Marhajót futottam.
Egy kör az exex SIM-kártyájáért. Újabb kör a T-Mobile-hoz. Ott háromnegyed órányi tömény baszakodás. Utána jött volna egy kör, amiben az exex-hez visszakerült volna a kártya, de ez a drága albitárs jóvoltából, aki mindent csinál, de a telefonját nem veszi fel, szóval ez a kör kimaradt. Idegeskedés "Hol a francban van az a faszfej és miért nem veszi fel a kurva telefonját, ha már van neki, a rohadt életbe???!", rohangászás "Mikor indulhat az a rohadt vonat Békéscsabára, amin talán rajta van ez az ember?!", telefonálás mindenkinek "Te, képzeld, ez a hülye nem veszi fel a telefonját, most mijafrászt csináljak?!" és heves és bősz bazmegolás, valamint halk, fogak között megszűrt anyázás. Emellett kísérőzenének utcazaj köbre emelve és 800 fok árnyékban.
Hurrá, nyaralunk!
A fizetésemből (június közepe óta) meg kaptam 7000 forintot. Úgyhogy este kirúgok a hámból. Az békés polgárok vonuljanak az barlangjukba bele, mert veszélyes dorbézolás leszend itten hamarost!

Van úgy, hogy az embert egy nap heves bazmegolásra készteti. Na, nekem ez most pont egy ilyen nap. A barátnőm reggel egy olyan mondatot eresztett el, mint a volt főnököm. Haraptam. Az exex virnyogott a telefonja átiratása miatt. Haraptam. Az ex kijelentette, hogy nem vall rám, hogy manipulált képet rakok fel magamról a csetgalériába. Haraptam. Még dél sincsen...
Ha minden jól megy, olyan emberekbe is beleharapok még, akikbe nem szeretnék. Csak a mozdulat megszokása miatt. Este meg magamat fogom összeharapdálni valószínűleg vinnyogva és sárban fetrengve. Mert én jól érzem magam. Most. A bőrömben.

Nyugis hétvége. Helyszín Miskolc. Kezdeti résztvevők: Párduchölgy, a tesója, a pasija, Szőkeherceg, a Ló és én. Párduchölgyék hamarjában elindultak szétszedni a térdüket a Tátrába, minket otthagytak. De program lett mindjárt bőven, nem anyátlanodtunk el a nagy semmittevésben. Számítógépet csak zenehallgatásra használtunk, a telefonomat kikapcsoltam és békénhagyott a világ egy picit.
10-kor keltünk, reggeli ímmel-ámmal és tök jól elhúzódott 12-ig. Aztán egy kis kupaktanács a "micsinálunk ma" kérdéskörben... Tulajdonképpen ezt egészen jól el tudnám viselni hosszútávon. Nem is értem, hogy miért kellett hazajönni.
Szombaton megtekintettük Miskolc városát és annak részeit. Pl. konstatáltuk, hogy szombaton baromi sok házasságot kötnek az elvetemült fiatalok. Szerintem akikkel összetalálkoztunk, azoknak szerencsét hoztunk. Tuti biztos vagyok benne. Kivéve talán annak a fotósnak, aki meglehetősen agresszívan próbált fellépni, amikor azt hitte, hogy őt fotózzuk a szökőkút helyett. Kissé egoista álláspontra enged ez következtetni, tekintve, hogy ki sem látszott a stöpszli kis luvnya a nevezett objektum mögül, de azért ő bizonyára megpróbált volna felpofozni, ha nem ketten vagyunk, majd erőst lebunkózott bennünket. Máig nem értem, miért, de kedves egészségére. Bizonyára nehéz lehet ilyen hisztérikus lelkivilággal rezzenetlenül tartani a gépet... Sajnálom szegényt. Remélem, kezelik majd. Mi csakazértis alapon lekaptuk azt a rusnya szökőkutat. Több szögből is.
Van Campus is arra. Már régen szívtam egyetemi levegőt. Most meg tele volt gólyatáborosokkal az erdő-mező. Egészen rámjött a nosztalgia.
Tudom, hogy durva, de ezzel el is ment a szombat. Ja, meg némi Interspározás, meg salátázás, meg ilyesmik rendesen elvitték az időt.
Egyébként büszke vagyok magamra, mert már egészen jól eligazodom a városban. Szinte már-már őshonosként.
Vasárnap Diósgyőrt támadtuk meg elsőként. Kiderült, hogy pont jókor, mert Várjátékok voltak. Mondjuk Visegrádon már volt részem ebből párszor, túl sok újat már nem mutattak, de hangulatosabb volt, mint az szokott lenni... és vicces volt látni, hogy a kopjatörésen már megint a "tavalyibajnok" Eőri Zsolt nyert. Most nem mutatta meg a pofázmányát, de elvileg elég jóképű legény. Biztos azért hagyják nyerni mindig.

A vártorony még mindig rohadtul magasan van. Azok a hülye lépcsők...
Délutánra ott volt a Vadaspark. A fotók magukért beszélnek.
Mióta legutóbb ott jártam, beszereztek pár újabb állatot. A szurikátákra egyáltalán nem emlékszem. Most viszont szemmel láthatóan szerették egymást, úgyhogy nagyüzemi rágcsálást és puszilgatást végeztek egymáson. Már az a kettő, amelyik hajlandó volt elődugni a képes felét. Közben bizonyára gügyöghettek, mert halk dünnyögés is hallatszott felőlük a csámcsogásáon kívül.
A farkasoknál tömegjelenet alakult ki pár etetőképes látogató miatt. De ez az egész helyre jellemző egyébként. Sőt, minden hasonló helyre. Én már csak akkor akadok ki lassan - pedig az etetés is lehet veszélyes - , amikor egy-egy "vagány" apuka ágdarabbal felszerelkezve indul neki a túrának, hogy majd jól megbökdösse a szerencsétlen hülye állatokat, akik leginkább szerintem inkább csendet és kevesebb visitozást szeretnének. Ilyenkor mindig drukkolok, hogy egyszer... csak egyetlen egyszer nyelje le őket mondjuk egy medve. De lehetőleg nyom nélkül tüntesse el, hogy neki ne legyen baja belőle. Vagy ha nem bírja lenyelni egyben, vagy nem izlik neki a várostöltelék, akkor hívjuk a Nikitából ismert nyomeltüntetőt. Majd eltünteti a maradékot. Utána meg nézünk bociszemekkel, hogy mi aztán nem tudjuk, hogy kit is keresnek... Szerintem el fogják hinni. Én tuti, hogy elszegődnék egy ilyen maci mellé bűntársnak. A tigrist már meggondolnám, mert nem tűnnek annyira hálás lénynek. Bár ha a ketrecem előtt himbálózna pár majomkölökre emlékeztető hülyegyerek, miközben azt hajtogatják, hogy "nyenyenyeee, úgysem kapsz el..." szóval ilyen körülmények között valószínűleg én is mélységes undorral szemlélném az emberi fajt, vagy mit.

Hazafelére hagytuk a legdurvább részt. Lillafüred és Szilvásvárad egy napra. De megérte.
Körbegyalogoltuk Lillafüred összes kisebb-nagyobb vízesését, amiket rendre meg is próbáltam lefotózni - lehetőleg minél hosszabb záridővel - de kénytelen voltam rájönni, hogy legközelebb állványt is kell vinnem, ha jót akarok. Tulajdonképpen egyre jobban hiányzik az analóg gépem. Vagy egy EOS 300D... Na, nem mintha azt meg tudnám tartani rezzenetlenül 1 másodpercig, de legalább egy jobb géppel nem tudnék jó képeket csinálni. Tiszta haszon, nem?
Aztán elcsalinkáztunk Szilvásváradra, ami konkrétan csak és kizárólag a Fátyol-vízesés miatt érdekelt, de megint akkorát csalódtam, mint legutóbb. Tulajdonképpen egy sáros dagonya az egész és nem kifejezetten szép, avagy fátyolszerű. És ott is visitoznak a hülyegyerekek. De gyalogoltunk egy jóizűt és ez tetszett az elpunnyadt lelkemnek. Utána pedig kipróbáltuk az erdélyi sajtos pisztrángot. Kifejezetten nagyon fincsi. A mandulás pisztráng is fincsi, de az nem ennyire. Utoljára (és egyben életemben először is) kékre főzött pisztránggal volt dolgom, na az is fincsi. (Tudtátok, hogy az a lényege, hogy ecetes vízben kell megfőzni? De még úgy sem biztos, hogy kék lesz a bőre, csak akkor, ha tényleg friss) De azért a sült halacska, az biz' sült halacska.
Amúgy Szilvásvárad egy kalandos kis út volt, mert elkolbászoltunk Bánkútra, ahová nem kellett volna elmenni, mert tovább nem volt út, csak az erdőn keresztül egy olyan, ahová hivatalosan nem lehetett belovagolni - na ilyenkor hálát adok a terepjáró mániámnak, mert nekem biz' terepjáróm lesz és azzal majd lyól be lehet menni oda is. Aztán megtaláltuk a helyes utat, de legalább láttunk egy gyönyörű helyet, ahonnan készült pár Aréna-gyanús fotó is, meg heves cincér-pornót is lekaptunk.
Legközelebb messzebbre cibáljuk egymást Szőkeherceggel. Mélyen a dzsungelbe... majd megtérítünk pár vadat, s halat...

Készül a maratoni post a hosszú hétvégéről. Addig azonban még pár fotót meg kell vágnom, meg pár avit be kéne tömörítenem használhatóra. Legyetek türelemmel és töltsetek Firefly-tesztet!


"The Mechanic"

Hát... (pedig így nem kezdünk mondatot) egész jól felhúztam magam tegnap. Hogy miért is? Hát ezért. Igazándiból nem kellett volna - vagy legalábbis nem ennyire. Felháborodott levelet fogalmaztam, amire hasonló választ is kaptam. Aztán ICQ-n tisztáztuk a békát, ami végül szentté avatta magát. (GyK.: Szent a béke újra) Persze az alapprobléma fennáll. Engem mondjuk eddig sosem zavart, vagy ha igen, hát nem úgy. Szerintem orvosolhatatlan a dolog és mint ilyenen, nem is akarom rajta törni a kis buksimat.

....folyt.köv.

Köszi, Ügynököm, most már tudom, hogy egy buggyant nőszemély vagyok, de jó vezető.

Wackiness: 68/100
Rationality: 28/100
Constructiveness: 68/100
Leadership: 76/100

You are a WECL--Wacky Emotional Constructive Leader. This makes you a people's advocate. You are passionate about your causes, with a good heart and good endeavors. Your personal fire is contagious, and others wish they could be as dedicated to their beliefs as you are.

Your dedication may cause you to miss the boat on life's more slight and trivial activities. You will feel no loss when skipping some inane mixer, but it can be frustrating to others to whom such things are important. While you find it difficult to see other points of view, it may be useful to act as if you do, and play along once in a while.

In any event, you have buckets of charisma and a natural skill for making people open up. Your greatest asset is an ability to make progress while keeping the peace.

Nyugodtan gyertek utánam bárhová, én elvezetlek benneteket... csak utána ne kérdezzétek meg, hogy volt-e értelme eljönni idáig.

Egyrészt ez szép, másrészt lehet belőle tanulni.

De amúgy azonnal jelentkezem, amint történt velem valami. Najó... akkoris, amikor eszembejut valami korszakalkotó, amit már nem bírok magamban tartani.

Hétvégén meglógok a városból. Amikor apámnak mondtam, hogy ezúttal nem őket szeretném meglátogatni, hanem valami messzebbi helyre óhajtok megpattanni, rögvest felajánlotta, hogy odahaza a diófa teteje erre a célra tökéletesen megfelel. De abban semmi kalandos nincsen, úgyhogy lebeszéltem róla.
Szerintem az egyke gyerekek szülei folytonosan szenvednek a gyerekhiánytól és ezért szokásuk erőteljesen szorgalmazni a minél többszöri családlátogatást. Amit mondjuk a gyerek jobbára nehezebben reagál le, lévén, hogy szeretne és próbál valamiféle saját életet összetákolni magának. De azért be-benézünk hazulra...

Újabb kedves szenvedélybetegeket üdvözölhetünk oldalt. Szia, kedves Ms. Nyúlféle, szia, Mutyó, szia, Párducka!
Vajon kik lesznek az újabb áldozatok?

Óriási hírérték és meglepő tényközlés. Tényleg nem hittem volna, hogy a finnek annyit szaunáznak... tényleg nem. Mik vannak??!

Ritkán reflektálok, de ezt nem bírom figyelmen kívül hagyni. (Igen, olvasom.) Főleg, hogy az ősz közeleg és valami búskomorsági és szerencsétlenségi hullám kezd elővenni nagyon sokakat azok közül, akiknek a hangulata számít nekem.
Nos, egyszer egy haverom mondta valami buli alkalmával egy másik havernak, aki éppen maga alatt volt, hogy "a búvalbaszott emberek a kutyát sem érdeklik". És mekkora igaza volt. Az emberek jókedvet szeretnek maguk körül. Vidámságot, boldogságot. Dopamint, meg endorfint az agyacskájukba. Persze a baráti karitativitás más tészta, hosszútávon azonban tény és kísérletekkel is igazolható, hogy kikerülik a lefelé görbülő szájat. A kutya sem akar a haverról gondoskodni, a franc sem akar röhögcsélés helyett istápolni bárkit is és a legkevésbé sem érdekel senkit sem, ha egy hatalmas társaságban valaki bután néz és ül a sarokban. Ez csak a perverzül kedvesnővérek sajátja. Ők legtöbbször nők, igen. Mindenesetre a fenti veretes gondolatot eltettem magamnak csendben és csak nagyon kevesen látják, ha tépelődöm, vagy rossz a kedvem. Én is ember vagyok, velem is megesik. De minek tudja az is, aki csak bulizni jött a közelembe?

*A fentebb leírtak semmilyen rossz szándékot nem hordoznak magukban, ha bárki magára ismer, az csak a balga véletlen műve lehet. Minden szigorúan csakis a saját véleményemet tükrözi és természetesen - mint minden alól - vannak kivételek, valamint kivételes esetek és helyszínek. (Pl. a blog, ahol igenis a rinya a siker záloga. Meg a skandallum, meg a botrány és a bortánykő.)

Rég tudott tény már az építész körökben, hogy a kőművesek leleményessége bámulatos. Konstruktívak és hamar feltalálják magukat. Ilyen sztori például, amikor a különösen furmányos északjelet egyszer a lelkes kőművesek egyszerűen megépítették a terepre betonból. Gondolom, azóta is ott áll a mementó a pusztában, mint valami térplasztika, valami lakópark, vagy gyárépület mellett. Egyszer megnézném, ha már ennyit mesélnek róla.

Más. Én nem tudom, ezeket az adatokat honnan szedték, de több forrás meginternyúzása és számos kísérleti alany tesztelése után biztosan állíthatom, hogy az a két teáskanál kevés. A 45 km/h óra oké... bár a kis lelkem még egy távolsági adatot is el bírt volna viselni. Afféle "ki pisil messzebbre" jelleggel.

Egyébként dolgozom és már tele van a tököm vele. (Ha ezt eddig nem mondtam volna elégszer) Azt ellenben és ugyebár nem akarom elkiabálni, de ezen a hétvégén talán sikerül meglógnom a városból. * bőszen lekopogja * Ha addig szerzek valahonnan pénzt. Ami igencsak vicces lesz. Jelenleg két normális hétre elegendő tartalékom van - amibe már a fodrászt beleszámoltam - a mobilom szarakodik, az előző szerződése még nem járt le, majd novemberben... vinnyog a pénztárcám, mintha a fogát húznák. És nagyon remélem, hogy a főbérlő csak a jövő héten jön. Különben az APEH most éhen marad, mert a járulékokat biz' nem fizetjük be... majd ha lesz miből. Valamikor csak kifizetik már, hogy két hónapja itt gurnyadok a gép előtt két különböző cég cuccait piszkálva.

...egyébként azt hiszem, visszatértem az élők közé, úgyhogy a jövő héten már talán némi vacsimeghívás, fodrász és alkoholmentes alkoholizálás is jöhet. Nekem tudniillik mostan vigyáznom kell a májamra. És kezelem a vérszegénységemet. Pl. májjal...
Egyébként pedig egyetek műanyagutóizű gyógyszert, isteni anyag!... propilén-glikol tartalmú vizes oldatban! Hmmm...már a nyál is összefut a számban!

A csütörtök és a péntek nem volt kifejezetten kegyes hozzám, humánusnak meg aztán pláne nem nevezném. Megcsócsált, cincált egy kicsit, aztán kiköpött. Estére már egy kocsiajtót sem bírtam kinyitni. Ez az állapot még szombaton is tartott egy kicsit, de már javult a helyzet. Ezt a hetet nem fogom a top listámon jegyezni. Ma pihizek... ami némi számítógép előtt tespedést fog jelenteni. Leginkább meló formájában, bár már hányhatnékom van a gondolattól is. Jó volna egy hét... egy hetecske... egy iciri-piciri hét napocska. Valahol messze... kikapcsolt mobillal. Vízparton, erdős, mezős, hegyes vidék közelében... valami jó könyv, jó zene, jó társaság. Este tábortüzes kukoricasütés, kolbászizzasztás, bőrfüstöltetés, szúnyogetetés és hangulatos sátrazás, huplin alvás, tücsökzene, bagolykoncert.
Hopsza! De hiszen én álmodozom! *a szerző hevesen pofozgatja és csipkedi magát*
Kérek szépen egy hét szabadságot! Plííííz!!!!!

Hétvégén megtekintésre került Jenna Jameson fantasy-orgiája.
Aki meglepetéseket szeretne, miközben megnézi, az is nyugodtan olvassa tovább, nem szpojlerkedem agyon a film-opuszt.
A hölgy szende iskoláslány sztájlban indított és elhajtotta a szemmel láthatóan kanos és szteroidoktól fűtött pasiját, mert az nem akart romantikázni, csak dugni. Ejnye-bejnye! Aztán éppen az ágyikóján tartott kiselőadást a kis fekete ölebének a világ gonoszságáról, amikor - némi fényjáték kíséretében - megjelent két buja fairy, vagy mi. Az egyiken kifejezetten látszott, hogy bikiniben napozott. És akkor Jenna a tükrön keresztül átlépett a fantázia-birodalomba, ahol megkezdődött az ő "vesszőfutása" (erre a képszerű szóra most nagyon büszke vagyok). Rögtön nekifutásból lekapta őt a Pókasszony, de aztán őhölgysége úgy döntött, hogy inkább valami ott őshonos harcost lovagol meg, szegény Jennánk meg kénytelen volt magával foglalkozni... aztán ez így folytatódott pár szünettel, amikben volt néha történet is elvétve, itt pl. küldetést kapott a főhős, meg segítőt is - akit az első kapunál két gyertyatartó hölgy elszopott a kétségbeesett lány mellől. És aztán nagyjából így tovább... majd jött a főgonosz és jóképű, bebörtönzött parasztlegény képében megrakta a főhősnőt...aztán ígérgetett, majd becsapta a hölgyet, aztán a lány az ajtót csapta be és miképpen az lenni szokott, a végén a gimis kiccsaj (szopósra sminkelt szájjal) felébredt és elkocsikázott szteroidoktól duzzadó pasijával az éjszakába. Happy end.
A pornófilmeket nem a történetükért szeretjük...

Szőkeherceg konyhája gyönyörű lett. Még pár szőnyeg, hosszúszőrű, lehetőleg nem morgós fajta és tényleg lakni fog ott.
Tegnap látogatást ejtettem meg a volt melóhelyen. Reményeim szerint az utolsó nekik végzett melómat adtam le. Nem szeretnék nekik többet dolgozni. Viccesnek tűnhet a gondolat, hogy visszautasítok egy melót, de nekik egyetlen aprócska, kicsiny mikronnyi vonalat nem vagyok hajlandó meghúzni. Egyébkét talán egy iciri-picirit drágán dolgoztam... de erről nekik nem kell tudni. Megérdemlik.
...álmos vagyok. Már jópár napja. Tegnap már olyasmiken is kiakadt az túlérzékennyé fajult lelkem, amiket régen - velemszületett birka-toleranciám miatt - fel sem vettem. Hát igen. Változunk. Pl. azt hiszem, hogy mégis B-s kosár kell és nem A-s. Vagy elszabtak valamit.
Az Amerikai Pite 3. egy hülye film. A poénok mit sem változtak az első óta. Éppenhogy nem Dumb és Dumber... de csak egyparaszthajszálon múlik, többön nem. Azért néha vinnyogtam. Nagyon. Egyébként folyamatosan és még mindig nem látok vicc-forrást ama tényben, hogy valaki borotválja a golyóit.
...amúgy pedig álmos vagyok.

Volt itt egy volt kolleganőm, hogy világosítsam fel az ArtLantis kezeléséből. Remélem, tudtam neki segíteni.
Ő viszont mesélt nekem. A volt cégről. Ledöbbentem. Persze anno a cégvezetés miatt jöttem el. Beelegeltem a pofájukra. Ezt kábé közöltem is velük párszor - főleg egy bizonyos volt a kedvencem - , mert akkor már mindegy volt és úgy jobban esett. De azt nem gondoltam, hogy akkora köcsögök tudnak lenni, hogy amint kiderül egy kolleganőről, hogy terhes, megtalálják az alkalmat és kirúgják. Persze... Zsuzsi sem volt sosem az a meghunyászkodó tipus, és ahogy hallottam, az utóbbi időben meghülyült a menedzsment. De könyörgöm, legalább meg lehetett volna várni, amig amúgy is elmegy szülni, nem?! Persze tiszta nyereség egy cégnek kidobni egy 4.5 éve ott dolgozó munkatársat. Értem én. Teljesen megéri. Helyette majd betanítunk egy újat, csendesebbet... Hát, ilyen a kényszervállalkozók élete. És ugye ezek után még kénytelen be is fogni a pofáját az ember. Végkielégítés nuku, GYES, meg GYED majd jön a minimálbér után és közben még addig próbálj megélni. Örülj, hogy tudsz dolgozni, ha szerencsés alkat vagy és nem vagy folyton rosszul. A kismagyar alkalmazói réteg kapja be a kislábujjamat!
Ja, belinkelem a céget! Mert én olyan vagyok! Csak az menjen hozzájuk, akinek baromi erős gyomra van és jól bírja, ha genny alakok a főnökei, valamint a sales részleg több főt alkalmaz, mint a termelési részleg és még jobban is keresnek. Köszönöm a kitüntető figyelmet!

Erről azt hinné az ember, hogy ígéretes. Hát... nem az. Meglehetősen klisés történet, klisés szereplők. A fickó hippi. Gonosz hippi. Persze először kedves, aranyos... aztán gonosz, köcsög lesz. Pfúúúú, nagyooon gonosz. Elküldi a nőt sztriptíztáncosnőnek, meg elolvassa a naplóját... éjjel a sötétben, mert a gonoszoknak ezt kell csinálniuk. És bizonyára a sötétben jobban látnak, hiszen gonoszok... Pfűha! Most mi lesz?! A lány szőke, naaaagy, ártatlan szemekkel. A fickó hosszú hajú (igazzy gonosz, ebből is látszik) és sármosnak adja elő magát, buknak rá a pasik...izé, a nők. Ebből csak gonoszság lehet! Jujjjujj, már hátborsózok! Lesz második része is...

Leszállhatna rólam ez a sok kibaszott villamos mostmár... Bár tulajdonképpen egészen jól viselem a dolgot, még a vicces oldalát is megtaláltam már. Csak az emberben ettől függetlenül is munkál néha az aggodalom, meg a paranoia.
Hát... majd úgyis lesz valami.

Nem nagyon szoktam emileket kapni az olvasóktól... bár más bloggereknél már olvastam, hogy gyakorta megesik, hogy ír egy-egy rajongó, hogy mit csináljon, meg hogyan, meg egyebek... de engem egyrészt nem olvasnak annyian, másrészt ha valaki megmondja, hogy micsináljak és hogyan, azt kevéssé udvariasan elküldöm a jófrancba. Hacsak nem a főnökömről van szó... de ő legalább ad pénzt. Najó, csak néha...
Szóval kaptam egy emilt egy régen nem látott barátnőtől, aki néha elolvasgat. És most ez jólesett a lelkecskémnek és hosszasan válaszoltam rá és megírtam nem publikált dolgokat is, és milyen jó dolog a net, még fotókat is tudtam neki linkelni a válaszemilben, hogy illusztráljam a dolgokat. Tehát az internet, ez a néhol igencsak szélessávú, néhol - egyesek miatt - kevéssé szélessávú világkapcsolat egy nagyon jó dolog. A naplóírás is jó dolog. És én most szeretek mindenkit! Keep smiling!
Használjátok ki az alkalmat, ritkán szeretem a világot!

Valahogy engem nem a munkahelyi zaklatás győz meg arról, hogy jó nő vagyok. De bizonyára vannak olyanok, akiket igen. Hát egészségükre... Engem a tökönrúgás legalizálásáról győzne csak meg. "Munkanyúlra nem lövünk"