A minap megesett, hogy küldtem valakinek pár alkatrészt, ami hibádzott az autójához, de gondban volt vele. Tanácsot kért...

"> Van erre valami trükk , hogyan kell felrakni?

Nos, először is sercintesz egyet, vagy megpödröd a bajuszodat, a lényeg, hogy férfias legyen. (buzisan nem állunk neki)
Körülnézel, hogy nem látja-e senki, ha esetlen nem sikerül, mert amúgy utólag már úgyis az lesz, amit Te mesélsz. :) Biccentesz egyet Kelet felé (a biztonság kedvéért), esetleg vethetsz keresztet, de semmi óbégatás, jajjistenkémsegíccs vagy rimánkodás, mer az is buzis.

A kocsi elejéhez mész.
Megropogtatod a derekad (hogy aki messziről néz, lássa, hogy "öreg vagy már ehhez", és hátmindentnekemkellcsinálni?). Szóval a kocsi elejénél állsz, a szemed sarkából végig figyeled a környezetet. Előredőlsz, hogy behajolj a motortérbe....
Káromkodsz egyet, majd elballagsz, és felpattintod a motorháztetőt. Felhajtod, kitámasztod. Káromkodsz. (mocskosan, férfiasan)
Kitámasztod újra. Körülnézel, nem vonzott-e oda tömeget a szitkozódás. Zavard el őket!

Amit magad előtt látsz, az a motor. Ha átlátszó, és rózsaszín lötyi van benne, akkor rosszfelé nézel. Megkeresed a lelógó kárpitréteget. Megnézed, honnan hiányzik patent, és hogy van-e értelme egyáltalán odarakni. Ha nincs, akkor sóhajtás vagy sercintés oldalra (ki ne maradjon!), és hümmögés. (Ettől úgy tűnik, mintha nagyon értenél a dologhoz.)
Tuti figyel már valaki. Nézd csak meg. Ugye, hogy ott van?

Matass egy kicsit a motortérben, nehogy azt higgye, most látod a motort először. Törölj le ezt-azt. Egy rongy mindig jól jön. Olajszintet ne nézz, az olyan "hétvégiautós". Eddigre már rájöttél, hogy ha túlzottan előredőlsz, koszos lesz a nadrágod. Ne nyafogj miatta (igen, az is buzis). Majd a nők kimossák. Neked más a Feladatod.

Meg kéne találni, melyik zsebedbe tetted a k..va patentokat. Nézz ki magadnak egy már fent lévő patentot. Ebből látni fogod, hogy milyen vastag pöcökre lehet egyáltalán fizikailag feltenni. (nyugi, nekem is volt olyan, amire nem ment fel.) Meg hogy milyen mélyre nyomta Luigi. Keress egy üres pöcköt. Próbáld oda a patentot. Ha leejtetted, nehogy észrevegye bárki!!
Faarccal emelkedj fel, mintha csak a derekad zsibbadt volna el, és tedd zsebre a koszos kezed (ugye, hogy jó lett volna rongyot hozni?), majd vedd elő vele a másik patentot.
Próbáld meg újra. A leesett patent miatt ne aggódj, valszeg leért a betonra, sok autóban nincs alul burkolat. Ha a második is leeik, az szívás. De semmiképp ne csapj hisztit. (na, mert milyen is lenne az?) Nagyot nyögve, recsegő ízületekkel hajolj le érte - lásd még: hát mindent neked kell csinálni?

Ha a próbálkozásokból az tűnt ki, hogy nehezen megy rá, akkor nézd meg, tudod-e esetleg egy csavarhúzóval tágítani a patentot. Ha nincs csavarhúzó, akkor bicska (valami macsó darab), bár azzal kész szopás, de legalább jól néz ki. Próbálkozz újra. Úgy fejtsél ki nagy erőt, hogy más ne lássa. Neked ez csak egy bemelegítés, egy ujjgyakorlat. Halkan kapkodd a levegőt. Ha nem megy, keress másik pöcköt, azon gyakorolj esetleg. Ha nincs több, vagy teljes erővel se megy, akkor hagyd az egészet a picsába.

Miután kiegyenesedtél, nézegesd egy kicsit még az egészet, és olyan mozdulattal csukd le a tetőt, mintha sikerült volna. Ennyi az egész. :)"

Távirányítók (2. rész)

Talán dereng még valakinek régről, hogy keseregtünk, miért nincs távirányító-kereső távirányítónk (mer' folyton elvesztek az ágy/takaró/pléd redőiben, székpárnák tövében stb.), és valami ilyesmiért is vettünk az LG TV mellé LG DVD-t, merthogy azok "közeli rokonok". Tudják egymást vezérelni, nem kell mindkettőre egy-egy távirányító a fotel/kanapé karfáján (ahonnan le tud esni, el tud tűnni, "apa ezmiez?"...), vagy éppen hogy az a joker, hogy van egy "tartalék".

Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy használjuk már egy ideje az új DVD-lejátszót (ami végre USB-pöcköt is olvas, így nem kell kiírni mindent folyton lemezekre), az eufória is csillapodik.

Igazából nincs mit szépíteni, a DVD távirányítója egy szarkupac. (És nem mentség rá, hogy a TV sokkal többe került. Ugyanúgy jár érte a tasli.) Annak ellenére ez a helyzet, hogy tényleg a TV-t is viszi pár dologban (Ke/Be, Csatorna Fel/Le, Hangerő Fel/Le), ergó például nem kell kapkodnom a sötétben, ha a filmben hirtelen túl hangosan kezdenek el lőni.

Nade ezek a Hangerő Gombok olyan faszán egymás felett vannak a Csatornaváltó Gombokkal, amiket megnyomva persze izomból kiveszi a TV-t a DVD csatornájából (visszaváltani oda meg nagyon nem egy gombnyomás), hogy.... GRR! A Pillanatmegállító meg a Visszatekerés egymás felett/alatt van, egyikeként a 4-5 sornyi tökegyforma gombnak. Tökegyforma fekete gombnak. Persze fekete háttérrel.
A visszatekerés pedig az AVI-kban valamiért szörnyen gyorsan pörög, így mire lereagálom a félrenyomást, már 15 percet visszapörgettem. Előrefelé persze tök más tempóval teker, szóval sok szerencsét, kalandor, lapozz a 232. oldalra!

Szidnám ezek után az LG-t en bloc, ha nem lenne amúgy a TV távirányítója ezzel szemben tök jó. Minden gombot megtalálok vakon, elkülönült helyen, szépen elhelyezve, soha nem nyomtam félre semmit... és még a felvett műsorok visszatekerése se olyan iszonyat/értelmetlen gyors, mint a DVD-játékosnál...

Szóval nem értem, na. Igen, felmerülhet a rutinosakban, hogy fordítva: miért nem használom a TV távirányítóját a DVD-re? Igen, tud szinte minden fontosat, de egyetlen gomb hiányzik róla: amivel átkapcsolok a DVD-n az USB-bemenetre. 10-ből 9-szer. :)

De végül tegnapelőtt kutatóközpontunk feltalálta a Megoldást: egy befőttes gumit.
A megfelelő, jelölendő gombsornál elvezetve. Felette jobbra a Hang fel/le, alatta balra a kritikus Vissza meg az Előre.

A v1.1 termékverzió már "színre fújt - $1.99" verzióban szolgál ma reggel óta, mert napfénynél a sárga mégse mutatott túl jól a feketén.
Sajnos legifjabb utódom is szemet vetett a találmányra, így rögtön egy v1.2-vel kellett pótolnom, a "pontosan passzoló méret - $0.99" gumit már nem kell kétszer körbetekerni a távirányítón, mert tökéletesen illeszkedik egyetlen csíkban is.

A termék további fejlesztésén természetesen folyamatosan dolgozunk.

Tisztelettel jelentem, a tegnapi naptól datálhatóan 2 fővel gyarapodott nálunk a keresztények száma. Mindkettő keresztény hangos sírással fogadta a keresztvizet (mivel hót lázas és álmos volt mindkettő, és nem igen értették az egészet), szóval ez tulajdonképpen erőszakos hittérítés volt így, asszem...

Persze elkéstünk annak rendje és módja szerint, túlzás nélkül az utolsó másodpercben zuhantunk be a kinti viharból - talán volt mennydörgés is, mint amikor lényeges személy ront be a fogadóba, csak nem tudtam rá odafigyelni a rohanásban -, a pap úgy fordult vissza értünk, mikor beestünk beálltunk a sor végére. Még egy külön megjegyzést is kaptunk az óra használatáról, és csak fele tapasztalati pontot adott (a kincseket azért megkaptuk; két aranykeresztes gyettyát).
Aztán a permanens Áldás (1. szint) varázslat hatni kezdett, szépen megnyugodtunk (hé, nem volt még neki valami memorizálva középfül-gyulladásra??), így végülis befejezettnek tekintettük az adott napra szóló versenymodult.

Elkiabáltam.

Jé, éppen nem beteg senki a családban!
Gyanús.

Mostanában kikölcsönöztünk pár filmet a Torrent-könyvtárból...

Köztük volt a Die Hard 4 is. Rövid kritika róla az a kis párbeszéd, ami valahol a film 3/4-e környékén hangzott el:
- Azt hittem, rövidebb.
- Én meg azt hittem, jobb... :|

Valentin napra megkésve minden kedves zenerajongónak és akik szeretik a jó arcokat.

Boldog szülinapot, Kisherceg!

Ez a második születésnapod!
Ugyan még azt nem tudod, mi az a kettő, mert ami nem egy, az hat, ha még több, akkor hét... De az biztos, hogy nagy nap a mai, mert ma van totta a bölcsiben és egy csomó érdekes és új dolgot kapsz.
Nem is merünk mindent odaadni egyszerre. Ráadásul az idő sem kegyes ma, úgyhogy a szabadtéri dolgokat sem tudod kipróbálni. Igaz, a bicicit nem most kapod, hanem majd a névnapodra.

Persze az ünnep a szokásos nátha jegyében telik, hogy máshogy. Idestova két hónapja beteg az egész család. Hol jobban, hol kevésbé, de köhög, tüsszög, szenved mindenki, élén persze a Kisherceggel. Ha ő éppen jól alszik, akkor az Apró beteg és ő nem bír aludni.
De ez most mind részletkérdés, mert a második szülinap nagy dolog és sok újdonságot hozott az életünkben. Például a beszédet, ami mostmár annyira kiteljesedett, hogy az új szavakat azonnal és számolatlanul tanulja a gyerkőc. Mondatokat rak össze és néha mesél ezt-azt. Néha pedig nem értjük a hosszas monológokat. Néha meg szavakat suttog játék közben. Tegnap például a nevét.
Este meg a fürdés utáni rohangálás közben azt rikkantotta, hogy "Hol a malac, Vitto'?", amit végképp nem tudok elképzelni, hogyan rakott össze.

És a változatosság kedvéért a fogak is úton vannak, mert némelyiknek már nagyon fehérlik a taraja az ínyben, úgyhogy a fogzási frász is teljes. Kisherceg madzagot rág kínjában, meg mások kezét. A sajátjára kínosan ügyel. Még meg is puszilja, ha bibis lesz. A rágóka változatlanul hidegen hagyja. Esetleg ha kivadássza az Apróbbik rágókáját a járókából, akkor csócsálja egy darabig, de ennyi.

És a dackorszak is virágzik. És már saját elképzelése van a világ menetéről, úgyhogy megmondja a bölcsiben, hogy ki adjon neki enni, ki hová menjen vele játszani és Apa, deje! és apa akkor jum és játi. És néha baba deje és megpróbálja magával cipelni az Aprót legózni.
A sappát egyedül veszi fel és a fejébe húzza, amennyire tudja. Az ubokát egyedül eszi meg, vagy anya szájába tömi. Teját vagy kér, vagy nem, vagy inkább kaka jót. Meleket. Miközben Emot néz a tíviben, vagy Babbit.
A lépcsőn is egyedül megy fel és még a kezét is zsebre dugja. De ha anya éppen az Apróbbat cipeli a hordozóban, akkor sürgősen elfelejt menni és fel kell venni őt is. Ami így cca. összesen 30 kilóra rúg. Plusz hátizsák, plusz bölcsis tatyó, plusz ma reggel például a torta is. És egy kézzel be kellene valahogy csukni az ajtót is.

Hát így mennek a dolgok kétévesen.

Ezekkel a csillár dolgokkal folyton csak a gond van. Már az előző lakásban is az volt, hogy vegyünk már végre valamit, mert nagyjából egy csupasz körte volt a levegőben, azt' egy dróton ment hozzá a delej. Aztán vettünk valamit, ami végül ronda is volt, meg igazándiból nem is volt elég fénye, de sosem találtunk szépet, aminek elég fénye is lenne, és mindig maradt a félmegoldás, hogy leszedtük a búra egyik részét és így nem árnyékolta annyira az izzókat, ellenben a cuccból minden maradék dizány kiveszett.

Aztán átköltöztünk ide, és megint eljött a csillárkérdés órája. Elmentünk a Zikeába, és vettünk egy olcsót. Nem volt mutatós, de úgyis magasan van. De nincs elég fénye. És a búrát nem tudjuk variálni.
Idestova kábé két éve nézzük a csillárokat. Volt csilivili, 300 W-ot nyomott volna szaneszéjjel az éterbe, és egyszerűen csodás volt. Rágondolni is jó, de tényleg! És Kishercegnek tutira tetszett volna. Leárazva volt 420. Ezer.

Volt még rusnya retró, alig fénnyel, színes búrával.
Az én kedvenceim a persze minimál dizányos fémes függőlámpák, de ezek nagy valószínűséggel nem mutattak volna sehogy sem.
Aztán vannak ezek a randa kőcsillárok, amiket a (itt két kézzel kell mutatni!)"polgári" lakásokban lehet látni. Hát az nem illik se a lelkületünkhöz, se a berendezéshez.
Aztán van még kristálycsillár is, de amit kinéztünk a neten, az 4 méterszer 4,5 méteres volt és még fektetve sem fér be a szobába sajnos. A potom negyvenmillás ára az most igazán részletkérdés. Akkor is szép lett volna a fekvecsillár.

Végül vettünk egy olyat, amibe nem apróka LED-es fényforrások kellenek, többezernyi, hogy elég fénye legyen és folyton cserélni kelljen őket. Nem Gxx-es foglalatú csodalámpák valók bele, amik annyit fogyasztanak, mint egy kisebb erőmű napi áramhozama, hanem simán bele lehet tekerni a mezei energiatakarékost. Ötöt. Azt' hadd szóljon!
Szőkeherceg vett is rögvest gigawattos enegiatakarékost, sokat, amit betekertünk. A végeredményre egy előző postban utaltunk már.

Miután a drága kisfiam, mint a molylepke csodálta folyton az új csillárt, ezért végül a kisebb wattok mellett maradtunk, mielőtt végképp kiégeti a retináját.
De már van csillárunk! Lógós. És fém is van benne, és nem retró, és nem kő. És elég a fény. Az a baj, hogy így iszonyatosan látszik, amikor szöszös a szőnyeg.

Talán kéne egy padló(rés)világítás, jó erős, amitől elkapjuk a szemünket, ha lefelé találnánk nézni. Igen, ez lesz az. (Mióta láttam, hogy van fugába (!) szánt világítás is a fürdőszobákba, én már nem ismerek lehetetlent.)

Hirtelen ránk szakadtak az új szavak.

Lehetnek azok valami ismert dolog konkrét (pl. a szuri helyett matricát adó "Dottó-nénni") vagy kevésbé konkrét nevei (pl. "Bamm-bamm" a harangozó templom és a bimmbammos falióra is), vagy a levegőben szálló mondatokból kiragadott szavak, szótöredékek, vagy néha csupán *izgalmas* ragok, toldalékok.

És akkor elérkeztünk odáig, hogy amit eddig a másik oldalról tapasztaltunk meg, abból mostanra statisztikát is vonhatunk:

A babanyelv egy olyan dolog, amit
- idegenek (magyarázat nélkül) kb. 10%-ban értenek meg;
- további 50-60%-ot csak a szülők...
- a maradékot senki se érti.
(De ő azért lelkesen mondja és mondja.)

Úgyhogy ilyenkor már tényleg megváltás, ha értelmes szót ismételget fél órán keresztül (elalvás helyett), nem valami katyvaszt, aminek értelmére ráadásul soha nem derül fény...

Szerencsére álmában nem beszél, mert eléggé sokkoló élmény lenne, ha attól nem tudnék aludni, mert Valaki fura távol-keleti kiejtéssel azt gyakorolja alig érthetően, hogy "Egy-kis-malac, röff-röff-röff..."

Egy hónap híján két év, illetve 3,5 hónap!

Nem semmi, mindjárt kétéves a nagyfiú! Nem volt egy sétagalopp, de számvetés majd csak a következő hónapban lesz esedékes.
Mostanában éppen úgy döntött Kishercegem, hogy akkor mostmár megtanul beszélni, ha senkinek nincs ellene kifogása. Naponta két-három új szó. Amiket persze aztán nem használ, csak raktároz, mert nyögni-nyígni még mindig kifizetődőbbnek tűnik. Aztán nézzük a tévét és megszólal egy hangocska, hogy "hótottó". Tudniillik, hókotró volt a híradóban.
Kisvakond megy a nagyiéknál, egyszercsak: "ják"! A rák mászott ki a tengerpartra.
Félálmosan a foteljében ül és várja a kakaóját, majd kijelenti, hogy vigyem őt "arra". Arra a konyha van. A mikróval és a benne melegedő kakaóval.
Az egyszerűbb dolgok nem mennek persze. Ha fejreállsz, sem csikarsz ki belőle olyat, hogy cica, kutya, vau-vau, vagy paci. De megy a pipi, a bibi, az ott - ez egy fő-fő szó, mindenre ezzel hívja fel a figyelmet -, az ebből, az abból, enni, inni, ház, anya, apa, papa, mama, pápá, busz, autó - ez nagy kedvenc a Kisvakond és az Autó című mese miatt -, az ősz - szintén Kisvakondtól tanultuk -, jóéjt, játék, játszik (játiii), gyere! (gye!), teteje (tetete), rajta... egyszer-kétszer a saját nevével is megpróbálkozott, aztán hagyta. Persze tudom, máshol kétévesen már egész mondatok mennek, de én büszke vagyok a nagyfiúra, és kész.

És ma megtanult cuppanós puszit adni! (Rögtön gyakorolta is egy csomót másokon, meg a saját - amúgy bibis - ujjain.)
Meg már három dalt el tud dúdolni egészen jól felismerhetően. A Hulla pelyhes, a János bácsi és a Jingle bells mennek neki. És néha spontán elkezd dudorászni. A múltkor meglátta az ablakból, hogy esik a hó, és rákezdett a Hulla a pelyhesre.

A picire is büszke vagyok, csak rá máshogy. Rá a vigyora miatt vagyok büszke, meg hogy már tud nevetni, amikor csiklandozom, meg hogy olyan édes, hogy néha meg tudnám zabálni a kis sonkáit. Néha annyira elbűvölő-szép pillantása van, hogy megfordul a fejemben, hogy rózsaszínben simán lánynak néznék.

Ami pedig magamat illeti, részemről elegem van a télből, mint olyanból. Régebben persze hatalmas mellénnyel nyilatkoztam mindig, hogy én aztán minden évszakot szeretek, de mostanra kiderült, hogy a telet mégis utálom.
A manók is rühellik a nyolcvan réteg ruhát, utálnak kimenni, mert a nyolcvan rétegtől nem bírnak mozogni, csak pislognak, mint az Ózban a szalmabábú, ha túltömik. Meg belefúj a szél az arcukba és könnyezik a szemük, folyik az orruk és hideg van a lábnál. Ha mégis kimennek, akkor aztán bejövetelkor minden vizes cuccot rögtön le kell venni, a babakocsi terepgumijairól ömlik a hólé, és minden este kesztyűket mosok.
Úgyhogy csupa öröm és szórakozás.
És még sötét is van, pfujj! (Sötét ellen amúgy végre vettünk egy új csillárt is, de Apa kissé elszámolta magát a nagyteljesítményű izzókkal, és elsőre a közel 700 Watt szó szerint nappali fényt varázsolt a nappaliba (micsoda szójáték!!), de erről majd egy másik posztban...)

Szóval legyen már végre tavasz, meg nyár...

Boldog blogforulót magunknak!
Azért nem szülinap, mert akkor lassan be kéne iratni a blogot a suliba.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

Először is Boldog Újévet Mindenkinek!
Meg Karácsonyt is így utólag... Húsvétot még előre nem kívánok, mert remélem, hogy sikerül gyakrabban élménybeszámolni.

Igen, a kölökök kissé lefoglalják az embert. Így utólagosan talán túl derűlátók voltunk a testvérkérdéssel kapcsolatban, mert most minden létező gatyánkat fel kellett kötni, hogy lépést tudjunk tartani az emberpalántákkal. Kisherceg amint eljött a bölcsiből szünetre, szinte azonnal lebetegedett és végigszenvedte az egész Karácsonyt. Kábé ahogy tavaly. Naponta többször felment a láza jó magasra, lenyomtuk, nyűgös volt, alig evett, rosszul aludt. Aztán nem bírtuk tovább nézni a dolgot és bevittük az ügyeletre. Mint kiderült, az utolsó pillanatban, mert rá két napra meg is gyógyult magától. Egyébként a kór neve vírusos garatgyulladás volt. De ahogy elnézem a gyerekorvosi gyakorlatot, ez kábé mindegy. Fájt a torka és magas volt a láza. Magas láz, akkor vírus, belenéz a torkába, nem a torok teteje, nem a mandula, akkor garat. Na. Adjon neki C-vitamint, anyuka, csókolom.

Aztán majd időm akadtán pöfögök egyet a háziorvosról is. Mert én meg vele vagyok kábé úgy, mint Raon kollega a védőnővel.

Egyébként igen, potom 15 napja kezdtem írni ezt a hatalmas postot... és ma fejeztem be

Tesztkedvelőknek. A 100 "kihagyhatatlan" étel. Innen jött.
Jelezd, hogy mit ettél, mit nem és mit nem ennél sosem.
Csapjunk is bele!

1. Vadhús - őzpörkölt, fácánleves, vaddisznókolbász, szarvas-szalámi. Ezek is csak húsok, de finomak.
2. Csalántea - nem a kedvencem, de elég sok gyógytea lefolyt a torkomon már. Néha jól jön.
3. Huevos rancheros - mijatúró?
4. Tatár bifsztek - imádom. Főleg, ahogy Szőkeherceg csinálja. Ez amolyan férfidolog, mert nekem tutira nem sikerülne ilyen jól.
5. Casu Marzu - he?
6. Véres hurka - szeretem, de a májast jobban és ha már disznóvágás, akkor kolbász.
7. Sajt fondü - hát az eddigi első és egyetlen találkozásunk nem volt felhőtlen. Kissé túlalkoholizált lett a dolog.
8. Ponty - Jaja. Rántva.
9. Borscs - Húúú, az fincsi! Mondjuk olyannak, aki imádja a savanyúkáposztát, ez maga a mennyország.
10. Humusz - hát... egyedi íze van, de bizonyos kombinációkhoz jól jön. Nem ezt fogom kérni, ha álmomból felvernek, hogy mit ennék.
11. Tintahal - azt hiszem, ettem, de mély nyomot nem hagyott. A bébipolip az már inkább. Nyamm!
12. Pho leves - hmm?
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics - a lekváros kenyérért amúgy sem lelkesedem
14. Lazac szasimi - az jóóóó. Sőt minden szusi és szasimi tök jóóóóó! Bár eddig egyszer ettem csak.
15. Hamburger utcai árustól - naná! Amolyan oldschool cucc, csalamádéval és vastag husival puffancsban! Manapság csak idehaza tudok ilyet enni.
16. Pálpusztai - blöeee
17. Szarvasgomba - *vállvonogatás*
18. Camogliese - mi?
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk -nem volt hozzá szerencsém, de a gőzölt tésztákból csak a knédlit ismerem, az meg igazándiból édesen jön be nekem.
20. Focaccia - hö?
21. Vad lazac - kapros szósszal ettem, úgy finom volt.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - helyszínen fogyasztva!!! Óóó, jeeee! Apámmal a szedrezések nyár végén, gombaszedés közben. Néha egy egész kosarat teleszedtünk. Szederrel. Néha gombával. Néha sommal.
23. Libamáj - fincsi, de ez sem a kedvencem.
24. Rizs babbal - csilis bab rizzsel?
25. Disznósajt - az jóóó!
26. Nyers atomerős paprika magában - hát kihagynám
27. Dulce de leche - namost ezt egyszer láttam, hogyan kell csinálni és atom-brutál édes lehet. Úgyhogy maradnék a sima karamellás cukornál.
28. Osztriga - hát. Kábé a szarvasgombával van egy tálon ez nálam. Egye aki akarja, én megvoltam eddig is nélkülük.
29. Baklava - tonnaszámra, ha lehetne!
30. Bagna cauda - tessék?
31. Wasabi - hát külön nem enném, de szusihoz nem volt rossz.
32. New England-i kagylóleves cipóban - csülkös bableves cipóban akkormár.
33. Sós lassi - hö?
34. Savanyúkáposzta - óóó, jeeee! Főleg terhesen zabáltam, de amúgy is imádom.
35. SörSprite - ezt még nem, de a citromos sört kóstoltam és az igen nyerő volt.
36. Konyak vastag szivarral - kihagynám. Mindkettőt.
37. Délutáni teázás - főnökömnél megvolt. Nem volt rossz, csak éppen mindig rohantam volna úgy 5 óratájban, amikor ő csinálta.
38. Marhanyelv - nyammm!
39. Gumbo - he?
40. Ökörfarok - kihagynám
41. Kumisz - eee... ezt is kihagynám
42. Egész rovarok - pfujj. Darabokban sem kellenének!
43. Phaal/Vindaloo - miva'?
44. Kecsketej - a kecskesajtból kiindulva nem, kösz.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - az üveg húszezer, a whisky meg ezer alatt? Vagy nem így gondolták?
46. Fugu - nem is tudom, annyira nem vonz, hogy olyan halat egyek, amitől el is patkolhatok, ha nem jól csinálják.
47. Csirke tikka masala - a curry és a csirke mindig jó együtt. Persze pontosan ezt a kaját még nem kóstoltam.
48. Angolna - hal. Amit még azt hiszem, nem ettem.
49. Krispy Kreme Doughnut - nem, ez még kimaradt.
50. Tengeri sün - nem volt szerencsém hozzá, de biztosan megkóstolnám.
51. Kaktuszgyümölcs - szemezgettem már vele, de még nem mertem enni.
52. Umeboshi - *nagyot néz, majd jólnevelten bemutatkozik*
53. Túró édesen - mivel a túrós tésztát is cukorral eszem (szalonna nélkül, mielőtt valaki elborzad), ezért igen, ezt szeretem. De néha a kölyöknek is csinálok ilyesmit. Mondjuk legutóbb nem volt valami nagy sikere a gyümölcsös túrómnak.
54. Bakalá/Stoccafisso - őőőő, mi?
55. McDonald's Big Mac Meal - há'naná! Mondjuk nem a Big Mac a kedvencem a sok hülye majonéz miatt, de egyszer-egyszer beficcen egy mekis kajálás. Nem, a gyerekek még nem voltak.
56. Nokedli/galuska - mondjuk szerintem pörkölthöz alapvető a nokedli, de egyiket sem szeretem kifejezetten, csak megeszem.
57. Martini-koktél - martini, de mivel?! Rázva, nem keverve. Ugye.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - azt hiszem, ilyet még nem is láttam magyar boltok polcán. A Soproni Bivaly is csak 6.5%-os.
59. Poutine - ja, szerintem is.
60. Szentjánoskenyérfa chips - ezt nem, de szentjánoskenyérmag őrleményt (karob-por) már ettem. Egy időben ezt próbáltuk meg Kishercegnek adni a kakaó helyett, hogy megmarketingeljük a tehéntejet, de végül a Nesquick-nyuszi győzött kiütéssel.
61. S'mores - córesz-góbesz...
62. Borjúmirigy - kösz, nem.
63. Mész - kiskoromban sok marhaságot megkóstoltam. Szerintem mindenki. A fiam is mindent a szájába vesz. A mész speciel nem izlett, ezért felnőtt koromban nem került az étlapra már.
64. Currywurst - ezt nem tudom, mi. De curry-vel kezdődik, rossz nem lehet.
65. Durian - nem, ez még kimaradt.
66. Békacomb - egyszer messziről megnéztem. Állítólag halízű csirkecombra emlékeztet. A békák ezt a nézetet bizonyára nem osztják.
67. Churros - ez inkább káromkodásnak hat...
68. Haggis -ez meg nem egy pelenkamárka?
69. Sütőbanán - sült banánt igen, de sütőbanánt még nem ettem.
70. Chitterlings, vagy andouillette - meg csiribú-csiribá...
71. Gazpacho - megkóstolnám, nem lehet rossz.
72. Kaviár és blini - a kaviárt utálom. Mindenhogy.
73. Abszint - vicces színe van, még nem ittam.
74. Vodka vizes pohárból sós heringgel - vodka üvegből, hering nélkül. Sós hering vodka nélkül.
75. Elütött tetem - hát, végülis egy autó sem sokban különbözik egy puskagolyótól. Csak nagyobb. Nade milyen tetem és mikor ütötték el?!
76. Baijiu vagy shaojiu - aha, persze
77. Bolti torta/pite - ezt gyakran, mivel én nem nagyon sütök ilyesmit, de elég változó a minőség.
78. Csiga - hát tőlem inkább maradjanak életben.
79. Lapsang souchong - még nem.
80. Gyomorkeserű - Ferenc keserű formájában. Nekem bejön az ízvilág, de csak kis mennyiségben.
81. Tom yum - őőő
82. Eggs Benedict - eeee
83. Surströmming - izééé
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - hát persze. Naponta. Többször is.
85. Kobe/wagyu marha - Marha volt, de így nem.
86. Nyúl - Szeretem. Mondjuk előtte ne mutassák meg a delikvenst, aki a tányérra fog kerülni.
87. Gulyás - jaja, de nekem nem kedvenc, ahogyan a pörkölt sem.
88. Virág - akácvirág, sarkantyúvirág, ibolya. Bodzavirág rántva és palancsintában, valamint italnak elkészítve.
89. Ló - kolbász. Fincsi.
90. Bikatök - Nem érzek rá késztetést.
91. Löncshús - boldogult ifjúkorom sátorozásai. Néha még ma is megkívánom. Olyankor felbontok egy löncshúst. De csilis-babba is isteni.
92. Hakárl - egészségedre!
93. Rózsa harissa - aham. Mivan?
94. Harcsa - rántva. Az afrikai különösen finom.
95. Mole poblano - Csípős-csokoládés fűszeres csirkehús - hát ez a fiam izlése lenne. Ő eszik sonkát csokis gabonagolyóval...
96. Lox/Gravlax - Krapulax?
97. Lobster Thermidor - nem, ezt még nem.
98. Puliszka - nem voltam tőle hasraesve.
99. Jamaican Blue Mountain coffee - kávé már sokféle formában volt, de ez még nem. Pedig kávémán volnék, vagy mi.
100. Tiramisu - nyammm. Nyamm-nyamm!!!!

Akinek pedig nem volt kedve google-fuzni, az az eredeti linken megleli az ismeretlen kajákat. Vagy nem.

Bírom a védőnőnket.
A védőnő, mint olyan, egyébként is egy érdekes állatfaj. Rendszerint terhesség alatt bukkan fel, de ilyenkor főleg a nappali búvóhelyén találkozhatunk vele.
Kis várakozás után csap le prédájára, vérnyomást mér és beleírogat a terhes kiskönyvbe. (Mások beszámoltak róla, hogy gyanús, talán kapuccsínózni jár hozzájuk.)

A gyerek születése után meg házhoz is jön.
És lehet vele beszélgetni. Másra nem igazán volt eddig jó.
Jön, megnézi a babát - jobb esetben. De általában csak beszélgetünk. Hogy melyik könyv a jó, vagy melyik film, és hogy ő is ugyanazt gondolja a gyereknevelés egyes kérdéseiről, mint én, stb. De okosabb eddig sosem lettem egyetlen beszélgetés után sem. Eldumálunk egy órát, aztán elmegy, én meg úgy érzem, hogy ennyi erővel kávézhattam volna egyet valamelyik barátnőmmel.

Mondjuk hallottam, hogy lehetne rosszabb is. Aki ad tanácsot, sőt megmondja a tutit, csak éppen hülyeséget. Vagy dulván kiosztja az anyukát. Stb.
Őt legalább kedvelem.

Kis fellélegzés gyanánt a gyanúsan nehéz pelusok és a feldúlt könyvespolcok világából... következzék a netes tesztek imádójának, Ördögasszonynak egy link-ajánló:
http://hungarian-speedtest.10-fast-fingers.com

Én magam irtó rossz eredményt értem el, bár igyekeztem vakon gépelni, 132 ponttal, 33 helyes és 3 rontott szóval. Nem vakon már 40/1 lett, de ez lássuk be, akkor is szánalmas - ahol találtam a linket, ott laptop-billentyűzettel is 70-et tudnak egyesek, ami már gyanakvásra adhat okot (pl. mutálódott, qwerty-re optimalizált ujjak, akármi.. pffh!).

Na tessék, tessék, mindenki klikkeljen és gépeljen. (Íróknak, fordítóknak és korrektoroknak kötelező...)

20 hónap különbség a két kép között...

Kisherceg tegnap lett éppen 20 hónapos. Szokásos havi mérlegében leginkább a szótanulás szerepel. Na, meg az, hogy egyre gyorsabban és ügyesebben mozog, sőt szalad is. Ergo ha nem működik együtt, akkor igencsak nehéz vele minden. Pelenkázáskor sem lehet csak úgy lefogni, mert iszonyatosan izmos és ügyes. Úgyhogy vagy meggyőzöm, vagy semmi esélyem.

Arról meg senki nem beszélt nekünk előre, hogy a kilincset ilyen hamar feléri majd. Esze és ereje meg még a nagy biztonsági ajtó kinyitásához is megvan már. Így nem is 1 db hűtőzárat tanácsos előre beszerezni a konyhába, hanem kulcsra zárható ajtózárakat minden szobaajtóba.

Azonkívül rájött, hogy ha felveteti magát, akkor a felnőttek segítségével mindent könnyebben elér és menni sem olyan fárasztó. Úgyhogy lépten-nyomon nyújtja a kis karját. Néha persze nem oda megy az anya-mobil, amerre ő szeretné, akkor nyafogás van. Néha meg nem is tudjuk, merre is akarunk menni, akkor is nyafogás van. Néha meg nem vesznek fel, na akkor aztán pláne nyafogás van.
Meg úgy általában a nyafogással el lehet érni egy csomó dolgot. Ezt most már odáig fokozza, hogy ha hazajön, egyfajta véget nem érő nyafogási hullám kezdődik, ami igencsak idegőrlő.
A múltkor egész nap a nagyi vigyázott rá és mondta is, amikor hazaértünk, hogy milyen tündér volt a gyerkőc... ekkor pedig Kisherceg elkezdett nyafogni.


Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit

A hiszti sózsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEM-et,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Idestova 20 hónap alatt az ember fogalmai megváltoztatják jelentésüket.
Pl. az átaludt éjszaka fogalma... Apróherceg lényegében átaludta az éjszakát. Csak enni ébredt fel néha. És csak annyi kellett, hogy anya ölben és/vagy a cicin tartsa. De anya így már igazán simán tud aludni.
Végre nem kettő, hanem egyenesen öt órát aludtam! Jó, közben egyszer Kisherceghez is fel kellett kelni.

Megjegyzem, ha így aludna az Apró éjszaka, mint most nappal, egy szavam nem volna.
De az éjszakát átcumizza a cicin, minden egyéb helyzetben ordít. Fekve szoptatva is ordít.
Csak nappal jó gyerek, ha anya is jól látja...

Közben azért folynak a dolgok a saját medrükben.
Kisherceg akkora nagy ló, hogy lassan nehéz lesz őt felkapdosni. (Megmérni a súlyát képtelenség, hát csak tippelem, hogy úgy 14-15 kilónál járhat és ehhez 87 centi.)
Bár Szőkeherceggel ismét elővettük a Tankot, amit mások csak Babakocsiként ismernek, ugyanis az Aprót csak ebben lehet majd levinni sétálni. Szóval a Tank majd egy ideig még edzésben tart a maga 13 kilós nettó tömegével. Plusz a 3 kilós csomag bele, ugye... Hogy Kisherceg hogy fog rá reagálni, hogy ugyan van babakocsi, de nem ő kuksol benne, na azt kérem, nem tudom. De kíváncsi leszek. Először mondjuk azért nélküle próbálkozom meg a dologgal.

És egyre-másra újabb szavak bukkannak elő a szótárunkban. Igaz, ha feltűnik egy új, akkor eltűnik egy régi... Kisherceg egy időben legfeljebb egy szót ismételget, nem kényezteti el a hallgatóságot.
Volt ugye a kekksz, aztán jött appa, aztán tcsüccs, att-o... néha esetleg az appa és a tcsüccs szerepelhet egyszerre. Ámde csakis egymástól függetlenül! Apa ne üljön! Apa emeljen fel. Magasabbra!! Igen, a hifit akarom nyomogatni!