Equilibrium. Kipipálva. Megnézve. Az igazat megvallva jobbra számítottam. Ördögtestvér megmutatta belőle a két legjobb részt. Nagyjából. A téma számosszor fel lett dolgozva. Orwell és Bradbury is megrágta már. Itt mindkét írótól megjelentek alapelemek. Egyébként emészthető alkotás. Kicsit túlságosan is. A Brazil is ilyesmin rágódik, de kevésbé emészthető módon. Az akciójelenetek nagyon jók. Az agyalás, érzelmezés kicsit hosszú lett és ilyen módon nekem már laposka. De délutáni szórakozásnak elmegy.
Lehet is tovább rajzolni!

Kezdem kipihenni az elmúlt nagyjából két hónapot. Már csak úgy egy hónapnyi lemaradásom lehet. Ennek örömére és eredményeképpen is egyben tegnap este ránéztem a készülő rajzomra és rájöttem, hogy alapvetően három helyen erősen elbasztam. De annyira, hogy ma újra fogom kezdeni. Egyébként építészettörténet tárgyból kell vizsgáig összehoznom a Milánóban található Dómról egy belső 'robbantott axonometriát', ami alapvetően nem nehéz, csak a sok kőbizbaszba már belezavarodtam.

Még hétközbeni depressziós rohamom közepedte megvettem Fable legújabbját. *erősen fintorog* Egyelőre nem tetszik. A csaj egyre inkább belemegy a lelki mélységekbe, és hogy őszinte legyek, én ezt már unom tőle. Az utóbbi 4-5 könyve már egyre lelkizősebb, egyre inkább 'megmondom a világnak a tutit' lett. Sokszor igaza van, meg kell hagyni, de sokszor a francnak sincsen szüksége rá. A történet mondjuk attól még jó. Jelen könyve már eleve egy fintorognivalóval kezdődik. Főhősünk Vis Major, és írőnőnk bekezd az ő szemszögéből írni egyesszám, első személy, jelenidőben. Ami tök állat. De kérlek-kérlek-kérlek, ne írjá' férfi szemszögébőőőőől, plíííííííz! Nyüszítettem az eröltetettségtől. Szerintem egy férfi nem így gondolkodik. De majd elolvastatom pár férfival is. Az első áldozat Egyiptomi Istenség lesz. Ő úgyis néha úgy viselkedik, mint Fable imádott szamurájos férfihősei. Majd ő megmondja. Egyébként én is kedvelem azokat a férfihősöket, az érzelmes, de kőszikla kommandósokat. Csak személyszerint asszem, lekaparnék tőlük és a közelükben minden létező tapétát, falfestést, vakolatot és körömmel szétbontanék pár Porotherm falat is. De olvasni szeretem őket. Volt egy időszak, amikor szerettem volna kommandós lenni. Hahh, régi szép romantikus idők! *a szerző épp nosztalgiázik* Szóval az úgy volt, hogy rájöttem, hogy rendőr szeretnék lenni, méghozzá mesterlövész... Mondd, most miért nézel rám így?! Sosem akartál tűzoltó lenni? Vagy katona? Vagy vadakat terelő juhász? He? Valld be!!! ...najó, bevallom, akkor én már 16 éves voltam. És akkor mi van, mi?! Későn érő tipus vagyok, vazz!
Egyébként aztán lett egy rendőr ismerősöm - najó, több is. A lányról végképp senki nem mondta volna, hogy agresszív tipus, vagy bármilyen tulajdonsága kapcsán vonzódna a bűn üldözéséhez. Amolyan kedves, halkszavú kisangyal tipus, akit mindenki szeret. Erre elmegy helyszínelőnek! Nem mondom, hogy nem esett le az állam. A pinceszinten kötött ki.
Na, de visszatérve. Fable. És az ő könyve. Férfiszemszögből kezd. Faszságokat ír. Aztán visszatér női szemszögbe. Aztán megint férfi. Ehhh... az első 49 oldalt ímmel-ámmal átlapozgattam. És most Egyiptomi Istenség olvassa. És mindjárt véleményt mond.
Egyébként miért van az, hogy jó Harry Potteres mintára ez a könyv is úgy kezdődik, hogy 'köszi, drága írónő, a te könyveiden tanultam meg olvasni'. Az úgynevezett best-sellereknek így kell kezdődniük? Muszáj, tessékmondani?

Na, Egyiptomi elolvasta az első tizenhat oldalt. Igazam volt. *a szerző büszkén néz körül* Egy férfi nem gondolkodik így. De majd Szőkeherceg is megkapja... Sőt, még Ördögtestvér is. Hiába no, gonoszdi pára vagyok én. Ne csak én szenvedjek!

Tegnap este helyrehoztam valamit, amiről azt hittem, hogy helyrehozhatatlan. Egészen pontosan a kapcsolatomról van szó. Mi tagadás, nagyon mélyponton volt a dolog. Az ember - és én különösen - hajlamos néha arra, hogy elméleteket gyárt dolgokról, utána pedig úgy állít oda a másik elé, hogy 'bazd meg medve, az ásódat!'. Momentán ez nem volt célom, de Egyiptomi Istenséget megleptem a problémáimmal. Nő vagyok, micsináljak? Néha félreértek poénokat, néha pedig elrágódok dolgokon, amiken nem kéne. A vicc az, hogy extra szószátyár szőkeként mégis hajlamos vagyok csendben töprengeni és nem, és nem, és csakazért sem kimondani - általában éppen az érintett félnek - ha valami bajom van. Birka is vagyok, igen. De tegnap megvilágosodott, ami a kapcsolat lényege, hogy szeretjük egymást, csak még mindig sokat kell közelítenünk a másik gondolkodásmódja felé. És mindkettőnknek. Nem megváltozni, mert az hamvába halt ötlet. Ha megpróbálok nekem tetszővé formálni egy embert, akkor esélyes, hogy egyrészt unalmas lesz, másrészt kiölök olyan dolgokat, amiket szeretek az egyéniségében. De figyelni, azt kell. Magunkra és a másikra is. Ja, igen. Jól látja mindenki. Ma nagyon bölcs vagyok. Nézze ezt el nekem mindenki. Mint ahogyan azt is, hogy emiatt a 'program' miatt lemondtam egy esti sörözést. Bocsika, srácok!

Most pedig előttem egy háromnapos hétvége, amikor végre a tanuláson kívül figyelhetek másra is. Najó... ebből a három napból az egyik már majdnem eltelt. De ez alatt félig megrajzoltam egy gótikus templom-belsőt. Ha készen lesz, majd dicsekszem vele.
Addig is maradjon mindenki a készülékek előtt, az adás nem szünetel, csak szakadozik. Jó hétvégét, esőnapot, kirándulást, tapétázást, pihenést, kép, képregény, regény, novella és vers alkotást mindenkinek! Óvakodjatok a villamosoktól! Főképpen a gonosz sárgáktól!

Azt hiszem, bajban lennék, ha hirtelen nyakamba szakadna egy lakásnyi összeg. Mindezt abból szűrtem le az okos kis fejecskémmel, hogy volt szerencsétlenségem tájékozódni a hazai 'lakberendezési' piacon. Valószínűsíthető, hogy nem olyan gigamega áruházban kéne nézgelődni, ahol a bringától kezdve a szigetelő fólián keresztül a macis függönyig minden van, de... de hát hol máshol nézgelődjön az ember? Összegzem a dolgot: a tapétaválaszték szörnyű. Hányás. Ocsmány. Gusztustalan. Tré. Vannak szépek, igen - egyébként még mindig utálom a tapétát, mint olyat - de ami már jól néz ki és netán jó anyagból is van (ezt Szőkeherceg nélkül a büdös életben nem tudtam volna meg, hogy milyen), az már drága. Drágácska. Drágaságos. Böeee! És még ezeken a 'jobbakon' is erősen eltöprengenék, hogy rá merjem-e lapogatni a falaimra.
Nézegettem lámpákat is. A saját izlésemnek megfelelő hájtek cuccok ára a csillagos égnél kezdődik. Azonban megható, budoár odőrt árasztó műanyag csingilingikkel felszerelt giccsparádét egészen olcsón lehet kapni. Könyörgöm, legalább a 'kristály'csillárnak ne legyen műanyag hangja, amikor egymáshoz ütődnek a lógó lafancok rajta!
Aztán ott vannak a ker.lap burkolatok. Piha! Mondjuk azt tutira lapburkolat-boltban vennék. És több jót láttam még így is, mint jó tapétát. Viszont a tapéta-szegélyek szépek. Abból is van macis, mint a függönyből. Meg macis, meg csillagos tapéta is van, bizonyám! Viszont nem láttam gótos-vámpíros és Godzillás, meg Cthulhu-s tapétát. Ez hiba! Jelenteni fogom a fogyasztóvédelemnek.
Nos, de-azonban-és-mivel a lakás még láthatáron sincsen, ezért a kívülállók kényelmes páholyából tudtam popcornt dobálni a tapéta-piac küzdőterére.
Köszönöm a kitüntető figyelmet! *sietve meghajol és elrohan, mielőtt a paradicsomok célba érnének*

Kellemesen bepunnyadtam a mai napon. Miért mindig akkor kell rohangásznia fontoskodva minden nagyfőnöknek, amikor az ember a másik melóján szeretne dolgozni? És miért is van az, hogy eszükbe jut sok hülye új feladat és rögvest eltűnnek tárgyalni, amikor szeretnél tőlük informálódni?
Egyébként ritka nagy szőkének érzem magam mostanában. A környezetem mérföldekkel körözi le az intelligencia-hányadosomat és már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán tudok valamit. Persze mindezt mintha a depimanó morogná valahonnan a fülem mögötti kispadról. Tűnődöm rajta, hogy befestetem szőkére a hajam. Olyan még úgysem volt. Csak az a baj, hogy ez egy véd-és dactevékenység volna részemről és egyetlen percig sem érezném jól a poénban magam. Jóvanjóvan... marad vörös. Na, nem mintha bármit is számítana. De jobb ez így.
Mocorog bennem megint valami rajzolhatnék. Gyanúm pedig egyre erősebb, hogy a hétvégén már heves firkálás várható. Csak előtte ki kell néznem valami helyet, ahová elcibálhatom Egypitomi Istenséget kirándulni. Kíváncsi vagyok, hogy viszonyul az ún. természethez... meg hogy fotózgatom a gazokat és a repkedő, szálldosó, zümmögő, csiripelő lényeket. Nekem már hiányom van. Elsőnek a Hármas Határ-hegyre gondoltam. De ez az elképzelés még változhat. Mindenesetre elkérem Párduchölgytől a térképét. Valamelyiket.
Depi rulez! Most először hiányzik valami, ami egy éve még adott volt.
Najó, megyek és ásóval agyonverem az előtörni készülő gondolat-zombikat...

downloading coffee
uploading to the brain
direct connection established
coffee flow control activated... processing

(respect Szőkeherceg, respect!)

Reggel elbeszélgettem egy kollegámmal. Vagyis péntektől már csak volt kollega. Mondta, felmondtak neki. Én még június közepéig szándékozom itt kihúzni. Egy haldokló cég végnapjai Part 3. Ugyanis a Part 1 akkor zajlott, amikor beléptem, csak nem vettem észre a jeleket. A Part 2-nél még el tudta magával hitetni a cégvezetőség, hogy sikeres évet zárt. Már akkor sem lettem volna a helyükben, most még kevésbé. Júniusban már csak három ember lesz a pesti irodában. Megjegyzem, mindezt több, mint kettőszáz négyzetméteren, ami viszont októberig van bérbevéve.
Az új cégről meg fene sem tudja, hogy mit gondoljak, mert munka ugyan van, de... az igazat megvallva a leendő főnök nem valami szimpi (de eddig mindig megszívtam a szimpi főnökökkel, tehát ez akár jó is lehet), azonban most Párduchölgy elmondása alapján akadtak kis 'likviditási gondok'. Remélem, nagyon remélem, hogy csak átmenetiek.
Azonban valamiért féktelen jókedvem van. Afféle hancúrkedv. Ilyenkor szoktak a kismacskák a függönyre mászni, meg leverni a virágcserepet, meg lesből megtámadni a tejescsuprot. Én csak vihorászva szoktam hemperegni egy napsütötte díványon. De az én méretosztályomban nagyjából ez az elvárható tevékenység, nem mászom függönyre inkább. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a hangulatomat sikeresen válaszottam le az evilági valóságtól és eufórizáltam sajátmagamat. Vajon melyik szer volt ennyire hatásos? Vagy elég volt, hogy reggel nézegettem a pipacsokat?

Végre kapok egy kis levegőt. Najó, ez ebben a formában nem teljesen igaz, mert a múlt hetet is rendesen ellébecoltam, de korántsem volt annyi időm, mint amennyit szerettem volna magamnak. Azonban innentől kezdve teljesen vége a szorgalmi időszaknak és annak minden kicsengése lecsengett (de szép volt!). Kész a tervem, a makettem. Utóbbiról álljon itt egy kép elrettentésül az utókornak.

Mielőtt bárki kérdezősködne, ez khéhremszépen egy úgynevezett alkotóház. Belesüllyesztve a sziklafalba. Fent egy kiállítóterem, lent meg négy pici(?) alkotó "bunker". És ez mind-mind a konzulenseimet dícséri. Én tutira nem laknék benne. De a kiindulási állapothoz képest ez jelentős haladás.

Tegnap valami front lehetett. Netán frontátvonulás. Csupa idiótával volt tele az utca. A buszon egy hajléktalan egy kismacskát gyömöszölt vissza egy cipősdobozba, miután mindenkinek körbemutogatta, hogy ő azt bíz' 500 forintért vette... A dobozt közben össze-vissza rángatta, cibálta, forgatta. A macs eközben benne kuksolt. Nyervogott keservesen szerencsétlen dög. Sajnáltam. De ennél többet nem tudtam tenni érte.
Aztán egy félig bemákolt agresszoid egyénnek köszönhetően cca. 35 ember megtudta, miért is hordanak a tradicionális cigányasszonyok szoknyát. Idézem. "Mert ennek a sok hülye ...nak kilátszik a pi..., a pu..., a segge... meg a puncija a nadrágból!!!" Azt is megtudhattuk, hogy náluk odahaza egyenlőség van ám. "Nálunk egyenlőség van! A férfi az úr a házban!" Szóval ihaj-csuhaj, recece. Én azért nadrágot hordok és leordítom a pasit, ha faszfej. Többet "fizikalli csellendzsd" lévén nem teszek. És nem is tennék. Agresszív ugyan vagyok, de verekedős nem. Nálunk odahaza különbenis egyenlőség van!
Aztán hazafelé láttunk kellemes arcú fiatalembert, aki óvón szorongatta egyetlen nitrohigítós üvegét. Kicsit be is volt lassulva a srác. 5 percig álldigált, amig eldöntötte, hogy le is tud ülni. De mire elkönyveltük volna gyakroló szipusnak, leszállt és meglepően értelmes tekintettel beszédről is tanubizonyságot tett, amikor megkérdezte egy hölgyeménytől, hogy hol is kell neki leszállnia ha ide meg oda akar menni. Úgyhogy lehet, hogy csak festeni indult. Hiába, mindenki tévedhet, meg fránya előítéletek.

Tudatom minden kedves aggódóval és a drukkerekkel, hogy hétfőn kezdek az új melóval. Egyelőre még a régi munkahelyen. A kezdő munka egy borzalom, egy kulimunka. Párduchölgynek fogok besegíteni egy szörnyeteg épület kiviteli terveinek befejezésében. Ja, amúgy Párduchölggyel fogok együtt dolgozni. Ez most már a lejtő. Igazán az. Megindultunk rajta. A végén még tényleg közösen fogunk dolgozni... remélhetőleg egyszer talán már tényleg a saját cégünk keretein belül.

Aki éjjel legény... az nappal aludjon.

De hát micsináljak, ha mágnesként vonz az éjszakai város. Ilyenkor ugyan elül a tömegvonzás hatása, hiszen nincsen akkora tömeg. De attól még szép. Az éjszakai és a hajnali várost szeretem. Él bennem egy kép egy regény kezdeményemből, amikor éppen az ébredező városi fényeket írtam le. Azt hiszem, nem voltam, nem tudtam annyira érzékletes lenni, amennyire szerettem volna és amennyire előttem volt a kép. Mindenesetre javaslom, hogy egyszer merészkedjen ki mindenki úgy hat-fél hét körül az utcára. Egy macskaköves utcán álljon meg a narancsos fényáradatban éppen szemben a nappal... és figyelje a felszálló párát pár percig, azután forduljon körbe és gyönyörködjön az irodaházak ablakairól visszaverődő ragyogásban. És most valaki szedje ki a vattacukrot, habcsókot és csipkefoszlányokat a billentyűzetemből...
Szőkeherceget elcibáltam várost fotózni. A Citadellától tök jól látszik a Lánchíd meg a Budai Vár is. (Hadd várjon, azért sem fogok sietni!)

A tömegközlekedés sajna nem a legideálisabb ilyenkor, de azért körbe lehet járni a várost. Itt külön köszönet illeti Szőkeherceget, a lovát, azt az ezüstszínűt, valamint Bénit, az állványt és Julist, a fényképezőgépet. A Citadella, a Rakpart és a nemzetünk gyönyörben burjánzó színháza nem lett volna kipipálva nélkülük.
A napkitörés egy halogén lámpának, némi kavicsnak köszönhető, valamint az idióta művészlelkemnek, amivel ebben én témát vagyok képes felfedezni.
A vízbedőlt korinthoszi oszlopsor kiötlőjét viszont nem is annyira dícséret, mint inkább vagy tízévnyi főbelövés illetné. Próbáltam nem feltűnően sugárban hányni, amikor megláttam... de nagyon nehéz volt megállni. Azonban én erős vagyok! A vacsora bennmaradt.
Kicsit rövid volt az éjszaka. De megérte a termés! Még kicsit döcögős, kicsit átlagos képek születnek, de nyomon vagyok, érzem.

New Post. A város, ahol Te vagy a Központban és mindenki csak Rád kiváncsi.

Ez a nap is jól kezdődött. Kiderült, hogy úgy tűnik, lesz melóm egy másik cégnél. Egyelőre nem kiabálok el semmit, mert csak egy próbamunka lesz, de ha nem szúrok el valamit nagyon-nagyon, akkor menni fog a dolog. Én pedig dobbantok. No, persze módjával, mert amig van lehetőség két helyről kapni fizetést, addig azt kihasználom. Bodza of Degecz.

Vééégre! Leadtam mindent, már 'csak' a középület-terv van hátra. Amit viszont a héten meg kell csinálnom a makettel együtt. De ez tulajdonképpen tartható is. Nagyjából-egészéből most is büszke vagyok magamra. Éjjel kettőre terveztem, hogy befejezem a dolgokat és lám, éjjel kettőkor már be is hemperedtem a már alvó Egyiptomi Istenség mellé. Már legalábbis arra pár négyzetcentis helyre, amit hagyott az ágyon.
Viszont cserébe nyűgös és morcos voltam. Elküldtem a jófenébe olyanokért is embereket, amiért egyébként nem nagyon szoktam. Hiszen türelmes birka-lélek volnék, vagy mi. De most a légyzümmögésre is tudtam volna lőni és "dögöljön meg mindenki" hangulatban voltam. Most már szerencsére csak picit álmos vagyok. De ez sem vészes.
Holnaptól meg ezerrel beindul a melókeresés projekt.
Este pedig kirúgok a hámból!

...és alszom. Meg előtte filmet is fogok nézni, hűűűűűű!

Kétezer klikk. Már kétezernégy... Igazán köszönöm. Az érdeklődést. Meg úgy mindent.

...and the show is going on...

Mondhat bárki bármit, szerintem jó film a Trója. Fogyasztó vagyok. Ezt én örömmel fogyasztom. Monumentális, a látvány meglehetősen jó... és a végére Legolas is megtanul bánni az íjjal. Brad Pitt meg szerintem jól játszik. Ezt bebizonyította már a Blöffben is. Achilles pedig egy gusztustalan pökhendi kis fasz lett, és baromi jól csinálta. A sztárallűrök a sztárkatonától hitelesen hangzottak ebben a tolmácsolásban. És valahogy a végső pofáraesés - azt hiszem, hogy a spoiler vádja nem érhet, de ha valaki nem ismeri még a történetet, attól elnézést kérek, de az meg egyébként is olvasson Iliászt. Tudod, kedves, Homérosz, meg minden! - ebben a körítésben még jobb lett. Jóóó, hálivúdi effekt, hogy azért még a legszőkébb konditerem-töltelék is rájött, hogy vele itt most fel akarják ismertetni, hogy ez a nyálbuzi (aki egyébként véresen meggyőzően csókdosta a saját unokatestvére homlokát) valahol ember. Gyarló, esendő, kihabzik a fülén a tesztoszteron, és ember. Ja, és Hector kurvajó pasi!!! Heléna nem is volt olyan szép. Párisz meg nyálas ficsúr... ahogy annak lennie kell. Nem tudom, mit szólt szerencsétlen Szőkeherceg a film alatt elkövetett 'tolmácsolásomhoz'... de párszor beleverte a fejét a támlába. Szóval biztosan tetszett neki. Próbáltam visszafogni magam, de nem vagyok az a fajta, aki csendben végigül egy filmet. Bármilyet. Najó, a Brian közlegény első fél óráját viszonylag csendben ültem végig. Több okból is. Mindenesetre, aki szereti átélni a filmet és a hangulatot és zavarja, ha pofáznak mellette, az ne velem jöjjön moziba. Egyébként pityeregtem is... Nem röhög!!! Szentimentális vagyok, ha valaki nem tudta volna.

Szép dolog, amikor egymásra találnak régi osztálytársak. Iskolatársak... Lehet mutogatni a tablóképeket.

A szar elérte a ventillátort, és az ma be is indult.
Ördögtestvér bizonyra büszke volna rám. A határidők valahogy hasonlóan viszonyulnak hozzánk. A munka vége felé valahogy mindig gyorsulási versenyt játszanak és sajnos nem egy lejtőn felfelé küzdő Skoda (respect, Sáska, respect!) sebességével, hanem inkább egy felszállási engedélyt kérő Boeingra emlékeztetően közelednek.
Sebaj, majd alszom, ha lesz időm. Ma akkor is csinálok még valami elborult hülyeséget... Érzem a csontjaimban.

Blogger-szocializálódom. Egyre több számomra még ismeretlen, de 'hasonló cipőben járóval' váltok emilt. Már persze ha a 37-es és a 45-ös cipő például hasonlónak számít.