Rinya nap van ma, az istenek is úgy akarják. Párduchölgy is morcos, sőt kifejezetten ingerlékeny... én is csaknem megsértődtem ma. Aztán mégsem volt kedvem megtenni. Más dolgok viszont basszák a csőrömet. És meleg is van.

Kiderült, hogy az albitársam, a drága, 15-én(!) már túllépte a csellós letöltési korlátot, ezért parkolópályára kerültünk. Ami most kábé 10-15k-t jelent, de lesz ez még kevesebb is. Ilyenkor valami átkozott módon zabos vagyok a rohadt önző kis hülye fejére annak az embernek. Pedig legyünk toleránsak, ha egy albérletben akarunk lakni 3 különböző emberrel, de a jóistenáldja meg, legyen már ő is figyelmesebb és toleránsabb! Nem elég, hogy a mikrót hetente lehetne kiganézni utána (rá inkább nem bízom, kedves még a mikróm élete), nem elég, hogy a mosatlanjai három-négy hétig is rohadnak a mosogatóban (aztán valaki elmossa "márnembíromtovábbnézni" alapon), nem elég, hogy a kenyerek, amiket meghagy, maguktól másznak a kukába (vagy mi dobjuk ki, mert már nem férünk tőle), nem elég, hogy akkora kupleráj van a szobájában (amit elvileg közösen használ egy sráccal... aki gyakorlatilag most kinn alszik az erkélyen a barátnőmmel, mert jó az idő), hogy be sem lehet lépni, de ha megteszed, seggel mész ki, nem elég, hogy magasról szarja le, ha az ember éjjel aludni szeretne, nem meccset nézni... szóval ez nem elég. Már rászoktattuk pedig arra, hogy a saját tányérját mossa el maga után, hogy az átkozott leborotvált szőreit ne hagyja szét a fürdőben, mint valami apró kis sünszakáll maradványokat... ez elég kevés, de valami. És most a net. Kezd az a bizonyos bili kiborulni. Meg már úgyis rohadtul elegem van az albérleti létből. Csak hát momentán ez van, jobb nincsen. Jövőre inkább megyek egyedül lakni... bárhová, csak ezt ne többet! Kezdek beelegelni. Mi lesz itt, ha tényleg megveszem a kanapét és kiköltözök a nagyszobába??? Armageddon? He?

És igen, őt sem kéne olvasnom. Nekem sem kéne őt olvasnom. Meg úgy egyáltalán nem kéne...
Mindegy, úgyis én vagyok hülye. Ahogy szoktam.
Ma vagy megölök valakit, vagy csak leszedem a CoD demóját a gépemről (sajnálom)... egy poharat pedig ma már megöltem. Most egyébként kedvem támadt egy tányért is, pedig nem vagyok "capkodósz" fajta. És délután még nem tudtam, hogy lassan gyilkolni és fojtogatni tudnék, ha lövéseket és robbanásokat hallok a közelemben... azt hittem, csak alvásra ingerel... Unistallt ide, mert frémeket látok a kispolcon!
Van itt a fejemben valaki, aki rohadtul ki szeretne jönni és ordítani a világgal. Egy másik valaki is ki szeretne jönni, de ő körbe szeretné táncolni a szobát és lufikat eregetni. De őt a Szégyellősség nevű ajtónálló nem engedi ki. Bár nem értem, miért érdekli ez a kis ugrándozóst... Kissé felemásul érzem magam. Kérnék egy felezést a számítógéptől...

Amolyan "tele van a tököm és elegem van a világból" fílingem van. Okom semmi erre, de ilyen. És átharapnék pár torkot. Ha ferdén néz ma valaki, elharaom a torkát. Ha akadékoskodik ma valaki, elharapom a torkát. Ha valaki megbánt, annak elharapom a torkát, végighajtok rajta egy megpakolt gőzmozdonnyal, beszántom és bevetem sóval...
Kipróbáltam a T-Mobile Online Ügyfélszolgálati rendszerét. Meg voltam vele elégedve... annyi fenntartással csak, hogy sajnos azt nem tudtam meg onnan, hogy a hűségnyilatkozatom lejárt-e vagy sem, azért külön telefonálnom kellett. Viszont eszembejutott minden jelszó, és ez igazán becsülnivaló tulajdonság. Két előfizetés, egy Aranykártya...három jelszó. Büszke vagyok magamra.
Dögletes melegben felmértünk egy elhagyott irodaházban pár ablakot. Azzal is tele volt a tököm már a második után. Grrr!

Annyian mondták, hogy már megint újított a Blogspot, hogy gondoltam, beugrok má' meglesni.
...aha, aranyos. Kicsit még gyerekcipős megoldások, de határozottan aranyos. (Kijafrancnak kell felsorolás opció a blogjába?) Na, nézzük azt a text-color funkciót... játszogassunk egy kicsit... hmmmm, egéész jóóóó.

A hétvége eltelt, mintha itt sem lett volna. Pénteken iszogattunk egy picit a haverokkal, aminek az eredménye egy ölembedőlt sör lett... végül nem bírtam tovább és hosszas, idegőrlő (mások idegeit őrlő) turbék után hazajöttünk Szőkeherceggel. Azt hiszem, az a baj, hogy annyira régen volt már ilyen és hasonló, hogy túl sokat - talán valamiféle megváltást - vártam a dologtól és az meg nem jött. De azért jó volt a hangulat.

Szombat - rohangászás pók-a-falon módjára. De a nap végére ki lett pipálva Visegrád, valamint felmérve és kiosztva 10 négyzetméter padlóburkolat és meg lett nézve a Firefly első része (megint) és a macska bizonyára fel lett mászva a fára.

Vasárnap pedig megint nem fényképeztem.

És most megint hétfő. Semmit nem haladtam a melóimmal, hogy a fene enné meg! De ezúttal nem azért, mert em is csináltam.

"Ha a blog irodalmi teljesítmény, akkor az orrfújás az kibaszott komolyzenei koncert."
Mondtam már, hogy kedvelem Méregzsák kritikai megnyilvánulásait? Bár ahogy elnézegetem hazánk blogpalettáját, igaza is van nagy átlagban.
Erről még mindig nem tudtam eldönteni, hogy igazi-e, avagy átverés. De bicskanyiszorgatóan bántja a beépített habcsókviszolyomat. Egyébként köszi, Ördögtestvér, nélküled nem fulladtam volna ma bele a nyáltengerbe.

Egyébként meg fulladjon meg inkább a volt cégem tulajdonosa, az a szarrágó kis farok, aki tízezerpluszáfán képes "vitatkozni" és kicsinyes megjegyzéseket tenni, holott még mindig tartozik nekem immáron cca. hatszámjegypluszáfával. De a havi 200 négyzetméternyi rezsit ki bírja fizetni a Belvárosban. Három emberre. Hát valahogy én azt mondom, hogy az ilyen meg is érdemli, hogy tönkremenjen a cége. Én pedig nem az a lúzer marha vagyok, maga nem ezt droidot keresi. *halk duhogás és gőzsivítás hangja hallik*

Tegnap találkoztam Egyiptomi Istenséggel, hozott nekem vissza pár cuccot. Valahogy két mesekönyv is belekerült, amik nem az enyémek, de ez egészen jó hibaarány. Hozott egy fülbevalót is, amit azonmód el is hagytam a TESCOban fehérnemű vásárlás alkalmából. Sebaj, úgyis bizsu volt és megvan még a párja. Egészen jól elbeszélgettünk. Még Ms. Nyúlfélével is összefutottunk, aki leült hozzánk beszélgetni. Aranyos csajszi. Bár vicces volt, ahogy megkérdezte: "Mi van veletek, meséljetek!" *kínos csend, vállvonogatás* Erre hozzám fordul: "Szőkeherceg hogy van?" Khmmm....izé... Jól. De tényleg!

Ördögtestvér meg immár egy duzzanattal kevesebb lett, viszont egy jókora kötés-bumszlival több. Végülis... így is, úgy is púpos a feje egy ideig. Előbb a gyulladástól, most a géztől. Alkalomadtán már meglátogatom, mert igazán szánalmas, hogy vagy úgy...egy-kettő-sok hete nem néztem be hozzá. Lassan meg sem tudom számolni... Sorry, Cuni, majd pótoljuk a kimaradt söröket.

Szőkeherceg burkoltatni fog. Ennek kapcsán a burkolók, mint különlegesen elvetemült mumusok jelentek meg a szemem előtt, akik mind az ellenség - azaz a T. Megrendelő - pénzére pályáznak. Ilyenkor sajnálom, hogy nem szereztem tapasztalatot a kivitelezésben. Bár a lapot nem a burkolók veszik, hanem a T. Megrendelő. Ergo akkor azért annyira nem basszák át a fejét. De csak kerüljenek a szemem elé, leordítom róluk a hajat is!
...Mint utóbb kiderült, ki lehet úgy hozni azért, hogy tulajdonképpen át sem akarták baszni a fejét az embernek. De azért én csinálok kőkiosztási tervet. Legalább így tudja az ember, hogy mennyi lap kell (nagyjából) pontosan.

...visszafelé 3293 lépés. Elloptak 200 lépést!!!

3481 lépés az irodáig kora reggel. Baromra fitt vagyok!

"Bál van az Operaházban..." Ez a dal jár a fejemben, mint egy rossz verkli, pedig már fél éve nem hallottam szerintem. Néha a fejemben járó dallamok szoktak kapcsolódni a léthelyzetemhez, de ritkábban nem, mint igen. És most sem. Najó, a bál stimmel... de Sarastro és Rigoletto maradjon csak a helyén.

Azt a visszajelzést kaptam pár helyről, hogy változtam. Előnyömre állítólag. Lehiggadtam, megnyugodtam és kevésbé harsány a kommunikációs stílusom. Most ennek az egyik felem örül, mert hiszen akkor kiegyensúlyozottabbnak látszom kívülre, akkor pedig nyilván belül is nagyobb az egyensúly. A másik felem viszont sajnálja a kis harsány gőzmozdonyt (copyright by Sáska), ami most kicsit háttérbe vonult. Szerettem, na! Volt benne egy adag "figyeljetek ide, rám, de most azonnal" toporzék is, persze, hogy volt... de nyuszika nem szeretek lenni. Makkmakk.. musszmussz...szimatszimat... Mindenesetre az biztos, hogy most már egy éve vagyok ebben a társaságban és tényleg megnyugodott az én lelkem. Arról nem is beszélve, hogy konkrét személyeknek mit is köszönhetek ebből. Valahol érthető is a kezdeti feldobottság. Három év után végre volt "társaságom". Szomorú, de tény, hogy mióta visszajöttem a fősuliról, nem volt igazán Pesten senki, akire a spotán felmerülő programokban számítani tudtam volna. Egy mozi, egy sörözés, bármi... Persze kollegák voltak. De a kollegális kapcsolatokkal mindig úgy voltam, hogy maradjunk a munkahelyen vele. Semmi kedvem azokkal az emberekkel tölteni a szabaidőmet is, akikkel napi 8-9 órákat melózom. Arról nem is beszélve, hogy igen kevésszer esett meg eddig, hogy érdeklődési körben partnerek lettek volna. "Munkanyúlra nem lövünk!" Pláne.
Hogy mi? Hogy barátok? Hogy a régi barátok a fősuli előttről? Na igen... hát megváltoztunk. Ők is egy irányba, meg én is egy irányba. És nem azonosba. Egyébként pedig belőlük amúgy sem volt sok.
Szóval immáron egy éve van "társaságom". Azóta rétegződött persze számomra a banda, nem olyan homogének az érzéseim velük kapcsolatban. Megvannak azok, akikre jobban figyelek és akikre kevésbé. Nyilván ez is okozza a higgadtságomat... Jesszus, magyarázkodom! Najó, nézze el nekem mindenki, de ez most leginkább magamnak szólt. Terápiás célzattal persze. Szigorúan.
Egyébként pedig van saját nyugtatóm. Már-már drog szinten.

A megtalált egyensúlynak köszönhető talán, hogy tegnap képes voltam megint elbeszélgetni az exex-szel. Minden sértődés és hátsó gondolat nélkül. Azt mondta, jól esett neki.
Mondtam már, hogy az ICQ a legjobb terület nekem arra, hogy megsértődjek, felháborodjak és kiakadjak? Vészesen kötődöm a nem-verbális kommunikációhoz eszerint.

Megint fotózom. Kicsit hiányzik az analóg gépem... najó, nem kicsit. De az eszem tudja, hogy drága és az elkészült fotókat nem tudom úgy netre tenni, mint szeretném. Egy szar szkenner nem azt hozza ki a fotókból, amit az ember szeretne. A dolog másik fele azonban az, hogy a diákat viszont ki lehet vetíteni a falra, projektorom meg nincsen a ládafiában. De ez most csak elméleti síkon mozgó rinya, mivel a gép az exexnél van. Call me lúzer... de ő jobban tudja hasznosítani, mint én. Kéne egy digitális, tükörreflexes, cserélhető objektíves gép. Meg toronyóra lánccal...

Köszöntsünk két új ismerőst itt oldalt! Najó, egyikük még ismeretlen ismerős...
Apokrifom, mindenféle istenek hoztak a linkek közt!
Nyári Éjek Asszonyát pedig köszöntsük sok szeretettel. Már csak azért is, mert hosszú idő után újra hölgy tagja is van népesedő linktáramnak.

Volt régebben egy ígéretem. Nem tartottam be, mert valahogy teljesen természetes volt, hogy már mindenki tudja, amit tudnia kell. Ez részben igaz is, de tegnap megdöbbentem, hogy egy általam nagyrabecsült bloggertárs nem tudta, mi a helyzet körülöttem és meglepődött az információtól. Neveket nem mondok, tudja majd ő, hogy róla van szó.
Szóval "csak" annyi *a szerző zavartan kavicsokat rugdos és köröket rajzolgat a lábával a porba, valamint szoknyája szegélyét gyűrögeti*... szóval mostanában sokat vagyunk együtt Szőkeherceggel, igen... hát kint van...
Egyébiránt bevallom, ennek az állapotnak a jóslata úgy fél évvel ezelőtt megdöbbenést vagy heveny körberöhögést váltott volna ki belőlem. Azóta már elkészültek az első, majd a második, majd a sokadik fotók, amiken együtt és az átlagosnál közelebb vagyunk egymáshoz. És egyébként sem volt titok, hogy kedvelem. Bár viszonyunk elég furcsán indult... de lényegében és a sallangokat elhagyva ott kötöttünk ki, ahol ő megjósolta úgy tavaly augusztus táján. Csak kicsit máshogy és jópár hatalmas tiszteletkör után, valamint kellő mennyiségű pozitív csalódással fűszerezve mindkét részről.
Nos, eme világnak tett vallomásom után pedig elindulok megint a szüleimhez. Ezúttal kellő mennyiségű feltöltött aksival és még a dioptriás előtéteket is viszem a géphez, ha netán makrófotókat támad kedvem készíteni. Márpedig kedvem támadni fog. A nap hétágra süt.

Postulatos post-infók. Így utólag, magyarul.
Pénteken - ez tegnap volt, ha jól emlékszem - elmentem megint a Suzuki-főnök házát felmérni. Úgyhogy megint a nyakamba kaptam a két vérszomjas ebet. Ezúttal nyakvakargatásért és ölembemászásért támadtak meg. Miközben a kapucsínómat próbáltam elkortyolgatni. Utána pedig körbemértük a házat, de eldöntöttem, hogy még egy rózsabokor-sövényt találok a fal mellett, és veszélyességi pótlékot fogok kérni. Aztán belül meg a medence körül kellett életellenes akrobata mutatványokat végeznem a medenceporszívó csövét kerülgetve, majd pedig a teraszkorlát felett egyensúlyoztam a szalaggal. Mindent egybevetve, kifejezetten kalandos délelőttöm volt.
Este meg Shrek 2. Én olyan macskát akarooook! Szőkehercegből momentán azt hiszem, hogy jobbat ismerek. A Keresztanya Keresztapás volt. És szerintem is jobb volt, mint az első, nézze meg mindenki! Én másodszor már eredeti hangokkal szeretném látni...
Hazafelé pedig megtekintettük a helyi állatkereskedés faunáját és úgy döntöttünk, hogy ez az izé nagyon aranyos, amikor alszik. Tappancsait az égnek meresztve és a szőrös pocakját szuszogtatva. Persze lehet, hogy műlény volt... A látogatók szórakoztatására. Olyan, mint az a rusnya szuszogó-mikulás telente a kirakatokban.

Annak örömére, hogy Egyiptomi Istenség új blogot kezdett, egy kicsit megbuhergálom a template-t.

A mai napról, ha egyenleget kéne vonnom, akkor egyértelműen pozitívban lennék. Bár Szőkeherceg is kapott pár pofont a naptól, bár csitítgatni kellett Ördögtestvért is, mert felment benne a pumpa, bár hülyére dolgoztam magam megint két darázsfészket ülvén meg egy seggel... de a ma úgy mindenestül gyönyörű volt.
Úgyhogy mindenkinek köszönöm a közreműködést.

Mostanában egyszerűen nem áll rá az agyam arra, hogy egyáltalán bármiről is postoljak.
Pedig voltam ám anyáméknál... anélkül, hogy fotóztam volna sok szép növényt és bogarat, mert lemerült az összes aksi a fotógépemben.
Aztán történt egy csomó vicces dolog a főnökömmel... úgy tűnik, vele folyton vicces dolgok történnek - mondjuk ezek egy része inkább sírásra ad okot.
Volt cset találkozó is... egy pár olyan emberrel, akiket nem is ismertem még, de nagyon örültem neki, hogy immár élőben is találkozhatok velük, plusz drága bátyám, Ördögtestvér jót nőbénázott egy dilis kiscsajjal. Utána meg jópárszor kölcsönrinyáltunk mobilon.. hogy nekem mekkora számlám lesz??! Mondjuk nem bánom.
Mindennap végiglelkendezek vagy öt embert ICQ-n, mint egy ugrándozó kismacska, cserébe kapok néha én is a kis lelkükből egy-egy szeletet cserébe, amin nyammoghatok. És ez úgy le is foglal.
Aztán mostanában még néha főzni is támad kedvem, meg időm. Sőt, tegnap este "meló után" (hogy lehet ilyet mondani, ha az ember itthon dolgozik egész nap, úgy reggel 8-tól 5-ig? Esküszöm, így többet dolgozom, mint annakidején az irodában. Fáj is a hátam az ergonómikus ülés nélkül.) ...szóval tegnap este még rajzolgattam is. Elkezdtem tablettel bűvölni a régi gőzluvnyámat. Miután egy deviantartos ficak tutorialját megleltem és áttanulmányoztam. (A fickó nagyon hatásosan kezeli a ceruzát és a tabletjét... de sajnos az anatómiát néhol igencsak elszúrja. Azért mondjuk szép, amit művel, nem bántani akartam. Nekem ennek a fele is elég volna) Egyelőre itt tartok. Lassan halad, pepecs meló, de megéri. Majd vadászok hozzá valami hátteret. Lőjetek le, de azt nem fogom megrajzolni, ha itt a digitális technika minden vívmánya a seggem alatt.
Na, majd még postolok. Úgy tűnik, vége a postok Csipkerózsika-álmának. Most sürgős melózhatnékom van.

Tegnap voltam egy új munkát felmérni. A fickó a Suzukinál valami fejes. A háza... a megtestesült álom. Hatalmas, világos... azt nem mondom, hogy gyönyörű, mert azt már megszoktam, hogy a pénzzel nem adnak izlést. Legfeljebb izlésficamot... Persze valószínű, hogy én vagyok rosszul összerakva, de nekem ez a Napkirály korabeli álbarokk hímzett kárpitos, nehézkes és cirádás bútorzat nem jön be. Főleg, ha egyöntetűen van ilyennel berendezve mondjuk úgy 240 négyzetméternyi terület, ami egyben nappali, étkező, és konyha egyben - és itt persze senkit nem zavar, hogy a konyhából úgynevezett szagok szivárognak elő, mert cca. 15 méter van a nappali vége és a konyhának kinevezett izé között. Szóval a giccsáradat letepert, megtiport, megcsócsált, majd kiköpött. Persze csak a két csaholó szörnyeteg után, amiket amúgy valami pincsifélének véltem, de az arrogánsabbik fajtából. Csóvalja a farkát, de valahogy megy vele az egész törzse is, emiatt az egész szerencsétlen kutya valami idétlen kongát jár folyamatosan. Már amikor nem a nyomodban virnyákol és próbál meg a sarkadba harapni. Egyéként még a küszöbök is márványból voltak. Mindazonáltal az egész ház szarul volt megcsinálva, ami nyilván nem a tulajdonos hibája, hiszen hol érdekelne engem, hogy hogy kell jól csinálni a padlófűtést, hogy ne repedjen meg tőle a padló, vagy hogyan kell megoldani a hodálynyi terasz vízelvezetését, hogy ne rohadjon le a fal alatta, illetőleg ne fagyjon szét a burkolat sem? Hát valószínűleg sehol... Na, de majd egyszer én is jól menő építész leszek és akkor jól leordibálom majd a hülye szakit, aki szarul akar valamit feltenni a házamra! *a szerző elszánt tekintete csak úgy lángol az elszántságtól* Addig meg csak elleszek valahogy az albérletből rám eső cca. 17 négyzetméteren...

Felszedett egy édes kis, hamvas, tizenötös, szőke csirke. Hála a metrófelújításoknak, megszólított, aztán együtt kavarodtunk el a Kossuth térre. Közben pedig csipogott, korosztályára jellemző minden lelkesedésével, naivitásával fűszerezve. Hogy kéttannyelvű gimiben tanul. Angol és orosz. Hogy most nyáron pincér Szentendrén. Hogy felefedezte egy modellügynökség vezetője, aki ott kajált. Hogy ő most oda megy majd. Mondtam neki, hogy vigyázzon. Több, mint 10 év volt kettőnk felfogása, élete, élményei között. Mikor elegyedem én szóba egy gimnazista, plázacica csitrivel??? Hát például tegnap, ezekszerint. Vidámabb lett a napom tőle. És kicsit szomorkásabb is, amikor arra gondoltam, hogy én is voltam már ennyi. Akkor favágóinges, visszafogottan lázadozó kamasz. Egészen más kategória. De ő is sokszor fog még pofáraesni. Hát kívánom neked, kiscsirke, hogy ne akkorákat, mint én!

...ééééés igeeeeen! Ma lesz telihold!

A Statsectornak pedig nagyon szépen köszönjük az együttműködést. Szép volt, jó volt. Most már drága.

Pre-teliholdas csontváz ásások. Kurvára fájt. És ne kérdezze meg senki, hogy miért jött elő cca. 8-9 év minden csalódása, bánata, elbaszott kapcsolata... mert úgysem tudok rá válaszolni. Ár-apály hatás, vagy akármi. De most már kinn van. Bőgtem egy hatalmasat. Good bye, rohadt csontkatonák, good bye! Aludjatok a nektek kiutalt poros sarokban tovább! Nekem tutira nem kelletek tovább, az biztos!
Ez az este tehát tényleg a takarításé lett. Kivágtam hát egy csomó régi, ócska kacatot a fiókból, amikre már nem lesz szükségem és belesírtam egy puha ingvállba az összes eddig ki sem mondott sérelmemet.
Ezzel a három zsepire való könnyel kijött, aminek ki kellett jönnie már régen. Jó, hogy mellettem voltál, Hercegem. Most is jó volt.
Egy mondat mégiscsak akadt, amit nem mondtam ki... féltem, hogy köddé válik, amit láttam közben. De talán rájött azért...
Rám vigyázni kell. Köz-, és elsősorban önveszélyes vagyok.

Tegnap voltunk egy helyen. Egy nagyon szar helyen. Oda ne menjen senki. A hely kívülről egy zártkörű melegbárra emlékeztet. Bár nem voltam még olyan helyen, de így képzelem el. Fekete ajtó, rajta kémlelőnyílás. "Zártkörű klub, kérem csengessen!" Csengetsz. Nőci kijön, belépőjegy árat mond. Mint később a netről megtudtam, pofa alapján teszi. Nekünk valószínűleg nem volt bizalomgerjesztő a képünk. Pedig én is bíztatóan mosolyogtam és Ördögtestvér is megborotválkozott... 600 forint személyenként. Pfhhh... Belépsz. Vörös plüss ülőalkalmatosságok, némelyik kifejezetten hedonista orgiák alkalmával lehet célszerű, mert ülni, azt nem lehet rajta. Lementünk a pincehelyiségbe. Debrecen leglerobbantabb szórakozóhelye, a haverok által alapított Fí-klub is színvonalasabban volt berendezve és elrendezve. Zene szar és hangos, beszélgetni nem lehet, de táncolni sem, mert a tánctér szűzlány zsebkendőnyi. Kérek gin-tonikot a megrázkódtatásra. 1200 forint. Utólag már elgondolkodtam, hogy ezt is pofára számlázták vajon? Nem lehetek valami megnyerő. Visszamentünk a felső részbe. Lecsúszott sanzonénekes énekel és zongorázik. Azt viszont jól és hangulatosan csinálja. Volt pár tévesztése, bár engem nem zavart. Öreg tekintet, kicsit hálátlan közönség. A hozzáértést már nem is firtatom. A fickó nem illett oda.
Szokásom a mosdó alapján megítélni egy szórakozóhelyet. Nos, ez eléggé lepukkant volt. Tiszta bár, de egy ilyen helytől jobbat várna az ember. Ennyiért. Megbízhatatlanul tisztántartható faülőke és egyből az előtérből nyílik az egyetlen darab kis WC. Szánalmas. De egy sör és egy tea 800 forint. A társaság legalább jó volt. De az hozott anyag volt, nem ott kaptuk.
Hazafelé meg zsarukat kaptunk a nyakunkba holmi záróvonal miatt. De megúsztuk egy virágvásárlási meghagyással. Alapvetően ez egy szép este volt.

Hát vége.
Végre vége.
Nem volt sikeres ez a vizsgaidőszak. Végül tényleg csak egy vizsgám lett meg a háromból. Csak éppen éppen az nem, amelyikre gondoltam. És egyre el sem mentem. Bár arra az egyre annyira nem is kellett volna. De így megint van egy tárgy, amit átgördítek a következő évre. És ez dühít. Főképpen pedig azért dühít, mert lett volna még belőle lehetőségem vizsgázni, hiszen most voltam először ezen a vizsgán és egyetlen kérdésen állt avagy bukott az egész dolog, arra is írásban kellett válaszolni. Érdekes módon, aki ugyanezt a kérdést kapta, annak szintén nem lett meg. Persze kijafrancot érdekel a más kölke, nem igaz? *a szerző magában pöfög és füstölög*
Hiányzik most a lelkemnek egy ún. agymosás. Ezt még ifjonc koromban egy jó bulival megoldottuk. Tánc, zene, fiatalok, dance, house, techno. És még jó, hogy én ezeket a zenéket elvileg utálom. Még jó, hogy azért meglehetősen nagy számban képviseltetik magukat most is a vinyómon. Viszont az itteni bulikon eddig csak olyan tapasztalataim voltak, hogy kicsi a hely, szar a társaság, a színpadon flitteres mellkasú buzoid alakok vonaglanak és cca. 8-10 évvel fiatalabb fickók próbálják felcsípni az ember védtelen lányát egy numerára. Vagy szar a zene. Lehet választani. Ettől függetlenül táncolnék már végre egy jót...


De egyébként utálom a kaviárt.