Szerintem ez nagyonis helyénvaló.
Bár a 10 km/h bizonyára nagyon unalmas tempó, ellenben amellett még ki lehet kerülni a trécselés közben kiszámíthatatlanul kóválygó gyalogosokat. Bár akkor már traffipaxolni is kéne a járdán, ami azért lássuk be, elég macerás...
Szóval továbbra sem lopta magát a szívembe egyetlen olyan biciklis sem, aki az elemi közlekedési szabályokon kívül azokat az elemi szabályokat sem képes szem előtt tartani, amik az emberetársakkal való együttéléshez szükségesek. Magyarul és póriasan: bunkó.
Vannak nem bunkó bringások is. Bizonyára. De még nem volt szerencsém a bicajuk alá kerülni...
kedd, május 03, 2005
 | Mint említettem, a dizájnerek nem egészen normálisak. Hozzátenném, hogy ez igaz mindenkire, aki bármit is tervez. Házat, autót, bögrét, órát, lámpát, vécéülőkét. Pontosabban vannak köztük normálisak is. De csak elvétve. Előbb-utóbb pedig rajtuk is elhatalmasodik az őrület és elkezdenek játszani a tárgyaikkal. Illetve a mi tárgyainkkal, mert mi megvesszük azokat majd. Hogy hogyan jutottam erre a korszakalkotó gondolatra? A minap úgy döntöttem, hogy körülnézek a megdizájnolt kávéscsészék világában. Mert ugye tulajdonképpen jó az a TESCO gazdaságos porcelán jellegű kávéscsésze, de miután mívesebbet lát nála az ember, valahogy beindul a fogyasztói nyáltermelés és pénzt akar költeni valami szebbre, jobbra, eredetibbre. Amitől tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzése lesz. Elhamarkodott volt az ötletem. Egy Alessi kávéscsésze sorozat (értsd 6 db csésze minden nélkül) 20 ezer forint. Namost azért ennyim nekem erre nincsen. Maradt a nyálcsorgás. Végignéztem a teljes termékskálát. És feltaláltam a spanyolviaszt is. Háromféle dizájn-termék van: ami használható és praktikus, de unalmas. Viszont csésze alakja van (vagy kanál, vagy óra formájú, de semmiképpen sem néz ki időtorzítónak, neutron gyorsítónak, vagy UFÓk által feltalált vibrátornak.). A másodiknak még mindig hasonlít a formája arra, ami a rendeltetéséből fakad, de a sok dizájnelem miatt már használhatatlan, de legalábbis nehéz használni. De még mindig nem hiszi az ember házi atomreaktornak... A harmadik pedig a színtiszta agymenés. Azok a tárgyak, amiket sosem használsz, de az asztalon hagyod, mert baromira jól mutat és fel lehet vágni vele. Ki a franc akarja használni??! Ahhoz túl sokba került. És ezt a tervező pontosan tudja, amikor megtervezi a geotermikus szubtéri defraktorra emlékeztető ezüst kávéskészletét. Soha a büdös életben nem fogod beleönteni a TESCO-kávét a bödönjébe. Egyrészt nem tudhatod, hogy mi lesz belőle, ha kiöntöd, lehet, hogy az iontorzított kávé nem olyan finom... másrészt pedig soha nem fogod tudni kitisztitani, ha összekoszoltad. | |
hétfő, május 02, 2005
Valami hihetetlen, hogy mennyire nincsen kedvem semmihez sem. Legszívesebben elheverednék valami napos helyen, a fűben és aludnék egy hatalmasat. Lehet, hogy egy idő után dorombolnék is. Bár mostanában alvás közben inkább morogni és fogcsattogtatni szoktam. Úgyhogy kialvatlan és morc vagyok.
Bár most, egy akácmézes tea után kicsit rózsásabbnak tűnik a helyzet. Most lehet találgatni, hogy a koffein, vagy az akácméz hiányzott-e jobban a szervezetemnek, hogy ilyen durcás morcossággal reagált.
Más.
A fenti kép (is) bizonyítja, hogy a dizájnerek nem egészen normálisak. Erre még majd kitérek egy rövidebb, tanulmányjellegű postban. Most azonban sürgősen lefordulok a székről...
Bár most, egy akácmézes tea után kicsit rózsásabbnak tűnik a helyzet. Most lehet találgatni, hogy a koffein, vagy az akácméz hiányzott-e jobban a szervezetemnek, hogy ilyen durcás morcossággal reagált.
Más.
A fenti kép (is) bizonyítja, hogy a dizájnerek nem egészen normálisak. Erre még majd kitérek egy rövidebb, tanulmányjellegű postban. Most azonban sürgősen lefordulok a székről...
szombat, április 30, 2005
Lassan alig hiszem el, hogy vannak olyan hétvégék, amikor nem megyek be melózni. Ezt a mostanit nagyon cselesen úsztam meg. Reggel, amint beértem, behúzódtam a sarkomba és megpróbáltam jelentéktelen porszemnek tűnni. Sikerülhetett, mert a főnök egy másik projekttel volt elfoglalva egész nap, csak egy kocsibehajtó tervét kellett megcsinálnom, kipofoznom két kávéscsésze aljnak a modelljét és bepötyögnöm egy excel-táblát. Mikorra pedig egyáltalán bárkinek eszébejuthatott volna, hogy hétvége lesz, leléceltem. Elképesztően elégedett vagyok.
Most tanulhatok nyugodtan.
Meg moshatok.
Meg takaríthatok.
Na jó, azt nem, mert Szőkeherceg megelőzött... (Persze azért maradt még takarítanivaló retek.)
Egyébként Ő is tanul.
Na jó, most nem, mert kiüldöztem a gépe elől és kénytelen autóversenyzőst játszani az enyémen.
Reggel, az ébredés fázisában megleptem egy kicsit a drágámat, amikor elhatalmasodott rajtam a szakmai virtus és elmeséltem neki Róma városiasodásának történetét. Amit úgy egyébként szájtátva hallgattam, amikor nekünk előadták a suliban. Hiába, azért van egy csomó jótéteménye ennek az egész macerának a diplomáért. Például az, hogy Szőkeherceg majdnem visszaaludt a kiselőadásom alatt. Nem azért, mert unta, hanem mert azt hitte, hogy estimese. Aztán végül mégiscsak ébren maradt, mert véletlenül valamelyik rajzfilm csatornára kapcsoltunk.
Én komolyan nem tudtam, hogy van Star Wars rajzfilm. De tényleg nem! Hihetetlenül szar ugyan, de van. Sietve rajzolt, a filmben szereplő alakokat utánzó, enyhén mangás beütésű figurákkal (Mace Windu feje pl. olyan, mint egy különösen degenerált UFOé), amiknek a mozgása tökéletesen megfelel az újsütetű akciórajzfilmes supermanekének, és annyi akcióval, hogy az ember gyereke bízvást odatapad a villanypásztor elé. Nos, kérem, én bíz' odatapadtam, mint egyszeri piaci légy a légypapírhoz.
A történet nem volt éppen bonyolult, amit láttunk, az tulajdonképpen a Klónháború továbbgondolása volt. Kevés nyállal vegyítve, amit Anakin és Amidala szerelmi szála képviselt. Ez utóbbi után kénytelen voltam feltörölni a tévé alatt összegyűlt rószaszín flitteres műnyálat. Még a plüsskutyának is hányingere támadt tőle.
Másrészről azonban kezdő (és haladó) szerepjátékosok bízvást meríthettek belőle nyerő ötleteket izgalmas kalandokhoz. Életútjátékokhoz és egyszeri játékalkalmakhoz is nagyszerűen használható alaprecepteket puffogtattak a készítők. Csodás megoldások születtek, sokféle problémára, például meggyőző volt a Seregeinkkel már egy hónapja bombázzuk a várost, de nem tudtuk bevenni, úgyhogy menjetek be ti ott, ketten és kapcsoljátok ki a pajzsgenerátort, valamint az Most érkeztünk erre a bolygóra és az első lelőtt gaz szörnyről kiderül, hogy csak egy nyápic leány-ifjonc beavási szertartásának volt a főcélpontja, és a Nagy Jedi Lovag kiugrik a szétrobbanó harcigépéből és megzaboláz egy éppen arra repülő gazdátlan gépet puszta kézzel, az áramköreinél fogva, mint egy ős-cowboy az ős-csökönyös ős-öszvért a kantárjánál fogva, aztán meg Yoda Mester egymaga seregeket söpör el és csapatszállító hajókat csapkod a falhoz és egymáshoz a puszta akaratával, de azért mindjárt beveszi az ellenség a bolygót és még sokáig tudnám sorolni.
Viszont a szereplők szinkronhangja már ismerős volt a filmekből és ez tetszett.
De minden hiába, ez is csak egy újabb bőr, amit lehúznak a Csillagok Háborújáról. De ébredezni pont jó volt.
Mire felébredtem, ebédidő lett. Úgyhogy megint összekoszoltam a wokot.
Most tanulhatok nyugodtan.
Meg moshatok.
Meg takaríthatok.
Na jó, azt nem, mert Szőkeherceg megelőzött... (Persze azért maradt még takarítanivaló retek.)
Egyébként Ő is tanul.
Na jó, most nem, mert kiüldöztem a gépe elől és kénytelen autóversenyzőst játszani az enyémen.
Reggel, az ébredés fázisában megleptem egy kicsit a drágámat, amikor elhatalmasodott rajtam a szakmai virtus és elmeséltem neki Róma városiasodásának történetét. Amit úgy egyébként szájtátva hallgattam, amikor nekünk előadták a suliban. Hiába, azért van egy csomó jótéteménye ennek az egész macerának a diplomáért. Például az, hogy Szőkeherceg majdnem visszaaludt a kiselőadásom alatt. Nem azért, mert unta, hanem mert azt hitte, hogy estimese. Aztán végül mégiscsak ébren maradt, mert véletlenül valamelyik rajzfilm csatornára kapcsoltunk.
Én komolyan nem tudtam, hogy van Star Wars rajzfilm. De tényleg nem! Hihetetlenül szar ugyan, de van. Sietve rajzolt, a filmben szereplő alakokat utánzó, enyhén mangás beütésű figurákkal (Mace Windu feje pl. olyan, mint egy különösen degenerált UFOé), amiknek a mozgása tökéletesen megfelel az újsütetű akciórajzfilmes supermanekének, és annyi akcióval, hogy az ember gyereke bízvást odatapad a villanypásztor elé. Nos, kérem, én bíz' odatapadtam, mint egyszeri piaci légy a légypapírhoz.
A történet nem volt éppen bonyolult, amit láttunk, az tulajdonképpen a Klónháború továbbgondolása volt. Kevés nyállal vegyítve, amit Anakin és Amidala szerelmi szála képviselt. Ez utóbbi után kénytelen voltam feltörölni a tévé alatt összegyűlt rószaszín flitteres műnyálat. Még a plüsskutyának is hányingere támadt tőle.
Másrészről azonban kezdő (és haladó) szerepjátékosok bízvást meríthettek belőle nyerő ötleteket izgalmas kalandokhoz. Életútjátékokhoz és egyszeri játékalkalmakhoz is nagyszerűen használható alaprecepteket puffogtattak a készítők. Csodás megoldások születtek, sokféle problémára, például meggyőző volt a Seregeinkkel már egy hónapja bombázzuk a várost, de nem tudtuk bevenni, úgyhogy menjetek be ti ott, ketten és kapcsoljátok ki a pajzsgenerátort, valamint az Most érkeztünk erre a bolygóra és az első lelőtt gaz szörnyről kiderül, hogy csak egy nyápic leány-ifjonc beavási szertartásának volt a főcélpontja, és a Nagy Jedi Lovag kiugrik a szétrobbanó harcigépéből és megzaboláz egy éppen arra repülő gazdátlan gépet puszta kézzel, az áramköreinél fogva, mint egy ős-cowboy az ős-csökönyös ős-öszvért a kantárjánál fogva, aztán meg Yoda Mester egymaga seregeket söpör el és csapatszállító hajókat csapkod a falhoz és egymáshoz a puszta akaratával, de azért mindjárt beveszi az ellenség a bolygót és még sokáig tudnám sorolni.
Viszont a szereplők szinkronhangja már ismerős volt a filmekből és ez tetszett.
De minden hiába, ez is csak egy újabb bőr, amit lehúznak a Csillagok Háborújáról. De ébredezni pont jó volt.
Mire felébredtem, ebédidő lett. Úgyhogy megint összekoszoltam a wokot.
csütörtök, április 28, 2005
Egyre fárasztóbb ez a nyűves suli, pedig nem rég még úgy voltam vele, hogy lám, milyen jó, olyankor pihenek egy picit, ha suliban vagyok. Hát most nem. A tegnapi nap volt mindennek a betetőzése.
Reggel azzal kezdtem, hogy berohantam megírni egy ZH-t kutyafuttában, amiről egyébként éppen csak hogy időben tudtam, hogy egyáltalán írunk ilyet.
Aztán rohantam a régi albérletbe nyomtatni egy adagot, mert délben már a várostervet kellett bemutatni és kedden késő este még javában csinosítgattam a Kopaszi-gát környékét a számítógépen.
Viszont az órán, amig nem jött a tanár, csináltam pár skiccet. Erre nem odagyűltek a többiek nézni, hogy hát ez a hülye meg micsinál ilyen nagy elánnal? Aztán jött, hogy húúúú, de jól rajzolsz, hűűű, ezt meg ki csinálta, jujjjdejóóó, hűűű meg haaa... És ez baromira legyezgette egyébként az önbizalmamat. Úgy egyébként. Úgy egyébként nem vagyok ám hiú, áááá, dehooogy.
Aztán odajött a gyakorlati tanár is végre és konzultáltunk egy adagot, de semmi értelmeset nem mondott, csak álmodozott egy sort, hogy mennyire hiper-szuper dolgokat tudna Ő elképzelni erre a területre. Ebből ugyan nem okult senki, de legalább szórakoztató volt.
Aztán hazarohantam anyuékhoz, mert már elég régen nem láttak. Megmutattam magam, megmutattam a rajzaimat, de alig dícsérték, mondván, hogy nehogy elbízzam magam. Persze maga a terv nem tetszett nekik. Egyébként nekem sem tetszik. Ennek egyszerű oka van. Szinte teljes egészében a tanár elképzelését tükrözi. De micsináljak? Inkább bérrajzolok, mint a saját kis elképzeléseimre kapok egy hatalmas karót.
Mindezek után hazajöttem és még mindig nem volt éjfél, úgyhogy nekiestem a szilárdságtan házinak, amit már jóval régebben el kellett volna kezdenem, de egyszerűen nem jutott rá sem idő, sem energia. Persze elakadtam az első apróságnál. Szenvedtem vele még egy picit, majd lecsaptam és elmentem aludni. Ma folytatom. Talán így reggel okosabb vagyok. Habár már pár napja nem bírok normálisan aludni. Ehhh, biztosan a sok stressz... * a szerző elmegy kávét csinálni *
Reggel azzal kezdtem, hogy berohantam megírni egy ZH-t kutyafuttában, amiről egyébként éppen csak hogy időben tudtam, hogy egyáltalán írunk ilyet.
Aztán rohantam a régi albérletbe nyomtatni egy adagot, mert délben már a várostervet kellett bemutatni és kedden késő este még javában csinosítgattam a Kopaszi-gát környékét a számítógépen.
Viszont az órán, amig nem jött a tanár, csináltam pár skiccet. Erre nem odagyűltek a többiek nézni, hogy hát ez a hülye meg micsinál ilyen nagy elánnal? Aztán jött, hogy húúúú, de jól rajzolsz, hűűű, ezt meg ki csinálta, jujjjdejóóó, hűűű meg haaa... És ez baromira legyezgette egyébként az önbizalmamat. Úgy egyébként. Úgy egyébként nem vagyok ám hiú, áááá, dehooogy.
Aztán odajött a gyakorlati tanár is végre és konzultáltunk egy adagot, de semmi értelmeset nem mondott, csak álmodozott egy sort, hogy mennyire hiper-szuper dolgokat tudna Ő elképzelni erre a területre. Ebből ugyan nem okult senki, de legalább szórakoztató volt.
Aztán hazarohantam anyuékhoz, mert már elég régen nem láttak. Megmutattam magam, megmutattam a rajzaimat, de alig dícsérték, mondván, hogy nehogy elbízzam magam. Persze maga a terv nem tetszett nekik. Egyébként nekem sem tetszik. Ennek egyszerű oka van. Szinte teljes egészében a tanár elképzelését tükrözi. De micsináljak? Inkább bérrajzolok, mint a saját kis elképzeléseimre kapok egy hatalmas karót.
Mindezek után hazajöttem és még mindig nem volt éjfél, úgyhogy nekiestem a szilárdságtan házinak, amit már jóval régebben el kellett volna kezdenem, de egyszerűen nem jutott rá sem idő, sem energia. Persze elakadtam az első apróságnál. Szenvedtem vele még egy picit, majd lecsaptam és elmentem aludni. Ma folytatom. Talán így reggel okosabb vagyok. Habár már pár napja nem bírok normálisan aludni. Ehhh, biztosan a sok stressz... * a szerző elmegy kávét csinálni *
vasárnap, április 24, 2005
Bejöttem dolgozni.
Kell a pénz, na!
Igaz, unalmas egy picit így, egyedül, de valahogy ki fogom bírni. Meg tulajdonképpen bejött a német anyanyelvű kollegám is. Bár vele kissé még nehézkes a társalgás. Lévén, hogy kábé annyira tud magyarul és angolul is, mint én angolul. Németül meg ugye én nem tudok...
Kell a pénz, na!
Igaz, unalmas egy picit így, egyedül, de valahogy ki fogom bírni. Meg tulajdonképpen bejött a német anyanyelvű kollegám is. Bár vele kissé még nehézkes a társalgás. Lévén, hogy kábé annyira tud magyarul és angolul is, mint én angolul. Németül meg ugye én nem tudok...
csütörtök, április 21, 2005
Jessssz! Valamint még azt fűzném hozzá, hogy kifejezetten szeretném, ha valaki pofánvágná (helyettem is) a demonstráló, öntudatos (rohadt, köcsög) biciklistákat. Az utóbbi időben nagyon elszemtelenedtek. Az autók között autósnak képzelik magukat - akkor hajtanak át az úton, amikor az autósoknak zöld a lámpa -, a járdán meg gyalogosnak képzelik magukat - és akkor mennek át, amikor a gyalogosnak zöld a lámpa. Ezt a két kényszerképzetet pedig előszerettel keverik. Előnyt is lehet kovácsolni a skizóból végülis.
A gyalogos meg csakúgy lépdel a járdán. Törvénytisztelő, rendeskedves állampolgárként nem lép le a járdáról, hogy átmenjen a zebra mellett elhúzó autókkal együtt a másik oldara, ahol majd visszalép a járdára és továbbhalad sétabotját lengetve - rendeskedves, törvénytisztelő sétafikálóként.
A gyalogos nem számít arra, hogy amikor 3 km/h-val szambázik a járdán jókedéllyel fütyürészve, akkor egy kétkerekű felebarátja, ki skizofréniájában akkor éppen gyalogos, 30 km/h sebességgel, jelzés nélkül leanyázza őt a gyalogútról, amit perpillanat andalgásra használt. A gyalogosnak még felháborodni sincsen ideje, amikor oldalról nekihajt egy öntudatos, ám szintén skizoid biciklista. Harminccal. Csengetés nélkül. Magában mormogva, hogy mennyire bunkó is vagyok én, a gyalogos, hogy elé tévelyedtem. Sőt. Az én anyámat, ugye.
Hát basszátok meg a biciklijeiteket! Te is dugd fel magadnak, te fasz, aki miatt a múltkor fél napig éreztem a vállamat, mert szartál kikerülni! Ha gyorsabb lettem volna, lekaptalak volna a kurva bringádról és letömködtem volna a torkodon a menő biciklista szerkódat! Kis köccsög!
Ez a cseppet sem bicskanyitogató viselkedés amúgy tapasztalat alapján csak az öntudatos fővárosiaknál dívik. Valahogy vidéken még meg is köszönik szépen, ha helyet adok a járdán és néha csengetnek is egy picit, ha netán hátulról jönnének. Meg elnézést kérnek. És várnak a sorukra a zebráknál.
A valósággal való esetleges egyezések csakis a vakvéletlennek köszönhetők. Ha valaki netán magára ismer, akkor... legyen szíves megkérni a mellette ülőt, hogy keverjen le neki egy dörrenős pofont. Csak a kedvemért. Köszönöm.
A gyalogos meg csakúgy lépdel a járdán. Törvénytisztelő, rendeskedves állampolgárként nem lép le a járdáról, hogy átmenjen a zebra mellett elhúzó autókkal együtt a másik oldara, ahol majd visszalép a járdára és továbbhalad sétabotját lengetve - rendeskedves, törvénytisztelő sétafikálóként.
A gyalogos nem számít arra, hogy amikor 3 km/h-val szambázik a járdán jókedéllyel fütyürészve, akkor egy kétkerekű felebarátja, ki skizofréniájában akkor éppen gyalogos, 30 km/h sebességgel, jelzés nélkül leanyázza őt a gyalogútról, amit perpillanat andalgásra használt. A gyalogosnak még felháborodni sincsen ideje, amikor oldalról nekihajt egy öntudatos, ám szintén skizoid biciklista. Harminccal. Csengetés nélkül. Magában mormogva, hogy mennyire bunkó is vagyok én, a gyalogos, hogy elé tévelyedtem. Sőt. Az én anyámat, ugye.
Hát basszátok meg a biciklijeiteket! Te is dugd fel magadnak, te fasz, aki miatt a múltkor fél napig éreztem a vállamat, mert szartál kikerülni! Ha gyorsabb lettem volna, lekaptalak volna a kurva bringádról és letömködtem volna a torkodon a menő biciklista szerkódat! Kis köccsög!
Ez a cseppet sem bicskanyitogató viselkedés amúgy tapasztalat alapján csak az öntudatos fővárosiaknál dívik. Valahogy vidéken még meg is köszönik szépen, ha helyet adok a járdán és néha csengetnek is egy picit, ha netán hátulról jönnének. Meg elnézést kérnek. És várnak a sorukra a zebráknál.
A valósággal való esetleges egyezések csakis a vakvéletlennek köszönhetők. Ha valaki netán magára ismer, akkor... legyen szíves megkérni a mellette ülőt, hogy keverjen le neki egy dörrenős pofont. Csak a kedvemért. Köszönöm.
kedd, április 19, 2005
vasárnap, április 17, 2005
Azt hittem, milyen jó lesz, ha itthon leszünk - betegszabadság címszóval - pár napig. Majd jól rendetrakunk végre. Majd találunk helyet az apró lomoknak, meg a sok papírnak, amit az a fránya suli hoz össze. Ehelyett mi volt? Egésznapos alvások, nyögésekkel tarkított köhögőkoncertek és pancsolás a teában. De már múlófélben van a nyavalya. Legalább ezt sikernek könyvelhetem el.
Még jó, hogy nem egy héttel előbb jött ez a kehesség. Betett volna a sulinak izomból. Így "csak" egy munkanapot vesztegettem rá.
Tegnap Ördögtestvéréknél lakásbúcsúztató volt. Vicces volt a töküres lakás. És jó volt megint találkozni a haverokkal. Megtárgyalni az ügyesbajos dolgokat, kitárgyalni a blogtémákat, meg a semmiről is beszélgettünk, mert azt is kell. Kicsit hamar leléptünk, de valahogy a bacik már ágybakívánkoztak. És a tömeg is épp kezdte túllépni a kezelhető méretet.
Ma megint hősiesen megpróbálok nekiugrani a rendcsinálásnak. Aztán meglátjuk, hogy alvás, vagy csak filmnézés lesz-e belőle.
Még jó, hogy nem egy héttel előbb jött ez a kehesség. Betett volna a sulinak izomból. Így "csak" egy munkanapot vesztegettem rá.
Tegnap Ördögtestvéréknél lakásbúcsúztató volt. Vicces volt a töküres lakás. És jó volt megint találkozni a haverokkal. Megtárgyalni az ügyesbajos dolgokat, kitárgyalni a blogtémákat, meg a semmiről is beszélgettünk, mert azt is kell. Kicsit hamar leléptünk, de valahogy a bacik már ágybakívánkoztak. És a tömeg is épp kezdte túllépni a kezelhető méretet.
Ma megint hősiesen megpróbálok nekiugrani a rendcsinálásnak. Aztán meglátjuk, hogy alvás, vagy csak filmnézés lesz-e belőle.
péntek, április 15, 2005
szerda, április 13, 2005
Takonykór. Vagyis az éppen nincsen, kapok levegőt, köszönöm. Most még. De a hangom olyan, mint a repedt... vagyis rekedt fazék. Vagy mi.
Szőkeherceg rosszabbul járt. Teljes erőbedobással ágynakesett, néha vacog a láztól és borostás - ami nekem meglehetősen tetszik. Hogy borostás. Mellesleg. A doki meg felírt neki 2 liter teát, mézet, meg negrót, és original 100% narancsot. Így!
Bodzát bezzeg nem írt fel! Most megsértődjek?
Most picit pihi. De azért holnap suli, utána meg meló. Közben majd megállok néha és diszkréten visszatömködöm a tüdőmet.
Jó itthon tespedni egyébként, csak ne mennének annyira hülye sorozatok. A Jóban rosszban című opuszban például képesek egy egész hétig húzni Vad Katalin alias Michelle Wild meghurcoltatását, ami peeeersze tök igazságtalan, mert a tettes a polgármesternő fiacskája. Ez tök egyértelmű. És a műsorújságból is kiderül, hiába fogalmaznak annyira körmönfontan. Én kitaláltam! Mert okos vagyok! Na!
Szőkeherceg rosszabbul járt. Teljes erőbedobással ágynakesett, néha vacog a láztól és borostás - ami nekem meglehetősen tetszik. Hogy borostás. Mellesleg. A doki meg felírt neki 2 liter teát, mézet, meg negrót, és original 100% narancsot. Így!
Bodzát bezzeg nem írt fel! Most megsértődjek?
Most picit pihi. De azért holnap suli, utána meg meló. Közben majd megállok néha és diszkréten visszatömködöm a tüdőmet.
Jó itthon tespedni egyébként, csak ne mennének annyira hülye sorozatok. A Jóban rosszban című opuszban például képesek egy egész hétig húzni Vad Katalin alias Michelle Wild meghurcoltatását, ami peeeersze tök igazságtalan, mert a tettes a polgármesternő fiacskája. Ez tök egyértelmű. És a műsorújságból is kiderül, hiába fogalmaznak annyira körmönfontan. Én kitaláltam! Mert okos vagyok! Na!
csütörtök, április 07, 2005
Úgy gondoltam, hogy immáron elérkeztem a technikai fejlettség azon szintjére, hogy amikor felajánlja egy csoporttársam, hogy MMS-ben elküldi, amit rajzolt, bízvást rábólinthassak. Hiszen láttam én, milyen boldogan dobálják egymást fotókkal a trendi fiatalok a reklámokban. Bízvást remélhetem, hogy magam is ilyen euforikus boldogságba esem, amikor csak egy gombnyomás és hopp, már ott is a kép a 128x128-as képernyőn.
Na, küggyed akkor, vetettem oda hanyagul ezen felbuzdulva...
Kábé negyed óra telt el és kaptam két üzenetet. Na, ez biztosan az lesz, gondoltam. Bár gyanús volt picit, hogy miért kettő... de azért megnyitottam. És itt kezdődött a rémálom.
Az első SMS arról szólt, hogy kaptam egy képüzenetet - ezen annyira nem is csodálkoztam -, amit megnézhetek a http://sokszám.hülyekódok/megintkód/mégpárkód.htm oldalon. A jelszavam: butabetűkombináció. Itt már gyanakodni kezdtem. Egy Colombo veszett el bennem, az tuti. Bár szivarom nincs, de félszemmel már elkezdtem bután nézni. Várjon csak egy percre, kérem! Csak egy kérdés! Nem úgy volt, hogy az én telefonom hiperszuper, megatrendi és a multibbnál is multimédiásabb?!
Na, mindegy. Nézzük a második SMS-t. A Szolgáltató. Az előbb említett MMS-t megnézhetem az elküldött linken WAP-on, (na peeersze, még én fizessek érte?!) vagy a szolgáltató.hu oldalán az Ajánlat menűpont alatt az SMS és MMS címszónál. Már megint ez a sok klikkelgetés...
Nagy sóhaj. Nézzük. Még tart a türelmem. Birkatürelemmel, csipkelélekkel áldott meg a sors...
Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a megadott URL alatt nem jött be semmi, a megadott jelszót sehová nem bírtam beírni.
A szolgáltató.hu oldalon az Ajánlat menűpontban az SMS és MMS címszó alatt szintén nem volt ilyesmi.
De én kitartó vagyok, engem nem lehet csak úgy eltántorítani!
Úgyhogy rögvest regisztráltam magam az SMS-centerükbe és a Multimédia Galériájukba is, mert mindkettőt úgy hirdették, hogy MMS küldés és fogadás is van.
Újabb SMS-ek jönnek a regisztrációról. Én meg egyre jobban unom az egészet. Hol klikkelgetni kell, hogy pötyögni, hol regisztrálni, hol kódokat megadni...
Nem, nem és nem. Makacsul nem működik, még mindig nem tudom beírni sehová a megadott jelszót.
Na, akkor olvassuk el, mit írnak a szolgáltató.hu-n a témában.
MMS letöltése
Aszerint, hogy a telefonra érkező üzenet címzettje MMS-készülékkel, vagy MMS fogadására nem alkalmas WAP-os telefonnal rendelkezik, az üzeneteket a következőképpen töltheti le:
blablabla és blablabla...
Okosabb nem lettem.
Nézzük az URL-t... minden kombinációban... jelszóval kombinálva... jelszó nélkül... csak a butaszámos IP-címet... Még mindig semmi. Hibaüzenetek. És különbenis az én anyámat.
Kezdem nagyon utálni a T.Szolgáltatót.
Lecsapok két erretévelygő szúnyogot bosszúból.
Akkor most olvassunk FAQ-t a témáról...
MMS kézbesítése
Az Általános Szerződési Feltételek értelmében a Szolgáltató az elküldött MMS eljuttatásáért nem vállal felelősséget és az MMS Szolgáltatást a sikeres kézbesítésen túlmenően akkor is kiszámlázza, ha az Általános Szerződési Feltételekben felsorolt technikai (pl. a címzett a tárolási idő alatt nem kapcsolja be készülékét) vagy egyéb (pl. a címzett nem ismeri az MMS üzenet fogadásának, elolvasásának ill. letöltésének módját) okból az MMS a címzetthez nem érkezik meg.
Elmentek ám Ti a jó francba!...
A rövidítés az angol Multimedia Message Service elnevezést takarja.
Aha. Most már ezt is tudom, köszike...
Az MMS-küldést és -fogadást az előfizetéses ügyfelek a 1230-as ügyfélszolgálati telefonszámon vagy személyesen, dominós ügyfelek a 1777-es számon hívható automata információs rendszerben aktiválhatják.
Áhááá! Szóval CSAK meg kéne tanulnom olvasni.
Köszönöm az együttműködést.
Majd valamikor telefonálni fogok, ígérem. Jó leszek, kezitcsókolom. Kivárom, amig jelentkezik az Ügyfélszolgálatos... és ott is megadok majd vagy 3 kódot. Elvégre megy az nekem, már begyakoroltam. Végülis megér nekem ennyit egy képes üzenet és a boldog eufória, amikor megkapom.
Na, küggyed akkor, vetettem oda hanyagul ezen felbuzdulva...
Kábé negyed óra telt el és kaptam két üzenetet. Na, ez biztosan az lesz, gondoltam. Bár gyanús volt picit, hogy miért kettő... de azért megnyitottam. És itt kezdődött a rémálom.
Az első SMS arról szólt, hogy kaptam egy képüzenetet - ezen annyira nem is csodálkoztam -, amit megnézhetek a http://sokszám.hülyekódok/megintkód/mégpárkód.htm oldalon. A jelszavam: butabetűkombináció. Itt már gyanakodni kezdtem. Egy Colombo veszett el bennem, az tuti. Bár szivarom nincs, de félszemmel már elkezdtem bután nézni. Várjon csak egy percre, kérem! Csak egy kérdés! Nem úgy volt, hogy az én telefonom hiperszuper, megatrendi és a multibbnál is multimédiásabb?!
Na, mindegy. Nézzük a második SMS-t. A Szolgáltató. Az előbb említett MMS-t megnézhetem az elküldött linken WAP-on, (na peeersze, még én fizessek érte?!) vagy a szolgáltató.hu oldalán az Ajánlat menűpont alatt az SMS és MMS címszónál. Már megint ez a sok klikkelgetés...
Nagy sóhaj. Nézzük. Még tart a türelmem. Birkatürelemmel, csipkelélekkel áldott meg a sors...
Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a megadott URL alatt nem jött be semmi, a megadott jelszót sehová nem bírtam beírni.
A szolgáltató.hu oldalon az Ajánlat menűpontban az SMS és MMS címszó alatt szintén nem volt ilyesmi.
De én kitartó vagyok, engem nem lehet csak úgy eltántorítani!
Úgyhogy rögvest regisztráltam magam az SMS-centerükbe és a Multimédia Galériájukba is, mert mindkettőt úgy hirdették, hogy MMS küldés és fogadás is van.
Újabb SMS-ek jönnek a regisztrációról. Én meg egyre jobban unom az egészet. Hol klikkelgetni kell, hogy pötyögni, hol regisztrálni, hol kódokat megadni...
Nem, nem és nem. Makacsul nem működik, még mindig nem tudom beírni sehová a megadott jelszót.
Na, akkor olvassuk el, mit írnak a szolgáltató.hu-n a témában.
MMS letöltése
Aszerint, hogy a telefonra érkező üzenet címzettje MMS-készülékkel, vagy MMS fogadására nem alkalmas WAP-os telefonnal rendelkezik, az üzeneteket a következőképpen töltheti le:
blablabla és blablabla...
Okosabb nem lettem.
Nézzük az URL-t... minden kombinációban... jelszóval kombinálva... jelszó nélkül... csak a butaszámos IP-címet... Még mindig semmi. Hibaüzenetek. És különbenis az én anyámat.
Kezdem nagyon utálni a T.Szolgáltatót.
Lecsapok két erretévelygő szúnyogot bosszúból.
Akkor most olvassunk FAQ-t a témáról...
MMS kézbesítése
Az Általános Szerződési Feltételek értelmében a Szolgáltató az elküldött MMS eljuttatásáért nem vállal felelősséget és az MMS Szolgáltatást a sikeres kézbesítésen túlmenően akkor is kiszámlázza, ha az Általános Szerződési Feltételekben felsorolt technikai (pl. a címzett a tárolási idő alatt nem kapcsolja be készülékét) vagy egyéb (pl. a címzett nem ismeri az MMS üzenet fogadásának, elolvasásának ill. letöltésének módját) okból az MMS a címzetthez nem érkezik meg.
Elmentek ám Ti a jó francba!...
A rövidítés az angol Multimedia Message Service elnevezést takarja.
Aha. Most már ezt is tudom, köszike...
Az MMS-küldést és -fogadást az előfizetéses ügyfelek a 1230-as ügyfélszolgálati telefonszámon vagy személyesen, dominós ügyfelek a 1777-es számon hívható automata információs rendszerben aktiválhatják.
Áhááá! Szóval CSAK meg kéne tanulnom olvasni.
Köszönöm az együttműködést.
Majd valamikor telefonálni fogok, ígérem. Jó leszek, kezitcsókolom. Kivárom, amig jelentkezik az Ügyfélszolgálatos... és ott is megadok majd vagy 3 kódot. Elvégre megy az nekem, már begyakoroltam. Végülis megér nekem ennyit egy képes üzenet és a boldog eufória, amikor megkapom.
kedd, április 05, 2005
Szakmai jellegű rinyálás.
Tegnap egész este az épszerk feladatomhoz kerestem a neten anyagot. Hát a rüh szakadjon a PVC szigetelőanyag gyártókba egytől egyig! Ilyen egy köcsög bandát! Magasról leszarják a szerencsétlen, nyomorult szakmabelieket, akik szeretnék a termékeiket használni a terveikhez és még szerkezeti méreteket is csak hatalmas szerencsével lehet találni. Én meg olyan elvetemült vagyok, hogy szeretnék egy lapostető szigeteléshez túlfolyó (vízköpő) csomópontot találni. Egyetlen gyártót találtam, aki egyáltalán gyárt ilyet, de részletrajz, meg méretek?! Ugyanmár!... Szóval menjek a francba és különbenis ne akarjak a termékeikről semmiféle részletet megtudni! Hát mi vagyok én?! Ipari kém?!
Úgyhogy most nem tudom, hogy fogok én jövő keddig legyártani hat részletrajzot a semmiből... Valamit varázsolni fogok. Máshogy nem fog menni.
Tegnap egész este az épszerk feladatomhoz kerestem a neten anyagot. Hát a rüh szakadjon a PVC szigetelőanyag gyártókba egytől egyig! Ilyen egy köcsög bandát! Magasról leszarják a szerencsétlen, nyomorult szakmabelieket, akik szeretnék a termékeiket használni a terveikhez és még szerkezeti méreteket is csak hatalmas szerencsével lehet találni. Én meg olyan elvetemült vagyok, hogy szeretnék egy lapostető szigeteléshez túlfolyó (vízköpő) csomópontot találni. Egyetlen gyártót találtam, aki egyáltalán gyárt ilyet, de részletrajz, meg méretek?! Ugyanmár!... Szóval menjek a francba és különbenis ne akarjak a termékeikről semmiféle részletet megtudni! Hát mi vagyok én?! Ipari kém?!
Úgyhogy most nem tudom, hogy fogok én jövő keddig legyártani hat részletrajzot a semmiből... Valamit varázsolni fogok. Máshogy nem fog menni.
hétfő, április 04, 2005
Újabb fertőzött került be a listába. Oda, balra. Üdvözüljük szeretettel Ördögtestvér Ördögnejét! *vastaps*
Némi frissítések esedékesek a blgon, mert úgy döntöttem, hogy megsegítem bajba jutott sorstársaimat és az eddig lekörmölt recepteket, termékteszteket, és hasonlókat külön kilinkelem. Majd.
Majd egyszer blogdizányt is frissítek. Még majdabb...
A hatalmas, óriási, gigamega méretű - 256 MB-os - MMC kártya kitűnően funkcionál a divattelefonban, eddig nem fagyott, mindössze csak egyszer megakadt. Úgyhogy mostmár tudok zenét hallgatni bárhol, feltéve, ha a fülhallgatóm nálam van.
Tulajdonképpen így belegondolva, marhajó ez a multifunkciósság, mert nem kell nyolcmillió dolgot magammal cipelni. Így is már soktéglányi súlyú a nőies retikülöm. Mind a három.
Szóval jó nekem a multifunkció és a modernizáció, mert most már nem kell menedzserkalkulátor, mert van a telefonban naptár és jegyzet funkció (igaz, sokkal rosszabb), nem kell óra, mert van időkijelzés a telefonon (igaz, a dátumot csak nehezen tudom megnézni, de az órámon sem lenne dátum), nem kell mp3-lejátszó (ami volt, már tönkrement), mert van a telefonban (igaz, borzalmas a fájlstruktúrakezelése és nehézkes a másolgatás és nem lehet cserélni, mint a CD-ket), nem kell rádió, mert az is van a telefonban (igaz, nem hallgatom, és amúgy is picit nehézkes a kezelése és úgyis csak a trendadókat fogja. Bár nekem az is bőven sok.), nem kell fényképezőgép sem, mert van a telefonban (igaz, űbergagyi, de hirtelen megörökítendő feladatokra jó... viszont így folyton szidom magam, hogy igazán hozhattam volna a fotógépemet), nem kell ébresztőóra sem idehaza, mert van a telefonban (és legalább nem vágom a falhoz. Bár a rendes órát sem szoktam. Tárgyfétisiszta lévén.), nem kell nintendo, mert... amúgy sem kellett volna, aztán meg nem kell telefonfüzetecske a határidőnaplócskámban, mert mindkettő van (bár kézzel sokkal könnyebb írni, mint 12 db gombbal pötyörészni)...
...és hogy úgy egészen őszinte legyek, néha telefon sem kéne. Mert utálom, amikor a szabadidőmben munkával zaklatnak.
Mindent egybevetve, jó dolog, amikor valami sokmindenhez ért és mindet kicsit szarul csinálja.
Némi frissítések esedékesek a blgon, mert úgy döntöttem, hogy megsegítem bajba jutott sorstársaimat és az eddig lekörmölt recepteket, termékteszteket, és hasonlókat külön kilinkelem. Majd.
Majd egyszer blogdizányt is frissítek. Még majdabb...
A hatalmas, óriási, gigamega méretű - 256 MB-os - MMC kártya kitűnően funkcionál a divattelefonban, eddig nem fagyott, mindössze csak egyszer megakadt. Úgyhogy mostmár tudok zenét hallgatni bárhol, feltéve, ha a fülhallgatóm nálam van.
Tulajdonképpen így belegondolva, marhajó ez a multifunkciósság, mert nem kell nyolcmillió dolgot magammal cipelni. Így is már soktéglányi súlyú a nőies retikülöm. Mind a három.
Szóval jó nekem a multifunkció és a modernizáció, mert most már nem kell menedzserkalkulátor, mert van a telefonban naptár és jegyzet funkció (igaz, sokkal rosszabb), nem kell óra, mert van időkijelzés a telefonon (igaz, a dátumot csak nehezen tudom megnézni, de az órámon sem lenne dátum), nem kell mp3-lejátszó (ami volt, már tönkrement), mert van a telefonban (igaz, borzalmas a fájlstruktúrakezelése és nehézkes a másolgatás és nem lehet cserélni, mint a CD-ket), nem kell rádió, mert az is van a telefonban (igaz, nem hallgatom, és amúgy is picit nehézkes a kezelése és úgyis csak a trendadókat fogja. Bár nekem az is bőven sok.), nem kell fényképezőgép sem, mert van a telefonban (igaz, űbergagyi, de hirtelen megörökítendő feladatokra jó... viszont így folyton szidom magam, hogy igazán hozhattam volna a fotógépemet), nem kell ébresztőóra sem idehaza, mert van a telefonban (és legalább nem vágom a falhoz. Bár a rendes órát sem szoktam. Tárgyfétisiszta lévén.), nem kell nintendo, mert... amúgy sem kellett volna, aztán meg nem kell telefonfüzetecske a határidőnaplócskámban, mert mindkettő van (bár kézzel sokkal könnyebb írni, mint 12 db gombbal pötyörészni)...
...és hogy úgy egészen őszinte legyek, néha telefon sem kéne. Mert utálom, amikor a szabadidőmben munkával zaklatnak.
Mindent egybevetve, jó dolog, amikor valami sokmindenhez ért és mindet kicsit szarul csinálja.
péntek, április 01, 2005
Ma már nem fogok elhinni semmit. Már három áprilisi tréfának dőltem be. Az elsőnek csak azért, mert elfelejtettem, hogy április elseje van...
A főnökömet megszállta a kisördög és ő is egyfolytában beugratós poénokat lődözget... A kedvenc honlapom álhíreket terjeszt...
...azt hiszem, sürgősen ki kéne találnom nekem is valamit.
A főnökömet megszállta a kisördög és ő is egyfolytában beugratós poénokat lődözget... A kedvenc honlapom álhíreket terjeszt...
...azt hiszem, sürgősen ki kéne találnom nekem is valamit.
kedd, március 29, 2005
szombat, március 26, 2005
Hatalmas, bűnös vásárlást csaptunk ma. Már úgyis régóta tervben volt, hogy csináltatunk egy METRO-kártyát, hogy ne függjünk folyton mások kártyájától.
Egy bevásárlás képei
I. fejezet: A helyi piac
Sajnálatos dolog, de hosszú évek alatt valahogy kifejlődött bennem egyfajta szombatdélelőttipiacolás-undor. Most sem sikerült nagyon leküzdeni. Állati sokan voltak és mindenki jóltáplált birkák módjára mozgott. Legtöbbször előttem. Általában az orrom előtt szokott eszébe jutni a szatyros néniknek leállni és megtárgyalni a pesterzsébeti közéleti problémákat, ugyanígy előttem kezd el kóvályogni a bevásárlócetlivel elküldött sörhasú, sörszagú, bőrkabátos papa, előttem kezd trécselni az eladó a rég nem látott barátnőjével, és úgy általában mindenki állati jólnevelten ott áll meg, ahol eszébe jut, és úgy viselkedik, mintha otthon lenne a nappalijában és nem is volna körülötte senki. Na, azért némi küzdelem árán beszereztük a havi rágógumikészletet, meg pár kevésbé kornyadt zöldséget, ja és némi csokitojást a hétfői locsolóhadaknak.
És csak ezek után indultunk a METRO-ba. (Bevallom, ott is áldatlan állapotokra számítottam, mert ilyenkor ünnep előtt mindenki meghülyül. Ez is sokéves tapasztalat.)
II. fejezet: Megashopping a szupermarketban
Jó sokan voltak a parkolóban.
Viszont jól eloszlott a sok ember a hodálynyi csarnokban.
Check in
A vevőszolgálati pultnál már láttuk, hogy itt aztán óriási a kínálat. Egy alvó bébit pátyoltak az áruházi alkalmazottak. A pult tetején. Szőkeherceg rögvest arra a következtetésre jutott, hogy ma bizonyára áron alul lehet venni ARO Tündéri Alvó Kisbabát... mire körbejártuk az egész boltot, de nem volt sehol sem.
Szerintem elkapkodták.
On board
Viszont potom áron jutottunk hozzá egy wokhoz. Bazinagy öntöttvas alkalmatosság a szentem, ami mellett semmi más nem fog elférni a gáztűzhelyen, és tuti, hogy a gusztusos kis kör alakú mosogatónkba sem fog beleférni. Ellenben tudom, hogy állati jó kajákat lehet benne csinálni és ezt többször szándékszom is bebizonyítani.
Kínai kaja, szok, olcó...
Vettünk egy kínai leveses készletet. Na, nem mintha olyan gyakran ennénk kínai levest itthon. Őszintén szólva zacskós Vifon levesen kívül nem nagyon ettünk még ilyesmit. Na, de milyen jól mutat a zacskós Vifon leves egy mattfekete csöbörszerű leveses tálban! Mellette egy gusztusos kis kerámia evőpálcika-pihentető, és az evőpálcika is elegáns fekete színben pompázik.
Lehetett kapni szusi-hozzávalókat is. Szusi-rizs, algalapkák és egyéb gyanús hozzávalók. Na, de itt már megálljt parancsoltam magamnak.
Ugyanis már ezek előtt jött egy ablaktörlőszett, egy macis bögre (ami még nem volt meg a készletünkben), egy kávéillatú(!) illatosítógyertya (arra az esetre, ha nem akar az ember kávét főzni, de azért kávé illatra vágyik), egy profi palacsintasütő műanyag lapáttal (már csak azért is, hogy Kisangyal legközelebb is tudjon nálunk palacsintát sütni).
In vino veritas. Veritas vincit. Veni, vidi, vici... és más latin bölcsességek, hogy az „elitgimiben” szerzett tudásomat csillogtathassam
A boros részlegnél egészen elgyengültem. Nem értek a borokhoz, de azt tudom, mi finom és mit szoktam szeretni... Hát itt tájegységek szerint szétválasztva, gusztusos kis felhozatalból lehetett választani. Nem mertem venni semmit. Végül egy Garrone muskotályos pezsgő jött velünk. Kicsivel később csatlakozott hozzánk egy üveg Amaretto likőr is.
A távozás angolos mezeje
Pánikszerűen vettem az irányt ekkora költekezés után a pénztár felé. Azért még útközben felcsíptünk cca. másfél kiló csirkemell filét, hogy legyen, és mert úgysem volt kisebb csomagolás… és majdnem felcsíptünk két hejre menyecskét is, akik Bakonyi túrókrémet kóstoltattak... de aztán csak a túrókrém jött velünk.
III. Multimédia-túra
Ezek után még képes voltam (egy kiadós tankolás után, mivel lovunk már szomjas volt) venni egy 256 MB-os memóriakártyát is a telefonomba, hogy tudjak majd zenét hallgatni, lyól. Valahogy a gyárilag mellékelt 32 MB-ra nem sok dolog fér. Kíváncsi leszek, hogy fog szuperálni.
Pont a héten hallottam, hogy az MMC-kártyák hajlamosak fagyni, meg úgy általában nem jól működni... De majd meglátom. Úgyis csak pénteken tudom meg. Hála a WinXP jótéteményeinek, az itthoni gépre nem tudtam feltelepíteni azt a nyamvadt adatkábelt, amit a telefonom is bevenne, így a divattelefonomba csak a melóhelyen tudok másolni bármit is.
IV. Prológ, vagy amit akartok
Mindebből kitűnik, hogy szorgalmas tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak. Habár, még nem tudom, hogy hová fogom ezt a sok cuccot elpakolni.
V. Rigor szundi
Kicsit elfáradtam a vásárlásban.Szőkeherceget is megviselte a shoppingoló körút. Most itt szuszog a kanapén édesdeden. Egy fagylaltos kávé után. Ennyit a koffeinről.
Egy bevásárlás képei
I. fejezet: A helyi piac
Sajnálatos dolog, de hosszú évek alatt valahogy kifejlődött bennem egyfajta szombatdélelőttipiacolás-undor. Most sem sikerült nagyon leküzdeni. Állati sokan voltak és mindenki jóltáplált birkák módjára mozgott. Legtöbbször előttem. Általában az orrom előtt szokott eszébe jutni a szatyros néniknek leállni és megtárgyalni a pesterzsébeti közéleti problémákat, ugyanígy előttem kezd el kóvályogni a bevásárlócetlivel elküldött sörhasú, sörszagú, bőrkabátos papa, előttem kezd trécselni az eladó a rég nem látott barátnőjével, és úgy általában mindenki állati jólnevelten ott áll meg, ahol eszébe jut, és úgy viselkedik, mintha otthon lenne a nappalijában és nem is volna körülötte senki. Na, azért némi küzdelem árán beszereztük a havi rágógumikészletet, meg pár kevésbé kornyadt zöldséget, ja és némi csokitojást a hétfői locsolóhadaknak.
És csak ezek után indultunk a METRO-ba. (Bevallom, ott is áldatlan állapotokra számítottam, mert ilyenkor ünnep előtt mindenki meghülyül. Ez is sokéves tapasztalat.)
II. fejezet: Megashopping a szupermarketban
Jó sokan voltak a parkolóban.
Viszont jól eloszlott a sok ember a hodálynyi csarnokban.
Check in
A vevőszolgálati pultnál már láttuk, hogy itt aztán óriási a kínálat. Egy alvó bébit pátyoltak az áruházi alkalmazottak. A pult tetején. Szőkeherceg rögvest arra a következtetésre jutott, hogy ma bizonyára áron alul lehet venni ARO Tündéri Alvó Kisbabát... mire körbejártuk az egész boltot, de nem volt sehol sem.
Szerintem elkapkodták.On board
Viszont potom áron jutottunk hozzá egy wokhoz. Bazinagy öntöttvas alkalmatosság a szentem, ami mellett semmi más nem fog elférni a gáztűzhelyen, és tuti, hogy a gusztusos kis kör alakú mosogatónkba sem fog beleférni. Ellenben tudom, hogy állati jó kajákat lehet benne csinálni és ezt többször szándékszom is bebizonyítani.
Kínai kaja, szok, olcó...
Vettünk egy kínai leveses készletet. Na, nem mintha olyan gyakran ennénk kínai levest itthon. Őszintén szólva zacskós Vifon levesen kívül nem nagyon ettünk még ilyesmit. Na, de milyen jól mutat a zacskós Vifon leves egy mattfekete csöbörszerű leveses tálban! Mellette egy gusztusos kis kerámia evőpálcika-pihentető, és az evőpálcika is elegáns fekete színben pompázik.
Lehetett kapni szusi-hozzávalókat is. Szusi-rizs, algalapkák és egyéb gyanús hozzávalók. Na, de itt már megálljt parancsoltam magamnak.
Ugyanis már ezek előtt jött egy ablaktörlőszett, egy macis bögre (ami még nem volt meg a készletünkben), egy kávéillatú(!) illatosítógyertya (arra az esetre, ha nem akar az ember kávét főzni, de azért kávé illatra vágyik), egy profi palacsintasütő műanyag lapáttal (már csak azért is, hogy Kisangyal legközelebb is tudjon nálunk palacsintát sütni).
In vino veritas. Veritas vincit. Veni, vidi, vici... és más latin bölcsességek, hogy az „elitgimiben” szerzett tudásomat csillogtathassam
A boros részlegnél egészen elgyengültem. Nem értek a borokhoz, de azt tudom, mi finom és mit szoktam szeretni... Hát itt tájegységek szerint szétválasztva, gusztusos kis felhozatalból lehetett választani. Nem mertem venni semmit. Végül egy Garrone muskotályos pezsgő jött velünk. Kicsivel később csatlakozott hozzánk egy üveg Amaretto likőr is.
A távozás angolos mezeje
Pánikszerűen vettem az irányt ekkora költekezés után a pénztár felé. Azért még útközben felcsíptünk cca. másfél kiló csirkemell filét, hogy legyen, és mert úgysem volt kisebb csomagolás… és majdnem felcsíptünk két hejre menyecskét is, akik Bakonyi túrókrémet kóstoltattak... de aztán csak a túrókrém jött velünk.
III. Multimédia-túra
Ezek után még képes voltam (egy kiadós tankolás után, mivel lovunk már szomjas volt) venni egy 256 MB-os memóriakártyát is a telefonomba, hogy tudjak majd zenét hallgatni, lyól. Valahogy a gyárilag mellékelt 32 MB-ra nem sok dolog fér. Kíváncsi leszek, hogy fog szuperálni.
Pont a héten hallottam, hogy az MMC-kártyák hajlamosak fagyni, meg úgy általában nem jól működni... De majd meglátom. Úgyis csak pénteken tudom meg. Hála a WinXP jótéteményeinek, az itthoni gépre nem tudtam feltelepíteni azt a nyamvadt adatkábelt, amit a telefonom is bevenne, így a divattelefonomba csak a melóhelyen tudok másolni bármit is.
IV. Prológ, vagy amit akartok
Mindebből kitűnik, hogy szorgalmas tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak. Habár, még nem tudom, hogy hová fogom ezt a sok cuccot elpakolni.
V. Rigor szundi
Kicsit elfáradtam a vásárlásban.Szőkeherceget is megviselte a shoppingoló körút. Most itt szuszog a kanapén édesdeden. Egy fagylaltos kávé után. Ennyit a koffeinről.
péntek, március 25, 2005
Annyira vonzó volt a tévé előtti tornázásra fenntartott polifoam, hogy úgy döntöttem, relaxálok egy kicsit. Lemegyek egy picit alfába, és máris frissebb, fiatalosabb leszek. Hát nem továbbmentem a görög ábécében?! Úgy elaludtam, mint a sicc! A földön, a tévé előtt. Utána frissen, fiatalosan bemásztam az ágyba és ott folytattam a görög ábécét, majd átvettem az szanszkrit és a szuahéli betűket is... Most friss vagyok és fiatalos. A mai harmadik kávé után.
szerda, március 23, 2005
Sajnálatos plázacicaláz kapott el. Úgyhogy sürgősen vásárolnom kellett. Ruhát, mi mást? Na, nem volt egyszerű dolog. Immáron lassacskán már csak a konfekcióméret vége felé kapok magamra nadrágot.
Már az első boltban szembesültem a kínálat visszatetsző mivoltával. Mert mit is árulnak? Anorexiás tinikre méretezett falatnyi szoknyákat, szintén alultáplált tinikre méretezett gyárilag szakadtra használt nadrágokat, divatkukalakó színekben természetesen (lásd: kéthetes párizsi rózsaszín, kiégett neonlámpa narancssárga, barnás-zöldes-libafos szín, kékes-trutymósárga) és szakadt ribancok ízlésvilágának megfelelő, tépett neccharisnyára emlékeztető felsőket. Bizonyára mind haláltrendi és gigamárkás. Mindazonáltal, köszönöm, de nem akarok azon tanakodni reggelente, amikor elmegyek a tükör mellett, hogy vajon honnan szereztük ezt az absztrakt bohócot ábrázoló neoprimtív festményt. Na, úgyhogy tovább is mentem a következő boltba.
Itt már voltak farmerszínű farmernadrágok is. Igaz, hogy mind úgy nézett ki, mintha igénytelen hippikolóniák minden tagja hordta volna már, de legalább nyomokban tartalmaztak farmerkéket. Viszont csak 36-os méretig. Háháá! Viszont volt extra méretű ruha kínálatuk a reklámtábla szerint. Na, nosza! Bár nem érzem magam elefántnak, de hátha a gigatrend szerint már biztos annak számítok, gondoltam. Hát nem. Tévedtem. Volt egy csomó dagadt plázaluvnyára gyártott halásznadrág jellegű flitteres izé... úgy nagyjából 50-es fenékmérettől felfelé. Szóval oké. Végkövetkeztetés. Lehet ruhát kapni 30 kilóig és 150 kilótól felfelé. Ühümm... na, menjünk a következő boltba!
Jééé, konszolidált kínálat. A megatrendi eladócsaj mély fintorral konstatálja a potenciális vásárló belépését. Azért sem veszek róla tudomást! Jééé, leárazott farmerek! Nyilván kimentek a tegnapelőtti divatból. Nincsenek csőlakó sztáljban szétszaggatva, jééé! Na, nézzük csak a legnagyobbat! Aztaaa! Ez jó rám...
Szóval most van egy tök kényelmes, dögös, divattalan, trendtelen farmergatyám, amiben jólérzem magam. Na, nyomás a következő boltba!
Konszolidáltsági mutatónk ezúttal kilendült. Negyvenes, irodaszékbe hízott alkalmazottak előnyben. (Jelzem, még pár év, és én is odajutok.) Kis kutakodás után azonban került azért a kosárba itt is pár dolog. Egy elegáns szürke nadrág, egy újabb (picit szűkebb) farmer és egy hízás elleni, hashájkiemelős felső után meguntam a vásárlást. Meg aztán lassan zárni is kezdett minden üzlet. Már úgy hessegettek kifelé az eladók a felmosófával...
Még az állatkereskedésbe azért beengedtek, hogy megcsodáljuk a kínálatot, ha már arra járunk. A folyton alvó szkunk már régi ismerős, valahogy nyolcvanezerért nem akarják elvinni, ő pedig csak eszik és alszik. Már tök dagadt a kis szőrmók, bár eddig jobbára összegömbölyödve láttuk. Aztán van ott egy unott csincsilla, bőszülten tisztálkodó nyulak, a prüntyögő papagájok és jópár kopasz tengeri malac.
Ahogy kiléptünk, már húzták is le a rolót.
Jót plázáztunk, na.
Már az első boltban szembesültem a kínálat visszatetsző mivoltával. Mert mit is árulnak? Anorexiás tinikre méretezett falatnyi szoknyákat, szintén alultáplált tinikre méretezett gyárilag szakadtra használt nadrágokat, divatkukalakó színekben természetesen (lásd: kéthetes párizsi rózsaszín, kiégett neonlámpa narancssárga, barnás-zöldes-libafos szín, kékes-trutymósárga) és szakadt ribancok ízlésvilágának megfelelő, tépett neccharisnyára emlékeztető felsőket. Bizonyára mind haláltrendi és gigamárkás. Mindazonáltal, köszönöm, de nem akarok azon tanakodni reggelente, amikor elmegyek a tükör mellett, hogy vajon honnan szereztük ezt az absztrakt bohócot ábrázoló neoprimtív festményt. Na, úgyhogy tovább is mentem a következő boltba.
Itt már voltak farmerszínű farmernadrágok is. Igaz, hogy mind úgy nézett ki, mintha igénytelen hippikolóniák minden tagja hordta volna már, de legalább nyomokban tartalmaztak farmerkéket. Viszont csak 36-os méretig. Háháá! Viszont volt extra méretű ruha kínálatuk a reklámtábla szerint. Na, nosza! Bár nem érzem magam elefántnak, de hátha a gigatrend szerint már biztos annak számítok, gondoltam. Hát nem. Tévedtem. Volt egy csomó dagadt plázaluvnyára gyártott halásznadrág jellegű flitteres izé... úgy nagyjából 50-es fenékmérettől felfelé. Szóval oké. Végkövetkeztetés. Lehet ruhát kapni 30 kilóig és 150 kilótól felfelé. Ühümm... na, menjünk a következő boltba!
Jééé, konszolidált kínálat. A megatrendi eladócsaj mély fintorral konstatálja a potenciális vásárló belépését. Azért sem veszek róla tudomást! Jééé, leárazott farmerek! Nyilván kimentek a tegnapelőtti divatból. Nincsenek csőlakó sztáljban szétszaggatva, jééé! Na, nézzük csak a legnagyobbat! Aztaaa! Ez jó rám...
Szóval most van egy tök kényelmes, dögös, divattalan, trendtelen farmergatyám, amiben jólérzem magam. Na, nyomás a következő boltba!
Konszolidáltsági mutatónk ezúttal kilendült. Negyvenes, irodaszékbe hízott alkalmazottak előnyben. (Jelzem, még pár év, és én is odajutok.) Kis kutakodás után azonban került azért a kosárba itt is pár dolog. Egy elegáns szürke nadrág, egy újabb (picit szűkebb) farmer és egy hízás elleni, hashájkiemelős felső után meguntam a vásárlást. Meg aztán lassan zárni is kezdett minden üzlet. Már úgy hessegettek kifelé az eladók a felmosófával...
Még az állatkereskedésbe azért beengedtek, hogy megcsodáljuk a kínálatot, ha már arra járunk. A folyton alvó szkunk már régi ismerős, valahogy nyolcvanezerért nem akarják elvinni, ő pedig csak eszik és alszik. Már tök dagadt a kis szőrmók, bár eddig jobbára összegömbölyödve láttuk. Aztán van ott egy unott csincsilla, bőszülten tisztálkodó nyulak, a prüntyögő papagájok és jópár kopasz tengeri malac.
Ahogy kiléptünk, már húzták is le a rolót.
Jót plázáztunk, na.
szombat, március 19, 2005
A mai a sűrű postok napja, úgy tűnik...
Az imént vándorolt a gyomromba némi chilis csokikrém. Na, nem kell megijedni, egyrészt nem hülyültem meg, másrészt ez nem egy sámánikus ritus félresikerült mellékterméke. Esőtáncot sem jártam a készítése közben. Nem kellett hozzá sok dolog:
személyenként cca. 3 teáskanálnyi csokikrém (lehet kapni üvegben és műanyag flakonban is, eredetileg tán díszítésre szánták)
kb. 1 dl habtejszín
némi chilipor (na, ezzel vigyázzunk, mert túladagolás esetén fennáll a veszély, hogy Emberünk fennhangon tüzet lihelve lefordul a székről)
Egyébként használhatunk Erős Pistát is, de akkor számolni kell azzal az egyedi esztétikai élménnyel, amit a világos barna krémben lebegő piros paprikacafatkák és a sűrűn előforduló paprikamagok látványa okoz.
Na, ezeket a dolgokat egy habverővel, vagy kicsi adag esetén kézi tejhabosítóval verjük addig, amig a plafon izzadni nem kezd... de legalábbis amig nagyjából krém állaga nem lesz. (megjegyzem, hogy a túlvert tejszín humoros kis állatfajta és vajjá áll össze. Nos, valahogy egyetlen családtagom sem szerette eddig az édes, csokis vajat.) A kész krémet az első lelkesedés melegében rögvest tálalhatjuk.
Mindenkinek javaslom az élményt.
*SPOILER ON*
Nem égeti a szádat, nem csípi a nyelved, nem fogsz tőle harákolva a csapig menekülni, hogy kiidd a Dunát (Tiszát, Marost, Atlanti-óceánt, miegyebet)... édes, krémes, és csokis, ahogy kell...
Aztán amikor a torkodhoz ér, elkezd finoman csípni. Na, nem kell félni, ha nem túlzod el az adagot, akkor alig fogod érezni.
Csipked majd egy picit egészen a következő kanálig.
Aztán egyszercsak elfogy.
*SPOILER OFF*
Egyébként nem kergültem meg és nem néztem túl sokat a Csokoládé DVD-t. Egyszerűen csak volt szerencsém megkóstolni a Tortuga nevezetű műintézmény chilis csokoládés parféját és sajnos csoki és chili rajongó is vagyok.
Az imént vándorolt a gyomromba némi chilis csokikrém. Na, nem kell megijedni, egyrészt nem hülyültem meg, másrészt ez nem egy sámánikus ritus félresikerült mellékterméke. Esőtáncot sem jártam a készítése közben. Nem kellett hozzá sok dolog:
személyenként cca. 3 teáskanálnyi csokikrém (lehet kapni üvegben és műanyag flakonban is, eredetileg tán díszítésre szánták)
kb. 1 dl habtejszín
némi chilipor (na, ezzel vigyázzunk, mert túladagolás esetén fennáll a veszély, hogy Emberünk fennhangon tüzet lihelve lefordul a székről)
Egyébként használhatunk Erős Pistát is, de akkor számolni kell azzal az egyedi esztétikai élménnyel, amit a világos barna krémben lebegő piros paprikacafatkák és a sűrűn előforduló paprikamagok látványa okoz.
Na, ezeket a dolgokat egy habverővel, vagy kicsi adag esetén kézi tejhabosítóval verjük addig, amig a plafon izzadni nem kezd... de legalábbis amig nagyjából krém állaga nem lesz. (megjegyzem, hogy a túlvert tejszín humoros kis állatfajta és vajjá áll össze. Nos, valahogy egyetlen családtagom sem szerette eddig az édes, csokis vajat.) A kész krémet az első lelkesedés melegében rögvest tálalhatjuk.
Mindenkinek javaslom az élményt.
*SPOILER ON*
Nem égeti a szádat, nem csípi a nyelved, nem fogsz tőle harákolva a csapig menekülni, hogy kiidd a Dunát (Tiszát, Marost, Atlanti-óceánt, miegyebet)... édes, krémes, és csokis, ahogy kell...
Aztán amikor a torkodhoz ér, elkezd finoman csípni. Na, nem kell félni, ha nem túlzod el az adagot, akkor alig fogod érezni.
Csipked majd egy picit egészen a következő kanálig.
Aztán egyszercsak elfogy.
*SPOILER OFF*
Egyébként nem kergültem meg és nem néztem túl sokat a Csokoládé DVD-t. Egyszerűen csak volt szerencsém megkóstolni a Tortuga nevezetű műintézmény chilis csokoládés parféját és sajnos csoki és chili rajongó is vagyok.
Kitettem egy új linket ide balra. Építészek. Érdemes megnézegetni a honlapjuk többi részét is. Furcsamód az építész egy olyan állatfaj, melynek egyedei hajlamosak véresen komolyan venni magukat, ez egy kellemes kivétel.
Más. A hosszú hétvége azzal bosszulta meg magát, hogy ma be kellett jönni dolgozni. Sőt, suliba is kellett volna menni, de arra már végképp nem vállalkoztam.
A másik bosszú az volt, amikor hétfőn egy kiruccanás keretében úgy döntött a csapat, hogy megmássza a hollókői várhegyet és utána még a Salgó-várhoz is felcaplatunk. A kaptató fő poénja pedig egyértelműen a lanyhán olvadozó, kásás hómaradék volt.
A télben eltunyult kis testem nem szerette az igénybevételt, hogy őszinte legyek és némi lábfájással karöltve kezdett sztrájkolni. Arról már nem is beszélek, hogy Vader Nagyúr méltán vehetett volna leckéket tőlem, úgy ziháltam a lejtő végén. A tetején. Nem az alján.
Úgyhogy mostanában kicsit nagyobb erőbedobással csinálok esténként felüléseket a tévé előtt...
Más. A hosszú hétvége azzal bosszulta meg magát, hogy ma be kellett jönni dolgozni. Sőt, suliba is kellett volna menni, de arra már végképp nem vállalkoztam.
A másik bosszú az volt, amikor hétfőn egy kiruccanás keretében úgy döntött a csapat, hogy megmássza a hollókői várhegyet és utána még a Salgó-várhoz is felcaplatunk. A kaptató fő poénja pedig egyértelműen a lanyhán olvadozó, kásás hómaradék volt.
A télben eltunyult kis testem nem szerette az igénybevételt, hogy őszinte legyek és némi lábfájással karöltve kezdett sztrájkolni. Arról már nem is beszélek, hogy Vader Nagyúr méltán vehetett volna leckéket tőlem, úgy ziháltam a lejtő végén. A tetején. Nem az alján.
Úgyhogy mostanában kicsit nagyobb erőbedobással csinálok esténként felüléseket a tévé előtt...
szerda, március 16, 2005
péntek, március 11, 2005
Íme, egy újabb gyöngyszem. Úgy tűnik, hogy a szállodaiparban nagy hangsúlyt fektetnek a többnyelvű tájékoztatásra. Ez dícséretes. És a potenciális vendégek míves, nyelvi szórakoztatását is dícséretesnek tartom... *elvonul fuldokolva röhögni*
Na, kéremszépen. Mostan itten az vanik, hogy baromira nincsen időm. Amikor lenne, akkor alszom, vagy plüsskutyákat szórakoztatok.
A meló körülöttem jelenleg nem csak rétegekben, de immáron hegyekben álldogál. Réteges hegyekben. Tiszta földtörténet az asztalom. Az új asztalom! Mellesleg. Merthogy beköltöztem a legjobb sarokba az irodában. Mindent látok, engem pedig senki sem lát. Csak éppen nem használom ki, fene a luxusát neki! Valahogy nem csetelem, emilezem, netezem, szexlapozom szarrá magam. Valahogy nem is hiányzik. Pedig csaknem egy éve kezdtem éppen azt hinni, hogy netmániássá váltam. De nem. Tévedtem. Lassacskán olybá tűnik, hogy az Élet, az a rongyos, törekszik az egyensúlyra, és adogatja vissza azt az ellébecolt másfél évet, amit a jólfizetett semmiben üldögéltem lassan száradó babérok között. Na, azért aggódni nem kell, cseppet sem bánom ezt, sőt panaszkodni sincsen sem kedvem, sem okom. Éppenhogy valami ilyesféle az, amit szeret az én kis lelkem. Pörgés, adrenalin, kávé, csoki és más finom falatok. Lassacskán már nincs is sötét, amikor elindulok hazafelé. Hát kívánhatnék ennél többet? Mondjuk 36 órás napot.
A meló körülöttem jelenleg nem csak rétegekben, de immáron hegyekben álldogál. Réteges hegyekben. Tiszta földtörténet az asztalom. Az új asztalom! Mellesleg. Merthogy beköltöztem a legjobb sarokba az irodában. Mindent látok, engem pedig senki sem lát. Csak éppen nem használom ki, fene a luxusát neki! Valahogy nem csetelem, emilezem, netezem, szexlapozom szarrá magam. Valahogy nem is hiányzik. Pedig csaknem egy éve kezdtem éppen azt hinni, hogy netmániássá váltam. De nem. Tévedtem. Lassacskán olybá tűnik, hogy az Élet, az a rongyos, törekszik az egyensúlyra, és adogatja vissza azt az ellébecolt másfél évet, amit a jólfizetett semmiben üldögéltem lassan száradó babérok között. Na, azért aggódni nem kell, cseppet sem bánom ezt, sőt panaszkodni sincsen sem kedvem, sem okom. Éppenhogy valami ilyesféle az, amit szeret az én kis lelkem. Pörgés, adrenalin, kávé, csoki és más finom falatok. Lassacskán már nincs is sötét, amikor elindulok hazafelé. Hát kívánhatnék ennél többet? Mondjuk 36 órás napot.
csütörtök, február 24, 2005
Ja, eltűnt a a fordítóprogramok remekműve, de én megmentettem nektek jól!
Ehun e.
Aki pedig szeretne játszani, annak ajánlom figyelmébe az Intertrans ingyenes szórakoztató szolgáltatását.
Ehun e.
Aki pedig szeretne játszani, annak ajánlom figyelmébe az Intertrans ingyenes szórakoztató szolgáltatását.
Reggel a rigókkal keltem. Ott virityoltak a konyhaablakban, amikor a szokásos reggeli teát lötyköltem éppen. Na, nem mondom, hogy ettől éberebb lettem volna. Bár a hajnali öt órához képest meglehetősen frissnek éreztem magam.
Oké-oké, tudom, baromállat vagyok, de bevallom, azért élvezem a dolgot. Hét óra és én már itt csücsülök a melóhelyen, és megnyugtat a tudat, hogy még két órán keresztül senki nem fog nyaggatni, zaklatni, zargatni semmivel sem. Tehát elintézhetem végre a neteznivalóimat, az elintéznivalóimat, és már említettem, hogy nem vagyok normális, mert melózni is fogok egy kicsit. Egyszerű és banális oka van ám az egésznek és nem a kevéssé titkolt ferde hajlamaim, nem: Szőkehercegnek dolga akadt a közelben és igen, ennyire korán. Mondjuk maradhattam volna otthon is aludni, de akkor várna még rám 3 átszállás, cca. 3/4 óra zötyögés és vagy 1/4 óra gyaloglás. Kényelmes, lusta disznó vagyok, na.
...viszont összetalálkoztam a takarítónővel, sőt megelőztem, sőt mindenkit megelőztem!
Azért ebből nem csinálunk rendszert!
Oké-oké, tudom, baromállat vagyok, de bevallom, azért élvezem a dolgot. Hét óra és én már itt csücsülök a melóhelyen, és megnyugtat a tudat, hogy még két órán keresztül senki nem fog nyaggatni, zaklatni, zargatni semmivel sem. Tehát elintézhetem végre a neteznivalóimat, az elintéznivalóimat, és már említettem, hogy nem vagyok normális, mert melózni is fogok egy kicsit. Egyszerű és banális oka van ám az egésznek és nem a kevéssé titkolt ferde hajlamaim, nem: Szőkehercegnek dolga akadt a közelben és igen, ennyire korán. Mondjuk maradhattam volna otthon is aludni, de akkor várna még rám 3 átszállás, cca. 3/4 óra zötyögés és vagy 1/4 óra gyaloglás. Kényelmes, lusta disznó vagyok, na.
...viszont összetalálkoztam a takarítónővel, sőt megelőztem, sőt mindenkit megelőztem!
Azért ebből nem csinálunk rendszert!
péntek, február 18, 2005
Mostmár írni is fogok, ígérem. Az elmúlt sok napnyi suli kivette az energiáimat, megölte a témákat és temporális agyhalált okozott. A károk felmérése megtörtént, a helyreállítás folyamatban.
Addig elárulhatná valaki, hogy a spoiler cipőre vajon kell-e neon és ha igen, akkor jó-e a kék, és a villámgéppuska vajon működik-e a vizsgákon is. Ezeket rajtam - vagyis a blogomon - keresték.
Addig elárulhatná valaki, hogy a spoiler cipőre vajon kell-e neon és ha igen, akkor jó-e a kék, és a villámgéppuska vajon működik-e a vizsgákon is. Ezeket rajtam - vagyis a blogomon - keresték.
kedd, február 08, 2005
hétfő, február 07, 2005
Kérem, adják nekem ide a panaszkönyvet!
Hétvégén előszedtem egy újabb üveg Therodorát, mert szomjas voltam. Ebben semmi különös nincs eddig. Én is ezt hittem. Csak ebben az üvegben nem 1.5 liternyi lötty volt, hanem 0.15 liternyi. Néztem, nézegettem, forgattam, de nem lett több.
Talán egy szemfüles vásárló a Tescoban kivette a leragasztott hatos csomagból és megitta a 9/10-ét, majd visszatette... és újra lezsugorfóliázta. De hogy még a kupakot is visszahegesztette a palackra, az már valódi szemfülességre vall. Minden elismerésem.
Aztán eszembejutott, hogy lehet, hogy a palackozók közül volt valaki szomjas. Szegényke. Szerintem megihatta volna a hatos csomag többi üvegéből is azt a 9/10-et.
Egyszóval megtizedelték a vizemet, kéremalássan. Új adónemet vezettek be. És ugye, hogy a jófene fogja felhívni a kékkúti ügyfélszolgálatot, hogy cca. 80 ft-ért anyázzon?
Új bekezdés.
Új sor.
Új oldal.
Nagybetű, piros tinta.
Szemfüles gyorsétterem üzemeltetők kitalálták, hogy csak akkor mehetsz a mosdójukba, ha vásároltál valamit. Biztosan nagy veszteség volt nekik, hogy naponta kábé 120 ember betévelygett, és vásárlás nélkül egyből a mosdó felé vette az irányt. Majd ott ötször lehúzta a WC-t, mert hasmenése volt és az időzáras csapnál meg is fürdött, majd kimosta a ruháját. Igen, azt hiszem, ezért érte meg kóddal működő ajtózárat felszerelni, amit csak a blokkod aljára nyomtatott ezerötszázjegyű számkombinációval tudsz kinyitni. A blokkodat nem ruházhatod át az általad megsajnált rászorulókra. Azt egyenesen a takarítónő tiltja meg neked bicskanyitógató hangnemben. Mintha nem én hagytam volna már ott egy valag pénzt. Mosdóhasználat nélkül. Őszintén reméljük, majd egyszer az is lesz kényelmetlen helyzetben, aki ezt az egészet kitalálta, meg a bicskanyitogató takarítóboszorka is.
A Burger Kingben viszont tudtommal még mindig ingyenes a mosdóhasználat. És a kajáik is jobbak. Arra a havi cca. két alkalomra megjegyzem magamnak.
Na, mára leteszem a panaszkönyvet.
Ritka szerencse a neten nagyfelbontású képeket találni. Főképpen nem rajzokat. Főképpen nem a chartes-i gótikus katedrális teljes és részletes homlokzatát fiatornyostul, téglástul, cserepestül, szobrostul, mütyürkéstül. Holnap csak azért fogok korábban besunnyogni a melóhelyre, hogy suttyomban kinyomtassam ezt a falraillő gyönyörűséget. Fogadja hálámat az a mániákus, aki ilyeneket csinál, és főképpen azért, mert kiteszi a netre.
Hétvégén előszedtem egy újabb üveg Therodorát, mert szomjas voltam. Ebben semmi különös nincs eddig. Én is ezt hittem. Csak ebben az üvegben nem 1.5 liternyi lötty volt, hanem 0.15 liternyi. Néztem, nézegettem, forgattam, de nem lett több.
Talán egy szemfüles vásárló a Tescoban kivette a leragasztott hatos csomagból és megitta a 9/10-ét, majd visszatette... és újra lezsugorfóliázta. De hogy még a kupakot is visszahegesztette a palackra, az már valódi szemfülességre vall. Minden elismerésem.
Aztán eszembejutott, hogy lehet, hogy a palackozók közül volt valaki szomjas. Szegényke. Szerintem megihatta volna a hatos csomag többi üvegéből is azt a 9/10-et.
Egyszóval megtizedelték a vizemet, kéremalássan. Új adónemet vezettek be. És ugye, hogy a jófene fogja felhívni a kékkúti ügyfélszolgálatot, hogy cca. 80 ft-ért anyázzon?
Új bekezdés.
Új sor.
Új oldal.
Nagybetű, piros tinta.
Szemfüles gyorsétterem üzemeltetők kitalálták, hogy csak akkor mehetsz a mosdójukba, ha vásároltál valamit. Biztosan nagy veszteség volt nekik, hogy naponta kábé 120 ember betévelygett, és vásárlás nélkül egyből a mosdó felé vette az irányt. Majd ott ötször lehúzta a WC-t, mert hasmenése volt és az időzáras csapnál meg is fürdött, majd kimosta a ruháját. Igen, azt hiszem, ezért érte meg kóddal működő ajtózárat felszerelni, amit csak a blokkod aljára nyomtatott ezerötszázjegyű számkombinációval tudsz kinyitni. A blokkodat nem ruházhatod át az általad megsajnált rászorulókra. Azt egyenesen a takarítónő tiltja meg neked bicskanyitógató hangnemben. Mintha nem én hagytam volna már ott egy valag pénzt. Mosdóhasználat nélkül. Őszintén reméljük, majd egyszer az is lesz kényelmetlen helyzetben, aki ezt az egészet kitalálta, meg a bicskanyitogató takarítóboszorka is.
A Burger Kingben viszont tudtommal még mindig ingyenes a mosdóhasználat. És a kajáik is jobbak. Arra a havi cca. két alkalomra megjegyzem magamnak.
Na, mára leteszem a panaszkönyvet.
Ritka szerencse a neten nagyfelbontású képeket találni. Főképpen nem rajzokat. Főképpen nem a chartes-i gótikus katedrális teljes és részletes homlokzatát fiatornyostul, téglástul, cserepestül, szobrostul, mütyürkéstül. Holnap csak azért fogok korábban besunnyogni a melóhelyre, hogy suttyomban kinyomtassam ezt a falraillő gyönyörűséget. Fogadja hálámat az a mániákus, aki ilyeneket csinál, és főképpen azért, mert kiteszi a netre.
péntek, február 04, 2005
Ezek a csütörtökök nem jönnek be nekem mostanában. Már elindultam a megoldás felé és tegnap szabit vettem ki, de inkább otthon kellett volna maradni és arra is sajnálni a mozgási energiát, hogy megmoccanjak a meleg paplan alatt. Ehelyett rohangásztam. Suli, könyvelő, régi albérlet, doki... Ezenközben a könyvelőnél úgy meghúztam a hátam, hogy a fél vállam ideiglenesen szinte lebénult. Lehajolok, halk nyüszítés, majd úgy mozogtam a nap hátralévő részében, mint egy olajozatlan protokolldroid. Otthon kellett volna maradni! Estére hőemelkedés, halk vinnyogásokkal és kenetlen ajtós nyikorgással. Aludni ilyenkor persze csak egyféle pozitúrában lehet, ami naná, hogy nem az, amit a kis lelkem megszokott, ergo óránkénti ébredés minden véletlen mozdulat után.
Nem vagyok kipihent. Morcos vagyok. És még mindig úgy mozgok, mint C-3PO...
Nem vagyok kipihent. Morcos vagyok. És még mindig úgy mozgok, mint C-3PO...
szerda, február 02, 2005
Engedtessék meg nekem egy kis szakirányú ömlengés.
Kipróbáltam tegnap este - még éppen nem félálomban - a kis modellező és renderelő programomat. Egyszerűen beleszerettem. Egyszerűen tök állat. Egyszerűen muszáj elmélyednem benne. Főleg, mert egyesek képesek olyanokat csinálni vele, hogy... hogy...izé... ihajcsuhaj! Na most ihajcsuhajt nekem is kell csinálnom, muszáj. Érzem idebenn, belül a késztetést rá.
Azt hiszem, ezt meg lehet érteni.
Kipróbáltam tegnap este - még éppen nem félálomban - a kis modellező és renderelő programomat. Egyszerűen beleszerettem. Egyszerűen tök állat. Egyszerűen muszáj elmélyednem benne. Főleg, mert egyesek képesek olyanokat csinálni vele, hogy... hogy...izé... ihajcsuhaj! Na most ihajcsuhajt nekem is kell csinálnom, muszáj. Érzem idebenn, belül a késztetést rá.
Azt hiszem, ezt meg lehet érteni.
kedd, február 01, 2005
Nem bírtam magammal, új linkek oldalt...
És itt is az eccerűség kedvéért.
3D és egyéb hasznosságok grafikusoknak, modellezőknek és csakúgy
Okosságok mindennapra
Azok a bunkó autósok
Nem, a mi kacsánk nem ilyen... de kiképzőőrmesternek ez is megteszi.
És itt is az eccerűség kedvéért.
3D és egyéb hasznosságok grafikusoknak, modellezőknek és csakúgy
Okosságok mindennapra
Azok a bunkó autósok
Nem, a mi kacsánk nem ilyen... de kiképzőőrmesternek ez is megteszi.
Túl vagyok a kávén. Koffein és szénhidrátadag a szervezetben pihen. Vagyis dehogy pihen! Dolgozik! Mondjuk én nem dolgozom, hanem hülyeségeket csinálok, például postolgatok mániákus módjára.
Tegnapelőtt megtanult a kacsa lélegezni. Ennek az lett az eredménye, hogy Szőkeherceg a nevetéstől vinnyogva csak annyit bírt ismételgetni, hogy hagyjam abba, mert nagyon aranyoooos! Kikészítem a pasit a kacsával. Viszont a kacsa szőre a sok bábozástól és moncsorgatástól kezd megviselt lenni. Lassan el kell küldenem Kacsamosóba (based on Tigrismosó)... vagy legalább meg kell fésülni.
Mára legyen elég ennyi post.
Keresőszó: cthulhu, mozdony. Az előbbi csápost sajnos nem ismerem személyesen, az utóbbiról linkek baloldalt találhatók. Kéremkapcsojjaki!
Tegnapelőtt megtanult a kacsa lélegezni. Ennek az lett az eredménye, hogy Szőkeherceg a nevetéstől vinnyogva csak annyit bírt ismételgetni, hogy hagyjam abba, mert nagyon aranyoooos! Kikészítem a pasit a kacsával. Viszont a kacsa szőre a sok bábozástól és moncsorgatástól kezd megviselt lenni. Lassan el kell küldenem Kacsamosóba (based on Tigrismosó)... vagy legalább meg kell fésülni.
Mára legyen elég ennyi post.
Keresőszó: cthulhu, mozdony. Az előbbi csápost sajnos nem ismerem személyesen, az utóbbiról linkek baloldalt találhatók. Kéremkapcsojjaki!
Agymenésem van. Ez ilyenkor veszélyes tud lenni. Pedig még a napi kávéadagomat sem ittam meg. Sőt, ki sem aludtam magam.
Tehát reggel bóbiskolás közben kitaláltam az új hobbimat. Hobbi mindenkinek kell. Így legalább tudom már, hogy a nem létező szabadidőmben mit kéne csinálnom. Egyesek hajókat, repülőket modelleznek, nos, akkor én házakat fogok! Ugye, mindenki meglepődött?! Neeem, nem a melómat viszem haza. Ne tessék értem aggódni, nem vesztem meg, az eszem sem veszett el két hajfestés között. Egyszerűen rájöttem, hogy azok a házak, amiket kitaláltam gótikus-orientális és gótikus-gőzös témában, sokkal jobban festenének renderelve, mint papíron. Tehát kalandra fel, reszkessenek a vektorok és a poligonok! Jövök!
Tehát reggel bóbiskolás közben kitaláltam az új hobbimat. Hobbi mindenkinek kell. Így legalább tudom már, hogy a nem létező szabadidőmben mit kéne csinálnom. Egyesek hajókat, repülőket modelleznek, nos, akkor én házakat fogok! Ugye, mindenki meglepődött?! Neeem, nem a melómat viszem haza. Ne tessék értem aggódni, nem vesztem meg, az eszem sem veszett el két hajfestés között. Egyszerűen rájöttem, hogy azok a házak, amiket kitaláltam gótikus-orientális és gótikus-gőzös témában, sokkal jobban festenének renderelve, mint papíron. Tehát kalandra fel, reszkessenek a vektorok és a poligonok! Jövök!
Magába szippantott a konyha, mint egy időanomáliákkal tarkított fekete lyuk (Megfogott a Star Trek. Olyan gyönyörű szavakat használnak! ).
Át fogok változni konyhatündérré. És mindenkit elvarázsolok. Kit ezzé, kit azzá. Most például disznót varázsoltam fasírttá, meg port krumplipürévé. A por megmagasztosulása a krumplipüré. Porból lett és krumplipürévé lesz... Azért azt utálnám, ha pormacskák helyett krumplipürémacskákra kéne vadásznom... Már így is veszélyes ellenfelek.
Át fogok változni konyhatündérré. És mindenkit elvarázsolok. Kit ezzé, kit azzá. Most például disznót varázsoltam fasírttá, meg port krumplipürévé. A por megmagasztosulása a krumplipüré. Porból lett és krumplipürévé lesz... Azért azt utálnám, ha pormacskák helyett krumplipürémacskákra kéne vadásznom... Már így is veszélyes ellenfelek.
péntek, január 28, 2005
Kiküldött csapatainkat csak nagy nehézségek árán tudtuk visszahozni a konyhafrontról. (Valamiért azt hiszem, túl sokat néztem az Elit alakulatot.)
Jelentem, megküzdöttem a borsóhadakkal. És én győztem. Majdnem borsóleves lett belőle persze - szerintem ez az én átkom, de majd megtanulom, hogy a lé sosem annyi, amennyinek látszik, hanem sokkal több - , de egy isteni sugallat hatására időben beleborítottam még egy borsókonzervet az alakuló trutyiba. Így már valóban kétszemélyes adag lett belőle.
Reggelre pedig megkötött és főzelékállaga lett. Lassan kezd bennem formálódni egy elmélet a habarcsok és a rántások közti rokonságról. Csak a habarcsok nem szoktak csomósodni.
Vélekedéseim szerint azonban a tákolmányom nem csak ehető, de finom is. Ez azonban csak az ebéd után fog kiderülni. Addig lehet fogadásokat kötni.
Jelentem, megküzdöttem a borsóhadakkal. És én győztem. Majdnem borsóleves lett belőle persze - szerintem ez az én átkom, de majd megtanulom, hogy a lé sosem annyi, amennyinek látszik, hanem sokkal több - , de egy isteni sugallat hatására időben beleborítottam még egy borsókonzervet az alakuló trutyiba. Így már valóban kétszemélyes adag lett belőle.
Reggelre pedig megkötött és főzelékállaga lett. Lassan kezd bennem formálódni egy elmélet a habarcsok és a rántások közti rokonságról. Csak a habarcsok nem szoktak csomósodni.
Vélekedéseim szerint azonban a tákolmányom nem csak ehető, de finom is. Ez azonban csak az ebéd után fog kiderülni. Addig lehet fogadásokat kötni.
csütörtök, január 27, 2005
Kezd enyhe szivatás szaga lenni annak, hogy már a kilencedik idióta levelet kapom... De egészen kultúráltan, fapofájú komolysággal kell válaszolni, elvégre ez hivatalos. Egy idő után megszokja az ember. Mostanában már-már jóízűen kuncogok rajta, amikor a társtervezőink tépik a hajukat a nekik továbbított kérdésektől. Hát hiába, ez már a káröröm. Állítólag ez volt az utolsó egyébként. Nagyon bízom benne, hogy tényleg...
Este megpróbálok borsóból főzeléket alkotni. Ezt annak a kedves sorstársnak is üzenem, aki a babfőzelék elkészítését kereste. Itt. Holott azon az oldalon még nem is jártam a szakácskönyvben.
Este megpróbálok borsóból főzeléket alkotni. Ezt annak a kedves sorstársnak is üzenem, aki a babfőzelék elkészítését kereste. Itt. Holott azon az oldalon még nem is jártam a szakácskönyvben.
Tegnap nem hagyott postolni ez a rakás retek. Úgyhogy lemaradt a nagyérdemű a lelkendezésről, hogy végre a vizsgaidőszaknak és hogy végre lesz egy kis időm mindenfélét rajzolgatni.
Sőt, még mielőtt elsírtam volna, hogy a sarokban foglalja a helyet egy kicsit poros, de még nagyon jól működő CRT-monitor, már meg is vették. Én meg kiélvezhetem a nagyobb és laposabb és élesebb és szebb monitoron való rajzolás előnyeit. Nem, nem rajztáblának, vagy papíralátétnek fogom használni, nyugi!
Sőt, még mielőtt elsírtam volna, hogy a sarokban foglalja a helyet egy kicsit poros, de még nagyon jól működő CRT-monitor, már meg is vették. Én meg kiélvezhetem a nagyobb és laposabb és élesebb és szebb monitoron való rajzolás előnyeit. Nem, nem rajztáblának, vagy papíralátétnek fogom használni, nyugi!
csütörtök, január 20, 2005
szerda, január 19, 2005
Elnemküldött levelek mappa.
Kapsz egy faxot, hogy válaszolj rá azonnal, mert sürgős. Úgyhogy nekiülsz a válasznak. Aztán felmegy a vércukor szinted írás közben. Aztán ütöd a billentyűzetet, pedig az nem hibás... majd pedig nem küldi el a levelet a címzettnek. Inkább nem. Jobb, ha nem.
"Tisztelt Címzett Úr!
A 842/789-5584 iktatószámú levelében feltett (meglehetősen idióta) kérdéseire a válaszaim a következők:
1.) Persze hogy lejárt az ELMŰ nyilatkozat, maga marha, hiszen már lassan két éve adtuk be engedélyezésre ezt a nyomorult tervet! Különbenis minek magának az árajánlathoz ELMŰ nyilatkozat, mi??!
2.) A Tűzoltóság nyilatkozata ott van az orra előtt! Ha kinyitná a kis kacsóival azt a fra.. szóval a mellékelt tervdokumentációt, akkor megtalálná, de most leírom magának, hogy ne keresgélje sokáig, mert még elfárad. A 451. oldalon az Építési Engedélyben találja a Tűzoltó nyilatkozatát!
Így jó lesz?
Vakegér!
Csak feltart a buta kérdéseivel!
3.) A múltkor küldtem egy tizenöt pontos levelet (vagy három órát gépeltem miatta, maga nagyon csökevényes papucsállatka agyú ezmegaz!) az előző négy - hasonlóan idióta - levelére válaszolva, amiben kábé három helyen is leírtam, hogy az a nyomorék teraszburkolat a kertészeti tervrészben van kiírva. Hányszor írjam még le, hogy megértse és ne tegye fel megint ezt a kérdést?! Vagy ottmaradt a vágólapon és mindig újra és újra be fogja írni?
4.) Ki volt az a barom, aki a már meglévő (érti?! Már megépítették mások!!!) út rétegrendjét kérte magától? Látta kiírva bárhol is a költségvetésben? Ugye, hogy nem?! Akkor meg minek magának az a rétegrend? Menjen ki, azt' nézze meg, ha ennyire kell! Hülye paraszt!
Tisztelettel:
Bodza
a Dézsagyáros cég képviseletében
ui.: Ha még egyszer ennyire csökkentértelmű kérdéseket tesz fel, akkor... olyat teszek, de olyat!!!!..."
Például megint kipostolom.
Kapsz egy faxot, hogy válaszolj rá azonnal, mert sürgős. Úgyhogy nekiülsz a válasznak. Aztán felmegy a vércukor szinted írás közben. Aztán ütöd a billentyűzetet, pedig az nem hibás... majd pedig nem küldi el a levelet a címzettnek. Inkább nem. Jobb, ha nem.
"Tisztelt Címzett Úr!
A 842/789-5584 iktatószámú levelében feltett (meglehetősen idióta) kérdéseire a válaszaim a következők:
1.) Persze hogy lejárt az ELMŰ nyilatkozat, maga marha, hiszen már lassan két éve adtuk be engedélyezésre ezt a nyomorult tervet! Különbenis minek magának az árajánlathoz ELMŰ nyilatkozat, mi??!
2.) A Tűzoltóság nyilatkozata ott van az orra előtt! Ha kinyitná a kis kacsóival azt a fra.. szóval a mellékelt tervdokumentációt, akkor megtalálná, de most leírom magának, hogy ne keresgélje sokáig, mert még elfárad. A 451. oldalon az Építési Engedélyben találja a Tűzoltó nyilatkozatát!
Így jó lesz?
Vakegér!
Csak feltart a buta kérdéseivel!
3.) A múltkor küldtem egy tizenöt pontos levelet (vagy három órát gépeltem miatta, maga nagyon csökevényes papucsállatka agyú ezmegaz!) az előző négy - hasonlóan idióta - levelére válaszolva, amiben kábé három helyen is leírtam, hogy az a nyomorék teraszburkolat a kertészeti tervrészben van kiírva. Hányszor írjam még le, hogy megértse és ne tegye fel megint ezt a kérdést?! Vagy ottmaradt a vágólapon és mindig újra és újra be fogja írni?
4.) Ki volt az a barom, aki a már meglévő (érti?! Már megépítették mások!!!) út rétegrendjét kérte magától? Látta kiírva bárhol is a költségvetésben? Ugye, hogy nem?! Akkor meg minek magának az a rétegrend? Menjen ki, azt' nézze meg, ha ennyire kell! Hülye paraszt!
Tisztelettel:
Bodza
a Dézsagyáros cég képviseletében
ui.: Ha még egyszer ennyire csökkentértelmű kérdéseket tesz fel, akkor... olyat teszek, de olyat!!!!..."
Például megint kipostolom.
csütörtök, január 13, 2005
Tegnap már megint vizsga volt. A begyűjtött négyes után most olyan álmos vagyok, mint... mint... nagyon. És még a kávéfőző szűrőpapírja is elfogyott. És bár a kollegák nagyon találékony műszaki emberek és a skiccpausz áteresztőképességét is letesztelték (nem ereszt át), muszáj a Nescafénál maradnom, ha életben akarok maradni, mert a kísérleti kávét nem szeretem. Aztán majdcsak valaki megunja és vesz szűrőpapírt.
Megnéztem az AI-t pihenés végett. Én nemtom, ki mit tart arról a filmről, biztosan túl sokat vártam tőle, de szerintem a maci vitte el az egészet. Nélküle dögunalom és bődületes blődség lett volna. Viszont mostmár olyan macit akarok! Beszél, brummog és egyéniség! A csúcsjelenet, amikor odarohan megszeppenve az anyukához, hogy "Anyu, anyu!". Megmütyürgetném rendesen a kis szőrös testét! Szerintem isteni párbeszédeket tudnánk folytatni. És még varrni is tud! Valószínűleg vasalni is... Háhááá! Háztartási maci-robot!! * a szerző üdvözülten néz körül, hogy ki figyelt fel a korszakalkotó találmányra*
Az ufók meg elmehetnek a fenébe! Az egy akkora baromság volt a kétezeréves maszlaggal, hogy ha az elérzékenyültségtől nem bőgtem volna, akkor azért vinnyogok, mert fáj a hülyeség. És kivételesen nem a sajátom. Az csak másnak szokott fájni.
Megnéztem az AI-t pihenés végett. Én nemtom, ki mit tart arról a filmről, biztosan túl sokat vártam tőle, de szerintem a maci vitte el az egészet. Nélküle dögunalom és bődületes blődség lett volna. Viszont mostmár olyan macit akarok! Beszél, brummog és egyéniség! A csúcsjelenet, amikor odarohan megszeppenve az anyukához, hogy "Anyu, anyu!". Megmütyürgetném rendesen a kis szőrös testét! Szerintem isteni párbeszédeket tudnánk folytatni. És még varrni is tud! Valószínűleg vasalni is... Háhááá! Háztartási maci-robot!! * a szerző üdvözülten néz körül, hogy ki figyelt fel a korszakalkotó találmányra*
Az ufók meg elmehetnek a fenébe! Az egy akkora baromság volt a kétezeréves maszlaggal, hogy ha az elérzékenyültségtől nem bőgtem volna, akkor azért vinnyogok, mert fáj a hülyeség. És kivételesen nem a sajátom. Az csak másnak szokott fájni.
kedd, január 11, 2005
hétfő, január 10, 2005
Hát azt hittem, hogy majd a vizsgaidőszakban lesz időm mindenre. Egy frászt! De mekkora frászt! Még kevésbé van időm, mint egyébként. Főleg, hogy tehetségesen el is ba... khm... töltöm, ami lenne. Mert mikor jönne rá az ember lányára a főzhetnék, mint ilyenkor. Meg az iparművészkedhetnék...
Csináltam is egy marhajó kaspót. Másnéven virágcserepet. Első próbálkozásom volt a szalvétatechnikával. Extrának nem mondható, mert csak rálapogattam a kaspóra egy teljes szalvétát, de tök jó lett a végeredmény. Majd megmutatom alkalomadtán.
Aztán még lett körözött, meg salátakompozíció, túrós tészta...
Mindazonáltal négyes lett a szilárdságtan vizsgám, ami így másodszori nekifutásra is szép munka ebből az örök mumus tárgyból. Ezért is büszke vagyok magamra.
Nem is olyan sokára fürdeni tudok majd saját önteltségem tömjénfüstjében. Bár ennek vannak igazi szakértői, akikhez tanulni járhatnék.
Mániákus vásárlásom eredményeképpen ellepték a fürdőszobaszekrényt a tusfürdők. Mostantól mindenki tusfürdőt kap, akinek megtetszik a képe. Ha nem tetszik, akkor is. Csak azok majd a büdösekből kapnak. Ha magunkra hagyatkoznánk, szerintem kábé egy évszázad kéne ennyi kence elfürdéséhez. Bár ha belegondolok, van valami kellemesen sznob érzés abban, ha az ember egy 1978-as évjáratú tusfürdővel mosdik. "Hmmm, drágám, kérnék még abból a zamatos 85-ös déli fekvésű fabulonból..."
Csináltam is egy marhajó kaspót. Másnéven virágcserepet. Első próbálkozásom volt a szalvétatechnikával. Extrának nem mondható, mert csak rálapogattam a kaspóra egy teljes szalvétát, de tök jó lett a végeredmény. Majd megmutatom alkalomadtán.
Aztán még lett körözött, meg salátakompozíció, túrós tészta...
Mindazonáltal négyes lett a szilárdságtan vizsgám, ami így másodszori nekifutásra is szép munka ebből az örök mumus tárgyból. Ezért is büszke vagyok magamra.
Nem is olyan sokára fürdeni tudok majd saját önteltségem tömjénfüstjében. Bár ennek vannak igazi szakértői, akikhez tanulni járhatnék.
Mániákus vásárlásom eredményeképpen ellepték a fürdőszobaszekrényt a tusfürdők. Mostantól mindenki tusfürdőt kap, akinek megtetszik a képe. Ha nem tetszik, akkor is. Csak azok majd a büdösekből kapnak. Ha magunkra hagyatkoznánk, szerintem kábé egy évszázad kéne ennyi kence elfürdéséhez. Bár ha belegondolok, van valami kellemesen sznob érzés abban, ha az ember egy 1978-as évjáratú tusfürdővel mosdik. "Hmmm, drágám, kérnék még abból a zamatos 85-ös déli fekvésű fabulonból..."
szombat, január 01, 2005
csütörtök, december 30, 2004
Megígértem, hogy leírok pár receptet, de úgy döntöttem, hogy legegyszerűbb, ha megosztom a nagyérdeművel.
Íme.
Mogyorókrémes keksztekercs
Átirat
2(!) tekercshez:
1 zacskó darált háztartási keksz (500 g)
1 üveg Nutella, vagy bármilyen mogyorókrém (kb. 400 g)
1 kocka vaj (10 dkg)
1 bögre kávé (kb. 2 dl)
2 ek porcukor
A nutellát összekevered a vajjal, és jól eldolgozod, hogy ne legyenek benne fehér csomók. Vigyázat, mert mindenre ráragad! Tökig mogyorókrémes leszel, de legalább finom.
Ha lenyalogattad az ujjaidról és a falról a mgyorókrémet, jöhet a "tészta", Nyugi, nem kell sütni.
Belezuttyintod egy jó nagy dagasztótálba a kekszdarálékot és elkezded összedolgozni a kávéval, meg a porcukorral. Adagonként öntsd a kávét, mert megeshet, hogy a kívánt gyúrható és nyújtható massza helyett egy gusztustalan ragacsos trutyit kapsz és kivenni már nem lehet belőle folyadékot, hozzáadni viszont igen. Az ősi szabály, nagyanyáink is hamar rájöttek. Úgy a harmadik elcseszett babfőzelék után, ami végül bableves lett. Szóval legyen gyúrható és nyújtható a cucc. Oszd ketté. Mondjuk késsel.
Vegyél egy nagyjából 40-50 cm hosszú alufóliadarabot, terítsd ki az asztalon, kicsit vizezd be és kezdd el szétlapítani rajta a tészta egyik felét. Ha nincsen otthon férjfenyítő eszköz (lásd még: sodrófa), akkor megteszi egy jól lemosott üres borosüveg is. Egy picit azt is vizezd be, úgy nem tapad a masszához. Addig nyújtsd a tésztát, amig nem lesz szép négyszög alakú és kábé 5-7 mm vastag. Kábé ezt a vastagságot lehet feltekerni ugyanis. Kend be a mogyórós krém egyik felével. Megint olyan leszel a fejed búbjáig, de ne törődj vele. Nyald le, és tekerd össze a tésztát. Lehetőleg alufólia ne kerüljön bele, mert az ember furcsán fog nézni a sztaniolos süteményre. "Nagyon finom volt a papírostul megolvadt csoki, amit feltálaltál, drágám!"
Ha ez kész, csomagold be és tedd a hűtőbe. Nagyjából egy éjszaka alatt fogyasztható állagúra dermed. Vigyázat, mert melegben megint elkezd olvadni és minden csokis lesz! Azt már egymás ujjáról kell lenyalogatni. (Természetesen a másik adag tésztával is ugyanezt végig kell csinálni, de lehet készíteni fél adagnyi hozzávalóból egy tekercset is)
Kisebb társaságban (4-5 fő) kábé 10 percig él egy mogyorós tekercs. Nagyjából fél óra az elkészítése, plusz a kötési idő.
Joghurttorta
Átirat
4 doboz vaníliás, vagy bármilyen gyümölcsös joghurt (6 dl)
1 csomag étkezési zselatin (10 g), nem tortazselé!
1 zacskó tejszínhabpor
1.5 dl tej
2-3 ek. cukor
banán, vagy más gyümölcs
háztartási keksz
Verd fel a tejszínhabport a tejjel. Pont úgy, ahogy a használati utasításon is leírták. Nagyjából 2-3 perc turbó fokozaton. Ha égett motor szagot érzel, akkor elég az 5-ös fokozat is. Álld meg, hogy ne nyalakodj bele, mert minden cseppjére szükség lesz.
Önts egy kétliteres edénybe két doboz joghurtot, a cukrot és a zselatint. És nagyon enyhe melegítés mellett kavargasd addig, amig a zselatin nem apró kristályokban áll, hanem elkeveredett és már nem lehet észrevenni. Ne forrjon a joghurt! Inkább vedd le néha a tűzről, de ne forrjon!
Ha ez kész, akkor kavard hozzá a maradék két doboznyi joghurtot és óvatosan a tejszínhabot is. Tudod: ne törjön össze a hab. Nemtom, milyen az összetört hab, de vigyázva, ez a lényeg.
Akkor most végy elő egy nagyjából literes valamit, amibe beleteszed a kész masszát. Tapasztalat alapján a Carte D'Or fagyik doboza tökéletesen megfelel, ugyanis pont belefér az egész. Béleld ki folpack-kal. Ez azért kell, mert ha nem teszed, akkor maximum baltával, vagy kanállal tudod majd kiszedni a kész sütit.
Tegyél az aljára egy sor háztartási kekszet. Önts rá egy kis masszát. Szórj rá banánszeleteket (vagy bármilyen gyümölcsöt, ami jólesik), megint massza, megint banán, massza, banán, massza... ha elfogyott a massza (a maradék banánt bevághatod a szádba, egye fene!), akkor a tetejére is tegyél egy sor háztartási kekszet. Ha ügyesek voltunk, akkor éppen belefért a dobozba. Takard le egy réteg folpack-kal és tedd be a hűtőbe, hogy megköthessen. Nagyjából 12 óra elég arra, hogy vágható keménységű legyen.
Házi béjlíz
5 dl tejszín (az pont fél liter)
2 dl rum (vagy tengerész jellegű ital) (a sütőrumot mellőzd, az nagyon enyhe)
2 db tojás (csak a héja nem kell)
6 ek. cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 csomag valamilyen kapucsínópor (mondjuk az ír krémlikőrös pont jó)
A tojásokat keverd össze a sok cukorral jól. Aztán öntögess hozzá mindent, próbáld meg összekeverni. Ne keseredj el, ha nem megy túl jól. Öntsd egy ásványvizes palackba és rázd, de eszeveszettül. Látod, máris összekeveredett az egész.
Azért lehetőleg szűrd át "tálalás" előtt.
A nyers tojások miatt ne álljon túl sokat a hűtőben!
Mindenkinek jóétvágyat és kellemes kotyvasztást!
Íme.
Mogyorókrémes keksztekercs
Átirat
2(!) tekercshez:
1 zacskó darált háztartási keksz (500 g)
1 üveg Nutella, vagy bármilyen mogyorókrém (kb. 400 g)
1 kocka vaj (10 dkg)
1 bögre kávé (kb. 2 dl)
2 ek porcukor
A nutellát összekevered a vajjal, és jól eldolgozod, hogy ne legyenek benne fehér csomók. Vigyázat, mert mindenre ráragad! Tökig mogyorókrémes leszel, de legalább finom.
Ha lenyalogattad az ujjaidról és a falról a mgyorókrémet, jöhet a "tészta", Nyugi, nem kell sütni.
Belezuttyintod egy jó nagy dagasztótálba a kekszdarálékot és elkezded összedolgozni a kávéval, meg a porcukorral. Adagonként öntsd a kávét, mert megeshet, hogy a kívánt gyúrható és nyújtható massza helyett egy gusztustalan ragacsos trutyit kapsz és kivenni már nem lehet belőle folyadékot, hozzáadni viszont igen. Az ősi szabály, nagyanyáink is hamar rájöttek. Úgy a harmadik elcseszett babfőzelék után, ami végül bableves lett. Szóval legyen gyúrható és nyújtható a cucc. Oszd ketté. Mondjuk késsel.
Vegyél egy nagyjából 40-50 cm hosszú alufóliadarabot, terítsd ki az asztalon, kicsit vizezd be és kezdd el szétlapítani rajta a tészta egyik felét. Ha nincsen otthon férjfenyítő eszköz (lásd még: sodrófa), akkor megteszi egy jól lemosott üres borosüveg is. Egy picit azt is vizezd be, úgy nem tapad a masszához. Addig nyújtsd a tésztát, amig nem lesz szép négyszög alakú és kábé 5-7 mm vastag. Kábé ezt a vastagságot lehet feltekerni ugyanis. Kend be a mogyórós krém egyik felével. Megint olyan leszel a fejed búbjáig, de ne törődj vele. Nyald le, és tekerd össze a tésztát. Lehetőleg alufólia ne kerüljön bele, mert az ember furcsán fog nézni a sztaniolos süteményre. "Nagyon finom volt a papírostul megolvadt csoki, amit feltálaltál, drágám!"
Ha ez kész, csomagold be és tedd a hűtőbe. Nagyjából egy éjszaka alatt fogyasztható állagúra dermed. Vigyázat, mert melegben megint elkezd olvadni és minden csokis lesz! Azt már egymás ujjáról kell lenyalogatni. (Természetesen a másik adag tésztával is ugyanezt végig kell csinálni, de lehet készíteni fél adagnyi hozzávalóból egy tekercset is)
Kisebb társaságban (4-5 fő) kábé 10 percig él egy mogyorós tekercs. Nagyjából fél óra az elkészítése, plusz a kötési idő.
Joghurttorta
Átirat
4 doboz vaníliás, vagy bármilyen gyümölcsös joghurt (6 dl)
1 csomag étkezési zselatin (10 g), nem tortazselé!
1 zacskó tejszínhabpor
1.5 dl tej
2-3 ek. cukor
banán, vagy más gyümölcs
háztartási keksz
Verd fel a tejszínhabport a tejjel. Pont úgy, ahogy a használati utasításon is leírták. Nagyjából 2-3 perc turbó fokozaton. Ha égett motor szagot érzel, akkor elég az 5-ös fokozat is. Álld meg, hogy ne nyalakodj bele, mert minden cseppjére szükség lesz.
Önts egy kétliteres edénybe két doboz joghurtot, a cukrot és a zselatint. És nagyon enyhe melegítés mellett kavargasd addig, amig a zselatin nem apró kristályokban áll, hanem elkeveredett és már nem lehet észrevenni. Ne forrjon a joghurt! Inkább vedd le néha a tűzről, de ne forrjon!
Ha ez kész, akkor kavard hozzá a maradék két doboznyi joghurtot és óvatosan a tejszínhabot is. Tudod: ne törjön össze a hab. Nemtom, milyen az összetört hab, de vigyázva, ez a lényeg.
Akkor most végy elő egy nagyjából literes valamit, amibe beleteszed a kész masszát. Tapasztalat alapján a Carte D'Or fagyik doboza tökéletesen megfelel, ugyanis pont belefér az egész. Béleld ki folpack-kal. Ez azért kell, mert ha nem teszed, akkor maximum baltával, vagy kanállal tudod majd kiszedni a kész sütit.
Tegyél az aljára egy sor háztartási kekszet. Önts rá egy kis masszát. Szórj rá banánszeleteket (vagy bármilyen gyümölcsöt, ami jólesik), megint massza, megint banán, massza, banán, massza... ha elfogyott a massza (a maradék banánt bevághatod a szádba, egye fene!), akkor a tetejére is tegyél egy sor háztartási kekszet. Ha ügyesek voltunk, akkor éppen belefért a dobozba. Takard le egy réteg folpack-kal és tedd be a hűtőbe, hogy megköthessen. Nagyjából 12 óra elég arra, hogy vágható keménységű legyen.
Házi béjlíz
5 dl tejszín (az pont fél liter)
2 dl rum (vagy tengerész jellegű ital) (a sütőrumot mellőzd, az nagyon enyhe)
2 db tojás (csak a héja nem kell)
6 ek. cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 csomag valamilyen kapucsínópor (mondjuk az ír krémlikőrös pont jó)
A tojásokat keverd össze a sok cukorral jól. Aztán öntögess hozzá mindent, próbáld meg összekeverni. Ne keseredj el, ha nem megy túl jól. Öntsd egy ásványvizes palackba és rázd, de eszeveszettül. Látod, máris összekeveredett az egész.
Azért lehetőleg szűrd át "tálalás" előtt.
A nyers tojások miatt ne álljon túl sokat a hűtőben!
Mindenkinek jóétvágyat és kellemes kotyvasztást!
szerda, december 29, 2004
Dögfáradt vagyok.
Az még hagyján, hogy fél háromkor feküdtem, mert itt voltak a haverok, és a hangulat jó volt, dumáltunk, beszélgettünk és agyontömtem őket kajával, amit még Méregzsák is szembedícsért a maga szűkszavúan egyenes módján. És ez utóbbi nagyon jól esett. Meglepően kevés alkohol fogyott viszont (tán hely sem volt neki), de annyira nem is hiányzott. Asszem. Nekem legalábbis.
Szóval ez még hagyján volt. Sőt. Már hiányzott.
De ami reggel következett. Úgy háromnegyed hét tájékán... Na, az volt az, amit utáltam ma nagyon. Az nem hiányzott.
Előbb felkelni, aztán bemenni a melóhelyre. Mindez miért? Mert egy kis egyetemista kitalálta, hogy márpedig ő a mi cégünknél nyomtatja a diplomamunka előtanulmányát. (Magyarán az ún. komplex tervét.) Fene a fejébe. Egyébként megértem én, ritka szar dolog ám nyomtatás után rohangálni, amikor szorít a határidő. Drága a Copy General. Értem én... Mindent értek. Toleráns vagyok...
Nem volt kávé a melóhelyen, mert utolsó nap elfogyott, és nem vettek újat.
Türelmes vagyok.
Természetesen a jó építész mindent az utolsó, netán még azutáni pillanatra hagy. Holnap elutazik a gyerek, máskor nem ér rá, én meg ugrok, mert inkább ezt, minthogy szétbarmolják a gépemet vagy a nyomtatót, vagy a szervert. Különben sem értenek hozzá! Bahh! Rendes vagyok.
Persze természetes az is, hogy ilyenkor robban le a nyomtató. Lerobbant. Begyűrte a papírt. Megette. Felfalta. Nyammogott rajta. Aztán vinnyogott, hogy fáj neki. Kihúztuk belőle, mert kiköpni hülye szegény, aztán visszatömködtük. Harmadjára már működött is. Csak cca. egy órát csúsztunk. A használati utasítás persze szart sem ér, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. A papírevéshez képest ez már csak zárójeles probléma tud lenni.
Nem vagyok ideges.
Egyébként én is kis egyetemista vagyok, és nekem is kell néha nyomtatnom. Attól még utálhatom azt, aki miatt fel kellett kelnem négyórányi alvás után.
Most álmos vagyok. De toleráns és türelmes álmos!
Az még hagyján, hogy fél háromkor feküdtem, mert itt voltak a haverok, és a hangulat jó volt, dumáltunk, beszélgettünk és agyontömtem őket kajával, amit még Méregzsák is szembedícsért a maga szűkszavúan egyenes módján. És ez utóbbi nagyon jól esett. Meglepően kevés alkohol fogyott viszont (tán hely sem volt neki), de annyira nem is hiányzott. Asszem. Nekem legalábbis.
Szóval ez még hagyján volt. Sőt. Már hiányzott.
De ami reggel következett. Úgy háromnegyed hét tájékán... Na, az volt az, amit utáltam ma nagyon. Az nem hiányzott.
Előbb felkelni, aztán bemenni a melóhelyre. Mindez miért? Mert egy kis egyetemista kitalálta, hogy márpedig ő a mi cégünknél nyomtatja a diplomamunka előtanulmányát. (Magyarán az ún. komplex tervét.) Fene a fejébe. Egyébként megértem én, ritka szar dolog ám nyomtatás után rohangálni, amikor szorít a határidő. Drága a Copy General. Értem én... Mindent értek. Toleráns vagyok...
Nem volt kávé a melóhelyen, mert utolsó nap elfogyott, és nem vettek újat.
Türelmes vagyok.
Természetesen a jó építész mindent az utolsó, netán még azutáni pillanatra hagy. Holnap elutazik a gyerek, máskor nem ér rá, én meg ugrok, mert inkább ezt, minthogy szétbarmolják a gépemet vagy a nyomtatót, vagy a szervert. Különben sem értenek hozzá! Bahh! Rendes vagyok.
Persze természetes az is, hogy ilyenkor robban le a nyomtató. Lerobbant. Begyűrte a papírt. Megette. Felfalta. Nyammogott rajta. Aztán vinnyogott, hogy fáj neki. Kihúztuk belőle, mert kiköpni hülye szegény, aztán visszatömködtük. Harmadjára már működött is. Csak cca. egy órát csúsztunk. A használati utasítás persze szart sem ér, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. A papírevéshez képest ez már csak zárójeles probléma tud lenni.
Nem vagyok ideges.
Egyébként én is kis egyetemista vagyok, és nekem is kell néha nyomtatnom. Attól még utálhatom azt, aki miatt fel kellett kelnem négyórányi alvás után.
Most álmos vagyok. De toleráns és türelmes álmos!
vasárnap, december 26, 2004
Úgy döntöttem, adunk a kulináris örömöknek és csinálok egy kis karácsonyi menüt. Rántott harcsa vegyes körettel, almás-diós majonézzel. Eszetlenül jól hangzik, nem?
Ilyenkor mindig kihasználom, hogy apu imád vásárolni, és csakis a legszebb dolgokat hozza el. Ha kell, kiimádkozza vagy kipöröli a pult alól is, amilyen. Azzal viszont nem számoltam, hogy a harcsa ety mockosz, nyálkász, bőrösz állat. Pfújj! Kicsit kétségbeestem, bevallom, amikor előcsomagoltam. Ráadásul nem szeletekben volt, ahogy kértem, hanem egy egész harcsavég támadott rám. Szerencsére az legalább filézve. Viszont fél órát mosogattam, kapargattam, amíg megszabadítottam nagyjából a zöldes-sárgás taknyótól. Addigra a konyhában már minden halszagú volt. Viszont rájöttem, hogy halat simogatni tök jó dolog. És erre megint hiányozni kezdtek a halaim, akiket nagylelkűen odaajándékoztam egy havernak... Szőkeherceg szerint csak azóta hiányoznak, mióta nincsenek. Szerintem ez rágalom...
Mire kirántottam a gusztusos szeletekre vágott, halra egyáltalán nem emlékeztető cuccot, addigra mindennek folyópart szaga lett a konyhában.
A tányérba viszont valami ropogósra rántott, puha, omlós húsú, alig szálkás valami került, és hal mivoltához híven csak úgy úszkált és fickándozott az almaízű diós majonézben, közvetlenül a pirosasra sült krumpli és a zöldséges rizs mellett.
Egyszóval egy született konyhatündér vagyok, na. Lehet nyugodtan nyelni egyet, nem szégyen az.
Ilyenkor mindig kihasználom, hogy apu imád vásárolni, és csakis a legszebb dolgokat hozza el. Ha kell, kiimádkozza vagy kipöröli a pult alól is, amilyen. Azzal viszont nem számoltam, hogy a harcsa ety mockosz, nyálkász, bőrösz állat. Pfújj! Kicsit kétségbeestem, bevallom, amikor előcsomagoltam. Ráadásul nem szeletekben volt, ahogy kértem, hanem egy egész harcsavég támadott rám. Szerencsére az legalább filézve. Viszont fél órát mosogattam, kapargattam, amíg megszabadítottam nagyjából a zöldes-sárgás taknyótól. Addigra a konyhában már minden halszagú volt. Viszont rájöttem, hogy halat simogatni tök jó dolog. És erre megint hiányozni kezdtek a halaim, akiket nagylelkűen odaajándékoztam egy havernak... Szőkeherceg szerint csak azóta hiányoznak, mióta nincsenek. Szerintem ez rágalom...
Mire kirántottam a gusztusos szeletekre vágott, halra egyáltalán nem emlékeztető cuccot, addigra mindennek folyópart szaga lett a konyhában.
A tányérba viszont valami ropogósra rántott, puha, omlós húsú, alig szálkás valami került, és hal mivoltához híven csak úgy úszkált és fickándozott az almaízű diós majonézben, közvetlenül a pirosasra sült krumpli és a zöldséges rizs mellett.
Egyszóval egy született konyhatündér vagyok, na. Lehet nyugodtan nyelni egyet, nem szégyen az.
szombat, december 25, 2004
péntek, december 24, 2004
Karácsony.
Áthatolhatatlan kajaszag a lépcsőházban.
Utolsó rohamszerű vásárlások.
Küzdelem a karácsonyfatalppal. Előbb döntetlen, majd sakk és matt. A talp győzött. Újabb menet, csavarhúzócsere... éééés...győőőz a zöld pólós versenyző! A fa mégis áll. A Föld meg mozog.
SMS-áradat. Ki a franc az az Attila, akinek vodafonos száma van? Bocsi haver, ismerlek?
Anyuéknál kajaáradat. Jövő Karácsonyig bejglit és halat eszünk, azt hiszem.
Bősz ajándékcsomagolás. Remélem a Kedves észreveszi majd, mit rejtettem az ajándékőrző maci csomagjába...
Még tüzijáték is volt a távolban...
Szóval boldog Karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, havernak, ismerősnek, az ismeretleneknek is, valamint mindenkinek, aki olvas, aki idetéved és azoknak is, akik még csak fognak majd.
Áthatolhatatlan kajaszag a lépcsőházban.
Utolsó rohamszerű vásárlások.
Küzdelem a karácsonyfatalppal. Előbb döntetlen, majd sakk és matt. A talp győzött. Újabb menet, csavarhúzócsere... éééés...győőőz a zöld pólós versenyző! A fa mégis áll. A Föld meg mozog.
SMS-áradat. Ki a franc az az Attila, akinek vodafonos száma van? Bocsi haver, ismerlek?
Anyuéknál kajaáradat. Jövő Karácsonyig bejglit és halat eszünk, azt hiszem.
Bősz ajándékcsomagolás. Remélem a Kedves észreveszi majd, mit rejtettem az ajándékőrző maci csomagjába...
Még tüzijáték is volt a távolban...
Szóval boldog Karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, havernak, ismerősnek, az ismeretleneknek is, valamint mindenkinek, aki olvas, aki idetéved és azoknak is, akik még csak fognak majd.
kedd, december 21, 2004
Terméktesztelő különítményünk jelenti.
"...és akkor úgy döntesz, lekapcsolod a villanyt, mert nyugodtan akarod nézni a filmet. Tehát villany le! Nagyképűen hátradőlsz, hisz Neked távirányítható villanykapcsolód van!!! Kapcsold azzal.
Mondjuk a tévé távirányítójával, mert ugye bármivel lehet elvileg. Bármelyik gomb jó. Nyomd csak meg!
Miután visszakapcsoltad a TV-t, keresel egy "semleges" gombot... Hirtelen nem találsz, mert türelmetlen vagy: nyúlsz egy másik távirányítóért... francba, most meg a DVD-játékost kapcsoltad be, keress valamit, ami ki van kapcsolva és nyugodtan nyomkodhatod a távirányítóját, így nem hatja meg a nyomkodásod.
A kapcsoló csippan, jelzi, hogy vette az adást. Te gyorsan újra megnyomod a gombot, mert csak 1.5 mp-ed van, utána már nem figyel rád.
Affene, a világítás kezd halványodni. Túl sokáig nyomtad!!! Ez már egy másik üzemmód, ez a fényerő-szabályzás!!
Újra: gomb lenyom, csippan, és újra: folyamatosan halványíííítuuuunk, igen, minimum, innen már erőőőőőőőőősödik.... és MOST! Na de mikor is? No, ahhoz, hogy ezt pontosan tudjuk, az eddigi folyamatot haláli csöndben kell véghezvinni, mert csak onnan lehet tudni, hogy a maximumon van a fényerő, ha már nem zúg a kapcsoló! (Ez pontosabb, mint az izzóba bámulni, hogy aztán percekig csak sárga foltokat láss...)
Ehhez viszont le kell némítani a TV-t, vagy odamenni a kapcsoló mellé fülelni, de akkor meg ugye minek a távirányítható villanykapcsoló? :))
Tehát hol is az az imént eldobott TV-távirányító.. (lökd vissza felém léci, köszike!)... és Mute.
Csodás.
Tehát akkor most hosszan megnyom, aztán újra megnyom, úgy tart... éééés MOST!
Ez az. Maximum.
Ott vagyunk, ahol az elején.
Ezt most kapcsoljuk le.
Ezúttal ne hibázz. :)
Megint használj egy semleges távirányítót. Megnyom. Csippan. Megnyom. Villany elalszik. Csippan.
Szuper.
Megvan? Most ugye tök sötét van, a TV meg Mute-n, Neked meg fogalmad sincs, hol a TV távirányítója, amit olyan dühösen dobtál el az előbb...
A filmben, amiből már 2 percet kihagytál, épp sötétben tapogatózik a főhős felé egy alien.
Hol lehet az a hülye távirányító??? Fel kéne kapcsolni a lámpát....
Tök jó. 5600 Forint volt...."
További megjegyzés: ha két energiatakarékos izzód van, akkor felejtsd el, mert villognak és ha nincsen szerencséd, még poltergeist jelenséget is produkálnak. Ellenben ha becsavarsz az energiatakarékos mellé egy hagyományosat, normálisan világít, bár a halványodást kevéssé produkálja.
Még további megjegyzés: ne csodálkozz, ha a tévét akarod lehalkítani és a lámpát oltod le.
"...és akkor úgy döntesz, lekapcsolod a villanyt, mert nyugodtan akarod nézni a filmet. Tehát villany le! Nagyképűen hátradőlsz, hisz Neked távirányítható villanykapcsolód van!!! Kapcsold azzal.
Mondjuk a tévé távirányítójával, mert ugye bármivel lehet elvileg. Bármelyik gomb jó. Nyomd csak meg!
Miután visszakapcsoltad a TV-t, keresel egy "semleges" gombot... Hirtelen nem találsz, mert türelmetlen vagy: nyúlsz egy másik távirányítóért... francba, most meg a DVD-játékost kapcsoltad be, keress valamit, ami ki van kapcsolva és nyugodtan nyomkodhatod a távirányítóját, így nem hatja meg a nyomkodásod.
A kapcsoló csippan, jelzi, hogy vette az adást. Te gyorsan újra megnyomod a gombot, mert csak 1.5 mp-ed van, utána már nem figyel rád.
Affene, a világítás kezd halványodni. Túl sokáig nyomtad!!! Ez már egy másik üzemmód, ez a fényerő-szabályzás!!
Újra: gomb lenyom, csippan, és újra: folyamatosan halványíííítuuuunk, igen, minimum, innen már erőőőőőőőőősödik.... és MOST! Na de mikor is? No, ahhoz, hogy ezt pontosan tudjuk, az eddigi folyamatot haláli csöndben kell véghezvinni, mert csak onnan lehet tudni, hogy a maximumon van a fényerő, ha már nem zúg a kapcsoló! (Ez pontosabb, mint az izzóba bámulni, hogy aztán percekig csak sárga foltokat láss...)
Ehhez viszont le kell némítani a TV-t, vagy odamenni a kapcsoló mellé fülelni, de akkor meg ugye minek a távirányítható villanykapcsoló? :))
Tehát hol is az az imént eldobott TV-távirányító.. (lökd vissza felém léci, köszike!)... és Mute.
Csodás.
Tehát akkor most hosszan megnyom, aztán újra megnyom, úgy tart... éééés MOST!
Ez az. Maximum.
Ott vagyunk, ahol az elején.
Ezt most kapcsoljuk le.
Ezúttal ne hibázz. :)
Megint használj egy semleges távirányítót. Megnyom. Csippan. Megnyom. Villany elalszik. Csippan.
Szuper.
Megvan? Most ugye tök sötét van, a TV meg Mute-n, Neked meg fogalmad sincs, hol a TV távirányítója, amit olyan dühösen dobtál el az előbb...
A filmben, amiből már 2 percet kihagytál, épp sötétben tapogatózik a főhős felé egy alien.
Hol lehet az a hülye távirányító??? Fel kéne kapcsolni a lámpát....
Tök jó. 5600 Forint volt...."
További megjegyzés: ha két energiatakarékos izzód van, akkor felejtsd el, mert villognak és ha nincsen szerencséd, még poltergeist jelenséget is produkálnak. Ellenben ha becsavarsz az energiatakarékos mellé egy hagyományosat, normálisan világít, bár a halványodást kevéssé produkálja.
Még további megjegyzés: ne csodálkozz, ha a tévét akarod lehalkítani és a lámpát oltod le.
hétfő, december 20, 2004
Kész! Befejeztem! Ma reggel végre leadtam azt a sok nyűves feladatot a suliban... Most már csak vizsgáznom kell. Az első majd 4-én. De ezt a hetet azértis végiglébecolom!
Gyors helyzetjelentés.
A tapétahalmok felmásztak a falra. Elfogytak. Téli szállást biztosítottunk egy csomó menekült tapétának.
Jött négy szőnyeg. Eredetileg egyet szerettünk volna, de a többiek annyira meghatóan néztek a bociszemeikkel, hogy nem lehetett otthagyni őket abban a kietlen áruházban...
A lakás úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Nem volt időm rendetrakni. Sem. Még.
A szennyeshalmok lassan rétegekbe rendeződnek. A kedvenc zöld pulcsim valahol a júrakori rétegben lehet.
Egy macska hancúrozik odakinn a kertben.
Csütörtökön eltaknyoltam a jégen és most van egy hatalmas lila folt a hátsómon. Annyira lila, hogy elnyeli a fényt és görbíti a teret. Egy csajszi elcsúszott a lépcsőn, én meg szerettem volna segíteni neki. Nosza, ráléptem az első fokra és én is lehuppantam mellé. Aztán összenéztünk. Vállatvontam. Hát így jártunk. Ennyit a jószándékról.
A melóhelyemen egy csomó krumplit rajzolgattam hetekig, de mostanra azok is készen vannak. Fene az organikus építészetbe! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet krumplit rajzolni.
Vettem egy kabátot potom marha kevés pénzért. Színtiszta természetes poliészter bunda. Elképzelem, ahogy a poliészter nyájak legelésznek a végtelen mezőkön. Néha jön egy villanypásztor és megnyírja némelyiket... Az én példányom valószínűleg vedlett, amikor leölték, mert a kocsi most úgy néz ki, minta szétcincáltak volna benne egy nagytestű, szőrös állatot. Remélem, azért idővel összeállnak a szőrszálak, vagy kihullik minden, ami kihullhat és onnantól nyugtunk lesz.
Röviden ennyi. Még jövök. Most már van időm egy kicsit élni.
Gyors helyzetjelentés.
A tapétahalmok felmásztak a falra. Elfogytak. Téli szállást biztosítottunk egy csomó menekült tapétának.
Jött négy szőnyeg. Eredetileg egyet szerettünk volna, de a többiek annyira meghatóan néztek a bociszemeikkel, hogy nem lehetett otthagyni őket abban a kietlen áruházban...
A lakás úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Nem volt időm rendetrakni. Sem. Még.
A szennyeshalmok lassan rétegekbe rendeződnek. A kedvenc zöld pulcsim valahol a júrakori rétegben lehet.
Egy macska hancúrozik odakinn a kertben.
Csütörtökön eltaknyoltam a jégen és most van egy hatalmas lila folt a hátsómon. Annyira lila, hogy elnyeli a fényt és görbíti a teret. Egy csajszi elcsúszott a lépcsőn, én meg szerettem volna segíteni neki. Nosza, ráléptem az első fokra és én is lehuppantam mellé. Aztán összenéztünk. Vállatvontam. Hát így jártunk. Ennyit a jószándékról.
A melóhelyemen egy csomó krumplit rajzolgattam hetekig, de mostanra azok is készen vannak. Fene az organikus építészetbe! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet krumplit rajzolni.
Vettem egy kabátot potom marha kevés pénzért. Színtiszta természetes poliészter bunda. Elképzelem, ahogy a poliészter nyájak legelésznek a végtelen mezőkön. Néha jön egy villanypásztor és megnyírja némelyiket... Az én példányom valószínűleg vedlett, amikor leölték, mert a kocsi most úgy néz ki, minta szétcincáltak volna benne egy nagytestű, szőrös állatot. Remélem, azért idővel összeállnak a szőrszálak, vagy kihullik minden, ami kihullhat és onnantól nyugtunk lesz.
Röviden ennyi. Még jövök. Most már van időm egy kicsit élni.
péntek, december 03, 2004
Életet leheltem egy plüsskacsába. Büszke vagyok magamra. Tulajdonképpen a fene sem gondolta volna, hogy egy szőrös, borzas, két sárga, tappogó lábbal és ugyanilyen sárga csőrrel megáldott lény ennyire kifejezően tud nézni a gombszemeivel, ha elkezdek vele bábozni. Még szárnya sincsen a nyomorultnak, csak baromi hosszú nyaka.
Igen, van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha meglátok egy plüssállatot, akkor rögvest mozgatni kezdem. A macska, a kutya, a delfin és a papagáj már megkapták a magukét. Ezúttal túllőttem a célon és lett egy famulusom. A plüsskacsa. Leginkább a vállamról szeret szigorúan nézni a világra. Dermesztő tekintete csontig hatol, és kikutatja legféltettebb titkodat is. Nem ajánlatos kikezdeni vele, az egyszer szent.
Egyébként megint felmászott pár tapétacsík a falra a hétvégén. Ezúttal valahogy nem volt annyira megrázó és küzdelmes a dolog, de sokáig tartott. Mondjuk a nap felét végre átaludtuk. Nagyon hiányzott. Vicces, hogy amig mások úgy vannak vele pénteken, hogy "jajj de jóó, jön a hétvége, buli, pia, nóta, kacagás!", mi üveges szemekkel meredünk magunk elé és azt hajtogatjuk, "majd holnap végre többet alszunk". Most hogy van ez, kéremszépen? Nem szedek elég speedet hétközben? Valamit valahol nagyon elnéztek, amikor az időt osztogatták, az tuti.
A többi a szokásos. A sulival el vagyok maradva, mint az egyszeri borravaló, a nap még mindig nem 35 órából áll, még mindig nem kapok bankigazgatói fizetést és a melóhelyemen naponta cca. ötször rajzoljuk át ugyanazt a tervet, de ez utóbbit már kezdem megszokni. Növelem inkább a türelemfaktoromat, mert ezen a helyen maradni kéne már. Lehetőleg sokáig.
Igen, van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha meglátok egy plüssállatot, akkor rögvest mozgatni kezdem. A macska, a kutya, a delfin és a papagáj már megkapták a magukét. Ezúttal túllőttem a célon és lett egy famulusom. A plüsskacsa. Leginkább a vállamról szeret szigorúan nézni a világra. Dermesztő tekintete csontig hatol, és kikutatja legféltettebb titkodat is. Nem ajánlatos kikezdeni vele, az egyszer szent.
Egyébként megint felmászott pár tapétacsík a falra a hétvégén. Ezúttal valahogy nem volt annyira megrázó és küzdelmes a dolog, de sokáig tartott. Mondjuk a nap felét végre átaludtuk. Nagyon hiányzott. Vicces, hogy amig mások úgy vannak vele pénteken, hogy "jajj de jóó, jön a hétvége, buli, pia, nóta, kacagás!", mi üveges szemekkel meredünk magunk elé és azt hajtogatjuk, "majd holnap végre többet alszunk". Most hogy van ez, kéremszépen? Nem szedek elég speedet hétközben? Valamit valahol nagyon elnéztek, amikor az időt osztogatták, az tuti.
A többi a szokásos. A sulival el vagyok maradva, mint az egyszeri borravaló, a nap még mindig nem 35 órából áll, még mindig nem kapok bankigazgatói fizetést és a melóhelyemen naponta cca. ötször rajzoljuk át ugyanazt a tervet, de ez utóbbit már kezdem megszokni. Növelem inkább a türelemfaktoromat, mert ezen a helyen maradni kéne már. Lehetőleg sokáig.
szerda, november 24, 2004
Megvan az új szórakozás a huszonsok éves korosztály számára! Megtaláltam! Emberek, menjetek és vegyetek lapra szerelt bútorokat! Sokat!
A hétvégén aközben tettem ezt a felfedezést, mikor arra vetemedtem, hogy lecseréljem a szeretve utált miniíróasztalomat egy használható méretűre. Megjegyzem, tényleg jól tettem, mert immáron elférnek rajta az általam és különböző kedves ismerősők által kreált kütyük, képek, képkeretek, valamint az éppen aktuális házim és pár egyéb kacat is. Ja, meg a gépem, de az részletkérdés, a kacatok mellett eltörpül a monitor problémaköre.
Hát, kérem, már szereltem össze pár dolgot, Szőkeherceg meg pláne nem ma kezdte a mérnöki pályát, de ebbe beleizzadtunk.
Ismertetem a lépéseket a jövendő kor válalkozó szellemű bútorvásárlóinak:
- végy egy kompjútercenternek becézett tárgyat, ami ráadásul három részből áll. Úgymint: számítógépasztal, gurulós kisszekrény és könyvespolc.
- vidd haza lelkendezvén az őrült jó fogás láttán és cipeld fel a sokadik emeletre. Csak hozzáfűzüm, hogy a franc se gondolná, hogy vagy harmincsok kiló egy nyűves asztal, ami lapokból és csavarokból áll.
- bontsd ki otthon a csomagot és kezdj elhűlni a szétguruló kismillió facsap, csavar, ketyere, bizgere és mifene láttán. A lapok, amiből az említett bútorok állnak, nagyok és tele vannak lyuggatva, mint egy-egy második világháborút megjárt gyúródeszka.
- kezdj el újfent lelkendezni, hogy na, ez tök jó móka lesz, bár már délután hat óra van. De biztos hamar végzünk, a múltkor is gyorsan ment.
- teregesd ki a bazinagy lapokat
- a szoba kissé kicsinek fog találtatni, de te ne zavartasd magad
- amikor elkezded összerelni a darabokat a mellékelt szabásminták alapján, kezdesz elbizonytalanodni a dolog jómóka mivoltán.
- amikor harmadjára szereled le a polctartót, mert kiderül, hogy fordítva kellett volna felrakni, akkor már tele a hócipőd a csavarokkal és szidod a csavaranyákat. (Másképpen: csavaranyázol)
- egyre jobban örülsz, hogy nem vagy bútorasztalos
- kezdesz becsömörleni a sok facsaptól és egyre jobban utálod ezt az egész bútorközeli élményt
- este kilenc van
- de már kezd összeállni és asztalformát ölteni a tákolmányod
- este tízre van egy asztalod és egy gurulós kisszekrényed, ami csak mérsékelten emlékeztet Frankeinsten első belsőépítészeti tervére, úgyhogy ezen felbuzdulva már nem rakod össze a polcot, hiszen úgysem férne el a szobában és a szomszéd már bizonyára baromira szeret téged a folytonos kopácsolás és hangos (csavar)anyázás miatt
- dögfáradtan ás talpig fűrészporosan rogysz ágyba
- reggel elégedetten szemléled munkád maradványait és összeszeded a földről a kimaradt alaktrészeket. És nem, nem kezdesz el gondolkodni, hogy honnan maradhattak ki
- következő hétvégén újult erővel ugorhatsz neki az új feladatnak: a polcos könyvszekrénynek.
Reklám után visszajövünk.
A hétvégén aközben tettem ezt a felfedezést, mikor arra vetemedtem, hogy lecseréljem a szeretve utált miniíróasztalomat egy használható méretűre. Megjegyzem, tényleg jól tettem, mert immáron elférnek rajta az általam és különböző kedves ismerősők által kreált kütyük, képek, képkeretek, valamint az éppen aktuális házim és pár egyéb kacat is. Ja, meg a gépem, de az részletkérdés, a kacatok mellett eltörpül a monitor problémaköre.
Hát, kérem, már szereltem össze pár dolgot, Szőkeherceg meg pláne nem ma kezdte a mérnöki pályát, de ebbe beleizzadtunk.
Ismertetem a lépéseket a jövendő kor válalkozó szellemű bútorvásárlóinak:
- végy egy kompjútercenternek becézett tárgyat, ami ráadásul három részből áll. Úgymint: számítógépasztal, gurulós kisszekrény és könyvespolc.
- vidd haza lelkendezvén az őrült jó fogás láttán és cipeld fel a sokadik emeletre. Csak hozzáfűzüm, hogy a franc se gondolná, hogy vagy harmincsok kiló egy nyűves asztal, ami lapokból és csavarokból áll.
- bontsd ki otthon a csomagot és kezdj elhűlni a szétguruló kismillió facsap, csavar, ketyere, bizgere és mifene láttán. A lapok, amiből az említett bútorok állnak, nagyok és tele vannak lyuggatva, mint egy-egy második világháborút megjárt gyúródeszka.
- kezdj el újfent lelkendezni, hogy na, ez tök jó móka lesz, bár már délután hat óra van. De biztos hamar végzünk, a múltkor is gyorsan ment.
- teregesd ki a bazinagy lapokat
- a szoba kissé kicsinek fog találtatni, de te ne zavartasd magad
- amikor elkezded összerelni a darabokat a mellékelt szabásminták alapján, kezdesz elbizonytalanodni a dolog jómóka mivoltán.
- amikor harmadjára szereled le a polctartót, mert kiderül, hogy fordítva kellett volna felrakni, akkor már tele a hócipőd a csavarokkal és szidod a csavaranyákat. (Másképpen: csavaranyázol)
- egyre jobban örülsz, hogy nem vagy bútorasztalos
- kezdesz becsömörleni a sok facsaptól és egyre jobban utálod ezt az egész bútorközeli élményt
- este kilenc van
- de már kezd összeállni és asztalformát ölteni a tákolmányod
- este tízre van egy asztalod és egy gurulós kisszekrényed, ami csak mérsékelten emlékeztet Frankeinsten első belsőépítészeti tervére, úgyhogy ezen felbuzdulva már nem rakod össze a polcot, hiszen úgysem férne el a szobában és a szomszéd már bizonyára baromira szeret téged a folytonos kopácsolás és hangos (csavar)anyázás miatt
- dögfáradtan ás talpig fűrészporosan rogysz ágyba
- reggel elégedetten szemléled munkád maradványait és összeszeded a földről a kimaradt alaktrészeket. És nem, nem kezdesz el gondolkodni, hogy honnan maradhattak ki
- következő hétvégén újult erővel ugorhatsz neki az új feladatnak: a polcos könyvszekrénynek.
Reklám után visszajövünk.
kedd, november 16, 2004
hétfő, november 15, 2004
Felmászott a falra és elfoglalta végső nyughelyét némi szenvedés árán még három csík tapéta. Áldozzunk a tapéta-szörnyek oltárán fekete kecskét, amiért egyáltalán tudtunk haladni! Igazán nem értem, hová megy el ez a sok idő, de tény, hogy hétvégente is napi 14-16 órákat vagyunk fenn, ami egy dolog, de meg sem állunk. A lakás meg valahogy csak-csak robbantott használtruha boltra emlékeztet, az ágyneműk nem vasalódnak ki maguktól és valamiért akár naponta is össze tudunk seperni egy-egy maréknyi homokot az előszobában. Szerintem homokemberek élnek a lépcsőházban és időről időre beküldik a csapataikat körülnézni. Az is biztos, hogy valahol jetik rejtőznek a lakásban, mert minden tele van hajjal. Mindig. Külön zombi csapatok gyűrik össze a mosott ruhát a szárítón és reformpárti álommanók hadrendjei állomásoznak a hálószobában, közvetlenül az ágy alatt, ahol ráadásul emiatt a tömegvonzás is megnövekedett. Ezek után mi a fenének nekünk háziállat?
csütörtök, november 11, 2004
Igaz történet, igazi szereplőkkel, csak most, csak nektek. A Kedves tollából. Azt hiszem, egy blogger veszett el benne.
"Szőkeherceg bemegy az OBI-ba és elámul: bevezető termékként akciósan fűthető üléshuzat - több fokozatban masszírozó funkcióval. 6ezer Ft-ért. Csak most, csak ennyiért.
Hmm. Nem brand márka, de nem is ismeretlen. Kicsomagolva egész "masszív". A családban már bevált, 3× ennyibe kerülő Waeco cucchoz képest ugyan elmarad, pláne rögzíthetőségben, de ez van, első blikkre nem is rossz.
Hősünk filózik. A masszázsra személy szerint nem nagyon vágyik, kocsiba egy tök felesleges és zavaró baromságnak tartja - otthon van egy fotelba rakható verzió is: azt se szereti. Sose használná.
És ráadásul most csak egy van belőle, uccsó darab. És ugye kettő kellene. Na de mi van, ha ez beválik, aztán veszünk a J1-re is, és esetleg az asszonynak is teccene, hogy míg mi vezetünk, őt masszírozza és fűti az olasz verda, minket meg ezért fokozottan imádni fog, és odahaza majd bőségesen meghálálja gondoskodásunkat, hogy neki is vettünk a luxusból? :)
Vegyünk hát egy teszt-terméket, és ha beválik, jöhet a másik is a következő szállítmányból. Kosárba be, kasszához el, zsé elő... fizetés. Kocsihoz gyorsan ki, ott pedig azonnali termékteszt.
Felsorolás jelleggel:
- meglepően jól illeszkedik az ülésre, és tartja is magát még beülés és kiszállás közben is, pedig csak a háttámlához van rögzítése
- a masszírozás bitang erős, bár nekem zavaróan "bizsergetős" - aki szereti az ilyet, annak biztos egy mámor (a távirányítója szerencsére elfér az erre kitalált oldalzsebben)
- a fűtésről elsőre azt hittem, hogy nem működik... jó 2 perc után éreztem csak valami langyos kis meleget nagyjából két tenyérnyi helyről: ugyanis összesen ennyi fűtőszál van az ülő- és a hátlapban... (bár abban sem vagyok biztos, hogy nem volt ott valami hibás)
Ekkor Szőkeherceg elképzeli, hogy ez a fűtőteljesímény miként bírkózna meg a -5...-10°C-os téli hidegekkel, és rövid mérlegelés után ítéletet mond: a termék megmérettetett, és kevésnek találtatott.
A leszerepelt ülésfűtés a megvásárlását követő 6. percben visszavitelre kerül..."
Nekem teszik, ahogy ír. Talán egyszer én is megtanulom. Bár a magam csapongós gondolatmenetével, mikor már beszéd közben is három gondolattal előrébb járok... szóval nem lesz könnyű behozni a hátrányt. De majd gyúrok még.
"Szőkeherceg bemegy az OBI-ba és elámul: bevezető termékként akciósan fűthető üléshuzat - több fokozatban masszírozó funkcióval. 6ezer Ft-ért. Csak most, csak ennyiért.
Hmm. Nem brand márka, de nem is ismeretlen. Kicsomagolva egész "masszív". A családban már bevált, 3× ennyibe kerülő Waeco cucchoz képest ugyan elmarad, pláne rögzíthetőségben, de ez van, első blikkre nem is rossz.
Hősünk filózik. A masszázsra személy szerint nem nagyon vágyik, kocsiba egy tök felesleges és zavaró baromságnak tartja - otthon van egy fotelba rakható verzió is: azt se szereti. Sose használná.
És ráadásul most csak egy van belőle, uccsó darab. És ugye kettő kellene. Na de mi van, ha ez beválik, aztán veszünk a J1-re is, és esetleg az asszonynak is teccene, hogy míg mi vezetünk, őt masszírozza és fűti az olasz verda, minket meg ezért fokozottan imádni fog, és odahaza majd bőségesen meghálálja gondoskodásunkat, hogy neki is vettünk a luxusból? :)
Vegyünk hát egy teszt-terméket, és ha beválik, jöhet a másik is a következő szállítmányból. Kosárba be, kasszához el, zsé elő... fizetés. Kocsihoz gyorsan ki, ott pedig azonnali termékteszt.
Felsorolás jelleggel:
- meglepően jól illeszkedik az ülésre, és tartja is magát még beülés és kiszállás közben is, pedig csak a háttámlához van rögzítése
- a masszírozás bitang erős, bár nekem zavaróan "bizsergetős" - aki szereti az ilyet, annak biztos egy mámor (a távirányítója szerencsére elfér az erre kitalált oldalzsebben)
- a fűtésről elsőre azt hittem, hogy nem működik... jó 2 perc után éreztem csak valami langyos kis meleget nagyjából két tenyérnyi helyről: ugyanis összesen ennyi fűtőszál van az ülő- és a hátlapban... (bár abban sem vagyok biztos, hogy nem volt ott valami hibás)
Ekkor Szőkeherceg elképzeli, hogy ez a fűtőteljesímény miként bírkózna meg a -5...-10°C-os téli hidegekkel, és rövid mérlegelés után ítéletet mond: a termék megmérettetett, és kevésnek találtatott.
A leszerepelt ülésfűtés a megvásárlását követő 6. percben visszavitelre kerül..."
Nekem teszik, ahogy ír. Talán egyszer én is megtanulom. Bár a magam csapongós gondolatmenetével, mikor már beszéd közben is három gondolattal előrébb járok... szóval nem lesz könnyű behozni a hátrányt. De majd gyúrok még.
szerda, november 10, 2004
Csókolom! Esküszöm, ezentúl nem eszem minisztert!
Tök jó, kaptam fizetést!
Tök jó, a fizetésem 85%-a máris elment. Adóra, tartozásra, albérletre, villanyszámla-kompenzációra.
Tök jó, hó végéig annyi pénzem van, amiből úgy három bérletet vehetek... Egyet mindenképen vennem kell majd. A maradék kettőt majd eladom drágábban. *megüdvözült kacaj*
Tök jó, kaptam fizetést!
Tök jó, a fizetésem 85%-a máris elment. Adóra, tartozásra, albérletre, villanyszámla-kompenzációra.
Tök jó, hó végéig annyi pénzem van, amiből úgy három bérletet vehetek... Egyet mindenképen vennem kell majd. A maradék kettőt majd eladom drágábban. *megüdvözült kacaj*
Na, kérem, örülhetnek a fővárosi kalandozók, ugyanis alakulóban a városőrség. Valószínűleg nagy közszeretetnek örvendő orkok alkotják majd a szervezetet, már legalábbis, ha a tevékenységi köreiket vesszük figyelembe. Egy olyan fickókból álló társulatot, akik elszállítják a gyanútlan kalandozók lovait, bizonyára szívesen behentel egy külön erre a célra alakult érdekvédelmi szervezet. A városőrség tagjai pedig büntetéseik után XP-t és trezsöröket kapnak és ha elég gyűlt nekik össze, akkor fizetési szintet lépnek. A magas szintű városőrökkel már sokkal nehezebb elbánni.
Egyébként meg reménykedünk, hogy nem is olyan sokára megnyílik a főváros első varázstárgy boltja, ahol bizonyára büntető cédula elleni amulettet is árulnak majd.
Egyébként meg reménykedünk, hogy nem is olyan sokára megnyílik a főváros első varázstárgy boltja, ahol bizonyára büntető cédula elleni amulettet is árulnak majd.
hétfő, november 08, 2004
Úgy belemerültem reggel a könyvem olvasásába, hogy majdnem elfelejtettem leszállni a HÉV-ről. Ilyenkor valószínűsíthetőleg őrangyal vigyáz rám, mert eddig mindig sikerült mégis időben leszállnom. Valami isteni sugallat hatására mindig felnézek az utolsó pillanatban. Viszont eszerint jó a könyv. És tényleg. Csak a fordítás valami borzalmasan szörnyű. Csókoltatom a lektort. Olyan dolgok maradtak a szövegben, hogy ahhoz képest a DVD-játékos használati utasítása egy magas-irodalmi műalkotás. Bár orrgyilkossal legalább itt nem találkoztam. Azt nem értem, hogy ezek elvileg szépirodalmi kiadók, ugyebár. (Pl. Európa) Több évtizedes múltra tekintenek vissza, ugyebár. A könyvek keménykötésűek és igényesen néznek ki, ugyebár. Akkor a belseje miért nem igényes? Miért fordítanak ennél sokkal névtelenebb kiadók jóval nagyobb gondot arra, hogy igényesebbek legyenek? Ja, hogy a kettő nem jár együtt? Affene! Micsoda egy finnyás fogyasztó vagyok én?!
Borzasztó volt a hétvége, de legalábbis minden volt, csak nem pihentető. Pénteken fél hatkor (igen, este!) megtudtam, hogy "jó, akkor bejövünk szombaton is!" Ennek aztán fenemód örültem. Aztán szombaton kiderült, hogy a kollegáimat az alapvető emberi kommunikációra kell oktatnom, ha jót akarok magamnak. Mármint azt, hogy haladjon a terv és értelmes dolgok legyenek benne. Mert miért nem egyértelmű egy kollegának, hogy kinyissa a száját és átadjon
információmorzsákat, ha nála valami változik és az érint másokat? Valószínűleg egy alacsonyabb energiaszinten mozoghat az ember szürkeállománya, ha nem kell alkalmaznia a multitask módszert, de mások meg szívnak. A főnök meg hatalmas bociszemekkel néz, hogy na, most akkor mi lesz és hogy oldjuk meg az információáramlást. Így a huszonegyedik században. Nagyjából másfél méternyi távon.
Mindenestre tehát kénytelen voltam elővenni a nyomulós énemet - amitől garvitációval ellentétesen mozgott az összes csigolyamenti szőr a hátamon - és kezelésbevenni az ügyet. De most már sínen van nagyjából a helyzet, a gépezet beindult, a malom lassan, de biztosan öröl.
És egy ilyen nap után kerültem el a csettaliba. Kissé antiszociális hangulatban kezdtem az estémet a délután miatt, érthetően. Ritkán esik meg velem, hogy a "hely nem tetszik, alig ismerek valakit és különbenis ne gyertek közelebb három lépésnél, mert harapni fogok" hangulatban legyek. De most megesett. Na, azért jó volt a társaság, tetszett a dolog. Bár gondolni kellett a másnapi tapétázásra és nem nagyon akartam, hogy másnapos tapétázás legyen belőle, úgyhogy nagyon visszafogtam magam. Matiné jellegűre vettük a babazsúrt és nagyon korán el is jöttünk. Ami nem baj, mert még azóta sem pihentem ki magam. Csak így alig tudtam valakivel beszélgetni. Akivel sikerült, annak viszont köszönöm a hangulatot és a kellemes perceket.
Azzal az egyetlen emberrel, aki pedig teljesen kiakasztott azzal, hogy levegőnek nézett, úgysem állok többet szóba. Elvégre minek álljak szóba egy olyan emberrel, akinek nem is tudok a létezéséről? Sajnálom haver, szerintem gerinctelenség ignorálni valakit úgy, hogy nem mondjuk meg neki, hogy mi is vele a problémánk. És még figyelembe sem vettem, hogy mennyire jóban voltunk. Gerinctelen emberekkel viszont nem állok szóba, akik pedig vérig sértettek, azok nem léteznek számomra. Nem haragszom, csak nem felejtek. Pont.
Vasárnap belemerülhettem a tapétázás rejtelmeibe. Hogy őszite legyek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Egyrészt az a mocsok papír a ragasztótól nyúlik-málik, mint valami mocsári moszathártya. Éppen csak nem miazmás, de cloffogó és szörcsenő hangok kiadására képes, tehát majdnem horror. Szóval nem tapéta, hanem horror-papír. Kicsit önfejű is, mert például illeszkedni nem akar. Ebben a tekintetben tehát elvi hasonlatosságot állíthatunk fel a mágnesfélék és a tapéták között. Ja, a falhoz sem szeret tapadni. Többszöri bekenés után sem. De ujjunkhoz, ruhánkhoz, bárminkhez betegesen vonzódik. És baromi lassan fedi be a falat. Szerintem jóval egyszerűbb, ha legközelebb fogom a kiscsoportból fennmaradt akvarell készletemet, a rojtos mókusször ecsetet és nekiállok pingálni. Sőt, esélyes, hogy ráállítok egy egész óvodai csoportot a falra zsírkrétával felfegyverezve. Tutira előbb lesz a meszelés színétől eltérő árnyalatú és aprómintás.
Amúgy három helyiséget elkezdtünk és egyiket sem fejeztük be. De minden tele van tapétacafatokkal és a padló ragasztófoltos volt, mintha egy csiga-családot gyilkoltak volna le a nappaliban. A csigáknak ragasztó folyik az ereikben, nem tudtad?! Ahol viszont fenn van a cucc, ott és az szép. Magyarul mégiscsak úgy tűnik, hogy megérte viaskodni a szlottyogós lap-lényekkel.
Most némi képi dekoráción töprengek a falakra. Franc az elcseszett művészi vénámba! Sajnos már most több ötletem van, mint amennyi falfelület és idő a rendelkezésemre áll.
Borzasztó volt a hétvége, de legalábbis minden volt, csak nem pihentető. Pénteken fél hatkor (igen, este!) megtudtam, hogy "jó, akkor bejövünk szombaton is!" Ennek aztán fenemód örültem. Aztán szombaton kiderült, hogy a kollegáimat az alapvető emberi kommunikációra kell oktatnom, ha jót akarok magamnak. Mármint azt, hogy haladjon a terv és értelmes dolgok legyenek benne. Mert miért nem egyértelmű egy kollegának, hogy kinyissa a száját és átadjon
információmorzsákat, ha nála valami változik és az érint másokat? Valószínűleg egy alacsonyabb energiaszinten mozoghat az ember szürkeállománya, ha nem kell alkalmaznia a multitask módszert, de mások meg szívnak. A főnök meg hatalmas bociszemekkel néz, hogy na, most akkor mi lesz és hogy oldjuk meg az információáramlást. Így a huszonegyedik században. Nagyjából másfél méternyi távon.
Mindenestre tehát kénytelen voltam elővenni a nyomulós énemet - amitől garvitációval ellentétesen mozgott az összes csigolyamenti szőr a hátamon - és kezelésbevenni az ügyet. De most már sínen van nagyjából a helyzet, a gépezet beindult, a malom lassan, de biztosan öröl.
És egy ilyen nap után kerültem el a csettaliba. Kissé antiszociális hangulatban kezdtem az estémet a délután miatt, érthetően. Ritkán esik meg velem, hogy a "hely nem tetszik, alig ismerek valakit és különbenis ne gyertek közelebb három lépésnél, mert harapni fogok" hangulatban legyek. De most megesett. Na, azért jó volt a társaság, tetszett a dolog. Bár gondolni kellett a másnapi tapétázásra és nem nagyon akartam, hogy másnapos tapétázás legyen belőle, úgyhogy nagyon visszafogtam magam. Matiné jellegűre vettük a babazsúrt és nagyon korán el is jöttünk. Ami nem baj, mert még azóta sem pihentem ki magam. Csak így alig tudtam valakivel beszélgetni. Akivel sikerült, annak viszont köszönöm a hangulatot és a kellemes perceket.
Azzal az egyetlen emberrel, aki pedig teljesen kiakasztott azzal, hogy levegőnek nézett, úgysem állok többet szóba. Elvégre minek álljak szóba egy olyan emberrel, akinek nem is tudok a létezéséről? Sajnálom haver, szerintem gerinctelenség ignorálni valakit úgy, hogy nem mondjuk meg neki, hogy mi is vele a problémánk. És még figyelembe sem vettem, hogy mennyire jóban voltunk. Gerinctelen emberekkel viszont nem állok szóba, akik pedig vérig sértettek, azok nem léteznek számomra. Nem haragszom, csak nem felejtek. Pont.
Vasárnap belemerülhettem a tapétázás rejtelmeibe. Hogy őszite legyek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Egyrészt az a mocsok papír a ragasztótól nyúlik-málik, mint valami mocsári moszathártya. Éppen csak nem miazmás, de cloffogó és szörcsenő hangok kiadására képes, tehát majdnem horror. Szóval nem tapéta, hanem horror-papír. Kicsit önfejű is, mert például illeszkedni nem akar. Ebben a tekintetben tehát elvi hasonlatosságot állíthatunk fel a mágnesfélék és a tapéták között. Ja, a falhoz sem szeret tapadni. Többszöri bekenés után sem. De ujjunkhoz, ruhánkhoz, bárminkhez betegesen vonzódik. És baromi lassan fedi be a falat. Szerintem jóval egyszerűbb, ha legközelebb fogom a kiscsoportból fennmaradt akvarell készletemet, a rojtos mókusször ecsetet és nekiállok pingálni. Sőt, esélyes, hogy ráállítok egy egész óvodai csoportot a falra zsírkrétával felfegyverezve. Tutira előbb lesz a meszelés színétől eltérő árnyalatú és aprómintás.
Amúgy három helyiséget elkezdtünk és egyiket sem fejeztük be. De minden tele van tapétacafatokkal és a padló ragasztófoltos volt, mintha egy csiga-családot gyilkoltak volna le a nappaliban. A csigáknak ragasztó folyik az ereikben, nem tudtad?! Ahol viszont fenn van a cucc, ott és az szép. Magyarul mégiscsak úgy tűnik, hogy megérte viaskodni a szlottyogós lap-lényekkel.
Most némi képi dekoráción töprengek a falakra. Franc az elcseszett művészi vénámba! Sajnos már most több ötletem van, mint amennyi falfelület és idő a rendelkezésemre áll.
péntek, november 05, 2004
Kezdik ellepni a lakást az állatneműk. Jó, a múltkor összefutottunk egy németajkú bevándorló bogárral, de nem rá gondolok. Béke poraira egyébként.
Momentán azt fedeztem fel, hogy a kanapén kezdenek elterpeszkedni mindenféle lények. Egy kutya, egy macska, egy delfin és egy papagáj hemzsegnek ott vadul tévénézés közben. Egy zombis-lövöldözős film alatt meg különösen jó, amikor egy papagáj a nyakadba ugrik... Szerintem.
Vajon gondolta volna a gumicsirkés jóember, hogy kultikus lesz?
Na, mindegy. Folytatom állatkertünk bemutatását. A fotelben egy bazi nagy tigris heverészik. Ergo a fotel ki is esett a használati tárgyak köréből és előlépett tigrispihentetővé. Végül is nem baj, annyian még nem vagyunk. A sziltan házim is jól érzi magát a kanapén az állatokkal.
Aztán tegnap jött egy birka és rekvirálta az ágy előtti területet. Reggel végigtapicskoltam a hátán a meztelen lábujjaimmal. És van még egy tehén is, ő meg az ágy feletti falat nézte ki magának. Azt hiszem, egy csendes, holdvilágos éjen onnan fog hangos múgással a nyakunkba ugrani, hogy beterítsen és magáévá tegyen bárkit, aki alá kerül.
Kaptam egy gésás könyvet. A főszereplő csajszi (önéletrajz) - vagy a fordító - nem nagyon tud írni, de azért izgalmas és aranyos. Az az érzésem, hogy főhősünk kicsit furcsa. Kedvenc szórakozása volt kiskorában szekrényekben elbújni. És úgy általában is kicsit antiszociálisak a megnyilvánulásai. Ezek mellett a szórakoztatóiparban elhelyezkedni hatalmas bátorság. Kedvenc részem, amikor Károly herceg (AZ a Károly herceg) autogrammot ad neki a legyezőjére és ő ettől annyira megsértődik - hiszen tönkretette a legyezőjét - hogy ki is dobja a kérdéses híresember kézjegyét. "Akárki is vagy, nagyon neveletlenül viselkedtél." Ez egy igazán kedves szőkegésás észrevétel. Mindenesetre önérzet, az szorult belé rendesen.
Momentán azt fedeztem fel, hogy a kanapén kezdenek elterpeszkedni mindenféle lények. Egy kutya, egy macska, egy delfin és egy papagáj hemzsegnek ott vadul tévénézés közben. Egy zombis-lövöldözős film alatt meg különösen jó, amikor egy papagáj a nyakadba ugrik... Szerintem.
Vajon gondolta volna a gumicsirkés jóember, hogy kultikus lesz?
Na, mindegy. Folytatom állatkertünk bemutatását. A fotelben egy bazi nagy tigris heverészik. Ergo a fotel ki is esett a használati tárgyak köréből és előlépett tigrispihentetővé. Végül is nem baj, annyian még nem vagyunk. A sziltan házim is jól érzi magát a kanapén az állatokkal.
Aztán tegnap jött egy birka és rekvirálta az ágy előtti területet. Reggel végigtapicskoltam a hátán a meztelen lábujjaimmal. És van még egy tehén is, ő meg az ágy feletti falat nézte ki magának. Azt hiszem, egy csendes, holdvilágos éjen onnan fog hangos múgással a nyakunkba ugrani, hogy beterítsen és magáévá tegyen bárkit, aki alá kerül.
Kaptam egy gésás könyvet. A főszereplő csajszi (önéletrajz) - vagy a fordító - nem nagyon tud írni, de azért izgalmas és aranyos. Az az érzésem, hogy főhősünk kicsit furcsa. Kedvenc szórakozása volt kiskorában szekrényekben elbújni. És úgy általában is kicsit antiszociálisak a megnyilvánulásai. Ezek mellett a szórakoztatóiparban elhelyezkedni hatalmas bátorság. Kedvenc részem, amikor Károly herceg (AZ a Károly herceg) autogrammot ad neki a legyezőjére és ő ettől annyira megsértődik - hiszen tönkretette a legyezőjét - hogy ki is dobja a kérdéses híresember kézjegyét. "Akárki is vagy, nagyon neveletlenül viselkedtél." Ez egy igazán kedves szőkegésás észrevétel. Mindenesetre önérzet, az szorult belé rendesen.
kedd, november 02, 2004
Kóros, krónikus pénzhiány lépett fel. De most már annyira, hogy zavar is. Nagyon zavar. Az új főnökömnél létezik az a szó, hogy fizetési morál, ámde alacsony. Állítólag akár fél hónap is lehet, mire rászánja magát, hogy fizet. Hurrá! Mondjuk oké, csak tényleg fizessen. Momentán négy helyről lógnak nekem. Hurrá! Egyik hely sem kecsegtet túl sok jóval. Megérkezett az albérletbe az éves villanyszámlakorrekció. Hurrá! 12e fejenként. Most éppen a semmiből. Lesz tandíj is. Hurrá!
Kínos.
De valahogy túléljük.
Az adóhatóságoktól érkező leveleket már ki sem bontom addig, amig nem jön pénz valahonnan. Bárhonnan.
Tegnap azt álmodtam, hogy találtam két tízezrest az utcán. Amik az égből pottyantak le. Éhes disznó...
Kínos.
De valahogy túléljük.
Az adóhatóságoktól érkező leveleket már ki sem bontom addig, amig nem jön pénz valahonnan. Bárhonnan.
Tegnap azt álmodtam, hogy találtam két tízezrest az utcán. Amik az égből pottyantak le. Éhes disznó...
szombat, október 30, 2004
Kissé unom már a dagadozó paprika-botrányt. Ugyanakkor senki nem mond semmit - de legalábbis értelmeset biztosan nem - és az egésznek annyi füle, sőt farka sincsen, mint annakidején a Merci csoki-botránynak. Akkor tök jó volt, mert épp kaptam karácsonyra egy hatalmas doboz Merci csokit és naná, hogy pont beleesett a visszaváltandó kategóriába. Hülye érzés volt a saját ajándékomat bagóra váltani. Szerettem volna inkább megenni.
Így, disznózási, meg kolbászversenyzési időszakban meg különösen előnyös a paprikahasználati tilalom. Anyám is ma paprika nélkül csinálta a töltött káposztát. Kicsit fura lett, na. Ehető, de kicsit fura. Azért talán nem fordulok le a székről döglődve.
Apu sütött nekem gesztenyét, de annyit, hogy még az útra is jutott. Ez a népmeséket juttatta eszembe és menten legkisebbik királyfinak éreztem magam. De ellenőriztem és nem vagyok királyfi. Viszont a gesztenye még meleg volt és illatos és nagyon jól esett a vonaton bontogatni. A sok hülye utas, meg pukkadjon csak, hogy nekik nincsen, beeeee!
Így, disznózási, meg kolbászversenyzési időszakban meg különösen előnyös a paprikahasználati tilalom. Anyám is ma paprika nélkül csinálta a töltött káposztát. Kicsit fura lett, na. Ehető, de kicsit fura. Azért talán nem fordulok le a székről döglődve.
Apu sütött nekem gesztenyét, de annyit, hogy még az útra is jutott. Ez a népmeséket juttatta eszembe és menten legkisebbik királyfinak éreztem magam. De ellenőriztem és nem vagyok királyfi. Viszont a gesztenye még meleg volt és illatos és nagyon jól esett a vonaton bontogatni. A sok hülye utas, meg pukkadjon csak, hogy nekik nincsen, beeeee!
péntek, október 29, 2004
Végre megint adnak Attenborough-filmeket. Már fenem a fogam egy könyvére, amit még nem vettem meg. Azt nem értem, hogy DVD-n miért nem lehet hozzájutni a sorozataihoz. Vagyis érteni értem, csak éppen hiányolom. Szerintem már volna gyűjteményem...
Ha már könyv. Beszabadultam a tankönyv boltba. Igazán nem kellett volna. Erős zsebtájéki fájdalommal és heveny nyálcsorgással voltam kénytelen távozni. Pedig tényleg csak azokat a könyveket írtam össze, amik érdekelnek is. Így jött ki végösszegnek egy ötjegyű szám, ami nem eggyel, de nem is kettővel, hanem sokkal kezdődik. Eljájulok, csókolom, repülősó van?
A szomszédunk - egy édes, kedves, szeretnivaló bácsi, aki eddig minden ismerősömbe belekötött valamilyen ürüggyel, aki csak jött hozzánk - levelet fogalmazott a közös képviselőnek az őszi levelek ügyében.
Tudni kell, hogy a ház körüli munkák hónapra lebontva szét vannak osztva a lakók közt. Már említettem, hogy volt szerencsénk a havazást és a levélhullást kifogni. (Igazán nem értem, miért. Szerintem egy nyugdíjasklubra emlékeztető lakóközösségben kifejezetten kedvelik az elfoglalt, fiatal, életerős diákféléket.) A kedves lakó nehezményezte, hogy - szerinte - nincsen összetakarítva a sok levél. És írásban (egy másolattal) leszögezte, hogy így ő nem fog a következő hónapban levelet takarítani. Azt mondjuk nem tudom, mivel magyarázza, hogy hetente levéllel tömött zsákok jelentek meg a kuka mellett, de ez nyilván elkerülte a figyelmét. Nem tehet róla, hogy látásában korlátolt szegény. Bizonyára.
Azonban tegnap tüntetőleg az utcára vonult az albérlet és hangulatos, zseblámpás avarszedőversenyt rendeztek. Sajnos, pont nem voltam itthon. Világi hívságoknak hódoltam és készültem a szilárdságtan ZH-ra. A szomszédnak pedig kívánom, hogy egyszer essen hasra a frissen felmosott lépcsőházban. Vagy valami hasonló.
Ha már könyv. Beszabadultam a tankönyv boltba. Igazán nem kellett volna. Erős zsebtájéki fájdalommal és heveny nyálcsorgással voltam kénytelen távozni. Pedig tényleg csak azokat a könyveket írtam össze, amik érdekelnek is. Így jött ki végösszegnek egy ötjegyű szám, ami nem eggyel, de nem is kettővel, hanem sokkal kezdődik. Eljájulok, csókolom, repülősó van?
A szomszédunk - egy édes, kedves, szeretnivaló bácsi, aki eddig minden ismerősömbe belekötött valamilyen ürüggyel, aki csak jött hozzánk - levelet fogalmazott a közös képviselőnek az őszi levelek ügyében.
Tudni kell, hogy a ház körüli munkák hónapra lebontva szét vannak osztva a lakók közt. Már említettem, hogy volt szerencsénk a havazást és a levélhullást kifogni. (Igazán nem értem, miért. Szerintem egy nyugdíjasklubra emlékeztető lakóközösségben kifejezetten kedvelik az elfoglalt, fiatal, életerős diákféléket.) A kedves lakó nehezményezte, hogy - szerinte - nincsen összetakarítva a sok levél. És írásban (egy másolattal) leszögezte, hogy így ő nem fog a következő hónapban levelet takarítani. Azt mondjuk nem tudom, mivel magyarázza, hogy hetente levéllel tömött zsákok jelentek meg a kuka mellett, de ez nyilván elkerülte a figyelmét. Nem tehet róla, hogy látásában korlátolt szegény. Bizonyára.
Azonban tegnap tüntetőleg az utcára vonult az albérlet és hangulatos, zseblámpás avarszedőversenyt rendeztek. Sajnos, pont nem voltam itthon. Világi hívságoknak hódoltam és készültem a szilárdságtan ZH-ra. A szomszédnak pedig kívánom, hogy egyszer essen hasra a frissen felmosott lépcsőházban. Vagy valami hasonló.
kedd, október 26, 2004
Most már annyi minden gyűlt össze, hogy egyszer majd az asszuáni gátat átszakító Nílusként fognak rááradni a blogra, aztán győzze mindenki olvasni. Én meg győzzem leírni.
Új családtagunk egy kicsi, szürke doboz képében érkezett... vagyishát előbb kék volt, és csak némi késelés után lett kicsi szürke. Ki kellett bontani, mielőtt valaki valami másra gondol! Egy DVD-játékos a lelkem... kicsi szívem szottya. Eddig nagyon pozitív élményeim vannak vele. Majdnem olyan jó, mint a fapados MPlayer. Annyira mindenevő, hogy amit ez nem játszik le, az nem is létezik. És nem kell működésképtelen codec pack-okkal rohangászni, nem kell az amúgyis labilisan működő ún. ablakos rendszert folytonos újratelepítésekkel bombázni... egyszerűen leül az ember a fotelbe és nagyképernyőn élvezi a műsort. Vagy amilyen képernyője van neki. És ha nincsen előtte fotel, akkor ágy... vagy matrac... na, szóval egyénfüggően élvezkedjen mindenki!
A nappaliban szerencsére még a felső szomszéd által nyújtott, enyhe fűrésztelep fílingű akusztikai élményt sem kell élvezni, úgyhogy egyenesen misztikus mértékű a tökély. Élveteg és dekadens ábrázattal lehet kapcsolgatni egy csomó gombot a távirányítón, csak lemezt cserélni kell felállni a pattogatottkukoricás vályú mellől. Remélem, mindenki átérzi a helyzet komfortosságát.
Megvan az új doktori disszertációs témám is. A galád honfoglaló bugyikról fog szólni. Előbb azok szoktak elterjedni ugyanis, mint afféle nomád telepesek, csak éppen nem lövik le az indiánokat. Aztán beköltöznek a zoknik is. Helyes kis gombócok gyűlnek egy fiók alján és ezek sem lövik le az indiánokat. Aztán az elengedhetetlen kellékek jönnek, mint vonalzó, körző, rajztábla és számológép...Tulajdonképpen nincsenek indiánok a lakásban, ha így jobban belegondolok. Viszont már nem tudok nyugodtan elaludni anélkül, hogy ne simogassak meg egy szuszogó halmot a takaró alatt. És olyan jó elcsórni attól a másiktól ezt a biznyos takarót az éj közepén, meg ágyfoglalót játszani, ha vigyázatlanul átengedi a térfelét...
Új családtagunk egy kicsi, szürke doboz képében érkezett... vagyishát előbb kék volt, és csak némi késelés után lett kicsi szürke. Ki kellett bontani, mielőtt valaki valami másra gondol! Egy DVD-játékos a lelkem... kicsi szívem szottya. Eddig nagyon pozitív élményeim vannak vele. Majdnem olyan jó, mint a fapados MPlayer. Annyira mindenevő, hogy amit ez nem játszik le, az nem is létezik. És nem kell működésképtelen codec pack-okkal rohangászni, nem kell az amúgyis labilisan működő ún. ablakos rendszert folytonos újratelepítésekkel bombázni... egyszerűen leül az ember a fotelbe és nagyképernyőn élvezi a műsort. Vagy amilyen képernyője van neki. És ha nincsen előtte fotel, akkor ágy... vagy matrac... na, szóval egyénfüggően élvezkedjen mindenki!
A nappaliban szerencsére még a felső szomszéd által nyújtott, enyhe fűrésztelep fílingű akusztikai élményt sem kell élvezni, úgyhogy egyenesen misztikus mértékű a tökély. Élveteg és dekadens ábrázattal lehet kapcsolgatni egy csomó gombot a távirányítón, csak lemezt cserélni kell felállni a pattogatottkukoricás vályú mellől. Remélem, mindenki átérzi a helyzet komfortosságát.
Megvan az új doktori disszertációs témám is. A galád honfoglaló bugyikról fog szólni. Előbb azok szoktak elterjedni ugyanis, mint afféle nomád telepesek, csak éppen nem lövik le az indiánokat. Aztán beköltöznek a zoknik is. Helyes kis gombócok gyűlnek egy fiók alján és ezek sem lövik le az indiánokat. Aztán az elengedhetetlen kellékek jönnek, mint vonalzó, körző, rajztábla és számológép...Tulajdonképpen nincsenek indiánok a lakásban, ha így jobban belegondolok. Viszont már nem tudok nyugodtan elaludni anélkül, hogy ne simogassak meg egy szuszogó halmot a takaró alatt. És olyan jó elcsórni attól a másiktól ezt a biznyos takarót az éj közepén, meg ágyfoglalót játszani, ha vigyázatlanul átengedi a térfelét...
csütörtök, október 21, 2004
Eladó több vagonnyi nátha-bacilus, pár alien és alig használt halálhörgésbe fúló krehácsok. De egyébként jobban vagyok. Csak közben voltam az albérletben cca. 8 órát és elkapta mindenki, aki csak tudta. Persze még ennél is lehet rosszabbul járni. No, azért mondjuk nem muszáj. Viszont tagadja le valaki, hogy járvány van! Merje letagadni! Apámék is tiszta kriplik voltak pár napig. Ez egy jó kis hasmenéses nátha! Mondjuk ma már hurka-kolbász emlegetésével csábítgattak le a vidék jeges szelébe. Úgy csinálnak, mintha csak a hasam miatt mennék oda, amúgy nem is tenném... Ez valami furcsa szülői szokás lehet.
Hihetetlen mire képesek a marketing érdekében. Foltot mellékelnek a folttisztítóhoz, ha netán nem volna az embernek otthon véletlenül, azért kipróbálhassa a terméket.
De ha már marketing. Valaki hozza elém a Glamour PR-felelősét! Szeretném lelőni. Vagy egy hülye pi...izé, liba, vagy egy fiatal mobiltelefonreklámarc. De hogy ész nem szorult belé és bicskanyitogatóan szar a "humora", az már biztos. És ezt kiplakátolják utcahosszat... "Kéne egy piros ruha...is" Sejtem, kisanyám, meg egy pofon nem kéne, amivel elmázgálom a randa veres rúzsodat!!! Pfejj!
Hihetetlen mire képesek a marketing érdekében. Foltot mellékelnek a folttisztítóhoz, ha netán nem volna az embernek otthon véletlenül, azért kipróbálhassa a terméket.
De ha már marketing. Valaki hozza elém a Glamour PR-felelősét! Szeretném lelőni. Vagy egy hülye pi...izé, liba, vagy egy fiatal mobiltelefonreklámarc. De hogy ész nem szorult belé és bicskanyitogatóan szar a "humora", az már biztos. És ezt kiplakátolják utcahosszat... "Kéne egy piros ruha...is" Sejtem, kisanyám, meg egy pofon nem kéne, amivel elmázgálom a randa veres rúzsodat!!! Pfejj!
szombat, október 16, 2004
Ellepte az agyamat a nátha.
Lassan szemelvényeket adhatnék ki a meg nem írt postokból. Meg a majdnem megírtakból is. De egyrészt lusta vagyok visszamenőleg írni, másrészt pedig unalmas is volna folyton a heti kivonatokat gyártani. Úgyhogy írok, amikor tudok.
Most például elolvastam a vonaton az Otoriak klánregényének első kötetét.
Érdekes. Kicsit keveréke a fantasynak és a japán középkori korrajznak, de egyikből sem igényes, inkább populáris.
Egy fejvadász fejlődésregénye az egész. Nagyjából két szálon indul a cselekmény, ebből az egyik - bizonyára fő szálnak szánta a készítő - egyesszám, első személyben íródott. A másik egy hölgy szála, de az elbeszélő szemszögből. Természetesen a kettő össze is fonódik, amint arra lehetőség van.
Takeo egy faluban éldegél mit sem sejtve ősi örökségéről. Ő ugyanis egy fejvadászklán tagjának leszármazottja és mint ilyen, örökölte atyjának minden képességét. Ámde, jaj, jönnek a gonoszok és lemészárolják a falu összes lakóját, mig hősünk - természetesen - éppen a közeli erdőben kóborol. A srácnak menekülnie kell és pont belebotlik egy nemesbe, aki éppen arra kószál és éppen - mit ad isten, a gonoszok esküdt ellensége. Eddig elég kaptafa. A srác a nemessel tart, a nemes pártfogásába veszi, majd elkezdi taníttatni. Szépen lassan minden kiderül és a fiatal fickó egészen gyorsan beletanul a gyilkos szerepkörbe. Már ahhoz képest, hogy abszolut paraszti környezetben nőtt fel. Még örökbe is fogadja a pártfogója. Aztán jönnek a bonyodalmak. Cselszövény, gonosz klántagok, belharcok. Lájtos intrika, heves és nagyon buta szerelem, ki nem bontott szálak, meglehetősen montipájtonos harcjelenetek váltják egymást az amúgy egészen igéretes történetben. Fröcsög a vér a levágott végtagokból, széttépik az ártatlan embereket a hollók és a morálisan átnevelt fejvadászon felülkerekedik a vére. Az író mindent megmutat, de gondosan vigyázva, hogy csak felületesen, nehogy véletlenül sok legyen, vagy megfeküdje a gyomrunkat, nekünk, szegény olvasóknak.
Nem túl vastag könyv, keménykötésben, szép borítóval, kicsit hülye címmel, nagybetűkkel szedve. Így persze nem is fér bele sok mélyreható elemzés. Én, mint olvasó, megértek mindent. Különbenis azért fantasy, hogy elképzeljem a maradékot, nem? Na, ugye?!
Mindent egybevetve a történet jó, az író nem ír rosszul, csak felületesen és kevésnek érzem az írást a történethez képest. Szerintem ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Mondjuk lehet, hogy nem egy kezdő, közepes írástudással megáldott ember tolmácsolásában.
Amúgy gratulálok a lektornak és a fordítónak is. A kedvenc szavam az orrgyilkos volt. Bizonyára valami ritka japán tisztség lehet...
De azért megbírkózom a következő könyvvel is, mert tulajdonképpen ez nekem tetszik, bármilyen furcsa is.
Csendes, jólnevelt fogyasztó vagyok, kéremszépen.
37.3°C
Lassan szemelvényeket adhatnék ki a meg nem írt postokból. Meg a majdnem megírtakból is. De egyrészt lusta vagyok visszamenőleg írni, másrészt pedig unalmas is volna folyton a heti kivonatokat gyártani. Úgyhogy írok, amikor tudok.
Most például elolvastam a vonaton az Otoriak klánregényének első kötetét.
Érdekes. Kicsit keveréke a fantasynak és a japán középkori korrajznak, de egyikből sem igényes, inkább populáris.
Egy fejvadász fejlődésregénye az egész. Nagyjából két szálon indul a cselekmény, ebből az egyik - bizonyára fő szálnak szánta a készítő - egyesszám, első személyben íródott. A másik egy hölgy szála, de az elbeszélő szemszögből. Természetesen a kettő össze is fonódik, amint arra lehetőség van.
Takeo egy faluban éldegél mit sem sejtve ősi örökségéről. Ő ugyanis egy fejvadászklán tagjának leszármazottja és mint ilyen, örökölte atyjának minden képességét. Ámde, jaj, jönnek a gonoszok és lemészárolják a falu összes lakóját, mig hősünk - természetesen - éppen a közeli erdőben kóborol. A srácnak menekülnie kell és pont belebotlik egy nemesbe, aki éppen arra kószál és éppen - mit ad isten, a gonoszok esküdt ellensége. Eddig elég kaptafa. A srác a nemessel tart, a nemes pártfogásába veszi, majd elkezdi taníttatni. Szépen lassan minden kiderül és a fiatal fickó egészen gyorsan beletanul a gyilkos szerepkörbe. Már ahhoz képest, hogy abszolut paraszti környezetben nőtt fel. Még örökbe is fogadja a pártfogója. Aztán jönnek a bonyodalmak. Cselszövény, gonosz klántagok, belharcok. Lájtos intrika, heves és nagyon buta szerelem, ki nem bontott szálak, meglehetősen montipájtonos harcjelenetek váltják egymást az amúgy egészen igéretes történetben. Fröcsög a vér a levágott végtagokból, széttépik az ártatlan embereket a hollók és a morálisan átnevelt fejvadászon felülkerekedik a vére. Az író mindent megmutat, de gondosan vigyázva, hogy csak felületesen, nehogy véletlenül sok legyen, vagy megfeküdje a gyomrunkat, nekünk, szegény olvasóknak.
Nem túl vastag könyv, keménykötésben, szép borítóval, kicsit hülye címmel, nagybetűkkel szedve. Így persze nem is fér bele sok mélyreható elemzés. Én, mint olvasó, megértek mindent. Különbenis azért fantasy, hogy elképzeljem a maradékot, nem? Na, ugye?!
Mindent egybevetve a történet jó, az író nem ír rosszul, csak felületesen és kevésnek érzem az írást a történethez képest. Szerintem ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Mondjuk lehet, hogy nem egy kezdő, közepes írástudással megáldott ember tolmácsolásában.
Amúgy gratulálok a lektornak és a fordítónak is. A kedvenc szavam az orrgyilkos volt. Bizonyára valami ritka japán tisztség lehet...
De azért megbírkózom a következő könyvvel is, mert tulajdonképpen ez nekem tetszik, bármilyen furcsa is.
Csendes, jólnevelt fogyasztó vagyok, kéremszépen.
37.3°C
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)