Nos, hát végülis nyaraltunk, vagy mi.
Sőt, most is azt tesszük. Csak szólok, ha mégsem úgy tűnne valakinek.

Volt egy napunk a Vértesben és egy haverral elmentünk geocachingelni jól.
Ez egyébként egy olyan sznob, kockafejű dolognak tűnik... és valahol az is. De végülis ez az egyetlen olyan szórakozás, amivel még egy monitor előtt barnult programozót is biztosan ki lehet rángatni a természet lágy ölére. Egyszer legalábbis mindenképpen. Hiszen kell hozzá egy kis kütyü, amit lehet toszogatni, pittyeg, prüntyög, műholdakhoz csatlakozik (tehát kellőképpen tech és mecha) és mutatja az irányt.

Vesztünkre egy olyan útvonalat néztünk ki, amit egy igazi vadállat állított össze. Lehet, hogy ő ismeri a zergék vonulási útvonalait és gond nélkül bejárta a terepet, de mi bizony megküzdöttünk vele rendesen. Végülis van abban valami vonzó, hogy derékig érő szederben és hónaljig érő cserjésen keresztül próbálsz magadnak utat törni a kevéssé látható hegyorom felé. Amiről a végén kiderül, hogy csak három darab fehér szikla és mindkét oldalán szakadék van... Mondom, bizonyára van, akinek ez vonzó, de nekem ennyi masszív punnyadás után kicsit sok volt.

Úgyhogy feladtuk még a fele előtt és egyszerűen átmentünk egy másik útvonalra. Ott sem volt ösvény, de legalább szedres nem volt.
Hát így gyalogoltunk mi a Vértesben 12 kilométert.
Előtte még megnéztünk Gánton egy jó kis bányát is, ami úgy nézett ki, mintha a Marsot akarnák épp rekultiválni. Ezt amúgy mindenkinek javaslom, mert szép.


Aztán két munkával és rendrakással töltött nap után elmentünk Szilvásváradra. Tavaly finom volt a pisztrángjuk és akkor lemaradtunk a kisvasútról, amit muszáj volt bepótolni.
Egyébként a Szalajka-völgy és a Fátyol-vízesés környéke annyira kiépített túristalátványosság, hogy az már fáj. Igazándiból csak ezért nem nagyon mennék oda.
A völgy alján rögvest beléptetőrendszer és sorompó fogad. Ügyesen kitalálták, hogy a parkolásért fizessen a jónép. A parkolás maga pedig úgy történik, hogy az ímmel-ámmal leaszfaltozott dűlőút egyik oldalán (ahol nincsenek vendéglők) a fák alatt megpróbálhatsz leállni. Ahogy tudsz. A kutyát nem érdekli, hogyan. Oldd meg, paraszt!

A másik oldalon pedig ott vannak a vendéglők. Vagy 5-6 házikó és mindben magyarosch és pisztráng étkek. Najó, van szarvas és vaddisznó is.
Nagyon nem szidom őket, mert jól főznek. Csakhát a vendéglátósok stílusával nem mindig vagyok megelégedve. De ez más lapra tartozik. Mindenki ismeri a pohos, joviális pincért. Fekete bőrmellényben, farzsebben tartott tárcával. Nem ragoznám.

Úgyhogy inkább vicinálisra pattantunk ebéd után, aztán meg legyalogoltunk a lebetonozott túristaúton a patak mellett.



Szépnek szép amúgy. Ha nem hagytam volna itthon ügyesen az 1 GB-os CF-kártyámat, akkor talán még elég fotót is tudtam volna csinálni, így csak a 256 MB-ból tudtam gazdálkodni. És állvány sem volt nálam, az erdőben meg sötét volt, úgyhogy szinte minden képem bemozdult. De ezek a hobbifotós sirámai.

Viszont az útról megláttam egy kilátót. Úgyhogy szerintem jövőre azt nézzük meg, ha netán megint pisztrángozni támad kedvünk.

Tervezett szabadságom hétfőtől kezdődött volna.
Nos, igen. Volna. Az első három napját azzal töltöttem, hogy gyakorló munkamániás módjára végigmelóztam. Ilyet is csak én tudok, hogy a franc enné meg!

De a melót le köll adni, nekem meg az egyetlen beosztott segédkezem lelépett szülni. Úgyhogy megint csak a szokásos: dolgozz két ember helyett, lányom.
Oké-oké, a kollegát nem bántom, én is húznék rögvest és hagynék mindent a francba, ha a feleségem szülne. Jó. Oké, nincs is feleségem. Kicsiségeken nem akadunk fenn, jó?!

Ettől függetlenül már annyira kivoltam, hogy előástam a DVD-k mélyéről Ayumi Hamasaki trance-re feldolgozott nótáit és hétfőtől naponta 2x20 perc kemény agymosást adagoltam magamnak.
Ez pont az az idő, amit a HÉV-en töltök és kénytelen vagyok vadidegen emberek válogatott faszságait hallgatni.
Pedig tényleg nem vagyok kíváncsi mások szerelmi életére, meg pasilebaszós telefonbeszélgetéseire, meg a világról elképzelt okosságaira.
Antiszociális genya vagyok reggelente, nincs mit tenni. És estelente is amúgy.
Hát most adtam a külvilágnak egy jókora körmöst és jól kizártam a fejemből a tücc-tüccel. Hú, de jó volt! Most három évig megint nem hallgatok ilyen szutykot.
Mondjuk fílinges volt, az már egyszer biztos. Bámultam kifelé a fejemből és kedvem támadt tengernyi animét nézni. Úgyhogy az is lehet, hogy megnézem megint a GITS 2-t.


De ha már Japán, akkor tegnap este elmentünk és megnéztük a legújabb Halálos iramban filmet. Hiába, imádom a japcsikat. Bukom a vágott szemre, nem tudom letagadni.
Hát vicces film volt.
Az elején megjegyzem, hogy így hétköznap annyira nem járnak az emberek moziba, hogy családias hangulatban, összesen négyen néztük a filmet. Mondjuk a másik kettőhöz majdnem előrementem, hogy adjak két baszott nagy tockost, mert eléggé tud zavarni, ha valaki film közben fasz és hangosan hülyeségeket beszél... de aztán kegyesen elnéztem nekik. Meg különben mit kötözködjek én két kevéskorú fickóval?!

A történet amúgy nem vert a padlóhoz.
Az érettségin innen lévő kiskorú balhés - akit természetesen egy huszonéves, ismeretlen színész játszik - a poros amcsi kisvárosokban addig balhézik, amig az (elvált, de alig kiélt) anyukája kénytelen leszopni a helyi rendőrfőnököt és emiatt a srácot elküldik Japánba. Eddig tök logikus, ugye? (Persze a szopás nem volt nagytotálban, de sejteni lehetett.)

Japánban azonnal bekerül egy japánul beszélő, feliratos suliba. Ez is teljesen logikus.
Rögtön első éjszaka elmegy egy helyi gyorsulási versenyre és kihívja a helyi sült parasztot. Ja, hogy nincsen autója? Nem baaaj. A helyi jófijú rögvest ad neki egyet. Amit azonnal rommá tör, mert hát a gajdzsin bunkó nem tud driftelni... asszem, ennyi elég is a történetről.

Végig jellemző a filmre, hogy a Sorsot helyettesítő Rendező meglehetősen életszerűtlenül csöppenti a szereplőket... najó, inkább csak a főszereplő srácot a konfliktushelyzetekbe, majd pedig ki onnan.
De efelett inkább elsiklik az ember, ha kivikszolt, szarrá tuningolt, nitró-zabáló autócsodákat és övnyi miniszoknyákban libegő, divatosra sminkelt japcsi lánykákat lát, és dübörög a menő-zene, nemde?

A színészek között csak nagyon kevés ismert arc volt. Aki ismertebb volt, az inkább a hong-kongi akciófilmek szerelmeseinek mondhatott sokat. De hát ez végülis egy gimis történet volt, vagy mi. A sok fiatal, kevésfilmes nyüzüge srác mellett a nagyöreg Vin Diesel egy széthízott baromnak tűnt. Mondjuk szerintem tényleg hízott. Bár ez a film szempontjából nem osztott és nem is szorzott, annyira hatalmas szerepe volt.
Szerda esti szabadság kezdő filmnek viszont tökéletes volt. És majd meg kell nézni újra, hogy majd kikockázva jobban meg lehessen csodálni a kifényezett motortereket és a negyvenkilós kis ferdeszemű lánykákat.

I Am A: Chaotic Neutral Gnome Bard Mage


Alignment:
Chaotic Neutral characters are unstable, and frequently insane. They believe in disorder first and foremost, and will thus strive for that disorder in everything they do. This means that they will do whatever seems 'fun' or 'novel' at any given time.


Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.


Primary Class:
Bards are the entertainers. They sing, dance, and play instruments to make other people happy, and, frequently, make money. They also tend to dabble in magic a bit.


Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.


Deity:
Finder Wyvernspur is the Chaotic Neutral god of the cycle of life and the transformation of art, although he leans heavily towards Good. He is also known as the Nameless Bard. Followers of Finder believe that everything must change in order to grow and thrive. Their preferred weapon is the bastard sword.


Find out What D&D Character Are You?, courtesy ofNeppyMan (e-mail)



Detailed Results:

Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- XXX (3)
Chaotic Good ---- XXXX (4)
Lawful Neutral -- XX (2)
True Neutral ---- XX (2)
Chaotic Neutral - XXXXX (5)
Lawful Evil ----- (-2)
Neutral Evil ---- (0)
Chaotic Evil ---- (-3)

Race:
Human ---- XXXXX (5)
Half-Elf - (-5)
Elf ------ XX (2)
Halfling - XXX (3)
Dwarf ---- X (1)
Half-Orc - (-3)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)

Class:
Fighter - XX (2)
Ranger -- (-3)
Paladin - (-2)
Cleric -- (0)
Mage ---- XXXXX (5)
Druid --- (-8)
Thief --- XXXXX (5)
Bard ---- XXXXXXX (7)
Monk ---- (-3)

(Jobb kép nem volt)

Készen lett. Nagy szenvedés volt, de készen lett a nyomorult végre.

És még nem dőlt össze. Közben meg elfogyott pár liter kávé, ráment pár bit, megőszült pár hajszál és elhangzott pár kvaanyád is. A felhasználóknak azonban kifejezetten tetszik, amit installáltunk és végülis ez a fő.
Az meg igaz, hogy "csak" egy felújítás volt, és főképpen rajzoltam csak, meg a menedzserekkel, és a kivitelezőkkel hadakoztam, de kva büszke vagyok rá.
A legbüszkébb arra a nyavajás lépcsőre vagyok, amit több napig rajzoltam 3D-ben és ütöttem a statikust, hogy számolja már ki végre, mert rettegtem, hogy kifordul, mert csak a híd tartja és most tessék: mégis ott van és az emberek járnak rajta... a kisz drágaszág...

11:32:31 bodzilla: a blogján meg egy csetlog van kinn, amiből ismét az derül ki, hogy a goldenblog az mérvadó, mert a hvg az autentikus, az rpg.hu meg underground és nimolejn senkik gyülekezete...tehát az Inamizé az jó...és azértse tanulunk meg írni, beee
11:32:59 bodzilla: :fejcsóvál: bődületes csőlátásuk van ezeknek, de sebaj
11:33:35 bodzilla: nem is vártam mást, csak égreföldre szóló hisztit, ami után (miután cca. 1-2 hónap alatt elül teljesen) nem változik semmi
11:35:27 Kisangyal: hehe... én már nem is megyek feléjük, ne higgyék hogy érdekesek :D
11:36:02 bodzilla: engem érdekelnek, mert érdekesek :D egy óriásszázlábú is érdekes :D
11:38:02 Kisangyal: rotfl
11:38:02 Kisangyal: igaz
11:39:05 bodzilla: tehát akkor egy narcisztikus hisztis író-wannabe banda is érdekes :D
11:41:43 bodzilla: lehet, hogy nekem is többet kéne hisztiznem és sikeres volnék?
11:42:36 Kisangyal: tuti. tudod: cirkuszt, kenyeret
11:42:47 bodzilla: ha nem vagyok éppen aktuálisan a csúcson, akkor levágok egy nyilvános hangos vinnyogást, és testem a földhöz verdesem több kereskedelmi adón is, és közben szidom a gonosz világot
11:43:32 Kisangyal: megvéve :D
11:44:52 bodzilla: oké :D te leszel a menedzserem
11:45:39 bodzilla: időről időre majd hangosan szanatóriumba küldesz :D
11:45:45 bodzilla: vagy elvonóra
11:46:00 bodzilla: én meg akkor mindig kirúglak
11:46:22 bodzilla: utána meg megint visszaveszlek és mindig hangos bulik keretében békülünk ki
11:46:24 Kisangyal: tessék, csak sorjában, sorjában! itt látható a fiatal hölgy, akinek épp most tették tönkre az életét 3564-edszer (most pityeregj!), aki már 28szor vágta fel az ereit (most mutasd a csuklód) és a kutyáját is bekapta egy daráló amikor kicsi volt :fotókat mutogat:

Csöng a telefon...
- Jó estét kívánok, a szondaipszosz szeretne felmérést végezni 18 és 32 év közöttiek körében a TV-zési szokásokat ille...
- Tudja maga, mennyi az idő? Este 9. És nézném a TV-t!!! :telefonkagylót_lebasz:

(Megtudta, nem?)

I am a Snapdragon What Flower Are You?

Ajánlom minden késmániás és más műértő figyelmébe.

A péntek este arra való, hogy úgy istenigazából elbassza az ember. A hétközbeni melókat már nem csinálja meg, a hétvégiekbe még úgysem kezd bele.
Tehát elmentünk moziba. Ott meg éppen a Karib-tenger kalózai 2-t adták, amit muszáj volt megnézni.

Eredetileg ezt hittem, az első részt nem lehet folytatni, olyan jól le volt zárva. Amikor Szőkeherceg meglátta a második rész angol nyelvű plakátját 2 hónapja, akkor le is torkolltam nagyképűen, hogy mit képzel, biztosan csak a DVD-megjelenés miatt tették ki, és ez különbenis tutira egy régi plakát.

De hát már többször bebizonyították nekünk, hogy mindent lehet folytatni. Kérdés, hogy kell-e.
Mert ha csak egy szokásos, húzzunk le a bevált recept szerint még egy bőrt arról, ami egyszer már kasszasiker volt, akkor nem volt értelme az egésznek. A film alapján szerencsére ez igencsak ritkán jutott eszembe. Tulajdonképpen önálló opuszként is egészen jól megállná a helyét, de az első film tükrében sajnos pont a hibái azok, amik jobban előjönnek.

No persze, egy nagy mese az egész, és a történetet illetően tulajdonképpen egy szó nem érheti a ház elejét, nem akar több lenni, mint ami valójában, de... de azért voltak érthetetlen lépéseik a szereplőknek.
A lényeg kábé annyi, hogy a gonoszdi, feltörekvő csúnyabácsi nagyfejes meghiúsítja Legol... izé, Will Turner és Liza Swann esküvőjét, hogy aztán jól elküldje őket Jack Sparrow kapitány után. Jackről eközben kiderül, hogy van egy rendezetlen tartozása a démoni vizigenya, Davy Jones felé, amit vagy rendezni fog (esküje értelmében), vagy elnyeli a tengeri szörnyeteg, és akkor jajj neki.

"Davey Jones: Thirteen years you've been captain of the Black Pearl. That was our agreement.
Jack Sparrow: Technically, I was only captain for two years before I was viciously mutinied upon.
Davey Jones: Then you were a poor captain but a captain none the less! "

Tehát Jack menekül a tengerről (a szárazföldre), a két főhős meg nyomul utána.

A történetvezetés itt rögvest el is kezd öncélú kanyarokat venni.
Jack kiköt egy szigeten, Legolas meg utána. Aztán rögvest bekeveredik a képbe az előző részből két "jóarcú" kalóz, akik aztán majd jól végigszerencsétlenkedik az egész filmet. Nem sajnálom, hogy megjelentek, félreértés ne essék, tetszett, amit összehülyültek.

"Pintel: [watching Norrington, Will and Jack fight whilst Elizabeth is screaming and throwing rocks] How'd this go all screwy?
Ragetti: Well, each man wants the chest for hisself, don't 'e? Mr Norrington, I think, is trying to regain a bit of honor. Old Jack's looking to trade it, save his own skin. And Turner there-I think 'e's trying to settle some unresolved business twixt him and his twice-cursed Pirate father. "


Mondjuk azért az ő magánszámaik nem viszik el a hátukon a filmet, úgyhogy a rendező megbolondította az egészet egy csomó látványos akciójelenettel, amik végül szinte kivétel nélkül Benny Hill-szerű üldözésekbe fulladtak.
A látvány persze megint kitett magáért, zümmögtek a processzorok rendesen. (Rám jellemző, hogy kapásból a nyitójelenetre is azt hittem, hogy renderelt, holott csak szép, élesen felvett esőcseppekről volt szó.) A vizigonoszok hajója, a Medúza, ill. maguk a gonoszok is kicsit túl lettek spilázva szerintem. A kevesebb ijesztőbb lett volna. De akkor nem ült volna be ennyi kissrác a filmre.

Na, igen. A kissrácok. Azért volt pár jelenet, amit a kereskedelmi adókon még este tíz után is szarrá vágtak volna, bár vér nem folyt tulajdonképpen. De nem most kezdek el azon rinyálni, hogy hogyan találják ki a korhatár besorolásokat.

Amúgy meg a durvább jelenetek élét elveszik a burleszk-elemek. Sajnos a lelkizős és jellemrajzolgatós jelenetek élét is elveszik. Jack Sparrow figurája például párszor már majdnem igazi mélységeket mutatott (szerintem Depp egész jó jellemszínész)... amikor a rendező csavart egyet a történeten, és hirtelen összetört a jól felépített kép. Ettől függetlenül imádnivaló a rongylábú, rasztahajú hippi-kalóz.

Orlando Bloom megemberesedett, de Will Turner figurája még mindig nehezen tud túllépni a fényesfogú szívdöglesztő hős skatulyáján. Persze megjelent a filmben az apukája és (szó szerint) szöttyögősen lelkiztek is egy kicsit. Ennél tovább azonban nem mertek menni.
Liza Swann viszont túllépett a megmentenivaló rinya-liba szerepkörön, és előlépett bajkeverő menyecskévé. Csak azt nem tudták eldönteni a film készítői, hogy csináljanak-e belőle igazzy tökös csajt, vagy maradjon meg ő is a fényesszemű hősök között. Reméljük, azért ez majd eldől a harmadik részben.

Mert lesz ám harmadik rész. Éppenhogy ki nem írták a film végén, hogy to be continued... Kicsit mérges is letten a kevéssé burkolt folytatási szándék miatt. Elvégre nem sorozatot nézni ültem be.

Mindent összevetve azért jó kis péntek esti szórakozás volt, a látvány is megér egy talán egy mozijegyet. Hatásos is volt. Hazafelé Szőkeheceg például a ráckevei Duna-ágból párolgó poshadtvíz szagot egyenesen viziszörny-illatként definiálta. Tehát megfogta a film hangulata.

De az egész filmből a legjobban a borzalmasra sminkelt-tetovált voodoo-jósnő fogott meg. Egyszerűen édes, ahogy az a csaj mosolyog. A fekete fogaival együtt. Egy tündér.

Tegnap rámjött az ötperc, egészen pontosan másfél óra. Már csaknem egy éve nem volt a kezemben normális rajzeszköz és nem rajzoltam csak úgy. Ez azt jelenti, hogy nem valami mondanivalót, nem valami jelenetet, nem valami vázlatot, nem valami házat, muskátlit, pálmafát a kertbe. Hanem mondjuk egy almát. Vagy banánt.
Úgyhogy már nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán le tudok még bármit is rajzolni.

Nos, a csajszinak rossz helyen van a szeme... egy kicsit. Nem is az igazi, és be sincsen fejezve teljesen. De azért aláírtam, mert anyira megörültem annak, hogy de azért mégiscsak tudok még. Lehet, hogy fél évig majd csak mondanivaló nélküli portrék, csendéletek, tájképek fognak kicsúszni a gépemből... de azt hiszem, muszáj gyakorolnom, mert nem ott tartok, ahol szeretnék.
A nagyobb projektjeim megvárnak, ahol vannak. Van még - remélem - pár évem, hogy tényleg befejezzem őket.

Hétvégén meg meló ezerrel.
Van már hozzá programom is, bizony. Ma reggel kaptam meg. Valahol olyan romantikus dolog, hogy most dugok először hardverkulcsot a gépembe.

Imáim meghallgatásra találtak.
A pénzhiány közepedte megtalált egy egész csomó apró meló, amiből a végén még ki bírom fizetni azt a nyomorult programot. Mondjuk oké, nem egyből... beletelik vagy 6-8 átdolgozott hétvégébe, de megéri. Igaz, hogy így teljesen sikerült betáblázni az ún. szabadidőmet és nem tudom, mikor csinálom meg például a pályázati melómat... de lesz pénzem!

Ilyenek egy munkamániás imái. Viszont ilyen sikerességi ráta mellett megfontolandó, hogy most már a lottó ötösért rimánkodjak.

Hééé, és valamit adjanak már a rohadt galambok ellen, mert teleszarják az erkélyt!

Végre írtak egy nagyjából korrekt kritikát erről a... nyilvánosan elkövetett szellemi recskázásról. Mert ha néhány, amúgy intelligensnek tűnő ember kiteszi a netre regénye ún. bétaverzióját, majd egymás vállát sűrűn veregetve véget soha nem érő szappanoperát dagaszt belőle, nos azt sajnos csak a fenti jelzővel tudom illetni.

Amennyiben egyáltalán valóban bétaverziós regényt tettek ki a netre. Akkor viszont erre a kritikára az lett volna a korrekt válasz, hogy "köszönjük szépen, végülis azért tettük ki, hogy az olvasók észrevételei alapján folyamatosan jobbá és jobbá tegyük a művünket. Ami majd egyszer talán megüti azt a színvonalat, hogy elküldjük egy kiadónak." (még akkor is, ha nem így van)

Mikor kapok én bármikor is építő kritkát a neten kinnlévő meglehetősen középszerű fotóimra, rajzaimra?! Kezet csókolnék bárkinek, aki egyszer végre azt mondaná, "nah, gyere, te béna, elmondom, hogyan lehet ez igazán jó". Ezért teszem ki, bazmeg, nem azért, hogy körbenyálazzák. A vak nyálzásra nem vagyok kíváncsi. (Bár jólesik, de kinek nem?)

Előre megmondtam persze szerzőpárosnak, hogy hatalmas nagy hisztizés lesz csak belőle, és semmit sem fognak elérni a kritikával *hangos károgás, szárnyverdesés*, legfőképpen javulást nem. Mindazonáltal minden tiszteletem azoknak, akik egyáltalán végig bírták olvasni.

Természetesen igazam lett. Az első szerzői*, elnézést: szerzőközeli megnyilvánulás az volt, hogy "biztosan savanyú a szőlő, hiszen mi népszerűek vagyunk, ti meg nem. Meg Goldenblog..."
Eszükbe sem jut, hogy vannak, akik nem teszik ki a szellemi (torz)szüleményeiket a netre csak azért, hogy megmutassák a világnak, mennyire meg vannak magukkal elégedve. Ugyanis nekik van úgynevezett önkritikájuk. Némelyiknek annyira erős, hogy nem adnak ki a kezükből semmit sem, amig meg nem üti a saját mércéjüket.
Az Inamorati szerzői is gyakorolhatnának több önkritikát.

Ehelyett inkább sértetten, színpadias gesztusokkal előadják, hogy őket most meghurcolják, egyszem gyermeküket sárbatiporják és megbecstelenítik, a körmeit kitépkedik, majd pedig vízbefojtják. (A sors fintora: velük ezt egyre többen szeretnék megtenni.)
Mintha érne ennyit ez az egész. Mintha osztanának érte cukorkát, vagy a keményen megszűrt közmegbecsüléstől kevesebbet fogyasztana a vibrátor.

* javítva

Egy kicsit itthagyom ezt a kócerájt.
Leugrunk a Balatonhoz. Persze pont most kezdett el beborulni, de teszek rá. Én olvasni fogok és aludni és csobbanni sokat. A meló és minden más meg le van szarva.

Aki meg nagyon akar, az telefonon elér. Már amikor be lesz kapcsolva.

Ritkán jön rám a politizálhatnék, de mostanában baromira unom, hogy folyon kibasznak velem.
Persze sosem nagyon, mindig csak egy picit... de azért az valahol dühítő, hogy cca. 5 éve dolgozom már ebben a rohadt szakmában és nemhogy szakmailag, de fizetésileg sem tudok előrébb lépni. Sőt, mindig valahogy egyre hátrébb kerülök. Itt állok egy kva diplomával a zsebemben és semmire sem tudom használni. És nem tudom, mit és hol basztam el.
Pedig nem vagyok éppen hülye. Tök penge vagyok pl. ArchiCADből. Akár oktathatnám is. Lassan kikupálódok 3D modellezésből is, és renderelni is nagyon tudok. Istenien tehetséges a szervező vagyok. Kézrátétellel gyógyítok számítógépet.
... és egyre többet és többet tudok.
... és egyre kevesebbet keresek.

Amikor csökkentették az ÁFA-kulcsot, szívtam egy jókorát. Oké, valahogy megbarátkoztam vele. Tulajdonképpen jótékonyságból csinálták, de mégis többet szívtam vele, mint nyertem.
Most növelik az EVÁ-t, úgyhogy megint szívok egy jókorát.
Szigorítják a színlelt szerződések ellenőrzését. Ez megint nagyon jó, mert tulajdonképpen akinek nincsen saját építész-irodája (márpedig nem lehet mindenkinek), az megpróbál minden lehetőséget megragadni, hogy megéljen, tehát jóeséllyel dolgozik valahol és mellette el-elvállal mindenféle apróbb kis melót.
És most akkor magyarázzam meg, hogy neeeem, nem dolgozom napi 8-9 órát a cégnél, neeeem, nem az ő gépükön, neeeem, nem az ő szoftverükkel. Én valójában otthon - ja nem, bocs, a telephelyemen - ülök és kézzel rajzolgatok nekik. És ha jut időm, akkor másoknak is. Igen. Hogy mi?! Most miért?! Nem hihető?!

Hát bassza meg a ló, fogtam magam és vettem egy ArchiCAD-et, hogy még kevesebb támadható felületet hagyjak. Érdekes módon pont most volt egy akció és harmadáron jutottam a majd másfélmillás program lebutított verziójához. Muszáj volt lecsapni rá. Igazzy kincs!
Viszont így teljesen a mélybe zuhant az amúgy sem túl rózsás anyagi helyzetem. Annyira, hogy a hónap végéig rá kell jönnöm, hogyan lehet 25 ezer forintból megélni.

Tehát bassza meg mindenki!

Ügynök kollegának annyira megtetszett a Vasúttörténeti Park, hogy kedvünk szottyant megnézni.
Drótsáskáékkal hát kiruccantunk, hogy ellenőrizzük, elég meleg van-e napsütésben a gőzmozdonyok között. Jelentem, jó meleg volt és a mozdonyok még mindig szépek.
És igyekeztem nem túl hangosan és feltűnően nyálzanai. Valamint egyetlen mozdonyt sem próbáltam meg elkötni és bármit mondjanak is holmi állítólagos szemtanúk, a gépzsírt sem nyalogattam le sehonnan.

Megvallom őszintén, hogy nagy élmény volt, de pár extrát hiányoltam azért. És igen nagy kár, hogy a szépséges gőzösök tulajdonképpen fényképezhetetlenek, annyira közel állnak egymáshoz. Persze nagyon dekoratív a "fordítókorongnál" elrendezett kis bemutató... csak jó lett volna pár kis aranyost jól körbefotózni, de hát akkora batárok! Többnek csak a kereke nagyobb volt, mint én. Tündériek...
Csináltam is pár jó perverz képet.

Kezd kisimulni a világ.
Alszom, eszem, bemegyek dolgozni, megkávézom, eszem, megint kávé, vásárlás, hazajövök, alszom... Nem, ez az egész nem azért szép, mert építészzombiként szép az élet, hanem azért, mert este alvás van benne és nem munka, meg tanulás. Nem is olyan sokára majd talán gondolkodni és ihletet kapni is megtanulok. Mostanában például olvasni is szoktam.

Najó, az én sebességemmel inkább könyvet falni.
A szigorlat után elsőként egy Fable-regényt végeztem ki. Igenám, de vagy a csaj stílusa kezd egyre laposabb lenni, vagy én lettem igényesebb. Netán sznob.
Egy szó, mint száz, én untam. Lassan úgy tűnik, mintha a nőci csak muszájból záporoztatná az egyedibbnél egyedibb saját kreálású jelzőket és igeidőket. Csak azért, mert neki ezt kell csinálni, ő Vavyan Fable, nem írhat mást, az olvasók ezt várják tőle, a Világban ettől lesz Több a Minden.
A régi friss humor meg sehol, helyette fittneszcenter-szagú erőlködés. Bődületes blődségek és valóságtól elrugaszkodott ideál-hősök. Mogorva, koravén, buddhista szerzetest is túlszárnyalóan bölcs kamaszlányok; lökött, de azért szeretnivaló öcsike, aki valahogy sosem nő fel, viszont extrém-vasal a kéményen és hisztiző harcimacák... Akik terhesen kung-fuznak és szülés közben tangóznak. Elvégre "én most terhes vagyok, nem beteg"... háháhá. Najóvan, vazz, másnak mesélj hülyeséget!
A krimi-szakasz legalább jó volt. Kicsit sok volt a megoldandó ügy, de az azért jó volt.

Amikor már kezdtem volna elkönyvtelenedni, Méregzsák volt olyan kedves és nemes egyszerűséggel nekem ajándékozta a legújabb Codex-regényt. Ő ugyanis nem szeretné többet látni.
Nos, azt hiszem, hogy én sem ezt fogom jövőre újra elolvasni.
Persze reménykedtem valahol, hogy ez a könyv végre feldob. De jókorát tévedtem. A történettel mondjuk nem volt éppen túl sok baj. Eltekintve attól, hogy elnagyolt volt és inkább kockaszagú, mint élethű.
Amire viszont nagyon haragszom, hogy az amúgy is elhanyagolt, kidolgozatlan világhoz semmit, de az égvilágon semmit sem tett hozzá ez a tákolmány. Kijöhetett volna akármelyik rendszer, vagy kiadó, vagy jogutód, vagy Napcsászár, vagy mijaszar égisze alatt, az ügy szempontjából lényegtelen lett volna.
Szemem előtt lebeg a jelenet, ahogy az író egy jól sikerült haveri vállveregetés-parti közben hanyagul odaveti:
- Te, Nyúl, figyelj már, van egy rohadt jó mechanomágikus cuccokkal telepakolt sztorim! Csak a Requiembe ez már nem fér bele, írhatom Codex-ben?
- Persze Lacikám, írjad csak... majd csinálunk hozzá egy kontinenst a térképre...
Kábe ez mindent el is mond, amit még el lehet mondani.
Egyébként nem volt nagyon rossz, betűk vannak benne és el lehet olvasni. De tényleg.

Most egy Shadowrun-regényt olvasok. Vagyis egy trilógiát. Sajna az első kötetnek két nap alatt vége lett.
Egyébként a könyv legelején kinyírják a legnagyobb sárkányt, de végülis ebből indul ki az egész, úgyhogy megbocsátható a tett.

Lehetne azt, hogy ne pofátlankodjon be naponta öt rohadt szpembot a tagboardomra??! Köszike.

A faszomat bele már mindenbe, de úgy igazán!

Na, kicsit beelegeltem, vagy mi a szösz. Ilyenkor persze kijön a hiszti rendesen. Kéne egy meghitt falsarok, amit jól elmondhatnék mindennek, lehordhatnám a sárga földig, ordibálhatnék vele kedvemre, sőt akár fel is pofozhatnám. Mert sajnos vagyok annyira szociális, hogy akikkel ezt kedvem szerint megtenném, azokkal nem teszem.

Ilyen az a sok szarzsák is, akik megszervezik ezt a kurva közlekedést. Meg a tüdőbajos köcsögök, akik tömegközlekednek és terjesztik a kórságaikat, ahelyett hogy rendes ember módjára inkább otthon maradnának... Meg azok a rühes ribancok, akik fellökik az embert, ahelyett hogy simán csak felszállnának a buszra rendezett sorokban. Meg a retkes, büdös, izzadt faszkalapok, akik miatt nem lehet levegőt venni azon a szutykos villamoson, ami negyed óránként jár és még be is szólnak, ha az ember lánya szoknyát visel és kicsit is nőszerűen néz ki. A faszomat érdekli a kanos kurvapecér lankadt mütyürkéje, bassza szájba vele kétszer a lompos, bajszos feleségét, ne engem szórakoztasson!
És ha legközelebb valaki be mer szólni, úgy elküldöm az Antarktiszra jeget kalapálni, hogy belepistul. Csessze meg! Na!
*pöff*

Kurvára hülyén nézne ám ki, ha mindenkit leordítanék, akire napközben dühös leszek... de néha félek, hogy egyszer kibukik belőlem az állat. A vadabbik.

Tegnap már odáig jutottam a méregzsákságban, hogy a nap végén muszáj volt felhívnom Kisangyalt és hülyeségekről beszélnem vele, hogy lehiggadjak a nyugodt hangjától.
Az is lehet, hogy csak a meleg csinál belőlem komplett idiótát, de az is lehet, hogy kamaszodom... és egy teliholdas éjszakán bebábozódom, hogy majd egy vérengző hárpiaként szülessek újjá.
Lepkeszárnyakkal, gyilkos csáprágókkal és vérszipolyozó kellékekkel.
Igen, szerintem csakis így lehetséges.

Beirattam az utolsó jegyemet is, a városszociológiát. Aztán addig-addig nyafogtam, hogy mégiscsak ötöst szeretnék, hogy hagytak javítani.
Egészen pontosan azt szerettem volna hallani, hogy bennem egy városszociológus veszett el, és hogy most azonnal kezdjek publikálni a témában, mert született tehetség vagyok, egy igazzy bölcsész-mérnök... végül kegyesen megengedtem, hogy beírják a jelest.
Az egyetlent ebben a félévben, ezt is egy töltelék, büfé tárgyból... de ki a francot érdekel ez tulajdonképpen???? Megvan a félévem, és jöhet a következő!

Rögtön jönnek értelmesebb témák is, csak kifújom magam.

Megint visszaolvastam kicsit, hogy mit is csináltam tavaly ilyenkor... Elkeserítő: dolgoztam. És tanultam is. Najó, akkor nézzük, mit csináltam tavalyelőtt. Ajjjajj, dolgoztam és tanultam. Ez csúcs. Nem vagyok ám unalmas, áhhh! Dehogy.
Pedig tök jó dolgokon dolgozom. Pl. tegnap csináltam egy baromira jó csészét, meg egy tányért. És holnap azt is megnézem, hogy milyen lett élőben. És nem fogom kitenni a fotóját, mert az nem volna izé... Etikus. Vagy valami más izé. Tehát nem teszem ki, pedig kitenném, mert büszke vagyok rá.

Ezzel ellentétben pl. a rajzaimra nem vagyok büszke. De azért azokat majd kiteszem.

Aztán meg most hirtelen rámszakadt egy csomó szabadidő, de mégsem érzem magam igazán felszabadultnak.
Legszívesebben haszontalan dolgokat csinálnék meló után. Mint pl. a Váci utcán sétálgatni, meg át a Lánchídon fel a Várba, aztán el kéne menni még a Margit-szigetre is, fotózni.
Aztán meg még el kell vinnem Szőkeherceget és Kisangyalt a Gerbaudba... Ugyanis megfogadtam, hogy ha elsőre leszigorlatozom, akkor elviszem őket. (A franc gondolta amúgy, hogy bejön!) De nem bánom amúgy, mert azért ez igazán minimális egy szigorlatért.
Szóval ott tartottam, hogy meló után. De a csudába is! Meló után olyan vagyok, mint akit kimostak, majd kivasaltak! Megy a jó fene bárhová is! Jegelt ágyat akarok és elterülni benne, mint egy béka.
Hát ennyit dióhéjban az Élet Értelméről, a filozófiáról és a 42-es számról.

Na, csók mindenkibe, én most megyek a jegelt ágyba békamódra kiterülni.

Kettes lett! Elégséges! Ketteske!
Mindenkinek köszi a drukkot, meg a fekete kakasokat, jól jött!
Ez egyébként nagy szó, mert ez egy különösen vérengzős tantárgy. De a vizsgáztató tök rendes volt. Annak ellenére, hogy meglehetősen visszamaradott nézetei vannak az épületszerkezettanról. '70-es évekbelinél újabb megoldásokat nem nagyon szabad neki mondani, mert úgysem fogadja el. Préselt fém cserepek? Hőhíd-megszakító? Villanygitár? Hülye zene?!
Már a főnökömet is tanította... És akkor sem volt fiatal.

Ezzel egyébként idén nyárra vége a tanulásnak. Még benézek jegyet beiratni, meg a barátosném diplomavédésére közönségnek, de ezektől eltekintve szeretném messziről elkerülni a BME főépületét szeptemberig.

De nem állunk meg pihenni, mert a hétvégére beütött egy meló, amit tényleg egyáltalán nem kívántam, a hátam közepére sem. Sajnos azonban vannak dolgok, amiket muszáj. Úgyhogy ezt is csinálom, mert muszáj. Még az is lehet, hogy tanulok valamit, miközben megcsinálom.
A főnököm talált egy helyet, ahol 3D-ben nyomtatnak, úgyhogy keddre ki is nyomtatják, amit összehozok.

Igen, 3D-nyomtatás.
Eddig azt hittem, hogy ezt maximum a NASA használja, és ők is csak a kutató-laboratóriumbeli tesztelésnél tartanak, ám tévedtem.
Sőt, ha valakinek van úgy 6 felesleges milliója, akkor akár vehet is nekem egy kütyüt, amivel aztán nyomtathatok hidat, mozdonyt, kiscicát...
Hiába, le vagyok maradva a technika mögött, mint a borravaló. De ki a franc tudja követni ezt a fejlődés-rohamot?!

Megérkezik a meleg és a napsütés, erre én mit csinálok? Megfázom. Mert ezt kérem, így kell. 30°C-ban meg kell fázni.
Sebaj, ma legalább a melón és a tanuláson kívül békésen trüttyöghetek a zsepimbe itthon, egyedül.

Már "csak" egy szigorlatom maradt és utána nyaralhatok. (Ha marad valami addig a tüdőmből és az agyam nem folyik ki az orromon.)
Abban egyelőre csak reménykedni tudok, hogy a bénult lihegésen kívül azért értelmesebb tevékenységre is képes leszek majd július-augusztus táján. De egy csomó dolog tervben van a biztonság kedvéért.

Például - ezennel megsúgom a nagy nyilvánosságnak - naaagy bátran beneveztem egy 3D-s építész modellező versenyre. Már megvan a koncepció is (persze hogy köze sincsen a mai építészethez), és szerintem van annyira nyerő, hogy ha sikerül megvalósítani az elképzelést és ha nem zárnak ki vele, akkor esélyes vagyok arra, hogy megnyerjem a harmadik díjat, amire fáj a fogam.
Ez nem vicces, tényleg!
Francnak se kell az első díj. Nem is tudnék mit kezdeni vele. Kell a fenének egy olyan program, amit sosem használtam és soha nem is fogok.
...Najó, esetleg a különdíj még jöhet...

Különben utálatos dolog ám itthon dolgozni. Soha semmi nincsen kéznél, mindent a kollegáktól kell kérni, hogy küldjék el, szkenneljék be és telefonáljanak. Még csak alig dolgoztam ma, de már most utálom.
Persze, kellett ez nekem??!
Holnap inkább bemegyek haldokolni. Mindenki jobban jár.

Heti átlag egy post. Szánalmas, de erre fussa, többre most nem.

A héten elmentem egy szigorlatra, de az ottani teljesítményemet csak a szánalmas jezővel tudnám illetni. Ha én lennék a tanár, tutkóra megbuktatnám magamat. Azért ettől függetlenül még mindig esélyes, hogy megütöm azt a szintet, ami a szóbelihez szükséges és nem kell ezt az egész baromságot újra lejátszanom. Ebben reménykedem legalábbis.

Különben meg nem értem, hogy egyáltalán minek ilyesmiket tanulnom, ha egyszer már záróvizsgáztam belőle. Másodszor pedig még most is a fősulis jegyzeteimből tanulok, ami azt jelenti, hogy itt az egyetemen sem adják le jobban (sőt) az anyagot, mint '98-ban, Debrecenben. Akkor meg minek nekem ezzel a sok hülyeséggel bohóckodni?!
Na, de végülis mindegy. Próbálok az energiaminimum elvét alkalmazva a lécek felett át-átsurranni. Ha néha kicsit alálövök, hát ez van. Még én sem vagyok tökéletes. Pedig milyen jó volna...

A műszaki cikkekkel meg valahogy nincs szerencsém.
Azt már meséltem, amikor egy nap négy alaplapot és három vadiúj processzort füstöltem el? Mondjuk némi szakértői közreműködéssel. De ez már régen volt.

Most megvágtam magam a tévével.
Nem röhög!
Véremet ontottam, de az a mocsokláda továbbra sem volt hajlandó működni.
Egyébként pedig nem(!) vagyok tévéfüggő! Nem! Annyi az egész, hogy jó, ha szól valami a háttérben, ha rajzolok. Meg ha tanulok. Meg amikor porszívózok... és annyira jól el tudok aludni az esti filmeken.
Kérem a tévémet! Naaa! Azt, ami működik!

"Brian Molko, Stefan Olsdal and Steve Hewitt. Placebo. An American, a swede and an englishman. A bisexual, a homosexual and a heterosexual. These three men crashed into the world of rock and haven't looked back since..."

Csaj, mi?

Placebo - Every Me Every You
...legalábbis elvileg. Még nem hallgattuk meg.

Cseszettül szar ám, ha az ember napközben unatkozik a melóhelyén. Pedig tök jól bírtam vagy egy évig az ilyet, de most valahogy nem igazán ment a dolog. Neteztem, képeket gyűjtögettem és mindenkit, akit csak a közelemben leltem igyekeztem az örületbe kergetni hülye kérdésekkel és idióta témákkal... de valahogy nem lett jobb. Még a mogyorós csokitól sem.
Itt a vég!
Na, mindegy, majd holnap megint jön a hajtás.

Nem tudja valaki, milyen szám megy a TV-ben a Sziget reklámja alatt? Egy erőteljesebb hangú csaj... és valahogy olyan ismerős.

A héten már be is írtak három darab hármast. Városszociológiából sem kell vizsgáznom, ellenben két(!) ponttal lemaradtam az ötösről. Ami amúgy a kutyát sem érdekli, de kis lelkemnek jól esett volna, ha legalább abból a bölcsész tárgyból ötöst kapott volna (a kis lelkem). De nem kapott.
Egyébként tényleg nem érdekli a kutyát sem, mert ösztöndíj nincs, fizetni akkor is ugyanannyit kell, ha 5,5-ös az átlagom, és a diplomámat sem fogják sohasem megnézni. Ez komolytalan amúgy. Eddig soha, sehol nem nézték meg a diplomámat.
Egyedül a felvételire kellett lefénymásolnom, de ennyi. Tulajdonképpen akár mondhatnám azt is, hogy van három egyetemi diplomám. Egy mondjuk műszaki menedzser szakból, egy könyvtár szakból, egy meg büfé szakból...
Senki sem ellenőrzi - azt mondok, amit akarok. Az már más kérdés, hogy fizetésem sem lenne tőle több... Jóvanna! Csak egy ötlet volt!

A telefonom meg bemondta az unalmast, és úgy néz ki, hogy vehetek is helyette újat.
Először csak néha nem volt térerő. Gondoltam, oké, betonbunkerben lakunk, idehaza nincs térerő, az utcán meg van, hát jó. Aztán ki-kihagyott telefonálás közben. Aztán spontán meg-megszakadtak a hívásaim. Aztán most már tízből kilencszer nem is bírok hívást kezdeményezni, mert "hiba a hálózatban", a "hálózat nem elérhető", "a hálózat foglalt"...
Azt mondták, hogy ha a szoftverfrissítés nem használ (nem használt), akkor elküldik a finneknek, aztán ők majd megmondják, mennyiért csinálják meg. De úgy 60-70 ezer forintra számítsak...
Annyira kva jó, hogy ezek a nyamvadt szarok egyrészt kva drágák, másrészt nem bírják tovább másfél évnél! (A garancia ugye többnyire 1 év.) Pedig semmi kedvem nincs új telefont venni.

A számológépem bezzeg már vagy tizenöt éve kiszolgál, és még elemet sem kellett benne cserélnem. Nem égő ez valahol?
Jó, oké, a számológépemmel nem tudok telefonálni, SMS-t küldeni, fényképezni, rádiót hallgatni, MP3-at hallgatni, videóra rögzíteni a céges macska hülyeségeit. De telefonálni momentán a telefonommal sem tudok, vazz!!! És még számológépnek is szar. Minden másra viszont tökéletesen alkalmas.
(Stopper!! Igen, ez az. Ahhoz nem kell térerő.)

Hát a héten már majdnem a falhoz csaptam. Élvezettel akartam nézni, ahogy szerteszét repülnek a rohadt alkatrészei! (Ekkor vették el gondos kezek tőlem - biztos látszott az arcomon a szándék.) Apró darabokra akartam szedni a nyamvadt műanyag borítását! Megtiporni a kis nyomorult testét! Kalapáccsal szétverni a töpörödött kis alaplap-darabkáit...
Pedig általában olyan békés állat vagyok.

Tökmásról... Beépített kémeink jelentik:
A Margitszigeten már egészen jól állnak a srácok az uszodával. A végén még tényleg készen lesz. (Aki mást nyilatkozna, azt beépítik.)
Megcsinálták az ugrótornyokat is. Kizsaluzták, lemérték, minden fontos dolog... majd kiderült, hogy a szerkezet önsúlyából adódó lehajlással nem számolt senki.
Mindegyik 2.7 cm-rel közelebb van a szép, sima, feszített víztükörhöz, mint az előírt. Őőőőő...hát ez ciki.
(Ugrani lehet ugyan attól még a toronyból, csak minek - mer ugye nem lesz szabályos. Ne feledjük, itten Nagy Nemzetközi Verseny lesz.)

De nem baj, az ifjú titánoknak mindenre van megoldásuk!
Engedjük lejjebb a medence vízszintjét 2.7 cm-rel...A feszített víztükröt. Azt.

Hol lehet hülye menedzsernek jelentkezni?

Egyetlen hétvégi nagy hajrával legyűrtem két egész tárgyat, úgyhogy tegnap le tudtam adni a határidős leadnivalókat. Sokat nem aludtam, de egészen belejöttem az esti sorozatok nézésébe. Mondjuk az asztalom háttal van a tévének, úgyhogy inkább sorozat-hallgatást kellett volna mondani...

Tegnap már akár lefekhettem volna időben is, hogy végre kialudjam magam, de a sorozat-nézés magával ragadott és egyszerűen ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy megnézzem azt az új krimisorozatot, aminek a reklámját már hetekkel ezelőtt meguntam. Hogy a számok még a bűntényeket is megoldják...

Szóval Gyilkos számok.
Azért én Ridley Scott nevétől többet vártam, hogy őszinte legyek. Egyetlen gigantikus mélyrepülés volt az első rész. Jókorát puffant a szőnyegen, amikor megpróbálta átugrani az amúgy nem túl magas mércét. Este nem vagyok intellektuális, tehát a mérce alacsony. Néha még akár egy táncverseny is átcsusszan felette.
De ez nem. Lehet, hogy nem éppen matematikus nézőközönségnek szánták az előadást, de ez súlyos volt.
Szóval adva van a sorozat-szatír, aki nem csak megerőszakolja, de meg is bélyegzi, aztán meg is öli az áldozatait. Mocskos, gonosz. Pfujj.
Rajta van az ügyön a fél FBI, keresik a csúnya gyilkos bácsit. A nyomozó lelkiismeretes, már alig alszik, de bárgyú ötleteken és pár tétova látomáson kívül nem nagyon képes tenni semmit az ügy előrébbvitelében. Ámde ekkor jön a nyomozó öcsikéje, aki okos, ügyes, vagány... és vagy tanársegéd, vagy szimpla doktorandusz, vagy naplopó a helyi egyetemen, de számomra nem derült ki, hogy pontosan mit csinál megélhetés címén. De az antigravitáció szót többször tisztán és érthetően kimondta, tehát bizonyára bölcs ember.
Szóval beviharzik, beleles a Nagy Ügy aktáiba és menten rájön, hogy ezt egy képlettel is meg lehet oldani.
Gyorsan összeszenved egy képletet, kinyomtat egy poszter méretű térképet a tanszék nyomtatóján... de nem jön össze neki a dolog, úgyhogy a bátyust leveszik az ügyről. De ekkor jön a Haver, aki belekotyog a számításba és egyből rájön a skac a jó megoldásra. Nyomtat még három térképet, a bátyó (bár már régen nem volna szabad az ügyön dolgoznia) rányom egy spéci szűrést vagy 15000 emberre, akik a nyomtatott térkép alapján számításba jönnek. A számítógép által kiadott öt emberből rögvest el is vet négyet (túl öreg, túl hülye, sapkája van, ez meg nem dohányzik felkiáltással), elmegy a megadott címre és lám ott a gonosz gyilkos, aki éppen majdnem megöli az utolsó áldozatot, de végül őt ölik meg. Juj.

Összeszedetlen, csapongó történetvezetés, levegőben elvesző konfliktushelyzetek, logikátlan megoldások. Eddig baromi jó bizonyítvány egy kriminek, ugye.
Az összevert áldozatok fotóinak mutogatásában kimerül a néző és a nyomozótársak sokkolása, mert amúgy alig volt hatásos, vagy netán legalább szaftos jelenet a filmben. Tehát a még meg sem bírtak rendesen ijeszteni.
Akkor talán intellektuálisan nyújt valamit az, hogy a bűntény megoldását a számokban keressük... Hát nem! Akkora parasztvakítást ritkán látni, amekkorát a készítők műveltek a megeffektelten repkedő képletekkel, meg a megszállottan számoló kis nyikhajjal.

Gyilkos=gyilkol, áldozat=megölik, gyilkos lakhelye=?
Igen, ilyen és hasonló elméncségek vágják mellbe az embert művészien beszürkített háttér előtt naracsszínben röpködve. Ha ez nem volna elég, akkor még azért felírnak pár bonyolult törtet is a táblára. Péegyenlőcoszinusnégyzetalfapernégygészorozvafivel.
Gyilkos lakhelye függvénye nagy gének, lambdának, finek és blablának, zárójel bezárva, pont.

Idén eddig 3-szor szivattam meg magam a láthatlanul tintával író tollunkkal.
Buta arccal próbálgattam több papíron is - halványan derengett ugyanis, hogy nem régi a toll, tehát nem fogyhatott vagy száradhatott ki -, majd egyszer csak belém hasított a felismerés. Ír ez, csak bankjegyvizsgáló nélkül nem látszik. Aki tud, az tud.

Tehát most vagy kurva jó titkos(író) ügynök lennék, hogy még magamat is át tudom verni, vagy inkább szánalmas.

Amúgy mostanában egyre több érdekes tévés néznivalót szúrok ki a késő esti műsorsávban, úgy tipikusan 22:30-23:30 közötti kezdéssel (tehát mire vége lesz, utána tutira nem alszod meg a kötelező hét és fél órát, vagy mennyit is kéne).
Ezek a filmek a ritkább, intellektuális fajtából valók. Na most este 10 után Bodzilla nem intellektuális szokott lenni, hanem leginkább álmos. Fenyegetően álmos.
Annyira megalkuvást nem tűrően el tud aludni a legizgalmasabb műsorok közben is, hogy a 10 mp-re nyúló pislogások láttán jobbnak látom én is ásítást színlelni, ha meg akarom úszni, hogy 2 órával később karban kelljen átcipelni a 173 centis lányzót a hálószobába.
(Egyszer megpróbáltam. Utána szitkozódva felállítottam az elborult szárítót. Aztán megint kiteregettem. Visszatömködtem a virágföldet a felrúgott cserepekbe. Majd 1 órán át bámultam a plafont, mert addigra valahogy nem voltam már álmos.)

Tehát esti műsorok. Sajnos Tóta W. műsoráról lekéstem a minap. Remélem, élőben is annyira szórakoztató, mint írásban. Igazi flamer - talán az Úr is annak teremtette!

Aztán van ez az EcoPoly, ami arról szól, hogy 5-10 percben meg kell győzni az ötletgazda/ feltaláló/ vállalkozni vágyó illetőnek az asztal mögött ülő Milliomos Kapitalista Bácsikat (+1 Nénit), hogy adjanak neki pár millácskát, mert neki csak pont annyi kéne, de akkor aztán nagyon befutna, és dőlne a képzavaros Bőségszaruból a tejjel-mézzel folyó kánaán. És hogy ő életképes. Meg megtérülős.

Szóval EcoPoly. Nos, a jelentkező vállalkozó-palánták nem piskóták! Van több kaszt is. Bemutatok párat.
Van a "porszívóügynök", aki mindenre azt mondja - biztos úgy tanították neki egy tanfolyamon; értsen egyet bármi áron a másik tárgyalóféllel -, hogy Nagyon jó! Mindig ezt mondta, de komolyan. Függetlenül attól, hogy éppen ezt egy kérdésre válaszolta, vagy mikor virágnyelven éppen kibaszták, mint macskát szarni.
- És pontosan mi is ennek az üzletnek a lényege?
- Nagyon jó!!! Mint már korábban is elmondtam...
- Mondja, nem fejezné már be végre? Ne raboljuk már egymás idejét...
- Nagyon jó!
Ezt nem lehetett nem végigvihogni! Tudjátok, mikor beszédre képtelenül a másik vállát markolászod, és mutogatsz a képernyőre, hogy Látod? ...látod? Na, úgy.

Aztán van a mérnök bácsi. Aki okos, és megcsinálta a kis szuperrepülőt (már le is gyártott és el is adott pár darabot!), csak kisüzemben nem fog tudni sose kitörni a manufaktúra szintjéről - ez ugyanis, teccik tudni, csak nagyban lenne igazán nyereséges. Eddig már a házára is kölcsönt vett fel, de lassan jön csak vissza a pénz. De sok pénzből sokkal jobban lehetne ezt csinálni!
Hogy hogyan? Meg milyen lenne leendő cég felépítése és tulajdoni hányada? Meg ügyvezető igazgató? Hát én azt nem tudom, azt maguk megcsinálnák, én meg hoznám a repülőket...
Ő a régivágású mérnökember (bácsi) volt, akire akkor is munkaköpenyt vizionálsz, ha éppen (régi szabású, kissé kopott) öltönyét hordja. Akire úgy érzed, nyugodtan rábízhatnád a repülőid gyártását, ha úgy hozná a sors...

Már épp azon filóznál, hogy adott esetben beszállnál-e 1-2 tízmillióval, ha lenne annyid, mikor betoppan a Seggfej Fejtaláló. Kurva nagy esze van ám, díjakat is nyert már a találmányával (valami kegyetlen jó távcső/objektív/mikroszkóp, vagy minden egyben, olyan számokkal és értékekkel, amiket vagyonokért adnának a Fujinál, a Zeissnél - vagy éppen a Renraku Corporationnél).
Szóval ott a Termék, amivel a faszi akár magasra ívelő pályát is befuthat. Befuthatna.
Ha nem lenne egy fasz. Egy csökönyös öszvér, akiről a tapasztalat K. Bácsik egyből kiszúrják, hogy borzalmas üzlettárs lenne. Akitől rövid idő alatt a falra tudnának mászni. És ragaszkodik ahhoz, hogy neki 100 millát fektessenek be az üzletébe, mert annyival éri csak meg igazán, és nem elég az 1-2-pár millió, amit felajánlottak. Hogy megnézzék, fut-e a szekér kicsiben. De nem, az úgy nem jó, mert...
Itt el is vérzett. És megérdemelte - valahol úgyis elbaszná. Látszik rajta. Pedig a Bácsik maguk is ott helyben vettek volna 1-1 darabot a gyereknek Karácsonyra, mert olyan jó bulinak tűnik. Ha eladja a találmányát valakinek, talán élete végéig megél belőle. De szerintem még ennyire se viszi majd. Mert egy fasz.

A léghajós fasziknál, akik úgy akartak nagy terheket szállítani az USA hadseregének (értetitek? Zeppelinekkel!! előttetek van a lángoló Hindenburg, amint tűzgömbbé válva véget vet egy repüléstörténeti korszaknak?), már senki nem bírta mosoly nélkül a teremben. Mi se. Ahogy mutogatták a kis repülőmodelleket, hogy érzékeltessék a méreteket.
Utána elkezdték mondani a számokat. Hogy mennyit lehetne ezzel nyerni. Sokat. (Addig tán el se tudok számolni.)
"Én nem is tudnék mit csinálni annyi pénzzel" - vágta ki magát Kapitalista Néni. És igaza van.
Ekkora fába ilyen hülye gumifejszét én se szívesen vágnék, mert visszapattan, és fejbe basz. Megyek, bontok is még egy sört...

Kaptam a kollegáimtól egy fejfájáscsillapítót, meg egy bókot, miszerint elég megviseltnek nézek ki.
Pedig a fejfájáson kívül tényleg egészen jól vagyok. Jó, oké, keveset aludtam, ez tény... vagy kevés volt a kávé. Vagy sok. De amúgy tök jó. *bárgyú vigyor*

Azért legalább eredménye is van a hétnek.
Hétfőn írtam egy (szerintem) siralmas éptöri ZH-t, amiről aztán szerdán kiderült, hogy egészen jó lett.
Kedden írtam egy acél ZH-t, aminek mint megtudtam, az lett az eredménye, hogy harmadik vagyok a pontszámom alapján az évfolyamban.
Aztán írtam még kedden egy épszerk ZH-t is, ami szintén meglepően jó lett. Úgyhogy egészen jövő keddig elégedetten hátra is dőlök.
Szerdán meg bejöttem dolgozni, onnantól meg már köztudott, hogy macskát istápoltam és érettségi feladatot töltöttem.

Aztán majd veszek egy újabb szállítmány fekete kakast, mert kedden este megint írok egy ZH-t, és ehhez egyelőre anyagom sincsen.
Szerdán pedig reggel fogok vizsgaZH-t írni. De ezen majd ráérek kedden éjszaka aggódni.

Aztán pedig az index és a szanatóriumi beutaló mellé kiváltom a pedál-medálomat is.

Megnéztem az idei érettségi feladatokat. Csak úgy érdekelt, hogy mégis érettnek számítok-e avagy sem. Meg hát tulajdonképpen nem is volt olyan régen az a középiskola...

Aha, hát persze. Fizikából úgy megvágtak volna, mint a pinty, bioszból röhögve kivágnak, mint macskát szarni, töriből éppenhogy átmentem kategória, de magyarból egészen jót teljesítettem. Ez így gyakorló mérnöként nem égő valahol? Totál éretlen vagyok, hé! Most akkor lehet, hogy a diplomát is vissza kell adnom és sztornó az egész úgy '93-ig visszamenően?!

És a szorzótáblát sem tudom...

Jelenleg egy kismacska alszik a nyakamban.

Két nap suli után arra jöttem be a melóhelyemre, hogy lett egy irodai cicánk. Egyből kipécézett magának és rám mászott. Ezt most szó szerint kell érteni. Az asztalról felmászott a vállara, behelyezkedett, dorombolt és elaludt. Szerintem én vagyok az első fizetett macskatartó. Tartom a macskát.

Majd valakivel lefotóztatom ezt a megejtő jelenetet.

Meglepően nyugodt volt a hét. Az a rémes irodaház az átadáshoz közeledik. A jövő héten lezajlanak a kötelező hisztik, nyavajgások, pótmunkák, rohammelók...

Őszintén szólva egyébként csodálkozom, mert két hete, amikor kinn voltam, még sehol sem tartottak.
A lépcső, amit többszöri nekifutásra terveztünk meg - és amin a statikus és a szerkezettervező is elvérzett párszor - szóval a lépcső még csak acélvázként meredezett a levegőben. A főnököm persze bátran felment rajta (najó, ő bízik a statikusban), de nekem tériszonyom van.. majd talán akkor, ha tényleg készen lesz.
Azon drukkolok, hogy bontsák már le az állványokat és hadd lássan végre egészben azt a kócerájt!

A többi munkától meg bőszen igyekeztem megszabadulni, mert nyakamon a vérengzős ZH-időszak és tanulni kéne már. Persze a nátha ilyenkor dugja ki a fejét a bokorból. Úgy megfáztam, hogy... nem is tudom, hogy. De nagyon mindenesetre. Tömöm magamba a torokcukorkát ezerrel. Egytől kábé fél órára nyugtom lesz és végre nyelni is tudok. A maradék időben rohadtul érzem magam és tanulok.

A kollegám - aki már eddig is az agyamrament - a héten eljutott arra a pontra, hogy ha én lennék a főnöke, már kirúgtam volna. Három napig szöszmötölt egy pár vonalon, amit ráadásul sürgősen kellett volna csinálni. Szerintem a munkák valamiféle temporális örvénybe kerülnek nála: eltűnnek pár napra, majd felmerülnek néha, aztán megint eltűnnek.

Jójó, tudom én, hogy sok a meló, meg unalmas is néha, meg fáj dolgozni, de azért ez túlzás.
Aztán hazafelé velem jön a HÉV-en és nyavajog. Hogy tanulni kéne, de nincsen kedve, meg a szilárdságtan idén sem lesz meg neki, de ő már unja a sulit, meg nem is akar építész lenni, meg nem is tudja és nyiffnyaff... én meg türelmesen igyekszem nem beszólni valami különösen köcsög dolgot.
Mert ő nem tudja, de a teszetosza, nyámnyila, lassú-víz-partot-mos emberektől lekaparom a falról még a vakolatot is. Tőle többszörösen is.

De udvarias barom vagyok és kurvarendes, úgyhogy csak bólogatok és ühümözök. Nem mondom meg neki, hogy bazmeg, csak úgy lépsz egyről a kettőre, ha teszel is érte valamit. A vizsgák nem attól lesznek meg, hogy ülsz otthon és elbaszod az idődet, utána meg nyávogsz egy sort! És senki nem fog azzal foglalkozni, hogy a segged alá tegyen egy tervezői állást, ahol elég kéthetente egyszer elmondani a véleményedet az építészet mélyebb értelméről.
És még egy csomó mindent nem vágok a fejéhez.
Egyébként lehet, hogy úgyis felmond pár hónapon belül, mert ő ezt már unja...

Egészen itt a tavasz. Jó, tudom, fúj a szél és hideg is van... de ez megint tavasz!(Lassan már nyár.)

Ideszokott az erkélyre két kurva galamb. Baromira otthon érzik magukat, pedig itt aztán semmi nincsen, amit nekik tettünk volna oda.
Undorító, gusztustalan tollas patkányok! Valamit ki fogok találni ellenük, az biztos. Például legközelebb késsel megyek ki (úgy nagyjából 10 perc múlva, amikor felbátorodva visszarepülnek). De lehet, hogy ágyút viszek ellenük. Az az egyetlen bajom, hogy a gusztustan tetemüket is el kell utána takarítani.
Hmmm... mondjuk a vízágyú az hatékony volna, és helyszínelni sem kéne utána... Ezen a terven még dolgozom. Nincs valami jó galambriasztó szerkezet?

Nem vagyok ám állatellenes. Tegnap kinn voltunk az Állatkertben is. Majdnem nem jött össze mondjuk. Reggel kilenckor, amikor Kisangyallal tárgyaltam meg a napi programot, nálunk hétágra sütött a nap, nála - két kerülettel odébb - meg szemerkélt az eső. A végén mégis kimentünk, és nem bántam meg. Végre leporolhattam a fényképezőgépemet.

Telefotóztam egy gigabájtot. Oké, mondjuk tömörítetlen képekkel. Ez azért jó, mert utána csodát lehet művelni szoftveresen ezekkel, méghozzá nem is kicsit.
És volt is téma rendesen. Jó, a szokásos kifutók a szokásos állatokkal természetesen most is a helyükön voltak. (Kivéve a medvék. Ők igazoltan távol voltak.) Kicsit unalmas is volt talán. A tavat meg éppen felújítják, úgyhogy nem volt flamingó és kacsák sem, plusz egy csomó madarat elzártak a fertőzésveszély miatt.



Ellenben a Majomház! Na, ott leesett az állam. Legutóbb rémlik, mintha lepkék rohangásztak volna szabadon az egyik melegházban... na, itt most a kedvenc selyemmajmaim voltak. Ott ugrándoztak a trópusi fákon mindenfelé. Volt vagy három lajhár is. A földön meg pár jasszána szaladgált. Egészen elképedtem. Hatalmas élmény volt. Mondjuk a majmocskák nem szemtelenkedtek bele az ember cuccába, nem turkálták össze a haját... de így is csodás dolog ez. Tök jó volt fényképezőgéppel vadászni a mindenfelé ugrándozó állatkákra.

Ugyanez volt a Pálmaházban is. Mondjuk 400 forint volt a belépő pluszban, de többszörösen is megérte. Mindenhol trópusi madarak repkedtek. Mondjuk nem volt egyszerű lefotózni őket a fényviszonyok miatt, plusz vakut inkább nem használtam, de azért lett pár jó képem.
Baromira kifáradtam, plusz a végére kicsit már sok is volt a látnivaló, de nagyon jó móka volt, az biztos.

Az a riherongy nagybetűs, az Élet humorosan ugyanazt produkálja, amit az iskolában tanítanak. Mert mit kapok én az iskolában? Bemegyek konzultálni a nagynevű szaktanárokhoz, mert ők okosak én meg nem. Elmondják, hogy mit rajzoljak, én meg lerajzolom. Mert ők okosak, én meg nem. Aztán jön a másik tanár, aki megnézi, amit rajzoltam. Fog egy baszomnagy vörös zsírkrétát, bekarikázza az ominózus megoldást és utánam hajít egy baszomnagy karót is. Én meg csak kapkodom a fejem.
És mit kapok a Építkezésen? Megyek konzultálni a szerkezettervezővel és a statikussal, mert ők okosak, én meg nem. Lerajzolom, amit mondanak. Aztán jön a műszaki ellenőr és a projektmenedzser, áthúzzák egy baszomnagy ácsceruzával és kihajítanak, mint macskát szarni. Rosszabb esetben le is hülyéznek. Én meg csak kapkodom a fejem.

Szerintem jobban jár a világ, ha elmegyek lemmingnek. Néha le kell ugrani valami francos sziklaszirtről a tengerbe... de amúgy tök nyugis az élet.

Ma reggel egy kedves, ám régen nem látott lány rákérdezett emilben, hogy mi a bajom, mert a postjaim alapján aggódik értem.
Ez baromira jólesett, mármint hogy aggódnak értem.
Aztán elgondolkodtam, hogy tényleg, most akkor nekem van valami bajom?
Megszámoltam a végtagjaimat... kéz, láb... megvan mind.
Megszámoltam a belsőszerveimet... abból is megvolt minden, még a májam és az agyam is.
Aztán megnéztem, megvolt a fülem és az orrom is, meg a szemem, ami mint a sasé. (Tudod, csipás. Háhá!)
Külsérelmi nyom nem látható... a szokásos kék-zöld foltjaimon kívül persze, mert bíz' attól is bekékülök, ha nekimegyek az asztal sarkának. Márpedig hetente háromszor tutira nekimegyek az asztal sarkának, levállalom az ajtófélfát, vagy lefejelem a fotelt...
Szóval asszem, szervileg jól vagyok.

Agyilag is rendben lehet minden, mert az előbb direkt ezért felmondtam a szorzótáblát és a 7*8-nál ugyanúgy elakadtam, mint 6 éves korom óta mindig. A hétszernyolc nem megy, na. Ez van.

Végeredményben azt hiszem, csak lefáradtam. Tavaszi fáradtság, kávéfüggés, kollegák, akik az agyamra mennek és melók, amiket most már rendszeresen háromperces határidőkre kell elvégeznem.
Idebenn kezdik rólam azt hinni, hogy valamiféle csodatévő szent vagyok. Hát hogyne.
Házakat építek két kattintással. A látványterveket már az ujjam csettintésével készítem. Az üres, unalmas és egyszínű pixeleket szemvillanás alatt fás ligetekké és bodros felhős rajzfilm éggé varázsolom. És a számítógépeket kézrátétellel gyógyítom. Én vagyok itten a guru, kérem.
Egy fáradt guru. Egy fáradt guru meg hétvégén lerogyván a monitor elé letargikus és fáradt postokat ír.
...
Főzzön már valaki egy kávét, hé!

Ma reggel a Moszkva tér környékén egy gyalogos átkelőhelyen várva újra feltámadt bennem a kétkerekűek iránt érzett (amúgy megalapozott) düh, ami tavaly ősz óta szunnyadni kényszerült az időjárás miatt.

Történt ugyanis, hogy miután zöldre váltott a gyalogosok lámpája (ekkor az úton jó előre piros van már) és elindultunk a zebrán át, egy biciklis a piroson és a gyalogosokon lassítás nélkül átvágva elsuhant az orrom előtt, úgy egy méterrel... majd egy másodperccel később majdnem becsúszott a tök szabályosan kikanyarodó busz alá. Bravó.
Ilyenkor vagyok úgy, hogy adott (bal)esetnél rászánnám azt a rohadt időt, és megvárnám, míg kijönnek helyszínelni a kékek, hogy biztosan legyen valaki, aki tanúskodik a szerencsétlen buszvezető mellett.

Thx, csávókám: köszi, hogy eszembe juttattad, mit rühellek az így közlekedő fajtádban - már majdnem elfelejtettem.

---
Mielőtt megint vérmes - de amúgy normálisan közlekedő, ám társaikat mindenáron és vakon védeni akaró - biciklisek árasztanák el a tagboardot, közlöm: gyalog és kocsival is mindig segítettem őket (akárcsak a nem pofátlan motorosokat), legyek akár az úttesten, akár a járdán, valamint azokkal a kevesekkel, akik csengőt is használnak (értitek, CSENGŐT!! - ami ritkasága alapján tutira egy méregdrága extra lehet!), különösen előzékeny vagyok.

Remélem amúgy, hogy egy külön bugyor várja "odaát" a köcsög/bunkó/eltaposnivaló_féreg (kívánt rész aláhúzandó) bicikliseket/motorosokat/autósokat. Nagyon sokan rászolgálnak ugyanis.

(Hogy egyértelmű legyen, hogy nem magától a közlekedési eszköztől válnak az illetők ilyenné (mivel a probléma gyökere nem onnan ered: az eszköztől, illetve annak súlyától és sebességétől csak veszélyességük emelődik négyzetre), a metrón utazó emberek közlekedési kultúrája is hasonló szinten áll.
Csak ők puhább testüket féltve kevésbé jelentékeny veszélyforrások. De felszállóként a leszállókat meg sem várva benyomakodni az ajtóba, lökdosődni, a mozgólépcsőnél a sor elejére vágni - háhá, tudom már, hol tanulták azt, amit kocsival is előadnak! - általános tünet.)

Ha már a közlekedési témánál vagyunk: ma megint kezdődik az őrület a Nagykörúton. Szép, új, nagy és modern villamosokat kapunk. Sajnos pont egy olyan villamosvonalon, amin - már egy ideje - nem utazok. Ez amúgy megszokott: amint költözés vagy egyéb változások miatt már nem közlekedek egy vonalon, azt hirtelen modernizálják, szép/új/sűrűn közlekedő (esetleg légkondis) buszokkal vagy villamosokkal látják el. Érthetetlen.
Meg az is, hogy mindig a másik sor halad gyorsabban, és tegnap megnéztem: a szomszéd erkélye is zöldebb!!! Grrr.

/hangulatjelentésünket olvashatták/

Olyan szinten nem volt kedvem írni semmit sem, hogy az már-már fájdalmas. Mondjuk mást csinálni sem nagyon volt kedvem... Például tanulni is kellett volna, de az is csak immel-ámmal ment. Aztán végül nekem lett igazam, mert egyáltalán nem olyanokat kérdeztek, amik a jegyzetben voltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb is ekkora szerencsém lesz.

Aztán tegnap ez az egész egy hatalmas délutáni alvásba fulladt bele. Szőkeherceg nagyot nézett, hogy hogy tudok egyszerre négy órát aludni egy délután és utána este még képes vagyok álmos is lenni. De most micsináljak? Már hiányzott a durmolás.

De azért jókislány voltam, festettem tojást, meg főztem sonkát is. Apámék megleptek ugyanis egy kisebb darabbal, ami kábé annyira hiányzott, mint púp a hátamra. De végülis mi nem vettünk, ma pedig egy jóizűt reggeliztem belőle, úgyhogy végeredményben hálás vagyok a meglepetés-sonkáért.

Szőkeherceg elment locsolkodni. Én meg mostan unatkozom.
Jobb híján megpróbálok megküzdeni a lakásban uralkodó káosszal. A konyhát már kábé káosz- és morzsamentesítettem. Aztán jöhetnek az elszánt locsolók. Sör az sajnos nincs, van viszont bor, martini, pina colada, tiramisu likőr és egy csomó portigris.

Na, mindenkinek jó termékenységi rítust, meg ilyeneket!

Pár hónapja már tervezgettem ezt a kis ékességet. Na, nem mintha én amúgy hordanék ilyesmiket, de jó volt eljátszogatni a dizánnyal (na, meg a progival). Aztán majd valaki esetleg le is gyárthatja.

Undorító, perverz örömöt okoz a gyermeteg énemnek az árvíz. Pfujj!
Ez az énem, amit egy katasztrófa-turista bizonyára letagadna, ha megkérdeznék a dologról. Dolgozzatok be a homokzsákok közé, de én legalább vállalom.

A Duna ugyan nem fagyott be, mint szerettem volna, viszont kiáradt. De úgy, mint az istennyila. Mondjuk nem tudom, hogy akik most nagyon hangosan tapsikolnak a rekorddöntögetésnek, mégis mire számítottak, amikor látták, hogy a két hétnyi tavasz beköszöntekor még kábé öt méter hó van a hegyekben...

A főnököm kertjét is elárasztotta amúgy a folyó. Naponta hordta a képeket, hogy hogy csónakáznak a gyerkőcök az úszómedence helyén, meg hogy még a terasza kinn van a vízből. Aztán azt is mesélte, hogy a parton, ahol lakik, valahogy összekovácsolódott a plebs és a régen morózusan szótlan ügyvédféle most gyertyafénynél borozgat a szomszédokkal. A városrészből vidám kis falu lett...csak egy kicsit több a víz a kelleténél, de a hangulat jó. Feloldódott a vízben...

Aztán megnövekedett egy kicsit a forgalom is. Mindenki a gátakra igyekezett. Nem homokzsákokat pakolni, hanem mert ezt az eseményt ugye látni kell. Annyira látni kellett, hogy vasárnap délután a dugók miatt már rendőröket kellett kivezényelni, hogy ne engedjék be a területre a bámészkodókat. Azért ha belegondolok, ez nagyon durva.

A főnököm felvetette, hogy ez már a globális felmelegedés miatt van. És muszáj volt vele egyetértenem.
Ugyanakkor a sorozatos katasztrófák még mindig nem vették el senkinek a jókedvét. Volt szökőár, bazinagy... de aztán helyreállítottak, újjáépítettek. És a katasztrófa-lesők ott voltak és filmeztek és a végén az eseményt egyfajta fesztivállá magasztosították. Ahol ott kell lenni és látni kell. Nos, bennem felrémlett a kép, ahogy kéjes örömmámorban, filmezve és fotózva vágjuk ki magunk alatt a fát. A faj kipusztul, de legalább jóléreztük magunkat. Tök állat, nem?

Elképesztően filozófikus vagyok, bazmeg.

Hogy kicsit leszálljak a földre, elmesélem, hogy nekem szegénynek mennyire baromira nehéz mostanság eljutni a Dézsa-üzembe. Jó, eddig is kábé egy-másfél órába telt. 10 perc gyalog, aztán HÉV, aztán villamos, aztán metróval 1 megálló, aztán megint HÉV és megint 10 perc gyalog. Most viszont nem visz el a villamos a metróig, mert sajna a víz alatt még nem tud közlekedni. Sőt a HÉV sem jön el a metrómegállóig, mert az sem tud a vízben közlekedni... Úgyhogy kinéztem egy másik villamost. És mivel az körbemegy a fél városon, hát 40 percig várostnézek.


Egyébként pedig nem történt semmi.
Najó, ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Egy csomó dolog történt, de hát ki lelkesedik az olyan történetekért, hogy az önkormányzat visszadobta a tervünket, holott minden szabványt betartottunk... és két hétnyi egyzkedés után végülis áttervezzük a házat. Ronda lesz, mint a bűn. De fő a jogszabály szelleme... A hely szelleme meg ki a faszt érdekel??!
Meg kit érdekelne a pöfögés az inkompetens megrendelőkről, akik inkább megtervezik a saját lakásukat kockás papíron, és nem hiszik el az építésznek, hogy lakhatóbbat, szebbet, izlésesebbet tud tervezni?
Kit érdekel, hogy a sok hülye miatt kénytelen vagyok egy jó házat elrontani és áttervezni édeskésen neo-szecessziós stílusban?
Meg kit érdekel, hogy egy igényesen tervezett templomról kénytelen vagyok olyan látványterveket készíteni, hogy...áhh, hagyjuk!

...biztos csak nagyon savanykás volt a ma reggeli kávém...

Zajlik az Élet. Csak úgy szőrmentén persze, ahogy szoktam, mert holnap potom három ZH-t írok reggel 8-tól egészen este 1/2 7-ig.
Ebbe pedig már az is bele van kalkulálva, hogy a délutáni ZH-kra a délelőtti acélszerkezet ZH után fogok majd tanulni.

Szóval csupa csuda-fontos dolog történik.

Például kiesett végre a Megaszárból az a kis nyikhaj nyálbuzi gandzsás kötsög. Már nagyon rühelltem a képét.
Úgyhogy a jónépnek már csak egy embert kell kiszavaznia, aki nem tud énekelni, utána jönnek majd azok, akik tudnak. Hurrá.
Azért örvendezek ennyire, mert szombatonként este, amikor tanulok, nem kell disszonáns nyekergést hallgatnom félfüllel. Tudom-tudom, kapcsoljak át valamelyik értelmes csatornára. Csakhogy ebben az esetben fennállna a veszély, hogy érdekes műsort fogok ki és odatapad a szemem. Az pedig ugye nem kívánt mellékhatás a szombati tanulásokkor. Ahelyett, hogy tini-dizsibe járnék, vagy billiárdozni...

A menedzser-allergiám újabban kiegészült kivitelező-allergiával is. Ennek persze szintén a menedzserurak az okozói.
De hát tehetek én arról, hogy azok a faszkalapok nem hajlandók kinyitni azt a nyamvadt tervdokumentációt?
Szerdánként van válságtanácskozás az építkezésen és valahogy minden alkalommal kiderül, hogy csupa díjnyertes vadbarom dolgozik azon a házon, akik ráadásul valamiféle AS-szabvány alapján építkeznek.

Az a csőkivezetés ott nincs dokumentálva az építész terven!!! *közli mindezt a főnökömmel gépész-menedzser gonoszul összeszorított szájjal*
Megnézte az építésztervet?
Nem.. de mondta a Károly!
Aha. Elővenné az építésztervet (maga címzetes vadmarha)?
De hát nincsen rajta!
Vegye már elő! (A tervet!)
Te Józsi, hozd már ide az építésztervet!!
De hát ez nem a kiviteli terv, hanem a tenderterv...
Józsi, hozd már ide a kiviteli tervet!!
...na, mi van ide írva a kazánházhoz? Cső-ki-ve-ze-tés... (Betűzzem, te csökött agyú ősamőba?!)
Jójó... de... de nincs ott, hogy milyen magasan! *diadalittasan néz*
Ide mi van írva?
...őőőő... Najó, de nincs ott, hogy milyen átmérő...
350 mm, ott van egy sorral alatta.
Najó, de ez a földben van...
Igen. És?
Ki fogja ezt kiásni???
...

És ne rühelljem a szerdai "egyeztetéseket".

Végre van egy kis meleg is. Már nagyon hiányzott a tavasz. Gondolom, idén is kábé két hétig fog tartani, utána rögtön nyár lesz, de azért már vártam nagyon. (Legalább nem kopnak annyira az átmeneti kabátjaim, tisztára milyen jó, nem?)

Szóval nő a fű, kibújnak a virágok a földből, meg majd a legyek is... hát látom ám így reggel, amikor már nem csak a kávé, hanem a világosság miatt is kilátok a fejemből, hogy szemben velünk a lakópark mellett kinőtt egy bazinagy csarnok. Mellékesen persze kábé olyan igényes, mint egy kínai zsibvásár hullámlemez tákolmánya, ellenben rohadt nagy.

Na, elkezdtem agyalni, hogy mi a csuda is lehet ez.
Aztán mondja egy haver, hogy lesz ám valami uszoda is felénk. Na, mondom, de jó, ha ronda is bár, de legalább csak annyi erőfeszítésbe kerül majd eljárni úszni, hogy át kell menni az út túlfelére. Meg se száradunk, mire hazaérünk. Állat. Tök állat.

Na, így örömködtem magamban, amikor Szőkeherceg kicsit utánanézett a dolognak, lévén, hogy már az ő csőrét is piszkálta a dolog.

Hát kiderült, hogy Jégcsarnokot kapunk, nem pedig uszodát.
Nabazmeg, erre varrjak gombot!
Március végén nyitnak.

Kénytelen leszek megtanulni korcsolyázni így a nyárra.

Uszoda peniglen nem leszend. Majd jövőre. Talán.