Mindenkinek nagyon-nagyon köszönjük a tegnapi napot!

És igen, jövök kétszáz palacsintával és két pizzával. Az lesz majd a visszavágó.

Ehhez a blogger-kórhoz is csatlakozom... Tessék húzni, vonni, tologatni, stb.

A hétvége egésznapos családlátogatásokkal ment el.
Kisangyal lakásavatót tartott, és meghívott minket rögtön két műszakba is. Az első turnusba ebédre, Sáskáékkal együtt; valamint a második turnusba, az esti visszafogott ereszd-el-a-hajamat partira, ahol ott volt többek között Ördögtestvér és Ördögasszony, meg Méregzsák és Ügynök kollega.

Nos, Kisangyal istenien főz, és a konyhája is csodás lett.
A kicsi Sáska-lányka pedig borzasztóan okos, és ráadásul egy született animátor. Tökéletesen lekötötte a körülötte lévő felnőtt egyedeket. Lehetett labdát szedegetni, felvinni őt Kisangyal szuper-galériájára, majd lehozni onnan, az összes polcon könyveket nézegetni, szétpakolni mindenféle apróságokat, aztán összeszedegetni őket... hogy végül megint szét lehessen szórni.

Az anyai ösztöneim - még a nem létezők is - boldog visítással foglalták el szinte az összes létfenntartó ösztönöm helyét. Ezért lehetett, hogy harmadjára is boldog vigyorral másztam matróz-lépcsőt gyerekkel a nyakamban a "feeelmegy" parancsszó elhangzása után... De a többiek is azonnal, első felszólításra rohantak labdát kergetni a "labdáz" utasításra.
És kifejezetten szórakoztató babanyelvet fordítani, merthogy a fentieknél jóval bonyolultabb akciókban és cselekményekben is aktívan részt kellett ám vállalni. Például virágot szedni a galérián a mesekönyvből, meg bolhákat keresni a kutyában.
Őszintén szólva baromira jól éreztem magam.

Vasárnap aztán kaptunk a nyakunkba rögvest három gyerkőcöt is. Úgyhogy estére már kezdtük átérezni a háromgyekeres családok összes gondját.
Bár meg kell hagyni, annak is van varázsa, amikor két mini-herceglány egyszerre tart divatbemutatót - zenére! - a szépruha-gyűjteményéből, a jelenlévő páréves fiúszerzet pedig hangos ováció kíséretében franciakártyákkal pontozza a produkciókat.
Természetesen az anyai ösztönöm itt is istenien érezte magát. Meg szerintem én is.

Csak most valahogy a munkahelyen az átlagosnál is több kávéra van szükségem. És néha ki kell mennem a kertbe egy kis gyerekzsivaly-hangért, ami a szomszédos óvodából hallatszik át.

A szombati napnak hála, gyarapodik a link-lista itt oldalt.
Újabb embert ismertem meg a Belterj-bandából, akivel érdemes beszélgetni. Üdv, Raon!

Őszinte sajnálatomra jóval kevesebb emberrel tudtam enyhíteni a szociális hiányomat, mint szerettem volna. Na, nem azért, mert nem voltak elegen... inkább csak egyszerűen nem fértünk oda egymáshoz és mostanában kénytelen vagyok olyan baromságokat is szem előtt tartani, hogy másnap mennyire baromira sokat kell tanulnom, mielőtt még lagymatagra sörözném és beszélgetném magam egy hajnalba torkolló bulin.

Kicsit uncsi már.
Mivel Szőkeherceg már úgyis elkezdte a kariaji lista összeírását, én azzal folytatnám, hogy jó lenne végre úgy elmenni egy buliba, hogy rohadtul nem érdekel, mennyire leszek ramatyul másnap, és nem azon aggódom, hogy kelek fel másnap hajnali fél nyolckor. Ja, ez már volt... affene. Nem tudok már újat mondani.

Na, mindegy.

Sáska-kollega nagykorúvá érett, úgyhogy ezt megünnepeltük egy kedves kis kocsmában. Ami egyébként a város általam ismert egyetlen olyan helye, ahol egy nagyobb buli után fizetéskor nem akarják átbaszni az embert és nem fintorognak a pincérek, ha az ember rendelni mer valamit.

Tök jó volt.
Ördögasszonnyal kölcsönösen gyűrűt csodáltunk, pletykáltunk, dumáltunk sok emberrel, képet törtünk (vagyis én nem, én valójában megpróbáltam összerakni), és végre megihattam négy sört...

Legszívesebben már a héten megismételném.
Nem akar valaki keríteni még egy szülinapot ebben az évben?!