A koccintás már nagyon megy, a tortáról még mindig a pici díszek a legfinomabbak, a tűzijáték pedig még mindig nagy kedvenc.
Nekem meg kereket kellett cserélnem. 15-ször. Fel, le, fel, le, fel...
Szerencsére nem volt annyira nehéz dolgom:
...van a "cinikus vérgeci profi" típusú szereplő, aki - mialatt ráhangolódsz a filmnézésre, felbontod a sört/ropit, betakarod vagy éppen eltolod magadtól a másik hideg lábát - rutingyakorlatként megoldja az epizód első 5 percében a bemelegítő jelenet problémáját. És ez nekünk kurva nagy élmény (mert általában jól/stílusosan is adja elő).
Ez a klisé több sorozatban szinte ugyanazon forgatókönyv szerint megy:
- Lie to Me (véletlenül utána el is magyarázza valakinek, mit miből vett észre, hogy mi is értsük)
- Mentalista (szinte ua., csak mosolyog hozzá és senkit nem bánt meg)
- új Sherlock Holmes sorozat (a kiváló intellektusú ember - még visszapörgetett képeffekt is van hozzá - maréknyi képkockából összerakja a szobába belépő ember múltját, céljait/szándékait vele, és még azt is, hogy az illető buzi - miközben amúgy egy mikroszkópot piszkál)
- House (amikor ügyeletben van, és bejön a problémás beteg, és 1 perc beszélgetés után hazazavarja, miután a fejére olvasta, hol hazudott, téved/csapja be saját magát is stb.)
Mi pedig imádjuk nézni ezt az omnipotens lényt, amint ténykedik. :)
A minap az a vád ért, hogy biztos rengeteg időt töltök sorozatok nézésével, mert hogy amit felsoroltam, hogy meg kéne néznem a "közeljövőben", az normál tempóban (napi 1, max. 2 epizóddal számolva) 1-2 év. Mondom igen, egy-két év, talán rohanunk?
Amit már letöltöttem, az már az enyém, és ha nem spoilerezik le előbb (pl. hogy ki az utolsó 5 cylon) , akkor bármeddig húzhatom, szavatosságát korlátlanul megőrzi, tetszés szerinti időben felbontható és fogyasztható.
Amúgy most, hogy végignéztem a The Eventet (a bérgyilkoscsajt még szeretném viszontlátni máshol is, hé!), előszedtük a régóta porosodó BSG-t. Lezavartuk a másfél órás Razor köztes "történetet" is (elmond róla mindent, hogy a nő, akit egykor oltár elé vezettem, ezen is elaludt), most pedig napi 1-2 résszel megy tovább a 3. évad, aztán majd a 4.
Aztán ezek állnak most sorban megnézésre az E: meghajtómon:
(ami angolul már van, de megvárom magyarul:
(amikről sajnos leszakadtam/lemaradtam, de jó lenne pótolni:
(amikre érzem, hogy nem lesz erőm/időm, mert mindig van, ami jobban érdekel:
és végül ha lesz egy kis nyugalom, akkor jön végre a 24-ből a 4-5-6... akárhanyadik évad, amíg el nem fogy. :-) Biztos akad, aki megért.
Letudtam végre a Battle for Los Angelest. (sajnos egyedül, mert életem párja a 7. percnél közölte velem udvariasan, hogy korrektebbnek tartja, ha idejekorán visszavonul a hálóba, hogy ne beszéljek már megint egy csomót hozzá feleslegesen, miközben alszik :)
Pl. a párbeszédek 50%-a tetszett. A többiről nem beszélek, mint ahogy a viccben ("Köszönöm a ropit...").
Viszont végig olyan érzésem volt, mint amikor a legutóbbi "kedvenc" inváziós sorozatot néztem, a Falling Skiest. Hiányzott az az állandó és rémisztő létbizonytalanság, ami az ilyen "idegen inváziós" vagy szörny elől menekülős filmekben megvan, mármint a jobbakban. Tehát simán lepipálja hangulatilag (rémisztősségben) egy Világok harca vagy egy Cloverfield. Tekintsünk el most attól, hogy azok jó filmek-e.
A karaktereket is hagyjuk. Az akciójelenetek, robbanások sokszor meg öncélúak voltak. De végül mégiscsak szórakoztatott a film. Valaki azt írta, hogy azért, mert "nem akart többnek látszani, mint ami". Végülis...
Az illogikus részekre meg nem figyeltem oda. Lehet, hogy ez a siker titka? Meg kell tanulni nézni a gyenge filmeket is? :D
Viszont amilyen szarul az idegen lények céloztak/lőttek ebben a műremekben, arról a régi "How to be a Successful Evil Overlord" gyűjtés jut eszembe, abból is az 56. pont.
- Jó napot, doktor úr... köszönnykisfiam, (a bemutatkozás erős köhögésbe fullad) ... és hát emiatt jöttünk volna - mutattam a még mindig köhögő gyerekre.
- Emiatt...?? (enyhén lekezelő gúny)
------------
Ekkor két dolgot már biztosan tudtam.
1. Hiába nem jöttünk, hanem küldtek minket (az ügyeletről) a szakrendelésre, Bp másik végébe (HeimPál->János) vasárnap délelőtt, a gyereknek - szerencsére - valszeg semmi (komolyabb) baja.
2. A szakvizsgán nem volt vizsgatárgy az udvarias kommunikáció.
Úgyhogy du. egyedül hoztam el Apróherceget a bölcsiből (akivel a héten kezdtünk kicsit jobban összerázódni, eddig ugyanis nagyon anyafüggő volt), és anyát hátrahagyva levágtattunk a nagyiékhoz, hogy egy laza vacsora után hazahozzuk a tesót, aki már reggel leutazott lábadozni.
Kicsit gyomoridegem volt, mi lesz Anya nélkül, volt is pár pillanat, mikor elhalkult a világ zaja egy pillanatra, mint egy western filmben, de aztán tovább gördült a történet, és nem lett baj, még némi vacsorát is sikerült a gyerekszájakba csempészni.
Itthon persze tomboltak, ahogy minden újra a régi kerékvágásba került.
De holnap-holnapután is érdekes nap lesz: először állítunk ugyanis fát itthon.
Nálunk ma két új dolog váltott le két régit.
Egy középfülgyulladás a sima "náthácskát" a nagyfiúban,
és egy Electrolux mosógép a roncs Whirlpoolt a fürdőszobában.
A Cataflam meg nagyon durva szer. Olyan szintű fájdalmai voltak Kishercegnek (már a második éjszaka nem alszunk hajnalig 1/4 óránál többet sírva ébredés nélkül, le is kellett mondanom egy vizsgámat emiatt), amin a Panadol semmit (0, zéró, nyista), a Nurofen meg csak egy kicsit segít.
Na ilyen állapotból mosolygós gyereket csinál (amíg hat) a Cataflam csepp. A múltkori középfülgyuszinál írta fel a doktornő, mikor mondtuk, hogy mi egyszerre adjuk már be a Panadolt és a Nurofent, hogy hasson. (ezt amúgy váltogatni szoktuk, mert más a hatóanyag, és a "napi limit" a kettőből így le tudja fedni a 24 órát)
Ma amúgy aranyos dokinőt fogtunk ki a fülorrgégén. (És neki érteni is lehetett a mondatait, nem úgy, mint az orosz akcentusú nőét legutóbb, namost ilyen akcentusról kinek nem egy volt KGB-s bérgyilkosnő jutna az eszébe, aki csak az álca kedvéért járt orvosi egyetemre, hm??)
Mondjuk ez a mostani fiatal csaj ránézésre akkor szerezhette a diplomáját, mikor Kisherceg született, de tök kedves volt velünk, K.herceg meg bátor hős (mer' épp hatott a Cataflam).
Csak tudnám, mit imád ennyire a liftezésben (mármint nem a dokinő, hanem K.herceg, ugyanis általában amíg sorra kerülünk, ezt kell csinálnunk a kerületi esztékában, ha le akarom foglalni valamivel.