltak itthon a házban, lényegében csak mi ketten voltunk hadra foghatók), hívtuk a közös képviselőt, de nem volt elérhető.
Telefonos segítséggel megszereztük a privát mobilját (amit amúgy titkol), és megpróbáltuk értesíteni, hogy küldje a ház saját szerződött szerelőit, mert az ELMÜ nem fog foglalkozni a mi bajunkkal, ha a betáp után, a házon belül van bármi is.... max lekapcsolják a házat a hálózatról.... De ez a szál itt különválik, mert végül nem nekünk sikerült elérni, és a szerelők is csak 20 perccel később kapcsolódtak be a mókába.

Eddigre megjött a tűzoltó autó szirénázva-villogózva (legalább volt mit nézni a gyerekeknek az ablakból). A levegő már csak kicsit tűnt fullasztó-mérgezőnek, lerohantunk a kapuig.
Becaplatott pár fluoreszkáló sisakos bevetési ruha (embert sejtettünk bennük), egyből mutattuk nekik az irányt a kevés fényben. Ekkor még elkísértük őket a gyanús betáp szekrényhez. Aztán amikor az egyik visszaszaladt, és megjelent egy feszítővassal, akkor valahogy úgy éreztem, nem ártana távolabb állni.
Jó gondolat volt, mert faszán az arcukba lobbant a szekrény, méteres lánggal. Rövid meglepődés után azonnal telenyomták az egészet porral, egy kézi poroltóból.

A lépcsőház megint katasztrófa sújtotta terület lett. Kimenekültünk a szemerkélő esőbe, mert egyrészt roppant fullasztó volt a füstből egy kevés is, másrészt tudom, mennyire károsak azok az égéstermékek.

Ezzel vége is lett az akciójeleneteknek, pár perccel később kiballagtak a tűzoltók is a kapun, és elkezdtek csomagolni. Innen egy kicsit unalmas rész következik, megérkezett tűzvizsgálatot tartani valami felettesebb fazon, mert mindenki feszes kézfogással üdvözölte.
Nekünk mondjuk baszott visszaköszönni, de mondjuk nem az a dolga, az tény.

Gyors jegyzőkönyv-kitöltés, közben befutottak a szerelők is. Létrát azt nekem kellett adni nekik, de mindegy. Néztük, hogy mi égett meg és honnan indult. Befutott közben az ELMÜ is, a nagy darab fazon úgy kezdte az eredményt megpillantva, hogy "huhuhúú". A tűzoltók elvonultak.
Ekkor hívott a nejem, hogy a gyerekek már nagyon nyűgösek, mikor tudok menni, szóval felmentem kicsit hozzájuk -- ekkor gyulladt vissza megint az egész kóceráj újra, de ez már kisebb volt, és kezelték a lenti emberek. Füst és büdös megint persze... egy néni összeesett, nem bírta már idegekkel.

Aztán befutott még a közös képviselőnk is, gyorsan megkérdeztük tőle, hogy miért is volt ez, amikor a szerelők állítása szerint ezt az egész szart már februárban ki akarták cserélni, csak nem lett megrendelve... meg előkerült a ház gyanús 1 millás víz és csatorna tartozása is, de ez már egy másik történet, egy másik alkalomra....

Olyan két és fél órával később lett újra villany.

Tegnap azt mondta a bölcsis néni a bölcsiben, hogy a gyerek ígéretes, szépen fejlődik, már csak a szülőknek kellene megváltozniuk.

Hogy hogy teccik mondani...?

Az elektromos légycsapó

Napok óta ezzel játszom. Tulajdonképpen már várom, mikor tűnik fel egy-egy muslinca valahol a konyhában. Legutóbbi inváziójuk óta mondjuk kidobásra került az a zsák krumpli, ami megnyitotta a térkaput a Muslinca Sík és a Spájz között, de még akad pár gerilla elbújva néhol.
Ám azt a napot megemlegetik szerintem, mikor az új varázsfegyverembe pozőr mozdulattal betáraztam a 2 db ceruzaelemet. Bzzzz....ZZZZZ....PERC, SERC....

Becsuktam magam mögött a spejzajtót, és gladiátor módjára "innen csak egy jöhet ki élve"... belevetettem magam a harc sűrűjébe egy hokedlin ügyeskedve.
A cucc egyszerűen brutális. Akit megláttam, az nem menekült. Fél percen belül égett szag terjengett mindenütt, csak a felrobbantak legalább 2-3 tucatnyian voltak, de olyan 50-60 dög biztos elpusztult ott.


Ma reggel párbajra hívtam egyszerre két pókot is a szemetes mellett. Miután közöltem velük, hogy én már választottam fegyvert, szóval nekik most rossz lesz, és hogy szorri, ezen a bolygón nem ők a domináns faj (fordított helyzetben biztos nekem kellene menekülnöm), Kezdeményezést dobtunk.
Nagyon durván hatásos, pedig attól féltem, csak egy parasztvakítás ez is, mint a kéken világító szúnyogriasztónak mondott kertilámpánk. Gyakorlatilag annyi a teendő, hogy a "tollasütővel" eltalálod a repülő rovart, vagy csak "letakarod" vele, és ahogy felröppen, hagyod átrepülni a szálak közt. Ahogy néztem, 25% eséllyel dobnak mentőt ellene a kicsi lények (tehát még egyszer kell támadni rájuk), a legyek már nem férnek át a szálak között.
Very recommended (egy ezresért legalábbis).

1 hónap után mégis csak kéne írni valamit.

Például arról, hogy soha ne higgyük, hogy éppen most nekünk _nagyon_ rossz, mert hamar rámutathat a sors az ellenkezőjére, mikor az egész napos aggódás után meglátogatott gyerekorvostól épp csak hazaérkező gyermekünk nekifutásból megfejeli az ajtófélfát, és rohanhatunk vele a balesetire (este 8-kor)...

(és az már csak a hab a tortán -- és kínomba röhögni tudtam volna az abszurd helyzeten, ha nem folyt volna a vér --, hogy a gyermek sikítva tiltakozott az ellen, hogy őt betegyék abba a szörnyű autóba, amit azért utált, mert a bölcsibe is mindig azzal kell menni, ááá... )

Bölcsi-para

A múltkor ráadtam a kölyökre egy kalózos pólócskát. Egyrészt ez került a kezembe, másrészt tetszett, harmadrészt előbújt belőlem a kisördög.
Sejtettem én, hogy a bölcsink egy meglehetősen prűd hely és nyertem. A gyerkőc egy másik pólóban jött haza és a halálfejes zászlócskával díszített sárga póló a kistatyóban pihent szépen összehajtva, makulátlan tisztasággal. Valószínűleg első sápadás után azonnal levették róla...

Most tervezem az "anyu kicsi vámpírja" feliratú póló megvételét.

Egyéni védőeszközök kiosztásának szabályzataival foglalatoskodom épp.
Valójában nem más, mint egy karakterlap felett állva kiosztogatni a felszerelést, sőt (és ez ám a királyság) rögtön varázstárgyakat is:

- 1 db Munkaruha (ismerős, ugye? semmi több :p)
- (szinte fáj kihagyni, hogy 20 méter kötél :röhög: )
- Védőszemüveg, +2-es, erős polikarbonát, 1 B optikai/fizikai tulajdonság, páramentes, MSZ EN 166
- Légzésvédő félálarc, +3-as, FFP1-es, Nominális védelmi tényező: ×4...
- 1 flaska szemmosó szenteltvíz...

Nos igen, volt nagy névnapozás, a havi "szülinapokat" meg már meg sem tudjuk jegyezni, mert Apró úgy fejlődik, mint a gőzgépgyártás a XIX. században, vagy még jobban.
Elsején felült, tizedikén már a járóka rácsa mellett toporzékolt és tapicskolt a lábával jobbra-balra.
Annyit tornázott és erőlködött a járókájában, közben meg folyton felháborodott, ha nem ért el valamit, hogy kerestem a pezsgős üveget, hogy átkeresztelhessem a cuccot Tombolókára, de másnap felállt magától a kisember és rögtön elégedetten betámasztotta a kis fenekét a bal sarokba, majd várta, hogy jöjjön a zenélős kukac a jobb sarokból, hogy ő majd azt jól meghenteli, de a kukac kukán meredt a semmibe.
A járóka pedig Küzdőke lett. Ahol egy kicsi ketrecharcos várja a tehetetlen áldozatokat, akiket meghentel, de legalábbis megrág, aztán megrázza, hogy csörög-e.

Keresztelésben különbenis nagyok vagyunk már. Kisherceg például ma reggel úgy döntött, hogy amivel kopácsolni lehet, az nyilván Kopács, a monitor Kicsitévé, esetleg Másiktévé, hiszen megy rajta a Gyalogkakukk.

Névnapot ünnepeltünk.
Azt esetleg elmondhatná nekem valaki, hogy a játék tűzoltóautó szirénája miért egy légvédelmi riadó légoltalmi szirénájára hasonlít.... Rejtély.

Ma azt mondták - a Tescóban sorban állva - Apróhercegre, hogy "Mennyi idős? ... 8 hónapos? Milyen piciiii..."
Merthogy az övé már 9 (na bumm), és hogy mekkora és mennyivel nagyobb (és EZ kit érdekel?!), és hogy tessék egy kép róla, tessék... (na EZT végképp nem kérdeztem)...

Az Apróság meg csak vigyorgott tovább kábán - reggel óta nem aludt semmit -, majd nem sokkal később otthon úgy döntött, hogy márpedig kis segítséggel, de elkezd totyogni. Ránézésre olyan 60 centi távot tett meg, egy segítő kézbe kapaszkodva, majd fellépcsőzött a nagypapa törökülésben lévő lábaira, és mosolyogva ráborult...
A hét elején még a felülést gyakorolta, pár napra rá a felállást a járóka rácsainál, és most ez.

Hát igen, beszóltak neki. Ő bosszúból fejlődik.
Azt hiszem, holnap cikizni fogom a pizsamáját, majd lerakok elé egy kirakóst, és figyelek. Hátha.

(és csak hogy tisztázzuk: a blog hátteréről én nem lett megkérdezve)

Ja, meguntam a régi dizányt.
Ez most egy köztes állapot, majd innen fejlődünk.

Köszönjük a kedves olvasók türelmét.

Kijött az első fog.
Akkor vettem csak észre, amikor már áttörte az ínyt.

Vagy nem figyeltük annyira az előjeleket, vagy csak tök más a két gyerek, de megúsztuk néhány éjszakányi nyűglődéssel. Na de most hogy kinn van, beindultak az események.
Kezdjük a megmagyarázhatatlan éjszakai köhögő rohamokkal. Ugyanis éjjel 12-től 1-ig Apróherceg köhög. Rondán. És eközben csak a karomban alszik, de úgy alszik még köhögés közben is. Utána abbahagyja az egészet, és alszik tovább az ágyában.

Aztán itt van a nappal. A drágám rájött, hogyan kell felülni és ügyesen kepeszkedve, kúszva-hemperegve elkezdett szanaszéjjel közlekedni a lakásban, hogy megcibálhasson és megcsócsálhasson, valamint megmatathasson mindent, amit csak elér. Plusz a járóka és az ágy rácsát arra használja, hogy belekapaszkodva felhúzza magát térdelésbe, és onnan letekint a mélybe valami olyasféle érdeklődő tekintettel, ahogyan a lemming szemlélődik a tengerbe nyúló sziklaszirt szélén...

Reggel lejjebb szereltem a járókát.
Délután lejjebb szereljük az ágyat.

Szankciókat kell alkalmazni, kérem, mert a végén a gyerekek az ember fejére nőnek!
Ahogy olvastam, már akár hét hónaposan is lehet verni a büdös kölköket, hogy értsenek a szóból.

Egyébként valami hihhetetlen élmény a két gyerek. Napersze pláne úgy, hogy apa is, anya is egyke volt, és végigunatkozták a nyarakat...
Ellenben a nyolchónapos és a huszonnyolc hónapos esténként olyan kanmurikat vág le, hogy néha nem tudom, hogy röhögjek rajtuk, vagy pöröljek velük. Legtöbbször inkább a röhögést választom.
Kisherceg csodálatos érzékkel röhögteti az öccsét, aki persze csodálattal csüng a Naaagy és Okos bátyus minden moccanatán. A végén meg egymást tüzelik fel, és hemperegnek az ágyon félmeztelenül kuncogva és rötyögve és visítozva.

Tipikus kép egyébként, ahogy a játék-kupleráj közepén elmélyülten játszik Kisherceg, mellette meg Apróherceg nyakig a legósdobozban matat csörömpölve. Hiszen a legózás lényege nyilván a matatás és a csörömpölés, mert a Bátyus is így csinálja mindig.

A minap megesett, hogy küldtem valakinek pár alkatrészt, ami hibádzott az autójához, de gondban volt vele. Tanácsot kért...

"> Van erre valami trükk , hogyan kell felrakni?

Nos, először is sercintesz egyet, vagy megpödröd a bajuszodat, a lényeg, hogy férfias legyen. (buzisan nem állunk neki)
Körülnézel, hogy nem látja-e senki, ha esetlen nem sikerül, mert amúgy utólag már úgyis az lesz, amit Te mesélsz. :) Biccentesz egyet Kelet felé (a biztonság kedvéért), esetleg vethetsz keresztet, de semmi óbégatás, jajjistenkémsegíccs vagy rimánkodás, mer az is buzis.

A kocsi elejéhez mész.
Megropogtatod a derekad (hogy aki messziről néz, lássa, hogy "öreg vagy már ehhez", és hátmindentnekemkellcsinálni?). Szóval a kocsi elejénél állsz, a szemed sarkából végig figyeled a környezetet. Előredőlsz, hogy behajolj a motortérbe....
Káromkodsz egyet, majd elballagsz, és felpattintod a motorháztetőt. Felhajtod, kitámasztod. Káromkodsz. (mocskosan, férfiasan)
Kitámasztod újra. Körülnézel, nem vonzott-e oda tömeget a szitkozódás. Zavard el őket!

Amit magad előtt látsz, az a motor. Ha átlátszó, és rózsaszín lötyi van benne, akkor rosszfelé nézel. Megkeresed a lelógó kárpitréteget. Megnézed, honnan hiányzik patent, és hogy van-e értelme egyáltalán odarakni. Ha nincs, akkor sóhajtás vagy sercintés oldalra (ki ne maradjon!), és hümmögés. (Ettől úgy tűnik, mintha nagyon értenél a dologhoz.)
Tuti figyel már valaki. Nézd csak meg. Ugye, hogy ott van?

Matass egy kicsit a motortérben, nehogy azt higgye, most látod a motort először. Törölj le ezt-azt. Egy rongy mindig jól jön. Olajszintet ne nézz, az olyan "hétvégiautós". Eddigre már rájöttél, hogy ha túlzottan előredőlsz, koszos lesz a nadrágod. Ne nyafogj miatta (igen, az is buzis). Majd a nők kimossák. Neked más a Feladatod.

Meg kéne találni, melyik zsebedbe tetted a k..va patentokat. Nézz ki magadnak egy már fent lévő patentot. Ebből látni fogod, hogy milyen vastag pöcökre lehet egyáltalán fizikailag feltenni. (nyugi, nekem is volt olyan, amire nem ment fel.) Meg hogy milyen mélyre nyomta Luigi. Keress egy üres pöcköt. Próbáld oda a patentot. Ha leejtetted, nehogy észrevegye bárki!!
Faarccal emelkedj fel, mintha csak a derekad zsibbadt volna el, és tedd zsebre a koszos kezed (ugye, hogy jó lett volna rongyot hozni?), majd vedd elő vele a másik patentot.
Próbáld meg újra. A leesett patent miatt ne aggódj, valszeg leért a betonra, sok autóban nincs alul burkolat. Ha a második is leeik, az szívás. De semmiképp ne csapj hisztit. (na, mert milyen is lenne az?) Nagyot nyögve, recsegő ízületekkel hajolj le érte - lásd még: hát mindent neked kell csinálni?

Ha a próbálkozásokból az tűnt ki, hogy nehezen megy rá, akkor nézd meg, tudod-e esetleg egy csavarhúzóval tágítani a patentot. Ha nincs csavarhúzó, akkor bicska (valami macsó darab), bár azzal kész szopás, de legalább jól néz ki. Próbálkozz újra. Úgy fejtsél ki nagy erőt, hogy más ne lássa. Neked ez csak egy bemelegítés, egy ujjgyakorlat. Halkan kapkodd a levegőt. Ha nem megy, keress másik pöcköt, azon gyakorolj esetleg. Ha nincs több, vagy teljes erővel se megy, akkor hagyd az egészet a picsába.

Miután kiegyenesedtél, nézegesd egy kicsit még az egészet, és olyan mozdulattal csukd le a tetőt, mintha sikerült volna. Ennyi az egész. :)"

Távirányítók (2. rész)

Talán dereng még valakinek régről, hogy keseregtünk, miért nincs távirányító-kereső távirányítónk (mer' folyton elvesztek az ágy/takaró/pléd redőiben, székpárnák tövében stb.), és valami ilyesmiért is vettünk az LG TV mellé LG DVD-t, merthogy azok "közeli rokonok". Tudják egymást vezérelni, nem kell mindkettőre egy-egy távirányító a fotel/kanapé karfáján (ahonnan le tud esni, el tud tűnni, "apa ezmiez?"...), vagy éppen hogy az a joker, hogy van egy "tartalék".

Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy használjuk már egy ideje az új DVD-lejátszót (ami végre USB-pöcköt is olvas, így nem kell kiírni mindent folyton lemezekre), az eufória is csillapodik.

Igazából nincs mit szépíteni, a DVD távirányítója egy szarkupac. (És nem mentség rá, hogy a TV sokkal többe került. Ugyanúgy jár érte a tasli.) Annak ellenére ez a helyzet, hogy tényleg a TV-t is viszi pár dologban (Ke/Be, Csatorna Fel/Le, Hangerő Fel/Le), ergó például nem kell kapkodnom a sötétben, ha a filmben hirtelen túl hangosan kezdenek el lőni.

Nade ezek a Hangerő Gombok olyan faszán egymás felett vannak a Csatornaváltó Gombokkal, amiket megnyomva persze izomból kiveszi a TV-t a DVD csatornájából (visszaváltani oda meg nagyon nem egy gombnyomás), hogy.... GRR! A Pillanatmegállító meg a Visszatekerés egymás felett/alatt van, egyikeként a 4-5 sornyi tökegyforma gombnak. Tökegyforma fekete gombnak. Persze fekete háttérrel.
A visszatekerés pedig az AVI-kban valamiért szörnyen gyorsan pörög, így mire lereagálom a félrenyomást, már 15 percet visszapörgettem. Előrefelé persze tök más tempóval teker, szóval sok szerencsét, kalandor, lapozz a 232. oldalra!

Szidnám ezek után az LG-t en bloc, ha nem lenne amúgy a TV távirányítója ezzel szemben tök jó. Minden gombot megtalálok vakon, elkülönült helyen, szépen elhelyezve, soha nem nyomtam félre semmit... és még a felvett műsorok visszatekerése se olyan iszonyat/értelmetlen gyors, mint a DVD-játékosnál...

Szóval nem értem, na. Igen, felmerülhet a rutinosakban, hogy fordítva: miért nem használom a TV távirányítóját a DVD-re? Igen, tud szinte minden fontosat, de egyetlen gomb hiányzik róla: amivel átkapcsolok a DVD-n az USB-bemenetre. 10-ből 9-szer. :)

De végül tegnapelőtt kutatóközpontunk feltalálta a Megoldást: egy befőttes gumit.
A megfelelő, jelölendő gombsornál elvezetve. Felette jobbra a Hang fel/le, alatta balra a kritikus Vissza meg az Előre.

A v1.1 termékverzió már "színre fújt - $1.99" verzióban szolgál ma reggel óta, mert napfénynél a sárga mégse mutatott túl jól a feketén.
Sajnos legifjabb utódom is szemet vetett a találmányra, így rögtön egy v1.2-vel kellett pótolnom, a "pontosan passzoló méret - $0.99" gumit már nem kell kétszer körbetekerni a távirányítón, mert tökéletesen illeszkedik egyetlen csíkban is.

A termék további fejlesztésén természetesen folyamatosan dolgozunk.

Tisztelettel jelentem, a tegnapi naptól datálhatóan 2 fővel gyarapodott nálunk a keresztények száma. Mindkettő keresztény hangos sírással fogadta a keresztvizet (mivel hót lázas és álmos volt mindkettő, és nem igen értették az egészet), szóval ez tulajdonképpen erőszakos hittérítés volt így, asszem...

Persze elkéstünk annak rendje és módja szerint, túlzás nélkül az utolsó másodpercben zuhantunk be a kinti viharból - talán volt mennydörgés is, mint amikor lényeges személy ront be a fogadóba, csak nem tudtam rá odafigyelni a rohanásban -, a pap úgy fordult vissza értünk, mikor beestünk beálltunk a sor végére. Még egy külön megjegyzést is kaptunk az óra használatáról, és csak fele tapasztalati pontot adott (a kincseket azért megkaptuk; két aranykeresztes gyettyát).
Aztán a permanens Áldás (1. szint) varázslat hatni kezdett, szépen megnyugodtunk (hé, nem volt még neki valami memorizálva középfül-gyulladásra??), így végülis befejezettnek tekintettük az adott napra szóló versenymodult.

Elkiabáltam.

Jé, éppen nem beteg senki a családban!
Gyanús.

Mostanában kikölcsönöztünk pár filmet a Torrent-könyvtárból...

Köztük volt a Die Hard 4 is. Rövid kritika róla az a kis párbeszéd, ami valahol a film 3/4-e környékén hangzott el:
- Azt hittem, rövidebb.
- Én meg azt hittem, jobb... :|

Valentin napra megkésve minden kedves zenerajongónak és akik szeretik a jó arcokat.