Életem első lencsefőzeléke inkább lencseleves lett. Nem röhögni!
Amúgy legalább finom. Kicsit híg, de finom.
Majd a következő jobb lesz.
Addig megtanulok rántást csinálni, lehetőleg csomómentesen, mert marha érdekes a főzelékben a galuska.

Megígértem, hogy leírok pár receptet, de úgy döntöttem, hogy legegyszerűbb, ha megosztom a nagyérdeművel.
Íme.

Mogyorókrémes keksztekercs
Átirat
2(!) tekercshez:
1 zacskó darált háztartási keksz (500 g)
1 üveg Nutella, vagy bármilyen mogyorókrém (kb. 400 g)
1 kocka vaj (10 dkg)
1 bögre kávé (kb. 2 dl)
2 ek porcukor
A nutellát összekevered a vajjal, és jól eldolgozod, hogy ne legyenek benne fehér csomók. Vigyázat, mert mindenre ráragad! Tökig mogyorókrémes leszel, de legalább finom.
Ha lenyalogattad az ujjaidról és a falról a mgyorókrémet, jöhet a "tészta", Nyugi, nem kell sütni.
Belezuttyintod egy jó nagy dagasztótálba a kekszdarálékot és elkezded összedolgozni a kávéval, meg a porcukorral. Adagonként öntsd a kávét, mert megeshet, hogy a kívánt gyúrható és nyújtható massza helyett egy gusztustalan ragacsos trutyit kapsz és kivenni már nem lehet belőle folyadékot, hozzáadni viszont igen. Az ősi szabály, nagyanyáink is hamar rájöttek. Úgy a harmadik elcseszett babfőzelék után, ami végül bableves lett. Szóval legyen gyúrható és nyújtható a cucc. Oszd ketté. Mondjuk késsel.
Vegyél egy nagyjából 40-50 cm hosszú alufóliadarabot, terítsd ki az asztalon, kicsit vizezd be és kezdd el szétlapítani rajta a tészta egyik felét. Ha nincsen otthon férjfenyítő eszköz (lásd még: sodrófa), akkor megteszi egy jól lemosott üres borosüveg is. Egy picit azt is vizezd be, úgy nem tapad a masszához. Addig nyújtsd a tésztát, amig nem lesz szép négyszög alakú és kábé 5-7 mm vastag. Kábé ezt a vastagságot lehet feltekerni ugyanis. Kend be a mogyórós krém egyik felével. Megint olyan leszel a fejed búbjáig, de ne törődj vele. Nyald le, és tekerd össze a tésztát. Lehetőleg alufólia ne kerüljön bele, mert az ember furcsán fog nézni a sztaniolos süteményre. "Nagyon finom volt a papírostul megolvadt csoki, amit feltálaltál, drágám!"
Ha ez kész, csomagold be és tedd a hűtőbe. Nagyjából egy éjszaka alatt fogyasztható állagúra dermed. Vigyázat, mert melegben megint elkezd olvadni és minden csokis lesz! Azt már egymás ujjáról kell lenyalogatni. (Természetesen a másik adag tésztával is ugyanezt végig kell csinálni, de lehet készíteni fél adagnyi hozzávalóból egy tekercset is)
Kisebb társaságban (4-5 fő) kábé 10 percig él egy mogyorós tekercs. Nagyjából fél óra az elkészítése, plusz a kötési idő.

Joghurttorta
Átirat

4 doboz vaníliás, vagy bármilyen gyümölcsös joghurt (6 dl)
1 csomag étkezési zselatin (10 g), nem tortazselé!
1 zacskó tejszínhabpor
1.5 dl tej
2-3 ek. cukor
banán, vagy más gyümölcs
háztartási keksz

Verd fel a tejszínhabport a tejjel. Pont úgy, ahogy a használati utasításon is leírták. Nagyjából 2-3 perc turbó fokozaton. Ha égett motor szagot érzel, akkor elég az 5-ös fokozat is. Álld meg, hogy ne nyalakodj bele, mert minden cseppjére szükség lesz.
Önts egy kétliteres edénybe két doboz joghurtot, a cukrot és a zselatint. És nagyon enyhe melegítés mellett kavargasd addig, amig a zselatin nem apró kristályokban áll, hanem elkeveredett és már nem lehet észrevenni. Ne forrjon a joghurt! Inkább vedd le néha a tűzről, de ne forrjon!
Ha ez kész, akkor kavard hozzá a maradék két doboznyi joghurtot és óvatosan a tejszínhabot is. Tudod: ne törjön össze a hab. Nemtom, milyen az összetört hab, de vigyázva, ez a lényeg.
Akkor most végy elő egy nagyjából literes valamit, amibe beleteszed a kész masszát. Tapasztalat alapján a Carte D'Or fagyik doboza tökéletesen megfelel, ugyanis pont belefér az egész. Béleld ki folpack-kal. Ez azért kell, mert ha nem teszed, akkor maximum baltával, vagy kanállal tudod majd kiszedni a kész sütit.
Tegyél az aljára egy sor háztartási kekszet. Önts rá egy kis masszát. Szórj rá banánszeleteket (vagy bármilyen gyümölcsöt, ami jólesik), megint massza, megint banán, massza, banán, massza... ha elfogyott a massza (a maradék banánt bevághatod a szádba, egye fene!), akkor a tetejére is tegyél egy sor háztartási kekszet. Ha ügyesek voltunk, akkor éppen belefért a dobozba. Takard le egy réteg folpack-kal és tedd be a hűtőbe, hogy megköthessen. Nagyjából 12 óra elég arra, hogy vágható keménységű legyen.

Házi béjlíz

5 dl tejszín (az pont fél liter)
2 dl rum (vagy tengerész jellegű ital) (a sütőrumot mellőzd, az nagyon enyhe)
2 db tojás (csak a héja nem kell)
6 ek. cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 csomag valamilyen kapucsínópor (mondjuk az ír krémlikőrös pont jó)

A tojásokat keverd össze a sok cukorral jól. Aztán öntögess hozzá mindent, próbáld meg összekeverni. Ne keseredj el, ha nem megy túl jól. Öntsd egy ásványvizes palackba és rázd, de eszeveszettül. Látod, máris összekeveredett az egész.
Azért lehetőleg szűrd át "tálalás" előtt.
A nyers tojások miatt ne álljon túl sokat a hűtőben!

Mindenkinek jóétvágyat és kellemes kotyvasztást!

Keresőszavak: félős kutya, fűthető üléshuzat, masszírozós üléshuzat, mérműves ablak.
Elnézést kérek minden kedves idetévedt szerencsétlentől, aki nem erre számított. Bár a félős kutyát igazán nem tudom, hol írtam le...

Dögfáradt vagyok.
Az még hagyján, hogy fél háromkor feküdtem, mert itt voltak a haverok, és a hangulat jó volt, dumáltunk, beszélgettünk és agyontömtem őket kajával, amit még Méregzsák is szembedícsért a maga szűkszavúan egyenes módján. És ez utóbbi nagyon jól esett. Meglepően kevés alkohol fogyott viszont (tán hely sem volt neki), de annyira nem is hiányzott. Asszem. Nekem legalábbis.
Szóval ez még hagyján volt. Sőt. Már hiányzott.
De ami reggel következett. Úgy háromnegyed hét tájékán... Na, az volt az, amit utáltam ma nagyon. Az nem hiányzott.
Előbb felkelni, aztán bemenni a melóhelyre. Mindez miért? Mert egy kis egyetemista kitalálta, hogy márpedig ő a mi cégünknél nyomtatja a diplomamunka előtanulmányát. (Magyarán az ún. komplex tervét.) Fene a fejébe. Egyébként megértem én, ritka szar dolog ám nyomtatás után rohangálni, amikor szorít a határidő. Drága a Copy General. Értem én... Mindent értek. Toleráns vagyok...
Nem volt kávé a melóhelyen, mert utolsó nap elfogyott, és nem vettek újat.
Türelmes vagyok.
Természetesen a jó építész mindent az utolsó, netán még azutáni pillanatra hagy. Holnap elutazik a gyerek, máskor nem ér rá, én meg ugrok, mert inkább ezt, minthogy szétbarmolják a gépemet vagy a nyomtatót, vagy a szervert. Különben sem értenek hozzá! Bahh! Rendes vagyok.
Persze természetes az is, hogy ilyenkor robban le a nyomtató. Lerobbant. Begyűrte a papírt. Megette. Felfalta. Nyammogott rajta. Aztán vinnyogott, hogy fáj neki. Kihúztuk belőle, mert kiköpni hülye szegény, aztán visszatömködtük. Harmadjára már működött is. Csak cca. egy órát csúsztunk. A használati utasítás persze szart sem ér, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. A papírevéshez képest ez már csak zárójeles probléma tud lenni.
Nem vagyok ideges.
Egyébként én is kis egyetemista vagyok, és nekem is kell néha nyomtatnom. Attól még utálhatom azt, aki miatt fel kellett kelnem négyórányi alvás után.
Most álmos vagyok. De toleráns és türelmes álmos!

Úgy döntöttem, adunk a kulináris örömöknek és csinálok egy kis karácsonyi menüt. Rántott harcsa vegyes körettel, almás-diós majonézzel. Eszetlenül jól hangzik, nem?
Ilyenkor mindig kihasználom, hogy apu imád vásárolni, és csakis a legszebb dolgokat hozza el. Ha kell, kiimádkozza vagy kipöröli a pult alól is, amilyen. Azzal viszont nem számoltam, hogy a harcsa ety mockosz, nyálkász, bőrösz állat. Pfújj! Kicsit kétségbeestem, bevallom, amikor előcsomagoltam. Ráadásul nem szeletekben volt, ahogy kértem, hanem egy egész harcsavég támadott rám. Szerencsére az legalább filézve. Viszont fél órát mosogattam, kapargattam, amíg megszabadítottam nagyjából a zöldes-sárgás taknyótól. Addigra a konyhában már minden halszagú volt. Viszont rájöttem, hogy halat simogatni tök jó dolog. És erre megint hiányozni kezdtek a halaim, akiket nagylelkűen odaajándékoztam egy havernak... Szőkeherceg szerint csak azóta hiányoznak, mióta nincsenek. Szerintem ez rágalom...
Mire kirántottam a gusztusos szeletekre vágott, halra egyáltalán nem emlékeztető cuccot, addigra mindennek folyópart szaga lett a konyhában.
A tányérba viszont valami ropogósra rántott, puha, omlós húsú, alig szálkás valami került, és hal mivoltához híven csak úgy úszkált és fickándozott az almaízű diós majonézben, közvetlenül a pirosasra sült krumpli és a zöldséges rizs mellett.
Egyszóval egy született konyhatündér vagyok, na. Lehet nyugodtan nyelni egyet, nem szégyen az.

Kéne egy távirányító-kereső távirányító... Vagy fütyülős távirányító. Folyton elbújnak ezek a mocskok.

Karácsony.
Áthatolhatatlan kajaszag a lépcsőházban.
Utolsó rohamszerű vásárlások.
Küzdelem a karácsonyfatalppal. Előbb döntetlen, majd sakk és matt. A talp győzött. Újabb menet, csavarhúzócsere... éééés...győőőz a zöld pólós versenyző! A fa mégis áll. A Föld meg mozog.
SMS-áradat. Ki a franc az az Attila, akinek vodafonos száma van? Bocsi haver, ismerlek?
Anyuéknál kajaáradat. Jövő Karácsonyig bejglit és halat eszünk, azt hiszem.
Bősz ajándékcsomagolás. Remélem a Kedves észreveszi majd, mit rejtettem az ajándékőrző maci csomagjába...
Még tüzijáték is volt a távolban...
Szóval boldog Karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, havernak, ismerősnek, az ismeretleneknek is, valamint mindenkinek, aki olvas, aki idetéved és azoknak is, akik még csak fognak majd.

Terméktesztelő különítményünk jelenti.

"...és akkor úgy döntesz, lekapcsolod a villanyt, mert nyugodtan akarod nézni a filmet. Tehát villany le! Nagyképűen hátradőlsz, hisz Neked távirányítható villanykapcsolód van!!! Kapcsold azzal.
Mondjuk a tévé távirányítójával, mert ugye bármivel lehet elvileg. Bármelyik gomb jó. Nyomd csak meg!
Miután visszakapcsoltad a TV-t, keresel egy "semleges" gombot... Hirtelen nem találsz, mert türelmetlen vagy: nyúlsz egy másik távirányítóért... francba, most meg a DVD-játékost kapcsoltad be, keress valamit, ami ki van kapcsolva és nyugodtan nyomkodhatod a távirányítóját, így nem hatja meg a nyomkodásod.

A kapcsoló csippan, jelzi, hogy vette az adást. Te gyorsan újra megnyomod a gombot, mert csak 1.5 mp-ed van, utána már nem figyel rád.
Affene, a világítás kezd halványodni. Túl sokáig nyomtad!!! Ez már egy másik üzemmód, ez a fényerő-szabályzás!!
Újra: gomb lenyom, csippan, és újra: folyamatosan halványíííítuuuunk, igen, minimum, innen már erőőőőőőőőősödik.... és MOST! Na de mikor is? No, ahhoz, hogy ezt pontosan tudjuk, az eddigi folyamatot haláli csöndben kell véghezvinni, mert csak onnan lehet tudni, hogy a maximumon van a fényerő, ha már nem zúg a kapcsoló! (Ez pontosabb, mint az izzóba bámulni, hogy aztán percekig csak sárga foltokat láss...)
Ehhez viszont le kell némítani a TV-t, vagy odamenni a kapcsoló mellé fülelni, de akkor meg ugye minek a távirányítható villanykapcsoló? :))
Tehát hol is az az imént eldobott TV-távirányító.. (lökd vissza felém léci, köszike!)... és Mute.
Csodás.
Tehát akkor most hosszan megnyom, aztán újra megnyom, úgy tart... éééés MOST!
Ez az. Maximum.
Ott vagyunk, ahol az elején.
Ezt most kapcsoljuk le.
Ezúttal ne hibázz. :)
Megint használj egy semleges távirányítót. Megnyom. Csippan. Megnyom. Villany elalszik. Csippan.
Szuper.

Megvan? Most ugye tök sötét van, a TV meg Mute-n, Neked meg fogalmad sincs, hol a TV távirányítója, amit olyan dühösen dobtál el az előbb...
A filmben, amiből már 2 percet kihagytál, épp sötétben tapogatózik a főhős felé egy alien.
Hol lehet az a hülye távirányító??? Fel kéne kapcsolni a lámpát....

Tök jó. 5600 Forint volt...."

További megjegyzés: ha két energiatakarékos izzód van, akkor felejtsd el, mert villognak és ha nincsen szerencséd, még poltergeist jelenséget is produkálnak. Ellenben ha becsavarsz az energiatakarékos mellé egy hagyományosat, normálisan világít, bár a halványodást kevéssé produkálja.
Még további megjegyzés: ne csodálkozz, ha a tévét akarod lehalkítani és a lámpát oltod le.

Kész! Befejeztem! Ma reggel végre leadtam azt a sok nyűves feladatot a suliban... Most már csak vizsgáznom kell. Az első majd 4-én. De ezt a hetet azértis végiglébecolom!

Gyors helyzetjelentés.
A tapétahalmok felmásztak a falra. Elfogytak. Téli szállást biztosítottunk egy csomó menekült tapétának.
Jött négy szőnyeg. Eredetileg egyet szerettünk volna, de a többiek annyira meghatóan néztek a bociszemeikkel, hogy nem lehetett otthagyni őket abban a kietlen áruházban...
A lakás úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Nem volt időm rendetrakni. Sem. Még.
A szennyeshalmok lassan rétegekbe rendeződnek. A kedvenc zöld pulcsim valahol a júrakori rétegben lehet.
Egy macska hancúrozik odakinn a kertben.
Csütörtökön eltaknyoltam a jégen és most van egy hatalmas lila folt a hátsómon. Annyira lila, hogy elnyeli a fényt és görbíti a teret. Egy csajszi elcsúszott a lépcsőn, én meg szerettem volna segíteni neki. Nosza, ráléptem az első fokra és én is lehuppantam mellé. Aztán összenéztünk. Vállatvontam. Hát így jártunk. Ennyit a jószándékról.
A melóhelyemen egy csomó krumplit rajzolgattam hetekig, de mostanra azok is készen vannak. Fene az organikus építészetbe! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet krumplit rajzolni.
Vettem egy kabátot potom marha kevés pénzért. Színtiszta természetes poliészter bunda. Elképzelem, ahogy a poliészter nyájak legelésznek a végtelen mezőkön. Néha jön egy villanypásztor és megnyírja némelyiket... Az én példányom valószínűleg vedlett, amikor leölték, mert a kocsi most úgy néz ki, minta szétcincáltak volna benne egy nagytestű, szőrös állatot. Remélem, azért idővel összeállnak a szőrszálak, vagy kihullik minden, ami kihullhat és onnantól nyugtunk lesz.
Röviden ennyi. Még jövök. Most már van időm egy kicsit élni.

Életet leheltem egy plüsskacsába. Büszke vagyok magamra. Tulajdonképpen a fene sem gondolta volna, hogy egy szőrös, borzas, két sárga, tappogó lábbal és ugyanilyen sárga csőrrel megáldott lény ennyire kifejezően tud nézni a gombszemeivel, ha elkezdek vele bábozni. Még szárnya sincsen a nyomorultnak, csak baromi hosszú nyaka.
Igen, van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha meglátok egy plüssállatot, akkor rögvest mozgatni kezdem. A macska, a kutya, a delfin és a papagáj már megkapták a magukét. Ezúttal túllőttem a célon és lett egy famulusom. A plüsskacsa. Leginkább a vállamról szeret szigorúan nézni a világra. Dermesztő tekintete csontig hatol, és kikutatja legféltettebb titkodat is. Nem ajánlatos kikezdeni vele, az egyszer szent.

Egyébként megint felmászott pár tapétacsík a falra a hétvégén. Ezúttal valahogy nem volt annyira megrázó és küzdelmes a dolog, de sokáig tartott. Mondjuk a nap felét végre átaludtuk. Nagyon hiányzott. Vicces, hogy amig mások úgy vannak vele pénteken, hogy "jajj de jóó, jön a hétvége, buli, pia, nóta, kacagás!", mi üveges szemekkel meredünk magunk elé és azt hajtogatjuk, "majd holnap végre többet alszunk". Most hogy van ez, kéremszépen? Nem szedek elég speedet hétközben? Valamit valahol nagyon elnéztek, amikor az időt osztogatták, az tuti.

A többi a szokásos. A sulival el vagyok maradva, mint az egyszeri borravaló, a nap még mindig nem 35 órából áll, még mindig nem kapok bankigazgatói fizetést és a melóhelyemen naponta cca. ötször rajzoljuk át ugyanazt a tervet, de ez utóbbit már kezdem megszokni. Növelem inkább a türelemfaktoromat, mert ezen a helyen maradni kéne már. Lehetőleg sokáig.

Megvan az új szórakozás a huszonsok éves korosztály számára! Megtaláltam! Emberek, menjetek és vegyetek lapra szerelt bútorokat! Sokat!
A hétvégén aközben tettem ezt a felfedezést, mikor arra vetemedtem, hogy lecseréljem a szeretve utált miniíróasztalomat egy használható méretűre. Megjegyzem, tényleg jól tettem, mert immáron elférnek rajta az általam és különböző kedves ismerősők által kreált kütyük, képek, képkeretek, valamint az éppen aktuális házim és pár egyéb kacat is. Ja, meg a gépem, de az részletkérdés, a kacatok mellett eltörpül a monitor problémaköre.
Hát, kérem, már szereltem össze pár dolgot, Szőkeherceg meg pláne nem ma kezdte a mérnöki pályát, de ebbe beleizzadtunk.
Ismertetem a lépéseket a jövendő kor válalkozó szellemű bútorvásárlóinak:
- végy egy kompjútercenternek becézett tárgyat, ami ráadásul három részből áll. Úgymint: számítógépasztal, gurulós kisszekrény és könyvespolc.
- vidd haza lelkendezvén az őrült jó fogás láttán és cipeld fel a sokadik emeletre. Csak hozzáfűzüm, hogy a franc se gondolná, hogy vagy harmincsok kiló egy nyűves asztal, ami lapokból és csavarokból áll.
- bontsd ki otthon a csomagot és kezdj elhűlni a szétguruló kismillió facsap, csavar, ketyere, bizgere és mifene láttán. A lapok, amiből az említett bútorok állnak, nagyok és tele vannak lyuggatva, mint egy-egy második világháborút megjárt gyúródeszka.
- kezdj el újfent lelkendezni, hogy na, ez tök jó móka lesz, bár már délután hat óra van. De biztos hamar végzünk, a múltkor is gyorsan ment.
- teregesd ki a bazinagy lapokat
- a szoba kissé kicsinek fog találtatni, de te ne zavartasd magad
- amikor elkezded összerelni a darabokat a mellékelt szabásminták alapján, kezdesz elbizonytalanodni a dolog jómóka mivoltán.
- amikor harmadjára szereled le a polctartót, mert kiderül, hogy fordítva kellett volna felrakni, akkor már tele a hócipőd a csavarokkal és szidod a csavaranyákat. (Másképpen: csavaranyázol)
- egyre jobban örülsz, hogy nem vagy bútorasztalos
- kezdesz becsömörleni a sok facsaptól és egyre jobban utálod ezt az egész bútorközeli élményt
- este kilenc van
- de már kezd összeállni és asztalformát ölteni a tákolmányod
- este tízre van egy asztalod és egy gurulós kisszekrényed, ami csak mérsékelten emlékeztet Frankeinsten első belsőépítészeti tervére, úgyhogy ezen felbuzdulva már nem rakod össze a polcot, hiszen úgysem férne el a szobában és a szomszéd már bizonyára baromira szeret téged a folytonos kopácsolás és hangos (csavar)anyázás miatt
- dögfáradtan ás talpig fűrészporosan rogysz ágyba
- reggel elégedetten szemléled munkád maradványait és összeszeded a földről a kimaradt alaktrészeket. És nem, nem kezdesz el gondolkodni, hogy honnan maradhattak ki
- következő hétvégén újult erővel ugorhatsz neki az új feladatnak: a polcos könyvszekrénynek.

Reklám után visszajövünk.

Ma reggel megfenyítettek a villamoson. Legalábbis úgy éreztem magam, mint egy szófogadó láncoskutya, amikor egyszercsak rápillantottam egy neves biztosítónak az üvegre ragasztott reklámjára.
Ül! Fekszik! Pitizik! ..."Nem utazik a járműveken biztosítás nélkül!" Jó kutya!

Felmászott a falra és elfoglalta végső nyughelyét némi szenvedés árán még három csík tapéta. Áldozzunk a tapéta-szörnyek oltárán fekete kecskét, amiért egyáltalán tudtunk haladni! Igazán nem értem, hová megy el ez a sok idő, de tény, hogy hétvégente is napi 14-16 órákat vagyunk fenn, ami egy dolog, de meg sem állunk. A lakás meg valahogy csak-csak robbantott használtruha boltra emlékeztet, az ágyneműk nem vasalódnak ki maguktól és valamiért akár naponta is össze tudunk seperni egy-egy maréknyi homokot az előszobában. Szerintem homokemberek élnek a lépcsőházban és időről időre beküldik a csapataikat körülnézni. Az is biztos, hogy valahol jetik rejtőznek a lakásban, mert minden tele van hajjal. Mindig. Külön zombi csapatok gyűrik össze a mosott ruhát a szárítón és reformpárti álommanók hadrendjei állomásoznak a hálószobában, közvetlenül az ágy alatt, ahol ráadásul emiatt a tömegvonzás is megnövekedett. Ezek után mi a fenének nekünk háziállat?

Igaz történet, igazi szereplőkkel, csak most, csak nektek. A Kedves tollából. Azt hiszem, egy blogger veszett el benne.

"Szőkeherceg bemegy az OBI-ba és elámul: bevezető termékként akciósan fűthető üléshuzat - több fokozatban masszírozó funkcióval. 6ezer Ft-ért. Csak most, csak ennyiért.
Hmm. Nem brand márka, de nem is ismeretlen. Kicsomagolva egész "masszív". A családban már bevált, 3× ennyibe kerülő Waeco cucchoz képest ugyan elmarad, pláne rögzíthetőségben, de ez van, első blikkre nem is rossz.

Hősünk filózik. A masszázsra személy szerint nem nagyon vágyik, kocsiba egy tök felesleges és zavaró baromságnak tartja - otthon van egy fotelba rakható verzió is: azt se szereti. Sose használná.
És ráadásul most csak egy van belőle, uccsó darab. És ugye kettő kellene. Na de mi van, ha ez beválik, aztán veszünk a J1-re is, és esetleg az asszonynak is teccene, hogy míg mi vezetünk, őt masszírozza és fűti az olasz verda, minket meg ezért fokozottan imádni fog, és odahaza majd bőségesen meghálálja gondoskodásunkat, hogy neki is vettünk a luxusból? :)

Vegyünk hát egy teszt-terméket, és ha beválik, jöhet a másik is a következő szállítmányból. Kosárba be, kasszához el, zsé elő... fizetés. Kocsihoz gyorsan ki, ott pedig azonnali termékteszt.
Felsorolás jelleggel:
- meglepően jól illeszkedik az ülésre, és tartja is magát még beülés és kiszállás közben is, pedig csak a háttámlához van rögzítése
- a masszírozás bitang erős, bár nekem zavaróan "bizsergetős" - aki szereti az ilyet, annak biztos egy mámor (a távirányítója szerencsére elfér az erre kitalált oldalzsebben)
- a fűtésről elsőre azt hittem, hogy nem működik... jó 2 perc után éreztem csak valami langyos kis meleget nagyjából két tenyérnyi helyről: ugyanis összesen ennyi fűtőszál van az ülő- és a hátlapban... (bár abban sem vagyok biztos, hogy nem volt ott valami hibás)

Ekkor Szőkeherceg elképzeli, hogy ez a fűtőteljesímény miként bírkózna meg a -5...-10°C-os téli hidegekkel, és rövid mérlegelés után ítéletet mond: a termék megmérettetett, és kevésnek találtatott.
A leszerepelt ülésfűtés a megvásárlását követő 6. percben visszavitelre kerül..."

Nekem teszik, ahogy ír. Talán egyszer én is megtanulom. Bár a magam csapongós gondolatmenetével, mikor már beszéd közben is három gondolattal előrébb járok... szóval nem lesz könnyű behozni a hátrányt. De majd gyúrok még.

Csókolom! Esküszöm, ezentúl nem eszem minisztert!

Tök jó, kaptam fizetést!
Tök jó, a fizetésem 85%-a máris elment. Adóra, tartozásra, albérletre, villanyszámla-kompenzációra.
Tök jó, hó végéig annyi pénzem van, amiből úgy három bérletet vehetek... Egyet mindenképen vennem kell majd. A maradék kettőt majd eladom drágábban. *megüdvözült kacaj*

Na, kérem, örülhetnek a fővárosi kalandozók, ugyanis alakulóban a városőrség. Valószínűleg nagy közszeretetnek örvendő orkok alkotják majd a szervezetet, már legalábbis, ha a tevékenységi köreiket vesszük figyelembe. Egy olyan fickókból álló társulatot, akik elszállítják a gyanútlan kalandozók lovait, bizonyára szívesen behentel egy külön erre a célra alakult érdekvédelmi szervezet. A városőrség tagjai pedig büntetéseik után XP-t és trezsöröket kapnak és ha elég gyűlt nekik össze, akkor fizetési szintet lépnek. A magas szintű városőrökkel már sokkal nehezebb elbánni.
Egyébként meg reménykedünk, hogy nem is olyan sokára megnyílik a főváros első varázstárgy boltja, ahol bizonyára büntető cédula elleni amulettet is árulnak majd.

Úgy belemerültem reggel a könyvem olvasásába, hogy majdnem elfelejtettem leszállni a HÉV-ről. Ilyenkor valószínűsíthetőleg őrangyal vigyáz rám, mert eddig mindig sikerült mégis időben leszállnom. Valami isteni sugallat hatására mindig felnézek az utolsó pillanatban. Viszont eszerint jó a könyv. És tényleg. Csak a fordítás valami borzalmasan szörnyű. Csókoltatom a lektort. Olyan dolgok maradtak a szövegben, hogy ahhoz képest a DVD-játékos használati utasítása egy magas-irodalmi műalkotás. Bár orrgyilkossal legalább itt nem találkoztam. Azt nem értem, hogy ezek elvileg szépirodalmi kiadók, ugyebár. (Pl. Európa) Több évtizedes múltra tekintenek vissza, ugyebár. A könyvek keménykötésűek és igényesen néznek ki, ugyebár. Akkor a belseje miért nem igényes? Miért fordítanak ennél sokkal névtelenebb kiadók jóval nagyobb gondot arra, hogy igényesebbek legyenek? Ja, hogy a kettő nem jár együtt? Affene! Micsoda egy finnyás fogyasztó vagyok én?!

Borzasztó volt a hétvége, de legalábbis minden volt, csak nem pihentető. Pénteken fél hatkor (igen, este!) megtudtam, hogy "jó, akkor bejövünk szombaton is!" Ennek aztán fenemód örültem. Aztán szombaton kiderült, hogy a kollegáimat az alapvető emberi kommunikációra kell oktatnom, ha jót akarok magamnak. Mármint azt, hogy haladjon a terv és értelmes dolgok legyenek benne. Mert miért nem egyértelmű egy kollegának, hogy kinyissa a száját és átadjon
információmorzsákat, ha nála valami változik és az érint másokat? Valószínűleg egy alacsonyabb energiaszinten mozoghat az ember szürkeállománya, ha nem kell alkalmaznia a multitask módszert, de mások meg szívnak. A főnök meg hatalmas bociszemekkel néz, hogy na, most akkor mi lesz és hogy oldjuk meg az információáramlást. Így a huszonegyedik században. Nagyjából másfél méternyi távon.
Mindenestre tehát kénytelen voltam elővenni a nyomulós énemet - amitől garvitációval ellentétesen mozgott az összes csigolyamenti szőr a hátamon - és kezelésbevenni az ügyet. De most már sínen van nagyjából a helyzet, a gépezet beindult, a malom lassan, de biztosan öröl.

És egy ilyen nap után kerültem el a csettaliba. Kissé antiszociális hangulatban kezdtem az estémet a délután miatt, érthetően. Ritkán esik meg velem, hogy a "hely nem tetszik, alig ismerek valakit és különbenis ne gyertek közelebb három lépésnél, mert harapni fogok" hangulatban legyek. De most megesett. Na, azért jó volt a társaság, tetszett a dolog. Bár gondolni kellett a másnapi tapétázásra és nem nagyon akartam, hogy másnapos tapétázás legyen belőle, úgyhogy nagyon visszafogtam magam. Matiné jellegűre vettük a babazsúrt és nagyon korán el is jöttünk. Ami nem baj, mert még azóta sem pihentem ki magam. Csak így alig tudtam valakivel beszélgetni. Akivel sikerült, annak viszont köszönöm a hangulatot és a kellemes perceket.
Azzal az egyetlen emberrel, aki pedig teljesen kiakasztott azzal, hogy levegőnek nézett, úgysem állok többet szóba. Elvégre minek álljak szóba egy olyan emberrel, akinek nem is tudok a létezéséről? Sajnálom haver, szerintem gerinctelenség ignorálni valakit úgy, hogy nem mondjuk meg neki, hogy mi is vele a problémánk. És még figyelembe sem vettem, hogy mennyire jóban voltunk. Gerinctelen emberekkel viszont nem állok szóba, akik pedig vérig sértettek, azok nem léteznek számomra. Nem haragszom, csak nem felejtek. Pont.

Vasárnap belemerülhettem a tapétázás rejtelmeibe. Hogy őszite legyek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Egyrészt az a mocsok papír a ragasztótól nyúlik-málik, mint valami mocsári moszathártya. Éppen csak nem miazmás, de cloffogó és szörcsenő hangok kiadására képes, tehát majdnem horror. Szóval nem tapéta, hanem horror-papír. Kicsit önfejű is, mert például illeszkedni nem akar. Ebben a tekintetben tehát elvi hasonlatosságot állíthatunk fel a mágnesfélék és a tapéták között. Ja, a falhoz sem szeret tapadni. Többszöri bekenés után sem. De ujjunkhoz, ruhánkhoz, bárminkhez betegesen vonzódik. És baromi lassan fedi be a falat. Szerintem jóval egyszerűbb, ha legközelebb fogom a kiscsoportból fennmaradt akvarell készletemet, a rojtos mókusször ecsetet és nekiállok pingálni. Sőt, esélyes, hogy ráállítok egy egész óvodai csoportot a falra zsírkrétával felfegyverezve. Tutira előbb lesz a meszelés színétől eltérő árnyalatú és aprómintás.
Amúgy három helyiséget elkezdtünk és egyiket sem fejeztük be. De minden tele van tapétacafatokkal és a padló ragasztófoltos volt, mintha egy csiga-családot gyilkoltak volna le a nappaliban. A csigáknak ragasztó folyik az ereikben, nem tudtad?! Ahol viszont fenn van a cucc, ott és az szép. Magyarul mégiscsak úgy tűnik, hogy megérte viaskodni a szlottyogós lap-lényekkel.
Most némi képi dekoráción töprengek a falakra. Franc az elcseszett művészi vénámba! Sajnos már most több ötletem van, mint amennyi falfelület és idő a rendelkezésemre áll.

Újabb invázió. Ezúttal bögre és csésze hadak lepték el az asztalomat. Már amennyiben kilátszanak a tervrajzok alól.
Legközelebb az ufók jönnek bevenni az általam megjelölt területeket?

Kezdik ellepni a lakást az állatneműk. Jó, a múltkor összefutottunk egy németajkú bevándorló bogárral, de nem rá gondolok. Béke poraira egyébként.
Momentán azt fedeztem fel, hogy a kanapén kezdenek elterpeszkedni mindenféle lények. Egy kutya, egy macska, egy delfin és egy papagáj hemzsegnek ott vadul tévénézés közben. Egy zombis-lövöldözős film alatt meg különösen jó, amikor egy papagáj a nyakadba ugrik... Szerintem.
Vajon gondolta volna a gumicsirkés jóember, hogy kultikus lesz?
Na, mindegy. Folytatom állatkertünk bemutatását. A fotelben egy bazi nagy tigris heverészik. Ergo a fotel ki is esett a használati tárgyak köréből és előlépett tigrispihentetővé. Végül is nem baj, annyian még nem vagyunk. A sziltan házim is jól érzi magát a kanapén az állatokkal.
Aztán tegnap jött egy birka és rekvirálta az ágy előtti területet. Reggel végigtapicskoltam a hátán a meztelen lábujjaimmal. És van még egy tehén is, ő meg az ágy feletti falat nézte ki magának. Azt hiszem, egy csendes, holdvilágos éjen onnan fog hangos múgással a nyakunkba ugrani, hogy beterítsen és magáévá tegyen bárkit, aki alá kerül.

Kaptam egy gésás könyvet. A főszereplő csajszi (önéletrajz) - vagy a fordító - nem nagyon tud írni, de azért izgalmas és aranyos. Az az érzésem, hogy főhősünk kicsit furcsa. Kedvenc szórakozása volt kiskorában szekrényekben elbújni. És úgy általában is kicsit antiszociálisak a megnyilvánulásai. Ezek mellett a szórakoztatóiparban elhelyezkedni hatalmas bátorság. Kedvenc részem, amikor Károly herceg (AZ a Károly herceg) autogrammot ad neki a legyezőjére és ő ettől annyira megsértődik - hiszen tönkretette a legyezőjét - hogy ki is dobja a kérdéses híresember kézjegyét. "Akárki is vagy, nagyon neveletlenül viselkedtél." Ez egy igazán kedves szőkegésás észrevétel. Mindenesetre önérzet, az szorult belé rendesen.

Kóros, krónikus pénzhiány lépett fel. De most már annyira, hogy zavar is. Nagyon zavar. Az új főnökömnél létezik az a szó, hogy fizetési morál, ámde alacsony. Állítólag akár fél hónap is lehet, mire rászánja magát, hogy fizet. Hurrá! Mondjuk oké, csak tényleg fizessen. Momentán négy helyről lógnak nekem. Hurrá! Egyik hely sem kecsegtet túl sok jóval. Megérkezett az albérletbe az éves villanyszámlakorrekció. Hurrá! 12e fejenként. Most éppen a semmiből. Lesz tandíj is. Hurrá!
Kínos.
De valahogy túléljük.
Az adóhatóságoktól érkező leveleket már ki sem bontom addig, amig nem jön pénz valahonnan. Bárhonnan.
Tegnap azt álmodtam, hogy találtam két tízezrest az utcán. Amik az égből pottyantak le. Éhes disznó...