Reggel a rigókkal keltem. Ott virityoltak a konyhaablakban, amikor a szokásos reggeli teát lötyköltem éppen. Na, nem mondom, hogy ettől éberebb lettem volna. Bár a hajnali öt órához képest meglehetősen frissnek éreztem magam.
Oké-oké, tudom, baromállat vagyok, de bevallom, azért élvezem a dolgot. Hét óra és én már itt csücsülök a melóhelyen, és megnyugtat a tudat, hogy még két órán keresztül senki nem fog nyaggatni, zaklatni, zargatni semmivel sem. Tehát elintézhetem végre a neteznivalóimat, az elintéznivalóimat, és már említettem, hogy nem vagyok normális, mert melózni is fogok egy kicsit. Egyszerű és banális oka van ám az egésznek és nem a kevéssé titkolt ferde hajlamaim, nem: Szőkehercegnek dolga akadt a közelben és igen, ennyire korán. Mondjuk maradhattam volna otthon is aludni, de akkor várna még rám 3 átszállás, cca. 3/4 óra zötyögés és vagy 1/4 óra gyaloglás. Kényelmes, lusta disznó vagyok, na.
...viszont összetalálkoztam a takarítónővel, sőt megelőztem, sőt mindenkit megelőztem!
Azért ebből nem csinálunk rendszert!

Mostmár írni is fogok, ígérem. Az elmúlt sok napnyi suli kivette az energiáimat, megölte a témákat és temporális agyhalált okozott. A károk felmérése megtörtént, a helyreállítás folyamatban.
Addig elárulhatná valaki, hogy a spoiler cipőre vajon kell-e neon és ha igen, akkor jó-e a kék, és a villámgéppuska vajon működik-e a vizsgákon is. Ezeket rajtam - vagyis a blogomon - keresték.

Újabb gyöngyszem született a fordítóprogramok jóvoltából. A Rohampáholy Kisállat mindent visz.

Kérem, adják nekem ide a panaszkönyvet!
Hétvégén előszedtem egy újabb üveg Therodorát, mert szomjas voltam. Ebben semmi különös nincs eddig. Én is ezt hittem. Csak ebben az üvegben nem 1.5 liternyi lötty volt, hanem 0.15 liternyi. Néztem, nézegettem, forgattam, de nem lett több.
Talán egy szemfüles vásárló a Tescoban kivette a leragasztott hatos csomagból és megitta a 9/10-ét, majd visszatette... és újra lezsugorfóliázta. De hogy még a kupakot is visszahegesztette a palackra, az már valódi szemfülességre vall. Minden elismerésem.
Aztán eszembejutott, hogy lehet, hogy a palackozók közül volt valaki szomjas. Szegényke. Szerintem megihatta volna a hatos csomag többi üvegéből is azt a 9/10-et.
Egyszóval megtizedelték a vizemet, kéremalássan. Új adónemet vezettek be. És ugye, hogy a jófene fogja felhívni a kékkúti ügyfélszolgálatot, hogy cca. 80 ft-ért anyázzon?

Új bekezdés.
Új sor.
Új oldal.
Nagybetű, piros tinta.

Szemfüles gyorsétterem üzemeltetők kitalálták, hogy csak akkor mehetsz a mosdójukba, ha vásároltál valamit. Biztosan nagy veszteség volt nekik, hogy naponta kábé 120 ember betévelygett, és vásárlás nélkül egyből a mosdó felé vette az irányt. Majd ott ötször lehúzta a WC-t, mert hasmenése volt és az időzáras csapnál meg is fürdött, majd kimosta a ruháját. Igen, azt hiszem, ezért érte meg kóddal működő ajtózárat felszerelni, amit csak a blokkod aljára nyomtatott ezerötszázjegyű számkombinációval tudsz kinyitni. A blokkodat nem ruházhatod át az általad megsajnált rászorulókra. Azt egyenesen a takarítónő tiltja meg neked bicskanyitógató hangnemben. Mintha nem én hagytam volna már ott egy valag pénzt. Mosdóhasználat nélkül. Őszintén reméljük, majd egyszer az is lesz kényelmetlen helyzetben, aki ezt az egészet kitalálta, meg a bicskanyitogató takarítóboszorka is.
A Burger Kingben viszont tudtommal még mindig ingyenes a mosdóhasználat. És a kajáik is jobbak. Arra a havi cca. két alkalomra megjegyzem magamnak.
Na, mára leteszem a panaszkönyvet.

Ritka szerencse a neten nagyfelbontású képeket találni. Főképpen nem rajzokat. Főképpen nem a chartes-i gótikus katedrális teljes és részletes homlokzatát fiatornyostul, téglástul, cserepestül, szobrostul, mütyürkéstül. Holnap csak azért fogok korábban besunnyogni a melóhelyre, hogy suttyomban kinyomtassam ezt a falraillő gyönyörűséget. Fogadja hálámat az a mániákus, aki ilyeneket csinál, és főképpen azért, mert kiteszi a netre.

Ezek a csütörtökök nem jönnek be nekem mostanában. Már elindultam a megoldás felé és tegnap szabit vettem ki, de inkább otthon kellett volna maradni és arra is sajnálni a mozgási energiát, hogy megmoccanjak a meleg paplan alatt. Ehelyett rohangásztam. Suli, könyvelő, régi albérlet, doki... Ezenközben a könyvelőnél úgy meghúztam a hátam, hogy a fél vállam ideiglenesen szinte lebénult. Lehajolok, halk nyüszítés, majd úgy mozogtam a nap hátralévő részében, mint egy olajozatlan protokolldroid. Otthon kellett volna maradni! Estére hőemelkedés, halk vinnyogásokkal és kenetlen ajtós nyikorgással. Aludni ilyenkor persze csak egyféle pozitúrában lehet, ami naná, hogy nem az, amit a kis lelkem megszokott, ergo óránkénti ébredés minden véletlen mozdulat után.
Nem vagyok kipihent. Morcos vagyok. És még mindig úgy mozgok, mint C-3PO...

Nem egy nagy só, de kábé negyedóra alatt készen lett.

Engedtessék meg nekem egy kis szakirányú ömlengés.
Kipróbáltam tegnap este - még éppen nem félálomban - a kis modellező és renderelő programomat. Egyszerűen beleszerettem. Egyszerűen tök állat. Egyszerűen muszáj elmélyednem benne. Főleg, mert egyesek képesek olyanokat csinálni vele, hogy... hogy...izé... ihajcsuhaj! Na most ihajcsuhajt nekem is kell csinálnom, muszáj. Érzem idebenn, belül a késztetést rá.
Azt hiszem, ezt meg lehet érteni.

Nem bírtam magammal, új linkek oldalt...
És itt is az eccerűség kedvéért.

3D és egyéb hasznosságok grafikusoknak, modellezőknek és csakúgy
Okosságok mindennapra
Azok a bunkó autósok


Nem, a mi kacsánk nem ilyen... de kiképzőőrmesternek ez is megteszi.

Túl vagyok a kávén. Koffein és szénhidrátadag a szervezetben pihen. Vagyis dehogy pihen! Dolgozik! Mondjuk én nem dolgozom, hanem hülyeségeket csinálok, például postolgatok mániákus módjára.

Tegnapelőtt megtanult a kacsa lélegezni. Ennek az lett az eredménye, hogy Szőkeherceg a nevetéstől vinnyogva csak annyit bírt ismételgetni, hogy hagyjam abba, mert nagyon aranyoooos! Kikészítem a pasit a kacsával. Viszont a kacsa szőre a sok bábozástól és moncsorgatástól kezd megviselt lenni. Lassan el kell küldenem Kacsamosóba (based on Tigrismosó)... vagy legalább meg kell fésülni.

Mára legyen elég ennyi post.

Keresőszó: cthulhu, mozdony. Az előbbi csápost sajnos nem ismerem személyesen, az utóbbiról linkek baloldalt találhatók. Kéremkapcsojjaki!

Agymenésem van. Ez ilyenkor veszélyes tud lenni. Pedig még a napi kávéadagomat sem ittam meg. Sőt, ki sem aludtam magam.
Tehát reggel bóbiskolás közben kitaláltam az új hobbimat. Hobbi mindenkinek kell. Így legalább tudom már, hogy a nem létező szabadidőmben mit kéne csinálnom. Egyesek hajókat, repülőket modelleznek, nos, akkor én házakat fogok! Ugye, mindenki meglepődött?! Neeem, nem a melómat viszem haza. Ne tessék értem aggódni, nem vesztem meg, az eszem sem veszett el két hajfestés között. Egyszerűen rájöttem, hogy azok a házak, amiket kitaláltam gótikus-orientális és gótikus-gőzös témában, sokkal jobban festenének renderelve, mint papíron. Tehát kalandra fel, reszkessenek a vektorok és a poligonok! Jövök!

Magába szippantott a konyha, mint egy időanomáliákkal tarkított fekete lyuk (Megfogott a Star Trek. Olyan gyönyörű szavakat használnak! ).
Át fogok változni konyhatündérré. És mindenkit elvarázsolok. Kit ezzé, kit azzá. Most például disznót varázsoltam fasírttá, meg port krumplipürévé. A por megmagasztosulása a krumplipüré. Porból lett és krumplipürévé lesz... Azért azt utálnám, ha pormacskák helyett krumplipürémacskákra kéne vadásznom... Már így is veszélyes ellenfelek.

Kiküldött csapatainkat csak nagy nehézségek árán tudtuk visszahozni a konyhafrontról. (Valamiért azt hiszem, túl sokat néztem az Elit alakulatot.)
Jelentem, megküzdöttem a borsóhadakkal. És én győztem. Majdnem borsóleves lett belőle persze - szerintem ez az én átkom, de majd megtanulom, hogy a lé sosem annyi, amennyinek látszik, hanem sokkal több - , de egy isteni sugallat hatására időben beleborítottam még egy borsókonzervet az alakuló trutyiba. Így már valóban kétszemélyes adag lett belőle.
Reggelre pedig megkötött és főzelékállaga lett. Lassan kezd bennem formálódni egy elmélet a habarcsok és a rántások közti rokonságról. Csak a habarcsok nem szoktak csomósodni.
Vélekedéseim szerint azonban a tákolmányom nem csak ehető, de finom is. Ez azonban csak az ebéd után fog kiderülni. Addig lehet fogadásokat kötni.

Kezd enyhe szivatás szaga lenni annak, hogy már a kilencedik idióta levelet kapom... De egészen kultúráltan, fapofájú komolysággal kell válaszolni, elvégre ez hivatalos. Egy idő után megszokja az ember. Mostanában már-már jóízűen kuncogok rajta, amikor a társtervezőink tépik a hajukat a nekik továbbított kérdésektől. Hát hiába, ez már a káröröm. Állítólag ez volt az utolsó egyébként. Nagyon bízom benne, hogy tényleg...

Este megpróbálok borsóból főzeléket alkotni. Ezt annak a kedves sorstársnak is üzenem, aki a babfőzelék elkészítését kereste. Itt. Holott azon az oldalon még nem is jártam a szakácskönyvben.

Tegnap nem hagyott postolni ez a rakás retek. Úgyhogy lemaradt a nagyérdemű a lelkendezésről, hogy végre a vizsgaidőszaknak és hogy végre lesz egy kis időm mindenfélét rajzolgatni.
Sőt, még mielőtt elsírtam volna, hogy a sarokban foglalja a helyet egy kicsit poros, de még nagyon jól működő CRT-monitor, már meg is vették. Én meg kiélvezhetem a nagyobb és laposabb és élesebb és szebb monitoron való rajzolás előnyeit. Nem, nem rajztáblának, vagy papíralátétnek fogom használni, nyugi!

A szomszéd ébresztőórájára ébredtem hajnalban. 5-kor kelt a szentem.
Hát kábé ennyit a vasbeton hangelvezető tulajdonságairól. Mondjuk a szomszéd horkolására elaludni sokkal szívderítőbb, mint az ébresztőórájára ébredni...

Elnemküldött levelek mappa.
Kapsz egy faxot, hogy válaszolj rá azonnal, mert sürgős. Úgyhogy nekiülsz a válasznak. Aztán felmegy a vércukor szinted írás közben. Aztán ütöd a billentyűzetet, pedig az nem hibás... majd pedig nem küldi el a levelet a címzettnek. Inkább nem. Jobb, ha nem.

"Tisztelt Címzett Úr!
A 842/789-5584 iktatószámú levelében feltett (meglehetősen idióta) kérdéseire a válaszaim a következők:
1.) Persze hogy lejárt az ELMŰ nyilatkozat, maga marha, hiszen már lassan két éve adtuk be engedélyezésre ezt a nyomorult tervet! Különbenis minek magának az árajánlathoz ELMŰ nyilatkozat, mi??!
2.) A Tűzoltóság nyilatkozata ott van az orra előtt! Ha kinyitná a kis kacsóival azt a fra.. szóval a mellékelt tervdokumentációt, akkor megtalálná, de most leírom magának, hogy ne keresgélje sokáig, mert még elfárad. A 451. oldalon az Építési Engedélyben találja a Tűzoltó nyilatkozatát!
Így jó lesz?
Vakegér!
Csak feltart a buta kérdéseivel!
3.) A múltkor küldtem egy tizenöt pontos levelet (vagy három órát gépeltem miatta, maga nagyon csökevényes papucsállatka agyú ezmegaz!) az előző négy - hasonlóan idióta - levelére válaszolva, amiben kábé három helyen is leírtam, hogy az a nyomorék teraszburkolat a kertészeti tervrészben van kiírva. Hányszor írjam még le, hogy megértse és ne tegye fel megint ezt a kérdést?! Vagy ottmaradt a vágólapon és mindig újra és újra be fogja írni?
4.) Ki volt az a barom, aki a már meglévő (érti?! Már megépítették mások!!!) út rétegrendjét kérte magától? Látta kiírva bárhol is a költségvetésben? Ugye, hogy nem?! Akkor meg minek magának az a rétegrend? Menjen ki, azt' nézze meg, ha ennyire kell! Hülye paraszt!

Tisztelettel:
Bodza
a Dézsagyáros cég képviseletében

ui.: Ha még egyszer ennyire csökkentértelmű kérdéseket tesz fel, akkor... olyat teszek, de olyat!!!!..."
Például megint kipostolom.

Tegnap már megint vizsga volt. A begyűjtött négyes után most olyan álmos vagyok, mint... mint... nagyon. És még a kávéfőző szűrőpapírja is elfogyott. És bár a kollegák nagyon találékony műszaki emberek és a skiccpausz áteresztőképességét is letesztelték (nem ereszt át), muszáj a Nescafénál maradnom, ha életben akarok maradni, mert a kísérleti kávét nem szeretem. Aztán majdcsak valaki megunja és vesz szűrőpapírt.

Megnéztem az AI-t pihenés végett. Én nemtom, ki mit tart arról a filmről, biztosan túl sokat vártam tőle, de szerintem a maci vitte el az egészet. Nélküle dögunalom és bődületes blődség lett volna. Viszont mostmár olyan macit akarok! Beszél, brummog és egyéniség! A csúcsjelenet, amikor odarohan megszeppenve az anyukához, hogy "Anyu, anyu!". Megmütyürgetném rendesen a kis szőrös testét! Szerintem isteni párbeszédeket tudnánk folytatni. És még varrni is tud! Valószínűleg vasalni is... Háhááá! Háztartási maci-robot!! * a szerző üdvözülten néz körül, hogy ki figyelt fel a korszakalkotó találmányra*
Az ufók meg elmehetnek a fenébe! Az egy akkora baromság volt a kétezeréves maszlaggal, hogy ha az elérzékenyültségtől nem bőgtem volna, akkor azért vinnyogok, mert fáj a hülyeség. És kivételesen nem a sajátom. Az csak másnak szokott fájni.

Elnézést kérek a kedves eltévelyedettől, aki maci szabásmintákat keresett a blogomon.
Volt még joghurttorta és számítógép asztal is. Valamint továbbra is vezet a fűthető üléshuzat. Elvégre tél van.

Hát azt hittem, hogy majd a vizsgaidőszakban lesz időm mindenre. Egy frászt! De mekkora frászt! Még kevésbé van időm, mint egyébként. Főleg, hogy tehetségesen el is ba... khm... töltöm, ami lenne. Mert mikor jönne rá az ember lányára a főzhetnék, mint ilyenkor. Meg az iparművészkedhetnék...
Csináltam is egy marhajó kaspót. Másnéven virágcserepet. Első próbálkozásom volt a szalvétatechnikával. Extrának nem mondható, mert csak rálapogattam a kaspóra egy teljes szalvétát, de tök jó lett a végeredmény. Majd megmutatom alkalomadtán.
Aztán még lett körözött, meg salátakompozíció, túrós tészta...
Mindazonáltal négyes lett a szilárdságtan vizsgám, ami így másodszori nekifutásra is szép munka ebből az örök mumus tárgyból. Ezért is büszke vagyok magamra.
Nem is olyan sokára fürdeni tudok majd saját önteltségem tömjénfüstjében. Bár ennek vannak igazi szakértői, akikhez tanulni járhatnék.

Mániákus vásárlásom eredményeképpen ellepték a fürdőszobaszekrényt a tusfürdők. Mostantól mindenki tusfürdőt kap, akinek megtetszik a képe. Ha nem tetszik, akkor is. Csak azok majd a büdösekből kapnak. Ha magunkra hagyatkoznánk, szerintem kábé egy évszázad kéne ennyi kence elfürdéséhez. Bár ha belegondolok, van valami kellemesen sznob érzés abban, ha az ember egy 1978-as évjáratú tusfürdővel mosdik. "Hmmm, drágám, kérnék még abból a zamatos 85-ös déli fekvésű fabulonból..."